A visszahúzódó diák (részlet T. P.: Wass Albert, a boldog szomorúember című élet/mű/rajzából) 1/4

Turcsány Péter, cs, 05/22/2014 - 00:11

 

 

 

 

 

 

 

(A magány temploma – az első szerelem – az első verseskötet)

 

„A fi­ú­ból már nagy ka­masz lett,
az ut­cán meg­for­dul a lá­nyok után
s a lá­bu­kat né­zi, mint ott­hon a lo­vak­nak.
Fej­lett, ren­des le­gény­ke,
csak ép­pen hogy egy ki­csit csen­des,
majd­nem ko­ra­vén.”

Wass Albert1lbj

„Valahol elindul egy gondolat,
látatlanul és észrevétlenül,
és elme-bércen, lélek-völgyön át
egetverő eszmévé lelkesül:
korlátokat zúz, gátakat ragad!

Aztán sok-sok kis érzéssé szakad.
És minden érzés úgy elcsendesül,
ahogyan indult:
látatlanul és észrevétlenül.”

Wass Albert2lbj

1. „Mindenkinek adósa vagyok…”

Az erdélyi iskola megújulása Több mint történelmi jelzésértékű, hogy az északkeleti Kárpátok alatt, Marosvécsen lobban fel a legmagasabb lángra a két világháború között a magyar nemzeti kultúra életakarata. Miként a hegyi patak által kivájt szikladarabból emelt kőasztal erősebb a kávéházi asztalok kényes márványlapocskáinál, úgy a Kemény Jánosék alapította Erdélyi Helikon is tartósabb, igazabb és magyarabb kulturális értékek kibocsátója lett a Trianon után – Ady Endre szomorú kiválásával – a másodvirágzását élő Nyugat budapesti asztalközösségénél.
Erdély példaszerűen bocsátotta ki nemzetre szóló tehetségeit, méltán zárkóztak fel a Nyugat-Parciumból (Ady, Móricz), a Dunántúlról (Németh, Illyés, Fekete, Kodolányi) és Alföldről (Juhász, Tóth, Sinka, Erdei) jött nagyjai mellé. Szabó Dezső törte az utat. Az otthon maradt Kós, a hazatérő Kuncz és Bánffy, a kimozdíthatatlan Reményik, a később eltávozó, de örökké erdélyinek megmaradó Áprily, a drámaiságában csak Móriczhoz hasonlítható, balladás Nyirő, az elbeszélőkedvtől túlcsorduló, tündéri Tamási és a tájköltészetből egzisztenciális lírát teremtő Tompa, a többhúrú Makkai, a titokzatos és expresszív Székely Mózes (Daday Loránd) mellé a harmincas évek elejére megérkezett a fiatalabb nemzedék: közöttük az angyali Dsida, az önvizsgáló Wass, majd a szárnyaló, komor Szabédi. Felsorolásom természetesen csak jelezheti azt a nagy kulturális erőtartalékot, amelyet a múlt századokban jól megalapozott erdélyi írótársadalom új megnyilvánulásai jelentettek ebben az időszakban (is).
Persze felsorolásom is mutatja, szó sincs itt provincializmusról. Európára, eleinte az angol prerafealitákra, a tennysoni táj-metafizikai lírára, majd a francia irodalom lelki realizmusára és a nagy oroszokra (Puskinra, Lermontovra, Dosztojevszijre) éppúgy tekintettel volt ez irodalmi ága a magyar kultúrának, mint a szimbolikusan (és valóságban is) a Centrálban székelő Osvát köre, a mértékadó budapesti centrum.
Erdélyben az Ellenzék című napilapban Kuncz Aladár verbuválta maga köré a születő nemzetiségi irodalom javát, majd Áprily Lajostól távozása után 1929-ben ő veszi át az Erdélyi Helikon mindenes szerkesztői feladatait is. Írói nevelői hatása a fiatalabb nemzedékre, így Wass Albertre is óriási és igényességében meghatározó.

Az erdélyi irodalom őskora

„A Trianon utáni időszaknak címet akarnék adni, mint egy fejezetnek, akkor azt mondanám, hogy Az erdélyi irodalom őskora. Egy nagyon-nagyon érdekes korszak volt, amit Kós Károly nyitott meg, amikor elkezdte az első elbeszéléseit írni a török megszállás korszakáról. Ami teljesen egyensúlyban volt azzal és harmonizált azzal, ahogy mi éltünk. Román elnyomás volt, cenzúra volt, az ember nem azt írt, amit akart, hanem azt, amit lehetett és így az erdélyi írók megtanultak úgy írni, hogy a magyar megértse, de a román ne. S ekkor kezdődtek azok a székely mesék, a meseirodalom, ami a valóságban a magyar hősiességről beszél, mely olyan mese formájában, mikor a buta román cenzor elolvasta, nem látott benne semmi rosszat, mert a róka története volt a medvével és a farkassal meg ilyesmi.”

Ez az erdélyi iskola (mit iskola, íróakadémia!) fogadta az első verseivel jelentkező kisdiákot:

A legelső könyvem egy verses könyv volt, amiknek az első verseit még a kolozsvári református kollégiumban írtam a 20-as évek elején, mint diák két embernek a hatása alatt. Az egyik Áprily Lajos, a nagy erdélyi költő, aki tanárom volt. A másik pedig Reményik Sándor, aki atyai jó barátunk volt. Ennek a kettőnek a hatása alatt írtam első verseimet és első könyvem, ami ’26-ban jelent meg Virágtemetés cím alatt.”

Két éven belül megjelent második verseskönyve is. Egy értő debreceni kritikus Reményik impesszionista verseinek követői közé sorolja, de nem marad adós a figyelmes dicsérettel sem: „Ha egy szóban kéne összefoglalni Wass Albert költészetét, a ,csend’ költőjének nevezném. Verseinél mindig a csend, a borongás az alaptónus. Néha áprilyasan pontra dolgozik. Verseit a finomság jellemzi.” 3lbj
A költőtárs Dsida fanyalogva, mondhatni „elmaróan” ír az akkor talán még személyesen nem is ismert fiatalember lírájáról, de írói és emberi komolyságára, igényességére mégis felfigyel:

„De ha kimondottan, egyes verseiben nem is tud meglepni és meggondolkoztatni, verseinek összessége, mint összbenyomás, mégis meglepő. Meglepő a szerző nagy fiatalságára rácáfoló komolysága és meditatív elmélyültsége miatt. Meglepő, mert a legújabb generáció egyik tagja szól hozzánk a könyvecske lapjairól, itt-ott felcsillantva a homlokán ülő, ismertető csillagot. S mert azok mellett, akik szűk kis hazánkban versírásra kárhoztattak, mégis van valami eredeti színe, melynek nem elenyésző árnyalatát képezi a melankóliából is kiillatozó üdesége, naivitása.”

És emiatt megbocsátjuk neki minden könnyelműségét az önkritika gyakorlásában, s csak arra tudunk gondolni, amit a könyv egésze sugalmaz ellenállhatatlan intenzitással: „Wass Albert kezében lesz feladata a tollnak.”4lbj

Közel hajolva a fiatal költő verseihez, elsőként spontenaitásuk fogja meg az olvasót, a mai olvasót is. Egyes kritikusai hiába tartják mesterkéltnek, keresett formájúaknak a kis lírai darabokat, inkább az ellenkező igaz: a forma mint könnyű adottság van jelen, elődök által kivívott lírai anyanyelve ez a 20-as évek szárnybontó tehetségeinek. Gondot, nehézséget nem okoz, de az érzelemhiányos társasági és diákélet radikális ellenpontja a verselés: a visszahúzódásra, magányra, s valljuk meg, önsajnálatra is hajlamos kamasz életében!
„Terveim az írással nem voltak, az csak úgy jött magától. Ha az írásnak a költészetet nevezzük, akkor már ott, Kolozsvárt elkezdtem írni az első verseket, és bemutattam azokat mindig Sándor bácsinak, itt most Reményik Sándorról beszélek, aki nagyon gyakran volt vendég a házban”5lbj
Valaki nagyon komolyan vette a családból Albi írói hajlamait. Visszaemlékezéséből tudjuk, hogy 12 éves korában (1920-ban) írógépet kapott!
A lehetőséggel élt a gyermek. 1921. január 15-én megjelenik a dési Református Főgimnázium önképzőkörének Ifjúság című lapjában, tizenharmadik születésnapja után egy héttel (!), Wass Albertnek a Miért? című verse.6lbj Petőfi ilyen fiatalon írt zsengéit nem hozta nyilvánosságra. Albi bátorságának mégis örülhetünk: a magyar nóta és a verlaine-i kis költemény közti hangulat formailag-gondolatilag is tehetségre vall. Lássuk a záró szakaszt:

„Ha jönne valaki, aki egyszer
megmondaná nekem,
csak úgy suttogva, csak úgy csendesen:
ahol ennyi csoda-virág terem,
a hullámos Erdélyi bérceken
mért sír a szél…?” 7lbj 

Reményik Sándor meghatározó szerepet játszik az induló Wass Albert írói gyakorlatának és elveinek kialakításában:

„Kis gimnazista voltam a Majális utcában. Egy délután – ma is emlékszem: hideg, zimankós, téli délután volt – házunkhoz jöttél. Akkor láttalak először. Félelemmel s nagy-nagy tisztelettel álltam előtted. Versemet mutatták. Szégyenemben legszívesebben elszaladtam volna. Te olvastad a verset, rám néztél, s nagyon komolyan ezeket mondottad: »Vigyázz, fiúcskám, a szépen csengő szó, ha céltalan, semmit sem ér«.
Így mondottad. Még nem értettem akkor a szavak súlyát, s nem éreztem köszörült élüket, melyek a szépség és igazság védelmére merevedtek. Sokáig nem gondoltam reájuk, s már majdnem elfeledtem. De aztán jöttek válságos, vívódásos idők, s mindez újra az eszembe jutott. »Vigyázz, fiúcskám, a szépen csengő szó, ha céltalan, semmit sem ér«8lbj
A versek további megjelentetésének időbeni sorrendje inkább a lélek belső kalandjaira enged következtetni, mint öntudatos költői elhivatottságra, exhibicionalista költő-szerepek nyilvánosság előtti megjátszására, vagy akár a művesség, a mű-igény költői vállalkozásaira. Igen, a kamasz, miközben kedves ismerőseinek ajánlva halmozza verseit, majd kötetté gyűjti, elsősorban lelki hullámzásainak papírra vetésében értékelhető. De ebben igen.

Búcsúzó klasszikus álmok

„Hol vannak a szép klasszikus álmok: az általános polgárosulás s a nagy világbéke? Hol van az a világ, amikor a gondolat uralkodott a mindenségen, és megszületése a legigazibb élvezetek közé tartozott? Nagy élmények súlyosodnak ránk; titokzatos áramok futják át a derűs életképet, amelyet Pallasz Athéné ránk hagyott. Hogy merre megyünk, nem tudjuk. A nagy válaszúton csak egy válik mind bizonyosabbá előttünk: a klasszikus álmok, amelyek eddig utunkon kísértek, búcsúznak tőlünk. Úgy érezzük, mintha hajón ülnénk, amely sötét tengerbe visz. (…) Egy derült homlokú, fehér karú asszony intését még látjuk. Mi tudjuk, hogy Pallasz Athéné. De fiaink, unokáink már nem fogják tudni. Ők talán majd azt tudják meg, hogy mi vár hajónkra a sötét tengeren, amelynek dühös hullámait most szeljük.”

Kuncz Aladár, 1923.9lbj

1923. júniusban a Brassói Lapok közli a címében is édesapjának „küldött” négyszakaszos költeményét.10lbj Egy harmonikusan megformált, komoly festői igényességet és nyelvi (metonimikus!) leleményt hordozó szakaszára joggal felfigyelhettek az Erdély-szerte ismert lap olvasói. Mi is. A versbeli „levált falevél” érzelmes vízi útja mint téma, eltörpül a képi átéltség költői ereje mellett.

Patak szaladt a völgy felé sietve,
és magával vitte a levelet.
Ősz volt. A nyírek sárga reszketése
a zöld vizekről visszareszketett
.”11lbj

Elmélyültsége, korai bölcsessége Weöres Sándor korai verseivel rokonítja a korán publikálásra érett gyermek első írásait. Kiss Mihály filozófiatanár hívta fel figyelmünket egy korai írásának (Tájkép) érett láttató és gondolati erejére. A szöveg festőisége a „csend-élet” pontosságával alkotja szemünk előtt újjá az egyetemesen átérzett élményt:

Tájkép

„Messze innen valahol a bércek között áll egy elhagyatott csendes kis falu. Közepén áll az ósdi templom. Barna már szegény, a sok viszontagság lekoptatta régi fehér színét. Omladozó tornyán nagyon ing a kereszt, ha egy-egy pajkos varjú rászáll csupa jókedvből. Fent a falu felett, sötét fenyők között áll magában az ősi lak. Élet-halál harcot vív régi ellenségével: az enyészettel. Itt-ott kimozdítja egy-egy tégláját, leszed egy-egy cserepet a fedélről, s éles karmaival lekaparja a rátapadt vakolatot. A mellette álló öreg fenyők, melyek körülbelül egyidősek lehetnek vele, – fáradtan néznek le a völgybe. Körös-körül erdőkoszorúzta hegyek állanak, mintegy védő gyanánt a kis falu felett. A kis nádfödeles házikók szélében hosszú, végtelennek látszó rés helyezkedik el, melyről éppen most hajtják el a gulyát. Közepén kígyózva váj magának utat a kis patak. Sietve rohannak a réten keresztül a csillogó cseppek, mígnem eltűnnek a tó hullámai között. A nap végig veti bíbor sugarait a völgyön, elbúcsúzik tőle, aztán véres fejjel bukik le a hegyek mögé. Az esti szellő meglengeti a hajlékony nádat és susog neki halkan, titokzatosan. Vajon miről beszél? … a múltról? … jelenről? … avagy talán a jövőről? …

Most felhangzik az esti harangszó. Az öreg templom búsan, szomorúan beszél; beszél a régi, elmúlt jó időkről: bim-bam, bim-bam, bim-bam…”

Gr. Wass Albert (Kolozsvári ref. koll.)12lbj

1923. decembertől13lbj folyamatosan közli verseit a Vadász Újság. Ilyen, politikailag és kulturálisan mostoha publikálások között ez komoly elismerés a pályakezdő kiskamasznak. Balázs Ildikó nagy türelemmel és gyűjtőkedvvel összeállított Wass Albert bibliogáfiája14lbj című munkájában könnyű nyomon követni – a kötet-sorrendtől elszakadva is – az ihlet termékenységét, sikereit, kudarcait, szárnypróbálgatásait s olykor szárnyalásait.
1924. június. Fuit. A tizenhat esztendős fiú a lágy dallamok, az elmúlás melankóliája és a bátortalan képek helyett egyszer csak megkeményedett szívű, korai számvetést készít. Nemzedéki összegzést?! De milyen nemzedékit? Melyikét? A hátán tojáshéjas kamaszcsibe saját éretlen évfolyamtársait nevezheti-e nemzedéknek? Generációs csoportnak? Kiröppent, azonos sorsképletű rajnak? Ilyen fiatalon még nemigen talált nemzedék önmagának szószólót.

 

 

 

Jegyzetek

1. Wass Albert: Csaba
2. A továbbiakban a versidézetek Wass Albert Minden verse című kötetből valók, Szelek. Kráter, 2003
3. Wass Albert: Fenyő a hegytetőn. Hajdúföld, 1928. december 28. Írója, s pár, ma már azonosíthatatlan személy.
4. Wass Albert Emlékezete, Dsida Jenő kritikája. Wass Albert: Eliza, Kovács Attila Zoltán fordítása, Kráter 2004.
5. Maksay Ágnes – Marius Tabacu: Erdélyt nem lehet elfelejteni. Magyar pólus, Kráter, 2004.
6. Huber András szíves közlése. Feltehető, hogy a Mért sír a szél? című, később a Virágtemetés című kötetben közölt versről van szó, bár uo. van egy Miért? című szerelmes költeménye is. A verset a kötetben oldalági unokabátyjának, a valamikor Désen lapot is szerkesztő Wass Györgynek ajánlja.
7.  Miért? című vers utolsó szakasza.
8. Wass Albert: Magyar örökségünk, Elkésett levél Reményik Sándorhoz. Kráter, 2000
9. Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák, Búcsúzó klasszikus álmok, Kriterion, 1973
10. Szakács János gyűjtése. Brassói Lapok, 1923. VII. 22. 
11. A Fenyő a hegytetőn című kötetben változtatás nélkül Rádió címen közli, Apámnak küldöm mottóval ellátva. A teljes vers elolvasható T. P. tervezett kötetének „Percek, amik esztendőknek számítanak” című részében.
12. Ifjú Erdély 1923. nov. – dec. 25. o.
13. Vadász Újság, december 1. Hókirály. melyet később több lap átvesz utánközlésre.
14. Balázs Ildikó: Wass Albert életmű-bibliográfiája 1923–2003, Kráter, 2004.
15. A vers dőlt betűs kiemelései – elsősorban kompozíciós szemantikai és versszerkezeti elemeket jeleznek, T. P.
16 Nyári éj, Vadász Újság, 1924. szeptember 1.
17 Titok, Vadász Újság, 1924. november 1.
18. A lap kéthetenként (1920–1924), később havonként (1924–1940) jelenik meg Aradon.
19. A Pásztortűz hetilap, majd folyóirat, 1921–1944 között jelenik meg hetenként, kéthetenként, majd havonként.
20. A Wass Albert Minden verse című kötetben (Kráter 2003) az újság- és lapmegjelenéseket több ciklusba szerkesztve Tavaszvárás címen jelentette meg a szerző. Egyesület. Hasonlóan jártunk el ugyanebben a kötetben a csak kéziratból előkerült háború utáni, illetve amerikai versek esetében is. A szerző által kötetbe szerkesztett verseket sértetlenül hagytuk, az abból kimaradtakat tematikailag szerkesztve tettük közzé, T. P.
21. Szegény vagyok
22. Sajó-parti dal, Ifjú Erdély, 1926. október 2.
23 Házsongárdi temetőben
24. Ady Endre sora: „Istenhez hanyatló árnyék”.
25. A csönd. 1926. június, részlet.
26. A kiemelt verseket a szerző beválogatta a Virágtemetés / Bércek énekelnek című ciklusába. Három vers megjelentetésére már korábban sor került, 1926-ban: A csend, Vadász Újság, 1926. július 1. Látható az Isten (Ifjú Erdély, 1926. július), Csak csendesen, Ifjú Erdély, 1926. november. Csak kötetben közölt újdonság az átütő erejű: A magány templomában
27 .„Mysthikus csendjében semmi sem pótolja
 Komoly valójában a mélységes űrt…
 Hókirály hatalmát hirdeti örökre
 Harsogó hanggal a havasi kürt.”

28. Kiss Mihály művészettörténész hívta fel először a figyelmet a Wass Albert-i csönd értelmezési lehetőségeire és ennek filozófiai jelentőségére.
29. A költő az ég köntösére vágyik (ford. Szabó Lőrinc)
30. Kabdebó Lóránt elemzése a 2008. február 14-én a Pomázon megrendezett Wass Albert Emlékkonferencián hangzott el. L. PoLíSz 113. szám.
31. Uo.
32. Vö. Juhász Gyula húszas évek elején írott A rém című költeményével, a verset a szegedi költő katatóniájának tünetmeghatározó leírásaként tartjuk számon.
33. Éjjel.
34. Tetőn, a vers megírásának helye: Szent László-hegy, 1926. X. 12.
35. Őszi ajándék.
36. Miért?
37. A völgy vándora

 

 

Forrás: Polísz, 2009. 114. szám

 

Folytatjuk...

 

 

 

 Magyar Irodalmi Lap 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap