A VIZUÁLIS NEVELÉSRŐL 7/14

Jankovics Marcell, k, 02/20/2018 - 00:22

 

    

 

 

 

 

 

  1. Matematika (10688–10707.)

  2.       Hadd kezdjem azzal, ami e tantárgyat a fizikával és kémiával egyetemben a „szóértő” kívülálló szemével nézve a vizualitáshoz köti. Egy nyelvújítási szó ez: a képlet.

  3.       Rendkívül érdekesnek tartom, hogy a matematika fejlesztési feladatainak sorában egyebek mellett a következő témák szerepelnek: tájékozódás térben és időben; megismerés, azon belül tapasztalatszerzés, képzelet (követő, alkotó), emlékezés; alkotás és kreativitás; akarati, érzelmi szabályozás, azon belül kommunikáció. Ha így tanították volna általános iskolában nekem is, nemcsak a geometriához lett volna közöm.

  4.  

  5. Tájékozódás (10690.)

  6. Tájékozódás térben

  7.      Az agykutatók szerint a térbeli tájékozódás felelőse a jobb agyfélteke. A jobb agyfélteke más természetű igénybevételének elhanyagolása a térbeli tájékozódás készségét is lerontja. A pedagógus ezt azért nem észleli, mert a tájékozódás a fizikai térben akkor része a tanmenetnek, amikor a kisdiákoknak még mindkét féltekéje egyformán foglalkoztatva van. 

  8.  

  9. Tájékozódás az időben

  10.  

  11.      Az időbeli tájékozódás viszonyítást jelent a jelenből múlthoz, jövőhöz. (> Emlékezés, tervezés.)

  12.      Egy tanulságos történet. Sok évvel ezelőtt, de már a digitalizáció bűvöletében divatba jöttek a digitális órák. Utcán, köztereken, hivatalokban, pályaudvarokon és reptereken, valamint természetesen az emberek karján olyan számlapú órák terjedtek el, melyek a pontos időt mutatták – olykor ugyan pontatlanul, de csakis a pontos időt. Ha 12 óra 30 perc volt az idő, akkor ez íródott ki a számlapján 12:30. Karórák kijelzője a másodpercet is mutatta további kétszámjegyű „összeg” egyhangúan villogó ritmikus és folyamatos cseréjével 00-től 59-ig. Így pl.: 12:30:00, 12:30:01, 12:30:02.

  13.       Aztán az embereknek elege lett belőle, visszatértek a hagyományos mutatós órákhoz. Az intézmények nem, többnyire maradtak a(z időközben többnyire pontatlanná vált) digitális óráknál. Az óragyárak a haszon reményében egy ideig még próbálkoztak átmeneti formákkal a hagyományos számlapon digitális kijelzővel, de ennek sem volt tartós sikere. Miért unták meg az emberek? Azért, mert a digitális órák nem segítik a tájékozódást az időben. Mindig csak a pillanatot, a percet rögzítik, viszont az ember – a magyar ember legalábbis – ha megkérdik tőle, mennyi az idő, nem azt mondja, hogy 12 óra 30 perc, hanem viszonyít: fél egy. És azt sem mondja, hogy fél tizenhárom. Ha időben a 12 órához van közelebb, akkor azt mondja, hogy tíz perccel múlt dél (esetleg 12), ha az egyhez (és nem a 13 órához), akkor pedig azt, hogy tíz perc múlva egy. Mindez a hagyományos órák számlapjából következik, melyeken mutatók 12 számjegyet járnak körbe, nem 24-et, s amelyeket nem feltétlenül számok jeleznek. Néha csak vonalak vagy pontok láthatók a számlap körén, ritkábban négyszögén, viszont lényeges, hogy azon „égtáj szerint” hol helyezkednek el.

  14.       A viszonyítás természetes emberi viselkedés. Az életmódunkból is ez következik, és a hagyományos óra ezt képezi le. Egészen pontosan a látható égboltot, amelynek körén, az égtájak négyszögében a Nap járja látszólagos pályáját, amit a kismutató követ. (Tk. az egyszerűség kedvéért csak félnapot. A 24-es beosztás mind a szemnek, mind technikailag nehézséget jelentene. Amúgy meg egy régebben elvetett szokásra emlékeztet, amikor még a napot kettős órákra osztották.)

  15.  

  16. Tapasztalatszerzés (10691.)

  17.  

  18.       Remek, hogy a megismerést, tapasztalatszerzést a Nat nem korlátozza passzív befogadásra, és a szerzett ismeretek aktiválásában a rajz, vagyis a „művészi” munka kiemelt szerepet játszik.

  19.  

  20. Képzelet (követő, alkotó) (10692.)

  21.  

  22.       Megismétlem, amire már föntebb utaltam, hogy a matematika a legújabb nézetek szerint a jobb agyféltekét dolgoztatja. (A geometria, a függvények, a gráfok bizonyosan.)

  23.       Itt csak az alkotás elkészítés előtti elképzeléséről esik szó, aminek közzétételét alsó és fölső tagozatos gyerek részéről viszont nekem elég nehéz elképzelnem.

  24.       Eszembe jut erről egy ma is dühítő emlékem. Elsős vagy harmadikos elemista lehettem.  A tanító néni házi feladatul adta, hogy készítsünk egy 2 deciliteres mérőedényt papírból. Legalábbis én így értettem a feladatot. Amikor otthon bejelentettem, mindenki szörnyülködött, hogy lehet ilyen nehéz feladatot egy kisfiúnak adni. Tényleg nehéz volt. Beszállt a nővérem, a nagyanyám, a „tervrajzot” talán apám készítette el. Még én is dolgoztam rajta. Látom magam előtt a kivágott síkidomot, amelyet aprólékos munkával össze kellett ragasztgatni. A végeredmény maga volt a gyönyörűség. Egy hófehér papírból készült kisplasztika, rajta a felirat: 2 dl. Büszkén vittem az iskolába, kitettem magam elé a padra, majd hátratett kezekkel, kihúzva magam várakozásteljesen készültem a fogadtatásra. Nem is maradt el. A többiek ugyanis lerajzoltak egy mérőt, ráírták, hogy 2 dl, és kivágták. Rámeredtek a munkámra, majd fölkapták az én gyönyörűségemet, gúnyos kiabálások közepette összegyűrték és megtaposták, míg lapos nem lett, mint az övék. Olyan düh tört rám. amilyen azóta sem. Harcba szálltam érte, nekimentem az egész osztálynak, de letepertek. Még a nadrágomat is lehúzták, és leköpdösték a fütyimet. A tanító néni sajnált egy kicsit, méltatta így is a család meg az én fáradozásomat, de alapvetően úgy éreztem, hogy ő is, mint az osztálytársaim, hülyének nézett. Nem ezt adta feladatul. Rendben van, elismerem, hogy elsősöknek (harmadikosoknak) ez túl nehéz lett volna, de hetvenkét évesen sem látom be, mi értelme volt annak, amit ő adott feladatul? Egy jól ismert hétköznapi hengerforma[176] körülbelül méretarányos lerajzolásának és körbevagdosásának mi az értelme?  A kiadott feladatot igenis jól képzeltem el.  (> Alkotás és kreativitás 10697–98.)

  25.  

  26. Emlékezés  (10693.)

  27.  

  28.        Nagyon fontos tudatosítani a gyerekekben. A gyereknek rövid a múltja és rövid az emlékezete. Egy ilyen tárgy buzdítja, ráveszi, hogy keresse az élményt, az emlékezetest. Jó, hogy vissza kell adnia szóban, írásban, képben. Az emlékezés a múlt megbecsülésének, a kultúra fönnmaradásának a záloga. „Oly korban éltem”, amikor előbb a „múltat” akarták „végképp eltörölni”, majd arra kezdtek rávenni bennünket, hogy vegyünk újat, és dobjuk el a régit. Jan Assmann talán még idejében szólalt meg.[177]

  29.  

  30. Alkotás és kreativitás  (10697.)

  31.  

  32.      Ez az a terület, ahol a matematika és az ábrázoló művészetek tényleg egymásra találnak a tantervben. El vagyok bűvölve! Akik ezt a tanmeneti keretet összeállították, nemcsak harangozni hallottak a jobb agyfélteke működéséről. 

  33.      Azért hadd tegyek egy „kézzel fogható” javaslatot. A matematikai modellek ábrázolása, megértetésük segítése végett, különösen a geometrikusaké, nem szükségszerűen mozdulatlanok. Az animáció és a számítógép föltalálása előtt viszont csak erre volt mód.  Nem lenne kifejezőbb, ha az olyan feladatok magyarázata, mint a gömbtérfogat kiszámítása, hogy csak egy példát mondjak, animált és nem állórajz kísérné? Ha az olyan állóképeket, mint amelyeket a Wikipédia mutat a függvényekről, mozgásban, kialakulásuk folyamatában is láthatnának a tanulók? Sőt, ha az iskola anyagi lehetőségei megengedik, maguk a gyerekek is készíthetnének ilyen típusú  animációkat. Tartsunk lépést az oktatásban a technikai fejlődéssel e téren is! (Ugyanezt javaslom a fizika, kémia, földrajz és más tárgyak esetében is. > Ott.)

  34.  

  35. Kommunikáció  (10699.)

  36.  

  37.       A szövegben nyelvhasználat előtti kommunikációról olvasok. A vizuális kommunikáció és a metakommunikáció, a jelbeszéd más formái a kimondott és leírt szó mellett párhuzamosan élnek, és léteztek korábban is. (> Alább az Információ alcím alatt.) Mára uralkodóvá is váltak. Vizuális kommunikáció a művészet legtöbb formája. (Részben még a zene is az: a kotta, a karmester mozgása, az énekesek, a hangszerek, zenészek „munka” közben láthatók. Operáról, balettről nem is beszélve.) Vizuális kommunikáció a betű is. A vizuális kommunikáció korunk leghatékonyabb befolyásoló eszköze. Lenin fölismerte, hogy a bolsevikok számára a legfontosabb művészet, azaz propagandaeszköz a film. A bolsevik puccsot a pártos film és festészet formálta nagy októberi szocialista forradalommá. A televízió huszonnégy órás műsordömpingje, a hangos tévéreklámok, az internet, a postaládákat kitömő reklámanyagok, a mindent eltakaró óriásplakátok, a nyilvános felületeket rondító grafittik, és mindaz a látványvilág, ami élőben ostromolja a szemünket, mindennél meghatározóbb jellemzője korunknak.[178]

  38.       Civilizációnk világméretű paradigmaváltásban, sőt, paradigmaválságban fuldoklik. Ha lehet párhuzamot vonni a múlttal, az antik világ összeomlása és a keresztény világrend fölemelkedése közti válságos átmenet, a sötét középkornak nevezett időszak kívánkozik ide példaként. A hanyatló antik világot a hódító barbárság söpörte el, a mi kultúránkat az analfabéta vizuális barbárság teszi tönkre.

  39.  

  40. Ember és társadalom (10707–24.)

  41.  

  42. Történelem

  43.  

  44.        E tárgy tanításában is kiemelt fontosságúnak tartom a képet. A régi polgárcsaládok csemetéje könyvtár mellett nőtt föl. Minden „valamire való” család birtokában megvolt Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története, Marczali Henrik Nagy Képes Világtörténete. A nemesi otthonok falát az ősök galériája, rozsda marta kardjuk, armálisuk és más történelmi relikviák díszítették. A parasztgyerek mesékből, balladákból, a kalendáriumból, nagyapja botjának a faragásaiból[179] és a való életből kapott hon- és népismeretet. Ma egyre kevesebben gyűjtenek könyveket, és eltűnt a hagyományt ápoló környezet.

  45.        Nekem e tekintetben is szerencsém volt. Könyvtáras, hagyománytisztelő családba születtem, nagyanyám sokat mesélt. Mielőtt még olvasni tudtam volna, képeskönyvmollyá váltam. A történelem kedvenc tantárgyammá lett. Pannonhalmán, igazi történelmi környezetben töltöttem a gimnáziumi éveket. Első történelemóráját boldog emlékezetű Csóka Lajos tanárunk a levéltárban tartotta. Közelről láthattam a pannonhalmi és tihanyi alapítólevelet, más kincsekről nem is beszélve. Első latinóránkon pedig azt tanultuk Liviustól: „Historia est magistra vitæ. A történelem az élet tanítómestere.”

  46.         A történelem korai megkedveltetésében óriási szerepet játszik a kép, a látvány minden igényes formája. Múzeumi órák, képeskönyvek, vetített képes előadások, dokumentum- és játékfilmek moziban, tévében, interneten, régészeti helyszínek bejárása, kirándulás, utazás történelmi helyszínekre. Nem utolsósorban pedig az animáció. Kiváló példája a Károli Gáspár Református Egyetem fiatal történészének, Baltavári Tamásnak a 3D sorozata, amelyekben  híres csatákat modellezett számítógépes animációban: először az 1809-es „győri futást”, aztán az 1526-os mohácsi csatát, és a tervek szerint a Kr. e. 216-os cannae-i pún–római ütközetet.[180]

  47.       

  48.  

  49. Erkölcstan, etika

  50.  

  51.          Az etika jelentése magyarul erkölcs(tan). Miért mondjuk ugyanazt kétszer? Vagy nem ugyanaz? Akkor a különbségről is célszerű tájékoztatást kapnunk. A vallás a hagyományos erkölcs ismertetésénél megkerülhetetlen. Azt sem értem, miért külön tárgyalja a Nat a filozófiát? Vagy miért nem egymásután a kettőt?

  52.          Az elméleti tárgyak keltette unalmat a változatos látványvilág eloszlatja. A vallásos művészet hatalmas látványtár! A világvallások (kereszténység, iszlám, bráhmanizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus) mellett a judaizmus, a sinto, a „kihalt” vallások (egyiptomi, mezopotámiai, görög, római, kelta, germán mitológia), a sámánizmus, a néphit és népszokások, valamint a törzsi kultuszok vizuális bemutatása sokat javíthat az erkölcsi nevelés hatásfokán.

  53.  

  54. Hon- és népismeret

  55.  

  56.        Mint fent. E téren nemcsak a fölidézett látnivaló szolgál ismeretforrásként. A gyerekeket az élő látvány, környezet, szokások, hagyományok, ünnepek, köztük a vallási ünnepek megismerése életre szóló élményt jelenthet. Példa az ismeretterjesztésre gimnáziumi éveimből: Pannonhalmán, ahol hetente többször volt alkalmam katolikus templomi szertartáson részt venni, egy alkalommal görög katolikus misét tartattak nekünk egy ezért meghívott görög katolikus pappal – bevallottan ismeretterjesztési céllal.

  57.  

  58. Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek

  59.  

  60.         Mint fent. A paraszti munkák megismerése gyerekkoromban, a diákotthon, a gyárlátogatások gimnáziumi éveimben (üveggyár, alumíniumkohó, sörgyár), a vasiparban töltött esztendő egyetemi tanulmányok helyett életre szóló emlékeket és tanulságokat jelentenek számomra.

  61.         Fontos, hogy a fiatalság fölkészüljön az érett közszereplésre. Engem egész életemben lebeszéltek a közéletben való részvételről. A rendszerváltásig az volt az uralkodó álláspont, hogy vagy követed a Pártot, vagy kussolj, nem tartozik rád. A rendszerváltás után vagy a féltés vezette jóakaróimat, vagy a félelem. Örökké emlékezetes marad Bölcs István (168 óra) lesajnálónak szánt megjegyzése  egy közéleti megnyilvánulásomra: „Jankovics csak maradjon a mesék birodalmában”.

  62.  

  63. Ismeretszerzés, tanulás

  64.  

  65.        Iskolában a műveltségnek csupán az alapjai szerezhetők meg. Annak sem föltétlenül az egésze. A Nat érdeme, hogy a keretek fölsorolásával a teljesség átfogására törekszik. Az otthon és iskola mellett engem főleg az élet tanított: a világháború, a kommunizmus, a kitelepítés és a parasztsors, a forradalom, a kommunista bosszú, a munkáslét és a nemzeti apátia, majd a Rendszer kimúlása és utóélete a régi új világban. Mert a sírig tanulunk, tapasztalunk. Most azt, hogy az informatikai forradalommal egyre nő a távolság a valóban művelt és a műveletlen ember között. Lassan már csak az elkerülhetetlen, szellemet, lelket romboló, vizuális és tárgyi környezetszennyezés hozza őket közös nevezőre. (Tárgyszerű ajánlásaimat > alább.)

  66.  

  67. Kritikai gondolkodás

  68.  

  69.       Tévedhetetlen kritikára csak elegendő ismeret birtokában képes az ember. A diákot korlátozza műveltségének a hiánya. Vegyünk egy példát a keretszövegből:

  70. „Szépirodalmi és más fiktív elbeszélések megkülönböztetése az igaz történettől.”

  71.       A pedagógus nyilván csak példákat választhat ki, olyan területről, amelyet jól ismer, és föltehetően érdekli a diákjait. Bizonyára érdekelte őket Ridley Scott általam már említett filmje, a Mennyei királyság (2005), valószínűleg tanáruk is megnézte, de hogy meg tudják különböztetni fiktív elemeit a megtörténtektől, legalább neki el kellene olvasnia Runcinman kimerítő könyvének, A keresztes hadjáratok történetének[181] a  filmmel kapcsolatba hozható részeit, hogy beszámolhasson róluk a tanítványainak. Nem nehéz rájuk keresni, a könyv névmutatójában oldalszámmal megtalálhatók a film főszereplői.  A diákjainak is érdemes beleolvasniuk, ha már kicsit érettebbek, és maguk is meg akarnak győződni a látottak igazságtartalmáról. A műveltség megszerzése kezdetben rögös út, később egyre élvezetesebb kalandozás.

  72.         Szemtelen gimnáziumi diák voltam, határtalan önbizalommal. Ha más volt a véleményem a tanár által előadottakról, nem fogtam vissza magam. (> „Érvek gyűjtése a saját vélemény alátámasztására, ellenérvek gyűjtése az ellenvélemények cáfolására, meghatározott álláspontok cáfolására”. 10711.) Csóka Lajos történelemtanárunk még a huszadik érettségi találkozónk alkalmával is fölemlegette, amikor tizenöt évesen feleléskor különvéleménnyel álltam elő, és véletlenül letegeztem.  Rendhagyó feleletembe belekérdezett: „Ezt nekem mondod? Neked!” – vágtam rá habozás nélkül. 

  73.  

  74. Ember és természet (10725–72.)

  75.  

  76.         A természetismeret nem csupán értelmi kérdés. Föntebb már írtam ezzel kapcsolatos alapvető hiányérzetemről. Nem elég a természetet tudományos ismeretszerzés, tanulmányozás tárgyává tenni. Meg kell, hisz érdemes, a gyerekkel szerettetni. A kisgyermeket könnyű megtanítani az élő természet szeretetére. Igéző látnivalókkal, filmen, televízióban, fényképen, de főleg élőben, személyesen, hogy a többi érzékszervünk is élvezhesse! Sok kirándulással a természetben, állat- és növénykertben, arborétumban.

  77.        Máig emlékszem első állatkerti élményeimre. (Harminc éves koromig rendszeres látogatója voltam.) Első gyerekkori kirándulásainkra, az első kökörcsinre, szarvasbogárra, erdei siklóra, az első kökényszem ízére, a kakukk először hallott kakukkolására. Az öcsödi holtág és zug páratlan növény- és állatvilágára, a skorpiócsípésre, a békászásra, horgászásra, a bölömbika hangjára. Első gimnáziumi bakonyi túránkra, a levelibékára, a rókagombával teli hátizsákomra. Állatbarátot és lelkes gombászt neveltek belőlem.

  78.        Nem lehet mindent az iskolára terhelni. Megértem, hogy évenként csak „legalább egy külső gyakorlat (múzeum, kirándulás) tapasztalatainak megbeszélésével” számol. A nevelés a szülők, nagyszülők dolga lenne elsősorban. Így volt „az én időmben”.  Két és fél évesen anyám hátizsákjában „vettem részt” először és utoljára nyúlvadászaton. (Anyám nem lőtt.) Hat évesen apám vitt először emlékezetes kirándulásra (még a nyakában ültem), ő vitt először az állatkertbe. Később, amikor már börtönben volt, egyik barátom apja vagy anyja vitte csapatunkat hosszabb túrákra. 

  79.        Megismétlem: az élő természet nem keverendő össze az élettelen technika világával. A technika eszköz, mindennapos használatán túli ismerete nem általános cél, legföljebb azok számára, akik technikusi, mérnöki pályára mennek. A természet emberi mértékkel mérve örök, még változásaiban is. A technika örökösen változik.  (> Még Környezet és fenntarthatóság.)                                   

  80.  

  81. Tudomány, technika, kultúra (10728.)

  82.        Szerencsétlen, félrevezető szópárosítás. A kultúra sokkal tágabb fogalom annál, mint sem hogy egy fölsorolás egyik eleme legyen. Magába foglalja a tudomány, technika összes ága-bogát, a művészeteket, magát az oktatás-nevelést, a munkavégzést, szokásokat, hagyományt, egyszóval mindazt, amit az ember teremtett.[182] 

      A tudománytörténet fontos, de a világ megismerésének ma tudománytalannak tartott módjait, amelyeket a mesék, mítoszok, mondák, vallások, hiedelmek, ezoterikus tanok, valamint ezek művészi megformálásai közvetítettek (írásban és képben), és amelyek sokáig elválaszthatatlanul egybemosódtak a tudománnyal (asztrológia az asztronómiával, alkímia a kémiával, algebra a számmisztikával), sok olyan ismeret hordozói, amelyeket kár tűzre vetni. A régiek sok mindent tudtak, ami a lényeget tekintve igaz, csak megközelítésének módja tudománytalan, s amit mi legföljebb csak újra fölfedezünk, és tudományos zsargonba csomagoljuk. Eleinkben élt a vágy és a törekvés szerves és egységes világkép megalkotására, a világ holisztikus megismerésére. Erre az egyre inkább szakosodó tudományosság egyre kevésbé képes. A tudás táguló világegyetemében a szakterületek gyorsulva távolodnak egymástól, ezért szakadozik szét a tudásunkat összefogó világkép hálója.

 

Információ

 

      Hiányolom az információátadás megannyi ember által alkalmazott jel- és jelképrendszerének legalább megemlítését és tartalomba emelését. > Metanyelvek, gesztusok, siketnéma jelnyelv, testjelek, betű-, szótag-, képírások,[183] titkosírások, morze-ábécé, virágnyelv, legyezőnyelv és társaik; ősi kommunikációs rendszerek, amilyenek a füst- vagy a dobnyelv és a kipu; a beszédes művészetek jelei, a vallásos jelképek; a márka-, ötvös-, víz-, nemesfémjelek, emblémák, logók és piktogramok. A fölsoroltak érdekesen mutathatók be képekben, oktatófilmes segédlettel.[184]

                                                                                                                        

Rendszerek (10731.)

 

     Ismertetném a civilizációs kulcsként szolgáló különböző kulturális időfogalmakat.[185]

 

Nap, naprendszer. világegyetem (10735.)

 

      Az emberiség ismert történetének túlnyomórészében agrártársadalmi keretek között élt, amelyeknek szervezője a az égi mozgások állandó rendszere, az „örök visszatérés” volt. Kezelői a csillagvallások, nap-, holdkultusz papjai mai tudományos nevükön archeo- és etnoasztronómusok voltak. A mítoszok, mesék, legendák, rítusok, szokások, hiedelmek, babonák, táncok, az irodalom és a művészetek megannyi, legújabb kor előtti emléke érthetetlen a régiek mára elévültnek tekintett tudása nélkül.[186]

      Annak, hogy ez mára érthetetlenné és érdektelenné válhatott, egyszerű oka van: az elhatalmasodó fényszennyezés. A Tejút fényszennyezés előtti látványa nélkül tudománytalannak tűnik még az az egyszerű tapasztalat is, mely szerint a vándormadarak tavasszal és ősszel is a Tejút mutatta irányt követik, amiről a régiek tudtak, hiszen szabad szemmel meggyőződhettek róla.

      Az „elveszett” csillagászati ismeretek megismertetésére több vizuális mód, eszköz kínálkozik.

1)Természetes módja egy kirándulás valamelyik hazai sötét pontra (a Zselicben és talán a Hortobágyon található), ahol éjszaka megközelítőleg olyannak látjuk az eget, amilyennek elődeink a villanyvilágítás és légszennyezés előtt.

2) A Planetárium.

3) Animációk. Ez utóbbi olyan földrajzi-csillagászati alapismereteknél is hasznos lehet, mint a szélességi és hosszúsági körök, tengeri áramlatok, éghajlati és időjárási változások bemutatása vagy a Nap mozgása az állatövön.[187]

(> Még Állandóság és változás. 10736.)

 

Az ember megismerése és egészsége (10738–40.)

 

      Az emberi faj és kialakulása, a rasszok, alrasszok, embertípusok nem lehetnek a tanítás tárgyai, csak a rasszizmus? A Natban a tudományosan elfogadott rassz alapszó három helyen szerepel. Egyszer a „rasszizmus” szóban, kétszer a „kódolt rasszizmus” kifejezésben. A Natban e tárgyra mindössze egy mondat utal: „Az emberfajták és kultúrák sajátosságainak és közös értékeinek fölismerése.” (Magatartás és lelki egészség c. alatt, a 7–12. évfolyam rubrikájában.) Gazdag téma ez, amelyben a képi információ mindennél hasznosabb a tudnivaló bevésésére. A fényképezés és a filmezés fölfedezése óta gyűlik az emberiség változásait is megörökítő hatalmas és rendkívül érdekes képarchívum, amellyel a lehetőség szerint minden felnövekvő nemzedéknek meg kell ismerkednie.[188] Az ember sokarcúságának kulturális megnyilvánulásairól, a különböző nyelvekről, vallásokról, szokásokról, viseletekről, zenékről, sokáig sorolhatnám, ebben az összefüggésben is lehet beszélni.

      Régi tankönyvekben az emberi testet színes vagy színtelen ábrák mutatták be. Igényesebbek külön a csontvázat, a belső szerveket, az izomzatot. Olykor „lapozhatóan”: a test fölépítése egymás utáni lapokon rétegekre bontva. Ma ennek is korszerűbb módja kínálkozik, a már emlegetett animáció.

 

Környezet és fenntarthatóság (10740–42.)

 

Két javaslat.

  1. Ismétlem: képet, képet, képet, mennél több képet a hallottak, olvasottak illusztrálásául, kedvcsinálókat, szórakoztatóakat, izgalmasakat, amilyen a természet. De nem akárhogyan. Bár a televízió tematikus csatornái (Spektrum, Nat Geo, Nat Geo Wild, Animal Planet, Ozone Network, Travel Channel stb.) óriási kínálattal szolgálnak glóbuszunk egészét illetően, szűkebb, magyar világunk nem kap elég teret.[189]

    Azt tartanám helyesnek, ha a tanár egyrészt az órán, közösen, magyarázat kíséretében nézetne meg ismeretterjesztő filmeket a Nat szempontja szerint válogatva, másrészt a tárgyhoz kapcsolódó és interneten elérhető filmek megtekintését adná föl házi feladatul. Ugyanaz történne tehát, mint valaha, amikor az órán előadott, lehetőségei szerint demonstrált leckét adott föl otthonra, csak most az olvasnivaló mellé mozgalmas látnivaló is kerülne, ahogy ez korunkhoz illik.

    Nem mellékes hozadéka e filmes, tévéző-internetező rendszeres házi feladatsornak, hogy a tanuló médiatudatosságát is szolgálja. Egyrészt azzal, hogy elveszi az idejét a haszontalan tévézéstől, internetezéstől, másrészt a kijelölt néznivalókkal a helyes választás irányába tereli. 

  2.  Évtizedek óta járom az erdőt, mezőt amatőr gombászként.  Mint minden gombásznak, állandó lelőhelyeim vannak, amelyeket rendszeresen fölkeresek. Minden alkalommal elkeseredem, amikor a tiszta, rendes, szemlátomást jómódú nógrádi sváb falu szélén leparkolok, és elindulva az erdőbe, hamarosan megpillantom az immár harminc éve változatlanul ott heverő szemetet és éves szaporulatát:[190] eldobált sörös dobozokat, petpalackokat, drótkerítés-göngyöleget, összetört fürdőszobacsempét, műanyag gyerekjátékokat. És nemcsak az út mentén, hanem a fák, bokrok sűrűjében is. Turisták, falubeliek közös szégyene ez! Mily egyszerű lenne, ha a mondott falu tanítói és tanárai legalább minden iskolakezdéskor és évzárásként csatárláncba fejlődve és a csatárlánc előtt élen járva megtisztítanák erdőjüket a szeméttől! Ezek a gyerekek felnőve és emlékezve a fáradságos hajoldozásra, már nem hajigálnának el semmit, ha ilyen-olyan okból arra vetődnének.

          A környezetszennyezés elleni küzdelemben az iskolásoknak sokkal nagyobb szerepet kellene vállalniuk. A kampányszerű szemétgyűjtés nem sok eredménnyel jár, rendszeressége annál inkább (szerintem kiválthatna bizonyos számú testnevelésórát is, az erdőjárás, hajoldozás, cipekedés önmagában is egészséges). A sikerélmény egy idő után ellensúlyozná a fáradságot, a gyakorlatban értetné és szerettetné meg velük a környezetvédelmet.

     

    Műveltségtartalmak a tantárgyak hagyományos szerkezetében a 7. évfolyamtól

     

    Biológia (10759–63.)

     

     A műveltségtartalommal csupán a már jelzett kifogásaim vannak. Javaslataimat is megírtam föntebb.  Itt csupán egy dolgot hoznék szóba.  Mivel a szövegben szerepelt, néhány szóban ismét kitérnék az áltudományra. Régen volt, de nem annyira, hogy elfelejtettem volna, amikor Magyarországon be volt tiltva az akupunktúra mint áltudomány.[191] Betiltója részéről ez a megállapítás nem egyszerűen tudományos tévedés volt, hanem politikai alapú előítélet. Jól tudjuk, hogy nemcsak politikai okból, hanem érdekből is kimondhatják a fatvát valamilyen föltevésre, hipotézisre, de még a gyakorlatban kipróbált, bebizonyított állításra is, az érdekeltek karrierjének, hírnevének, remélt halhatatlanságának a védelmében. Mert ha az áltudományról kiderülne, hogy mégsem az, akkor összeomlik az adott esetben évszázadok során fölépített rendszer (mint történt Kopernikusz elméletének, Galilei perének az esetében) semmivé foszlanak korábbi tudományos érdemek, eredményeik jó esetben nem áltudománynak, csak tudományos tévedésnek minősülnek. Megfontoltan és nem a mindentudás szószékéről beszélnék e kérdéskörről. Minden témakörben, a humán tárgyak területét is ideértve.

     

    Fizika, kémia (10763–72.)

     

      Csak ismételni tudom magamat: mindkét tárgyban az érettségiig bezárólag nagy segítség a látvány, a kép. Emlékeim szerint a fizika oktatásával az én időben nem lehetett bajom, hiszen a fizika tankönyvek ábrái az egyszerű mechanikai mozgásoktól kezdve az elektromos kapcsolási rajzokig érthetővé, magyarán elképzelhetővé tették a tananyagot, a fizikai kísérletek, a pannonhalmi gimnázium nagyszerű szertára (Jedlik Ányos nem túl látványos dinamójával) tudománytörténeti vonatkozásban is segítettek megkedveltetni velem e tárgyat.
     Ennél azért egy mai diák jóval többet kaphat. A számítógépes animáció jó szolgálatot tehet, tesz a fizikai mozgások vagy a kémiai vegyületek modellezésében, mi több, kémiai reakciók bemutatásával. Sok évvel ezelőtt kollégáimmal együtt írtam és rajzoltam egy kis könyvet az animációról. A könyvet sok ábra illusztrálta, köztük a legegyszerűbb fizikai mozgások rajzai.[192] Ha ma kellene írnom ilyen típusú könyvet, mozgó rajzokkal illusztrált, beszélt DVD-változatban készíteném el.

      Más. A tudománytörténet számos „legendás” példát ismer arra nézve, hogy ha valami erősen foglalkoztat egy tudóst, akkor minden látott, hallott dologban a megoldást keresi és véli megtalálni. Newtont a fejére eső alma segítette a gravitáció fölfedezéséhez. A Bánki Donát – Csonka János féle benzinkarburátorhoz egy ifjú lány adta az ötletet, aki a virágaira permetezett porlasztott vizet egy csövecskéből. Kekulét egy álomkép segítette a benzolgyűrű fölfedezéséhez.[193] Hatvannégy évesen, tudós létére volt mersze mondani egy tudományos konferencián a résztvevőknek:

      „Tanuljanak meg álmodni, uraim!”

     Az árapály jelenség (10764, 10765) jó példa arra, hogyan kapcsolható össze egyik tantárgy a másikkal, esetünkben a fizika a biológiával és a néprajzzal. Ismeretes, hogy a Hold nemcsak a vizeket dagasztja, apasztja. A holdciklushoz igazodik az egész élővilág termékenységi ciklusa, nem csak a nőké (a havi tisztulásé, a terhességé). Ehhez a parasztembernek is volt hozzáfűznivalója. A néphit úgy tartja, hogy vetni újholdkor, akkor csírázik a legélénkebben a mag, betakarítani teliholdkor érdemes, akkor a legduzzadtabb a szem, gyümölcs. Ezektől az összefüggésektől kár megfosztani a magyar ifjúságot. Közelebb is kerül hozzá a tárgy, hiszen az árapállyal sokat nem találkozik a magyar.

     Még egy megjegyzés a tudománytörténettel kapcsolatban. A hagyományos csillagászat asztronómiára és asztrológiára való fölosztása leegyszerűsítő (10751, 10764, 10767). Az asztrológia tulajdonképpen az újkor hajnalán kezd elválni a csillagászatról, az ókorban (és azt megelőzően) az emberiség mindenütt „átesett” a csillagvallás, nap- és holdkultusz korszakán. A mítoszok, a valódi (mitikus, azaz tündér-, varázs-, táltos-, hős-) mesék mind e köré szerveződnek, a mesei szimbolika mai szóval élve asztrológiai természetű. Még a világvallások legendái is tele vannak ennek jelképi nyomaival, hogy mást ne mondjak, Jézus evangéliumi élettörténete, a szentírási Jelenések könyve, az egyházi ünnepek, a szentek élete, a pápai szimbolika naptári vonatkozásai mind erről árulkodnak. Olyan horderejű, több ezer év gondolkodását meghatározó terület, maga a világkép volt ez, hogy nem lehet elmenni mellette puszta legyintéssel. Igaz, nem is csak a fizika keretében beszélnék róla.[194]

       Ma sem értem, hogy a kémiát a tanáraim miért nem tudták velem igazán megszerettetni, gimnáziumban csak jóra, négyesre futotta belőle, pedig a térbeli modellezés, a néha látványos kísérletek (csak néha, szegény volt az eklézsia), az illatorgia kedvet csinálhattak volna hozzá. Talán az volt az oka, hogy a többségükben látható fizikai folyamatokkal ellentétben a vegyülés láthatatlan, a modellek absztrakt tárgyak voltak, s ez engem, a jobbféltekést közömbössé tett a kémia iránt. (Jellemzően az összes reáltárgyban a „láthatatlan régiók” voltak számomra érdektelenek vagy éppen érthetetlenek.) Ezért javasoltam föntebb, hogy a vegyi reakciók belső menetét is érdemes lenne láthatóvá tenni. Ahogy egyébként már a sejti folyamatok is láthatóak ténylegesen vagy animációban: a petesejt megtermékenyülése vagy a sejtosztódás; a falósejtek tevékenysége a vérben stb.

      Ha már a fizika kapcsán szóba került az asztrológia, a kémia kapcsán az alkímia miért nem? Tény persze, hogy az alkímia sohasem volt olyan jelentős, befoglaló szellemi terület, amilyen az asztrológia elődje, a csillagvallás.

                                                                

Földünk – környezetünk (10773–83.)

 

Tájékozódás (10774–76.)

 

       Óriási többlet iskoláskoromhoz képest, amikor csak régi könyvekből és térképekből, nagy ritkán filmekből alkothattunk képet a világról, hogy a mai diák televízióban, interneten bejárhatja a világot, s e tér(b)en a tanár szabhat is útirányt, a tehetősebbje utazhat is.

 

Művészetek (10784–10812.)

 

Ének – zene

 

Alapelvek és célok

 

     Javaslat: szerintem a zenei tananyag alapját illetően célszerű lenne megfordítani a sorrendet. Első helyre tenném a népzenét, másodikra a klasszikus remekműveket. Ez a zeneművészet történeti időrendje is.

     Vajon melyik tanár milyen műveket választ? Van-e közmegegyezés abban, mely népdalok, tánczenék, mely remekművek hatnak egyformán, vagy legalább hasonló módon mindenkire? Ha van, az csak téves lehet. Saját zenei ízlésem vagy inkább vonzódásom eltér másokétól. Sokkal válogatósabb vagyok, mint a legtöbb komolyzene-kedvelő. Nem az agyammal fogadok be zenéket, hanem az érzékeimmel, amelyeket nem tudok, és nem is akarok irányítani. Egyes remekműveket unok, mások sértik a fülem, míg másoktól kicsordul a könnyem, libabőrős leszek vagy elönt a boldogság. És a listám aligha egyezik más válogatóséval. Intellektuálisan nem tudok megszeretni egy művet, választásaim érzelmi jellegűek. Erre nem vagyok büszke, ez van.

      Fontos észrevétel, hogy az aktív zenélés többet ér a passzív zenehallgatásnál. Nem kevésbé fontos a zene és a mozgás összekapcsolása. Vagyis a (nép)tánc.

 

Éneklés. Generatív, kreatív zenei tevékenység. Felismerő kottaolvasás.

      Ha máshonnét nem, akkor a népdalgyűjtők följegyzéseiből tudhatjuk, hogy a „magyar ember örömében, bánatában énekel.” (Ahogy más népek lányai, fiai is.) Az éneklés tehát lelkiállapotunk kifejezése, egyben örömszerzés, tehát gyógymód is. Az óvodás korú gyerek magától is dudorászik, különösen, ha szoktak énekelni a környezetében. Ösztönösen érzi, ha szüksége van rá. Rászólni, hogy maradj csöndben, ahogy egyszer egy apuka a vonaton tette a kislányával, vagy az iskolai énektanáraim velem, mert az átlagosnál hamisabban énekeltem, és ezzel leszoktatni az öngyógyításról, bűn és hiba. Tapasztalatból tudom, hogy gyakorlással csiszolható képesség ez.

      Ma már e legtöbb anya nem énekel a gyerekének, pedig az anya, a „dajka daljai” hangi harmóniát teremtenek körülötte. Még jobb, ha a magzatot már az anyaméhben is az édesanyja éneke ringatja el.

      „Generatív, kreatív zenei tevékenység”. Hogy lehet ennyire lehangolóan fogalmazni? Ha legalább a zenei tevékenység helyett zenélés, muzsikálás szerepelne! A történelem megakadályozott benne, hogy hangszeres zenét tanuljak, pedig anyám, aki konzervatóriumot végzett, szorgalmazta. Máig sajog a hiánya.[195]Kottaolvasást tanultunk az iskolában, de oly kevés óraszámban, hogy az aktív zenélés elmaradása miatt hamarosan azt a keveset is elfelejtettem, amit megtanultam.

 

Zenei befogadás

 

      Kész csoda, hogy a pannonhalmi templomi éneklésnek, javult a zenei hallásom, s a későbbi rendszeres zenehallgatásnak köszönhetően valamennyire a zenei ízlésem is fejlődött.[196] Hogyan is tudtam volna különben zeneszerzőkkel dolgozni, zenéket válogatni filmjeimhez?  

  

 

       Bár a Nat nem „tiltja”, de nem is támogatja, hogy a gyerekek az 5. évfolyamtól továbbra is gyakorolják a néptáncot, gyarapítsák fejből tudott népdalgyűjteményüket. Rám szovjet orosz és magyar mozgalmi dalok tucatját erőltették, és – katolikus lévén – giccses templomi énekeket („Jézusomnak szívén megnyugodni jó”). Korlátolt általános iskolai tornatanárom a 6:3-as győzelem ihletésére a „Londonban, hej, van számos utca” (Bob herceg) dallamához saját szöveget írt („Londonban győztünk hat-háromra”), s azt tornaórákon felváltva énekeltette velünk a Rákóczi indulóval. (Az utóbbit nem felejtettem el.)  Amikor barátaim együtt énekelnek, szövegtudás hiányában én csak velük dünnyögök, kevés népdal szövegét tanultam meg kívülről. Pedig a szövegtudás sokat segít a dallam megjegyzésében. Nekem legalábbis, miután kottát nem tudok olvasni, a szöveg ma is sokat segít. Vajh nem ezért énekelnek templomi énekeskönyvekből a hívek?[197]

       Fontos fölismerés, hogy a zenehallgatást jó és hasznos vizuális technikákkal, rajzolással, festéssel, mintázással összekötni. (10787. > A szinesztézia és az abszolút hallás közti összefüggésről írtakat.[198])

       A zenei műveltségem, hogy úgy mondjam, meglehetősen impresszionisztikus (10788). Kevés mű hallatán ugrik be a mű címe, besorolása, de a műfaji és stílusjegyek alapján el tudom helyezni a korban, sokszor még a szerzőt is fölismerem.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap