Virágvasárnapi körmenet

Szerkesztő A, h, 03/25/2019 - 00:15

>Magyar Irodalmi Lap<

Verőfényes reggel volt már, amikor megkondult a harang. Virágvasárnaphoz illően zengett, hangja bekúszott minden ablakon. A természet még nem eszmélődött fel a tavaszra. Virág helyett dér ült a fűszálak tetején. A barka is alig bimbódzott. A házakban annál inkább megpezsdült az élet. Ha szeme lenne a harangszónak, azt látta volna, hogyan készülődnek a falusi székelyek. Deák Magda is készülődött, pedig őt általában békén hagyja a harang hívó kondulása, de most úgy megcsapta, hogy menten mosakodni kezdett. Előszedte legjobbnak vélt ruháját, és szorgalmasan felöltözött. Indulhatott volna is már, de amint kipillantott az utcára, látta, hogy sokan mennek el a ház előtt, inkább visszament és várt. Amikor úgy gondolta, hogy senki sem látja, egy csokor barkával kezében elindult ő is a templom felé, de nem az út szélén haladt, ahogy mások szoktak, hanem kerítések mentén, mint a gazdátlan kutyák. Közben beharangoztak a misére. A templom előtti téren megkezdődött a barkaszentelés szertartása. Magda épp akkor ért oda, amikor a pap szenteltvízzel bőségesen locsolni kezdte a megszentelendő ágakat. Észrevétlen furakodni kezdett a tömegben, egészen addig, míg a pap közelébe ért, így a lehulló szent vízcseppek áldásából ő is bőven részesült, nem csak a barkái. A szertartás után a körmenet elindult. Elől a ministráns gyerekek vonultak ágaikat lengetve, utánuk a pap, kántor, az egyházi személyek és a hívek hosszú sora. Magda a sor végén ballagott. Amikor a népek kezdtek bevonulni a templomba, ő egy hirtelen keresztvetéssel elbúcsúzott Istentől, és elillant. A falubeliek látták távozni. Senki nem csodálkozott azon, hogy Magda „megsétáltatta” a barkáit. A szenteltvizet sem sajnálta tőle senki, hisz tudták, szüksége van rá szegénynek. Aki olyan bűnös életet él, mint ő, nem csoda, ha nem meri átlépni Isten házának küszöbét, de lelkének jól esik a tisztulás, még ha csak víz formájában jön, akkor is. A szentelt barka pedig nem hiányozhat egyetlen székely ember házából sem. Nyáron, ha jön a nagyidő, a barka füstje, mit égő áldozat, úgy illatozik. Isten letekint ezen házak lakóira, és megvédi őket a villámok csapásaitól.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap