A virtuálissá vált világ...

Kenessey Csaba, h, 03/12/2012 - 01:00

 

 

 

 

 Aggodalom és reménység 1990 - 1998 

 

Folytatás  

 

 

Modern időket élünk, a 21. század küszöbén érdemes egy kicsit elgondolkodni, hol is állunk, mik a jellemzői ennek a világnak, aminek tagjai és részben alkotói is vagyunk.

 

A 19. századot az iparosodás jellemezte. Chaplin a Modern Times c. (modern idők) örök értékű filmjével remekül karikírozta az akkori élettel kapcsolatos viselkedésmódokat. Ezután azt a kérdést teszi fel magának a gondolkodó, amennyiben Chaplin ma is élne, mivel jellemezné a 20. század végét? Mit értünk el és – különösen – hová jutottunk? Milyen kilátásokkal indul az a nemzedék az életbe, amelyik a 21. században fogja életét leélni?

 

Amennyire az elmúlt időszakokra az iparosodás, az automatizálás nyomta rá bélyegét, a 20. század utolsó évtizedeit az információk az adatok gyűjtése, feldolgozása és elosztása, a kommunikáció az egész földgömböt behálózó lehetősége jellemezte. A modern életforma meghatározójává vált a számítógép, a televízió és az utóbbi időkben robbanásszerűen elterjedt INTERNET számítógépes hálózat létrejötte. Amit régen utópiának tartottunk, már rég valósággá vált, betelepedett nappalinkba, a gyermekszobába, jelen van az autónkban, nélkülük mai életünket már el sem tudnánk képzelni. Valójában minden virtuálissá, látszólagossá vált életünkben. Érdemes szerintem tehát elgondolkodni, hogy hogyan jelenik meg ez a látszólagosság, a virtualitás, milyen megjelenési formái vannak, és hogyan befolyásolják életünket.

 

George Orwell 1984 című regényében ugyancsak előre látta a technika kibontakozását, amikor főhőse, Winston Smith lakásában egy teljes falat tölt be a ”teleképernyő”, egy a mai TV-készülékekhez hasonló készülék, amelyik azonban mindkét oldalra működik. Veszi a műsorokat, de egyúttal a lakásban történteket is felveszi és továbbítja. A slogan: Big Brother is watching You”, azaz a nagy testvér vigyáz rád, lett a fogalma az általános felügyeletnek, a totális, mindent átfogó, egy förtelmes diktátor kezében összpontosuló hatalom megfigyelő rendszerének. Orwell – szerencsére – elmés előrelátását nem kétségbe véve, de mégis tévedett. Az információk áramlása nem csak és kizárólag a totális megfigyelés eszközévé vált, hanem, mint azt az utolsó évtizedekben megfigyelhettük, a diktatúrák bukásához is vezetett. Csak egy teljesen elkülönített, lezárt világban működik a diktatórikus agymosás. Az információk hatalma napjainkban felbecsülhetetlen. A nagy szocialista eszme, a kommunizmus bukása időben egybe esik a fax-készülékek nagymértékbeni elterjedésével, a virtuális, azaz látszólagos világ kiterjedésével, a műholdas TV-programok bevezetésével nem lehetett tovább az embereket teljes tévhitben tartani. Az elnyomó hatalomnak már nem állt módjában az információk szabad áramlását megakadályozni. Sajnos, mindezek ellenére az emberek gondolkodásmódja nem nagyon tudta az új életfelfogást követni, a beidegződött reakciók, a sok tudvalevő hazugságok elhívése és továbbadása a mai napig megmaradt a fejekben. Ezért veszélyes a média manipulációs lehetősége, a szellemi diktatúra esetleges bevezetése.

Orwell szerencsére tévedett vagy talán mégsem? A kérdésre a választ csak a jövő évtizedek tapasztalata fogja megadni.

 

 

Legelőször a számítógépek világában ütötte fel a fejét, mint virtuális memória. Az akkor még méreg drága memória tárakat egészítették ki az ügyes rendszerprogramozók úgy, hogy a lemezes tárolókon biztosítottak helyet olyan programoknak, adatoknak, melyek nem fértek volna el a rendelkezésre álló gépi memóriában, onnan hozta be egészében vagy részletekben a működtető gépi rendszer akkor, amikor arra szükség volt. A virtualitás a fizikai határokat terjesztette ki.

 

Az élet minden vonatkozásában megtaláljuk a virtuális megoldásokat, a látszólagos határok megszűntét. Vegyük például az országok határait, jóformán nincsenek olyan országhatárok, melyeken belül csak és kizárólag annak a népnek, nemzetnek fiai és leányai élnek, akikről az országot elnevezték. Magyarország esetében világos, hogy magyarok, magyar származású, magyar kultúrával rendelkező emberek nem kizárólag az ország határain belül, hanem igen nagy számban a szomszédos államok területein és szétszórtan az egész világon megtalálhatók. Tehát a virtuális Magyarország mindenütt ott létezik, ahol magyarok élnek, mindennapi beszédjükben magyar szavakat használnak és az ország sorsával, politika valamint gazdasági életével törődnek. Ezért is volt nagyon is helyénvaló elhunyt miniszterelnökünk Antall József feledhetetlen mondása: ”15 millió magyar miniszterelnöke akarok lenni!” Nagy volt a felhorkanás mindazoknál, akik szűk látókörük, az anakronisztikusnak tekinthető nacionalista felfogásuk miatt csak saját határaik keretein belül tudtak népükkel foglalkozni. Ebből a teljesen idejétmúlt felfogásból adódtak az elmúlt évek nagy tragédiái, a faji, - vallási vagy nemzeti ”ETNIKAI” tisztogatások.

 

Virtuálissá váltak eddig elfogadott fogalmak is mint például a szabadság. A személyi látszólagos szabadságot behatárolják, korlátozzák az anyagi lehetőségek, az előírások, a törvények. Jó példa erre többek között a magyar parlament döntése, miszerint csak azon magyar állampolgár járulhat választásokkor az urnához, akinek Magyarországon van állandó lakhelye és adott pillanatban ott is tartózkodik. Az senkit sem zavar, hogy ezzel alapvető emberi jogokat sértettek meg, sőt az alkotmányos jogaiban minden állampolgárnak biztosított jogokat sértettek meg. Ez a virtuális szemlélet vált úrrá például a Miniszterelnöki Hivatal mellett dolgozó Határokon kívüli magyarok Hivatala volt vezetőjén, dr. Tabajdi Csabán is, aki egy e sorok írójával folytatott személyes beszélgetés alkalmával a leghatározottabban ellene volt a választójog helyreállításának, minden magyar állampolgár számára való biztosításának. Mi ez, ha nem látszólagos, virtuális szabadság? Az senkit sem zavar, hogy más postkommunista államok – most ne beszéljünk a nyugati világban alkalmazott gyakorlatról, - állampolgáraikat megbecsülik, amennyire csak lehet, bele vonják az anyaország életébe. E téren hazánk nem virtuálisan, hanem valóban lemaradt szomszédaitól!

 

A másik virtuális fogalom a tulajdon, az enyém ,- tiéd – övé valós értelmezésének elfordítása. Ezzel a jelenséggel minden nap lehet találkozni. Az államvagyon, pártvagyon virtuális módon való eltulajdonítása, vagy inkább elidegenítése, a privatizáció leple alatti személyes nyerészkedések mind mind példái a tulajdon – mint fogalom  - virtuális értelmezésének. Ennek a felfogásnak rengeteg követője lett, a társadalomra nagy hatással vannak a betörések, a nyílt utcán végrehajtott rablások. Az ország hirtelen mindenütt rácsokat, riasztó berendezések tömegét építtette be. Lassan az egész ország úgy néz ki, mintha a középkorban élnénk, várak várak hátán keletkeztek.

 

Az erkölcs is virtuálissá vált. A korrupció, a megvesztegethetőség, az előrejutáshoz alkalmazott különféle adalékok természetessége, az átlagember számára már elfogathatóvá váltak, szorosan hozzá tartozik mindennapi életéhez.

 

A családok is áttértek a látszólagos, virtuális együttélésbe, a virtuális házasság formája vált általánossá. Az erkölcsi értékrend, a morális felfogás helyét vette át a virtuális házasság. Az eredményt mutatja a válások arányszáma, a gyermekek elhanyagolása, az emberi roncsok megjelenése. Ezek viszont már nem virtuális vagy látszólagos megjelenési formák, hanem nagyon is valósak, a társadalmat, az egész országot megterhelő jelenségek.

 

Az utóbbi időben sokat hallunk arról, hogy Magyarországon a gazdaság kezd magához térni és az életszínvonal kezd újból felfelé ívelni. Nyilván itt is valami virtuális jelenséggel találkozunk, mert a gyakorlatban a szemlélő nem lát mást, mint a nyomor növekedését. Nyilván az átlagember nem képes virtuálisan látni, politikusoknak magfelelően meglátni azt, amit kürtölnek. E területen nyilvánvaló a homo sapiens lemaradt, képtelen a politikusok virtuális gondolkodásmódját és kifejezőkészségét követni. Az átlagember ma él, ma szeretne jóllakni, biztonságban élni. Talán be kellene vezetni az elmúlt évtizedek szerencsésnek nem mondható gyakorlatát, amikor reggelente negyedórákat töltöttek az emberek munkahelyükön azzal, hogy a Szabad Népet tanulmányozzák, természetesen gondos vezetés mellett. Akkor volt az embereknek virtuális látásuk! Képesek voltak saját maguk munkanormái emelését kérni. A mai ember erre nem képes. Csak figyeli a nagyokat, hogyan jutnak tocsikolással százmilliókhoz. Még szerencse, hogy nem szerez mindenről tudomást, különben az ország már régen beleőrült volna. Nem virtuálisan, valóságban.

 

 

  Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap