Vizsgálatot kérünk Magyarország ellen!

Prof. Dr. Bokor Imre, h, 12/30/2013 - 00:21

 

 

 

 

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

(SZÓRÓLAPJA)

 

VIZSGÁLATOT KÉRÜNK MAGYARORSZÁG ELLEN!

TISZTELT ILLETÉKESEK!
(ENSZ, STRASBOURGI & HÁGAI BÍRÓSÁG, EU ÉS A PÁRIZSI BÉKEDIKTÁTUMOK
KÉSZÍTÉSÉBEN ÉRINTETT NAGYHATALMAK)

Csatlakozva a magyarországi problémák külföldi vizsgálatában és lerendezésében reménykedett és reménykedő honfitársainkhoz (Göncz Árpád, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos, Heller Ágnes, Gurmai Zita, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és "hasonszőrű" társaikhoz) kérjük, hogy az illetékes külföldi szervezetek és személyek, a rendelkezésükre álló törvényes eszközök és módszerek legszigorúbb alkalmazásával, szíveskedjenek mélyreható, részletes és sokoldalú vizsgálatot elrendelni Magyarországgal szemben, az alábbi kérdések tisztázására.

I.
A PÁRIZSI BÉKESZERZŐDÉSEKBEN, a vesztes államokat szankcionáló paragrafusok tartalmából arra lehet következtetni, hogy Magyarország volt mindkét világháború előkészítője, kirobbantója és meghatározó szerepet játszó részvevője. Egy esetleges jövőbeni világégés elkerülése érdekében, vizsgálat tárgyává kellene tenni, hogy milyen fondorlatos (és titkos) erővel/eszközökkel/módszerekkel voltunk képesek nyomást gyakorolni a környező államok kormányaira vagy államfőire (például: Ferencz Józsefre vagy Hitler Adolfra) bűnös tervünk megvalósítása érdekében?

II.
Miben, hogyan és miért hibázott Horthy, amikor nem engedte át Hitler csapatait Lengyelország megtámadására, valamint nem csatlakozott a lengyelek lerohanására? Lehetősége lett volna lerövidíteni Lengyelország agonizálását, sőt meghiúsította volna a szovjetek Lengyelország elleni hátbatámadását!
Tisztelt politikusok és történészek! Szíveskedjenek elemezni ezt a gondolatmenetet, mert mennyire másként alakulhatott volna a lengyelek, és a magyarok történelme: Magyarországot például nem minősítették volna agresszorrá (hiszen a Szovjetunió sem vált azzá), a lengyel zsidók nem menekülhettek volna hazánkba, hanem a németek karmaiban várhatták volna sorsuk beteljesülését...

III.
Milyen fertelmes bűnt követett el a magyar kormány, amikor közel 160 ezer (!) lengyel menekültet (köztük mintegy 15 ezer zsidót vallásút) fogadott be hazánkba, ellátva őket élelmiszerrel, lakással, gyógyszerekkel, ruházattal, óvodai és iskolai tanítási lehetőségekkel, valamint (a továbbmenni szándékozók számára) más országokba szóló útlevelekkel? Ezekkel a tettekkel tudatosan gerjesztették Hitler haragját és fokozták agresszióra hajlamos indulatait.

IV.
Milyen égbekiáltó bűnt követett el Horthy és kormánya, amikor (Hitler lecsillapítása érdekében) meghozták az ún. "numerus clausus = meghatározott létszám keret" törvényt (amely a világ számos államában nyílt vagy burkol formában létezett a cári Oroszországtól kezdve, a Nagy-Britannián át az USA-ig bezárólag). Ezzel a törvénnyel, fondorlatos módon kiügyeskedték, hogy 1944. március 19-ig (a német megszállásig), a zsidó vallású állampolgáraink, és a környező országokból ide menekült (francia, osztrák, szlovák, román, szerb, stb.,) állampolgárok biztonságban élhettek, Európa németek által megszállt országaiban kialakult népirtó állapotokhoz viszonyítva? Horthy példát vehetett volna a svéd kormánytól, amely minden további nélkül biztosította a német csapatok átvonulását Svédország területén Norvégia lerohanására, mégsem tartották V. Gusztávot (Svédország koronázatlan királyát) fasisztának antiszemitának vagy kollaboránsnak, noha a svédek folyamatosan szállították a Wehrmachtnak az acélárúikat és többek között -, a világ akkori legjobb, Boforc típusnevű légvédelmi ágyúikat, amelyekkel a
német légvédelmi tüzérek nem kevés Liberátort (B-24-es hadászati bombázógép)"csipkedtek" le a nagy magasságban támadó kötelékekből.

V.
Horthy (kormánya és a magyar nép) utólagos elmarasztalása nem halogatható a németek által kezdeményezett - Jugoszlávia elleni - hadműveletben való részvételünk miatt sem! Békében és ölbe tett kézzel tétlenül is nézhettük volna, hogy a németek vagy az ugrásra kész szovjetek ráteszik a "tappancsukat" a magyarlakta területekre!

VI.
Miért nem marasztalták el eddig (akár posztumusz is) Horthy Miklóst, aki hazánk német megszállását követően is provokálta Hitlert, az esztergomi páncélos hadosztály Budapestre történő vezénylésével, megakadályozva, hogy a Gestapo kihurcolja Németországba a budapesti gettó zsidó lakóit? Képes lett volna a kormányzó fegyveres összetűzés kirobbantani a németek ellen a fővárosunkban, azzal a sunyi gondolattal, hogy erőfölényük birtokában végrehajtsák a zsidók mielőbbi deportálását és csupán a németek higgadtságán múlott, hogy nem "ültek fel" a provokációnak...

VII.
Bár a második világháború során a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok sem vettek tudomást a holocaustról (utólagos nyilatkozataik szerint képtelenek voltak hitelt adni a Németországból kiszivárgott információknak), mégis el kellene marasztalni a magyar népet, mert a német megszállás és a Szálasi-féle terror során nem sokat tettek a zsidók deportálása ellen, és nem védték meg a németektől vagy a nyilasoktól a zsidó állampolgárainkat. Az igaz, hogy az állítólagos 800 ezer főt
kitevő (!) zsidó nemzetiségű magyar állampolgáraink semmit sem tettek önmaguk védelméért, meg sem kísérelték lengyel testvéreik példáját követni, mert féltek a németek megtorlásától, de ettől függetlenül, még ma is joggal kifogásolható, hogy a magyarok is féltek a megtorlástól!

VIII.
Azért is el kell marasztalni a magyarokat, mert a Szovjetunió megtámadásakor,- Németország, Olaszország, Románia, Finnország, Szlovákia és Horvátország hadüzeneteit követően, utolsóként léptünk be a háborúba, sőt még a spanyol, a norvég, a francia és a belga önkéntesek is megelőztek bennünket. A második világháború után, annak a Csehszlovákiába olvadt szlovákoknak is fizetnünk kellett jóvátételt, akiknek a csapatai már a határuktól 60-70 kilométerre robogtak szovjet földön, amikor a magyar csapatok még hazai környezetben készültek az elvonulásra, majd kiérdemeltük az "utolsó csatlós" melléknevet, miközben "szemérmesen" soha nem osztották ki senkire az "első csatlós" címkét. A cseheknek meg azért fizettünk, mert velünk ellentétben, nem kötekedtek a németekkel, gyáraik és üzemeik teljes kapacitással dolgoztak a német haderő számára. Járművek, fegyverek, lőszerek és sokféle hadfelszerelési - tartalék - anyagok tömeges gyártásával keltették Hitlerben azt az illúziót, hogy legyőzhetetlen.

IX.
Sárga lapot érdemelnek a magyarok, mert nem átallnak testvéri segítséget nyújtani a határainkon túlra kirekesztett honfitársaiknak, ezzel is bátorítva őket, hogy - eléggé el nem ítélhető módon - ragaszkodjanak anyanyelvükhöz, iskoláikhoz, nemzeti hagyományaikhoz, bár (egy paranoiás) kormányfőnk és kormánya mindent megtettek azért, hogy 2005. december 5 szégyennapként vonuljon be történelmünkbe.

X.
Piros lap viszont azért jár a magyaroknak, mert a Szovjetunió '56-os agressziójáért egyes "elvetemült" csoportok jóvátételre számítanak, és a megbékélés helyett,- kétszázezer honfitársunk kimenekülését, városaink épületeinek, közműveinek, közútjainak pusztítását, valamint a szovjet kormány által, a magyar nép nyakára ültetett Kádár banda példátlan méretű megtorlását emlegetik! Bár az agressziót még Jelcin elnök is elismerte, a jóvátételről viszont hallani sem akarnak, tehát illetlenség a magyarok részéről a régi sebek felszaggatása.

XI.
VÉGEZETÜL: sarokba kellene térdepeltetni, piros kukoricára a magyar népet, mert szüntelenül emlegetik Trianont, Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket, Kárpátalját, Titót (kb. 50 ezer magyar lemészárolását), málenkij robotot (kb. 350 ezer magyar állampolgár elhurcolását), hadifoglyainkat (fogságba esettek titkolt számát, a kint rekedtek sorsának alakulását), az elhurcolt nemzeti vagyontárgyak "kinti" tárolásának határidejét, stb. stb. Kukorica helyett "jancsiszeget" érdemelnének azok a megátalkodottak, akik összetévesztik a magyar nép személyi/anyagi/erkölcsi veszteségeit (beleértve a magyar állampolgárságú zsidók veszteségét is) a holokausztban elpusztultak veszteségeivel, és rasszista, valamint antiszemita "beütésük" következtében elvárnák, hogy a Benes dekrétum szellemének megfelelően, a veszteségek (a módszertől függetlenül) az adott nép, nemzet vagy akár az egyetemes emberiség kollektív veszteségnek minősüljenek. Horribile dictu! Tehát: a veszteségeinket hasonló módok kívánják kezelni (rendezni, kárpótolni, emlékművekkel, tankönyvekkel, filmekkel , színdarabokkal, stb., stb. megörökíteni), valamint az eszement ellenzőkre a törvény erejével lesújtani, mint amelyeket (vagy ahogyan), a holokauszt esetében alkalmaznak és alkalmazták.

Összeállította:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

P. S.: Az érintett ILLETÉKESEK szíves figyelmébe ajánlom, hogy a magyarokkal szembeni sokoldalú (az esetek többségében minden alapot nélkülöző) vádaskodási özön kiagyalását és terjesztését (sokak szerint) azok "művelik", akik ezekkel a feltupírozott anyagokkal akarják elterelni magukról (vagy jól fizető megbízottjaikról) a figyelmet, miként az igazságot tartalmazó (kifejező) közmondás szerint: "AZ KIABÁL, AKINEK A HÁZA ÉG"!
 

 

 

 Magíar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap