Visszatalálni az erkölcshöz?

Kalász István, h, 11/20/2017 - 00:04

Van egy autód, de kétüléses, éjszaka van, esik, jeges szél, hideg van, és…
Hárman állnak az út mentén, egy beteg öregasszony, legjobb barátod és a szívszerelmed. Megállsz az autóval, mert egy embert menthetsz meg. Kit választanál?
Ilyen dilemmát adok fel a diákoknak.
A dilemmák azok, amelyek „kiforgatják” a gyerekeket. Mint ez a „Kit veszek fel az autómba?” példázat. A történet egyszerű, valakit ki kell menteni a bajból és valakit sorsára kell hagyni, csak egyetlen ún. mentőhely van az autóban. Nem a Gonosz vs. Jó egyszerű harcáról beszélünk, hanem komoly dilemmáról, és annak vége nem hasonlít a kommersz filmek fekete-fehér végéhez, dönteni kell így vagy úgy…
És a döntést vállalni! Ebben az esetben egy öreg nénit, a legjobb barátot, a szívszerelmet hagyni az út szélén, azaz: választani kell.
Mi a tapasztalat az ilyen dilemmatörténetekkel? A diákok nem fogadják el a helyzetet, hosszasan alkudoznak, „észérvekkel” jönnek, a csomagtartóba is bele lehet ültetni valakit, na, nem, mondom én, a diákok dacosan vicsorognak, akkor senkit sem viszek el, lesz..ok mindenkit!, és átmennek az érzelmi pozícióra. Ez jellemző a mai közfelfogásra, ha nem segítek, csak hagyom, csak mulasztok, az kisebb vétség, mintha rosszat tennék. Pedig tudjuk, lehet: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással… én vétkem, én…
A dilemma az erkölcsről szól, arról, hogy miképpen viszonyulunk a bűnhöz? Feltűnő, hogy az ilyen elrontott erkölcsiségű közszellemben, mint a mostani, mennyire nehéz feladat a dilemma boncolása, ergo: az erkölcs tanulása. Miért? Mert nem szoktunk hozzá a szembesüléshez, az erkölcsi önvizsgálathoz, hiszen az utóbbi időkben nem kértek ilyet tőlünk, a „mindent szabad” elve uralkodott.
De mi az erkölcs? A Jó és a Rossz megkülönböztetése, definiálom a diákoknak, az ember dönt, ítéletet hoz. De azt is tudni kell, az ítéletek módja árulkodik arról, milyen erkölcsi szinten áll az ember? Az első szint: valaki mondta nekem, ez a helyes döntés, tehát egyszerű másolás történik itt, azaz az ítéletet nem érzem magaménak. A döntés nem belső igényből születik.
És mi a legmagasabb erkölcsi szint? Kohlberg szerint a kategorikus imperatívusz, vagyis az Én döntését általános igazsággá lehet emelni úgy, hogy azt erénynek tekinthetjük.
Honnan veszik a gyerekek hogy mi a Jó és a Rossz? A világból. Is. Mindazt, amit látnak és mérvadónak elfogadnak, azt másolják. Ezt bizonyította pl. a Bobo-Doll kísérlet, a gyerekek a képernyőn mutatott erőszakot másolták, ők is ütötték a babájukat. Tehát: a valaki mondta/mutatta nekem, ez így helyes, elv érvényesül, és ekképpen utalok a média léleképítő, illetve –romboló szerepére, továbbá az oktatás, az egyház, az állam felelősségére.
Az erkölcs ugyanis tanulható, és ami tanulható az tanítható is. Az erkölcs az értelem és az érzelem között lebeg, szinte csapong az emberben a dilemma, ez a legújabb kutatási eredmény. Ez figyelhető meg a diákoknál is. Vagyis? Az oktatásnak, megkockázatom: a művészetnek felelőssége van, vagyis tennünk kell, önvizsgálatot kell tartanunk, ha jobb világot akarunk magunknak. Többet kell foglalkozunk az erkölcsi neveléssel. Hol? A médiában, az iskolában, a világban, de legfőképpen önmagunkban. Miért? Hogy új kor jöjjön végre.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap