A völgy

Kalász István, p, 05/19/2017 - 00:10

Amikor először jártam abban a francia völgyben, hajnali sétáim során gyakran láttam a „kitárt” autókat. Letekert ablakkal, nyitott ajtóval, csomagtartóval parkoltak a házak előtt, mellett, a kertek fái alatt. A völgyben lakó parasztok kiszálltak az autóból, a kocsit hagyták a ház mellett. Úgy, ahogyan és ahol éppen megállt. Egész éjszakára. A házakat sem zárták, az ajtók félig nyitva álltak azért, hogy jöjjön a friss levegő, a nyitott ablakon be lehetett látni a szobába; az emberek ott aludtak a vetett ágyban. A földeken gyakran bukkant szerszámra az ember, a paraszt nem cipelte haza a kapát, a benzines fűrészt, a talicskát otthagyta a szőlőbirtok szélén, másnap is jött dolgozni. Igen, húsz éve azt hittem, egyenesen a pokolból érkeztem ebbe a dél-francia völgybe; mert ilyen önfeledten, gondtalanul már akkor sem lehetett Magyarországon élni. Fönt, a faluban pedig? A völgy felett? Keskeny utcák, omladozó házak, kihalt, napverte tér. A járda mellett poros Renault furgonok parkoltak, kopott motorkerékpárok, ósdi, összevert robogók. A faluban egyetlen élelmiszerbolt volt, választéka agglegényeknek való: tartós tej, keksz, húskonzerv, mustár, sok alkohol, némi gyümölcs, ami éjjel is kint maradt az utcai ládákban. Akadt még egy öreg pék, odébb vegyesbolt, ahol kalapács, kerékpáralkatrész mellett ing, zakó, nyakkendő is kapható volt. Igen, és volt a kocsma is, a La Fraxinois, ott a falubéli férfiak üldögéltek büdös ingekben, dohányoztak, dünnyögtek, olvasták a megyei újság sportrovatát, pastist ittak, a híg francia blonde biert. És most? Húsz évvel később? A falvak fejlődnek errefelé. De ez a fejlődés pusztulás; a divatba jött a falvak éttermeket kapnak, drogériákat, könyves standokat Harry Potterrel, ékszerészeket, nagyképű borkereskedőket, metszetetekkel handlézó antikváriusokat. Pubokat, fényesre világított pizzériákat, tavernákat, butikokat. Oroszul beszélő angol telekközvetítőket. Fax-szal, weblappal, e-mail címmel, „high-tech” telefonnal, üzenetrögzítővel. A falusi vegyesbolt helyén skót pulóvereket árulnak, a norvég turisták szerint olcsón. A tér egyik felén éttermek terített asztalai, székek, sárga napernyők, unott pincérek, unott vendégek, a tér másik felén megjelent az első parkolóóra, az első Porsche, az első zürichi rendszámú Daimler, a homályos kocsma bezárt, és így tovább... A parasztok elköltöztek a környékről; van, aki eladta a földjét, volt, aki felgyújtotta a házát. A kormány nem tűri, hogy a műemlék épületeket lebontsák, a gazdag angolok, hollandok nem kedvelik a szűk ablakokat, dohos kamrákat, a keskeny ajtókat; a föld ház nélkül többet ér. Lent a völgyben pedig? Az út mentén kerítések, kapuk, rácsok jelentek meg, táblák, magánterület, privát út, belépni interdit!, a területet kutya őrzi, 24/24 protection electronique contre le vol!, olvasni a házakon, a házakat zárják a svájci tulajdonosok, a belga szomszéd betonkerítéssel védekezik, nagy medencéket építettek, van olyan üzletember, akinek a felesége felakasztotta magát a völgyben, mert hullott a haja, igen, a gazdagok gondja, a furcsa halál megjelent; abban a déli völgyben sem minden olyan, mint húsz évvel ezelőtt volt, minden út, ösvény lezárva, sétálni sem lehet már. Az elején nem értettem, miért ez a félelem? Miért cipelik ide magukkal a betelepült gazdagok a rettegésüket. Miért zárnak el mindent? Hiszen elvileg semmi sem történt. Csak annyi, hogy a parasztok elmentek a gyönyörű völgyből. A gazdagok maguk között maradtak. Aztán rájöttem, a gazdagok azt a félelmet hozták, amit ők okoztak a világban, azt a rothadást terjesztették, amit maguk okoztak, és most élnek abban a francia völgyben egymás mellett, egymás ellen, igen, a tönkretett völgyben rettegnek egymástól, Ámen.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap