Vörösmarty Mihály: Szigetvár

Szerkesztő A, v, 11/19/2017 - 00:07

 

 

 

 

    

Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget!
 Előttem állott roskadozó falad,
      Előttem a múlt kor csatái
           S gyászba borúlt ege Hunniának.

Itt késve mérgét nyelte az agg török;
 Itt táboroztak népei dölyfösen,
      Ott fenn erős, de számra kisded,
           S győzve fogyó hadaink tanyáztak.

S onnan, ha kellett; mint az egek nyila
 A záporoknak vad zuhanási közt,
      Csattogva, sujtva, száz halálban
           Törtek alá rabölő haraggal.

Kétszázezerrel víva meg egy marok
 Népség s vitái győztösek annyiszor,
      De ah! - borúlj el gyászhozó nap! -
          A diadal közepett enyésztek.

Vagy mely tünő fény leng szemeim felé?
 A csendes éjnek rémi talán? - Vagy a
      Fagyos halálnak váza, vagy bús
           Képe az ősi idők fiának?

Oh Zrínyi roncsolt képe, te vagy! Dicső
Hős hajdan a vérfergetegek között,
      Rémítve villogsz most előmbe
           Századaink sanyarú korából:

Duló vasat tart rettenetes karod,
 Elszánt komolyság terjedez arcodon,
      Lelkedben a szép hír, boszúság
           És kitörő harag ég szivedben.

Mert vesztegelnek társaid a mezőn,
 Csatátlanul, rosz, gyáva tanács miatt,
      Míg téged a veszélyek útán
           Sírba viszen csapodár szerencse.

Te a hazáért halni tudál; dicső!
Mi nem tudunk már érte csak élni is;
      A támadó nap tudja, látja
           A szomorún nyugovó, bününket.

Mikor szününk meg bor, szerelem között
 A hon virultát messze felejteni?
      Mikor kerülhet vissza a künn
           Elpazarolt arany és dicsőség?

Hajh elközelget majd az enyészet így!
 Eltörli a nép bajnoki tetteit:
      Megdőlnek a fajult vitézek,
           Sírjai hős eleik nevének.

Börzsöny, 1822

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap