Voltak-e nándorok Sepsiszentgyörgyön?

Bilecz Ferenc, cs, 02/28/2013 - 00:06

       Tudjuk, hogy a székelyek letelepedésének kérdése nem eldöntött tény. Én azon az állásponton vagyok, hogy Atilla halála után a székelyek megtalálták a helyüket Baján avar kagán birodalmában és a kaganátus felbomlása után egy részük Erdélybe húzódott, más részük a nyugati határnál maradt. Önállóságukat mind a mai napig megőrizték, dacára annak, hogy együtt kellett élniük az avarok által behozott „keleti szlávokkal”, az avarokat legyőző „bolgár szlávokkal” valamint a római birodalom maradvány „vlah” népeivel. Az erdélyi és a nyugati székelység egyenrangú törzsként csatlakozott a 9. században érkező „honvisszafoglaló” magyarokhoz. A velem egyet nem értők közül sokan az erdélyi helynevek szláv eredetét hozzák fel ellenérvként. És itt kap szerepet az, hogy elfogadom-e azt az állítást, hogy „a nándorok: a bolgárok Árpád-kori magyar elnevezése.”, továbbá azt, hogy „A 10-11. sz: történt a bolgár nyelvcsere s az uralkodó réteg elszlávosodása.” – vagy nem. És a következményt, hogy „E szóból ered a tőlük elfoglalt stratégiai ponton, a Duna és a Száva összefolyásánál épített település és vár, →Nándorfehérvár (ritkábban Landorfejérvár v. Bolgárfehérvár) m. neve”. (Magyar Katolikus Lexikon). A kiragadott példában Sepsiszentgyörgy történelmét elemzem a Háromszék napilap, 2011. októberi számai alapján. Idézem a bevezető szavakat: „A Sepsiszentgyörgy határában húzódó hegyek, völgyek, mezők, többségének nevét a magyar közösség adta. A bolgárszlávok után csak néhány szláv megnevezés maradt fenn. A szláv közösség korábbi letelepedése azért állítható, mert nyilvánvaló, hogy a korábban érkezők nevezték el a településen átfolyó patakot. Márpedig a Debren patak neve nem magyar, hanem szláv eredetű”. Továbbá a lényeget: A település magva a mai templomvár közelében helyezkedett el. Itt találjuk a legrégibb utcaneveket, a Bolgárszeget és a Vojkánt. Feltételezhető, hogy a bolgárszláv népesség nevezte Vojkánnak azt a falurészt, ahol a magyar őrség, a harcosok, a vitézek szállásai voltak. A Bolgárszeg lehetett a falu régebbi része, ahol a bolgár eredetűek laktak. A Bolgárszeg megnevezést viszont a székelyek adták. Ha a IX–X. században letelepedő magyarok nevezték volna el a szlávok által lakott falurészt, akkor ők a bolgárokat nándornak, a falu általuk lakott részét Nándorszegnek nevezték volna. Ugyanis a nándor népnév bolgárral való felcserélésére a XI. században került sor. Amikor a székelyek 1224 táján letelepedtek, akkor már a magyar szóhasználatból rég kikopott a nándor népnév, melyet bolgár népnévvel helyettesítettek”. A fenti idézetekben benne van szinte az összes – vizsgálandó – kérdés, ami megmutatja, hogy érdemes-e egy betű létén, vagy hiányán ennyit elmélkednünk. Ezek a kérdések az alábbiak:

  1. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a 13. századig a bolgárok magyar neve nándor volt?
  2. Hogyan, mikor, és miért jelent meg a nándor szó a köztudatban?
  3. Mik az ellenérvek a nándor szó eredetével kapcsolatban?
  4. Milyen következményekkel jár, ha a nándor szó egyházi, világi írástudók 14. századi alkotásának minősül, a népi névadással szemben?

Kezdjük el a válaszok keresését!

            Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a 13. századig a bolgárok magyar neve nándor volt?

            A mai bolgár nép, három nép: a bolgártörökök („ősbolgárok”), a trákok és a szlávok összeolvadásából jött létre a 6-9. század között. A bolgárok neveit nagyjából ismerjük. A trák őselem genetikailag lehet, hogy kimutatható a népességben, de a névadásban nincs szerepe, ezért ezzel, itt nem foglalkozunk. Az ős bolgárokra a szláv hatás óriási volt, de a nevükben ez nem tükröződött vissza. A bolgár népnévben török, kaukázusi és szkíta elemek (altáji és indoeurópai) keverednek. Hogy mi volt az ősetimon – biztosra senki sem tudja. Az első írásos nyomot (Latin: Vulgares) egy névtelen római krónikás hagyta ránk a háromszázas évek közepén. (354?, 334? – a bolgár és az angol Wikipedia adatai). A bol-, bul-/bol*g- gyök („бълг“, „блъг“, „булг“) a mai napig fennmaradt az ősbolgárok szétrajzása (7. század) után is: Alcek kán utódai Olaszországban népneveket, toponímeket nem, csak családneveket hagytak hátra. (Bulgari, Bulgaro, stb.); Batbajan kán leszármazottjainak a mai neve: balkár. Kotrag kán a volgai bolgár állam alapítójának a leszármazottjai a mai volgai tatárok és csuvasok. A csuvasok a „csuvas” és „bolgár” elnevezést szinonimaként használják. A tatárok egy kisebb része pedig ma is bolgárnak nevezi magát. De az önelnevezésen kívül fontos szerepet játszik az is, hogy hogyan szóltak róluk a kívülállók. Legtöbben elfogadták a bolgár szó valamelyik változatát. A 10. század után kirajzott, vagy helyben (szerb, román, moldva, ukrán, magyar. görög, albán, török területeken) maradt bolgároknak a befogadók általában nem adtak új nevet. A bolgárok a magyarokkal évezredeken át együtt, vagy szomszédságban, gyakran „nomád szövetségben” éltek. Az idegenek ezért gyakran keverték őket[1] (a korai – 5. század előtti – időkben szerintem joggal!). Leginkább türköknek, de a hun közös származás miatt onogurnak, („onogundur” ami azt jelenteti, hogy a „hunokhoz tartozó”), vagy utigurnak, kutigurnak is írták őket az idegen krónikások. Véleményemet, amely a „bolug-ár” kialakulásra épül, az előző fejezetekben már kifejtettem. A többi változatnak sincs itt jelentősége, mivel a „nándor” szó a bolgárral „köszönőviszonyban” sincs!) Jelentésére – azon kívül, hogy „bolgár” – semmi magyarázatot sem találtam. Ami összeköti őket, az már a következő kérdés témája lesz. A fenti áttekintésnek csupán egy szerepe volt, annak bemutatása, hogy semmi sem indokolta, példa nincs arra, hogy a bolgárokat a magyar királyság első évszázadaiban „nándornak” nevezték volna. Belgrád latin neve ekkoriban Belgrad, Alba Bulgarorum és Alba Graeca volt.

            Hogyan, mikor, és miért jelent meg a nándor szó a köztudatban?

A több helyen leírt frázis a következő: „A Nándor régi magyar személynév, a nándor népnévből származik, a jelentése dunai bolgár. A 19. században felújították a Ferdinánd magyarosítására”. (Wikipédia). „Nándorok: a bolgárok Árpád-kori magyar elnevezése”. (Magyar Katolikus Lexikon). De miből származik a nándor népnév? Erre egyetlen magyarázatot találtam: Ibn ruszta (9. század vége) és Gardízí (meghalt: 1061-ben) munkáiból származó idézetek, illetve azok értelmezései, fordításai pld. „A tőlük balra (nyugatra), a szlávok oldalánál levő folyónál egy bizánciakhoz tartozó nép lakik. Mindannyian keresztények és w.n.n.d.r-nak (nándornak) hívják őket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek náluk”, vagy „A tőlük [t.i. a magyaroktól] balra (nyugatra), a szlávok oldalán levő folyónál van Rumnak egy törzse, akik mind keresztények és wonondurnak (onogundur-bolgárok) hívják őket” azt sugalmazták a krónikásainknak, oklevélszerkesztőinknek, hogy rekonstruálják, magyarosítsák ezt -- a király után legmagasabb – tisztség megnevezésére hasonlító n. nd. r. szóképet. Ezt az onogundur nem teljesen fedte le, és nincs is magyaros hangzása. De sem nándor helynevek, sem víznevek nem maradtak fenn a 12. századra. Belgrád neve, az éppen birtokló ország népének megfelelően, vagy bolgár, vagy görög volt. Így hívták a magyarok is! Még a határterületen is a magyar és a bolgár név volt használatos. Lásd a madarai feliratot a 9. század elejéről: „volgár zóna – magyar zóna”.

            Az első írásos bizonyíték, amit én ismerek, és amiben a nándor szó is szerepel, egy 1332-ből származó oklevél (Episcopi Nándor-Albenses, seu Belgrad. – 1332. Frater Paulus Ep. de Nándor Alba. p. 590. – 1334. p. 726.).

Nandor Albe a keltezése I. Ulászkó király egy 1444-ből származó oklevelének is, ami csak 1501-1600-as átiratban maradt fenn[2].

  • Nandur névvel III. András idejéből (1290) találtam helynevet „Villas ambas Nandur”[3], és
  • 1268-ból népnevet: „alia autem populis de Nandur”[4].

De a legkorábbi „nandur” név Szent István okleveleiben, az 1036-37-es bakony-béli alapítólevélben olvasható. Igaz, hogy erről Karácsonyi János (1858-1929) történész, nagyváradi kanonok azt derítette ki, hogy „Ennek szövege később kori, Szent-István 1001-iki levelének és a bakonybeli conseriptio alapján készült.” de a kiváltságok használatát a bakonybéli apát csak 1230-ban kapta meg a pápától, ezért „csak 1230. után készülhetett”. Ami számunkra érdekes ebben az oklevélben, az a hely amit „Nandur”-nak hívnak. A király, a bakony-béli monostornak „a "Nandur" halasban, a Tiszában "de piscina Nandur in Tiza" vagy minden hetedik halat, vagy minden hetedik évben a halászati jogot ad”. Mivel a „Nándur” mint „piscina[5]” szerepel, még pedig nem a Tisza mellett, hanem a Tiszában, tehát valószínűleg egy nagyobb szabású czége, vagy fok lehetett. Ismeretes, hogy az ilyen helyeket általában a tulajdonosukról nevezték el, és forgalomképesek voltak, ezért feltételezhető, hogy a halastó birtokosát hívták Nandurnak. (Mint ahogyan Balog cserjésénél arbustarum Bolug” is láthattuk). Belátható, hogy sem a szövegkörnyezetből, sem a toponímiából a bolgár népnév nem következik.

            Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon VI. Első rész. (1863. kiadás 174. o.) könyvben szerepel egy 13. századi Nándor falunév: „Az esztergomi érsek bírta Mocs helycégét, Udvardot, a két Nándort (a mai két Landor pusztát), Gutát, Naszvadot, Csekét, a Csallóközben Gadóczot, Őrsöt, Léit, Bálvány-Szakállast, melyek jelenleg is mind birtokában vannak. Ezen helységek nagyobb részint, mint fentebbi részletes jegyzeteinkből kitűnik, már a XIII. század második felétől fogva az érsekség birtokában voltak”. Ezt megerősíti az alábbi oklevél: An. Ch. 1383. Idem Capitulum possessiones A. Episcop. Strig. Nandor etc. a pertinentiis castri regii Comarom, metis distinctis, separatas fuisse Reginae Mariae rescribit.[6] A Vág és a Lándor csatorna közében elterülő Nándor neve a Komárom melletti fekvés, és a 13. századi létezés miatt, a bolgár névből nem származhat. Viszont az oklevél a tavi (piscina) halászattal itt is foglalkozik.

            Nándor nevű helységet még Erdélyben, a Cserna folyóhoz csatlakozó Peták patak két oldalán is találtam (Nandru) 45.8042, 22.8213 és a róla elnevezett, szomszédos Válya. Nándorválya. (Valea Nadrului) 45.7970, 22.8369. Nándor nevét 1330-ban Nandor néven említik, mint Nagy-Pestes tartozéka. A Hermán-nemzetség tagjainak birtoka volt, a nemzetség birtokainak megosztásakor Dénes fia Lack[7]-nak jutott. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de ez a Lack éppen 1329-ben a székelyek ispánja (nádora) lett. Róla Arany János is szól a Toldiban: „Itt van immár a had, Laczfi nádor hada...”. Így Nándor nádori falu lett! A területen Torma Zsófia is kutatott a 19. században. (Neolith kőkorszakbeli telepek Hunyadmegyében). Különös, hogy a nándor név mindig vízzel jól körülvett területeken, halászhelyeken tűnik fel. Lásd például a Mocs helycége nevet a két Nándor falu mellett a Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon könyvéből idézett részben. A lehetséges összefüggés miatt egy kis kitérőt kell tennünk a „Mocs” név jelentésének és eredetének kiderítése érdekében.

            Mint már említettem a cége, a fok-gazdálkodáshoz hasonló halászó hely volt. Mocs cége Komáromtól 25 km-re keletre, a Duna bal partján létezhetett, Süttővel szemben, a mai Dunamocs (47.7602, 18.4094) környékén. Nyugati szomszédja Balog puszta volt. Mocsról azt írják, hogy 1156-ban említik először Machala (Asszonytelek) név alatt. 1208-ban Moch néven szerepelt, ekkor már állt régi temploma is. Bél Mátyás Esztergom vármegye leírása című munkájában így ír Dunamocsról: „MOCS-nak, mely szinte a mocsár szót rejti, talán a szlávok adták a nevét, nem is alaptalanul, mivel hozzá tartozik a Duna partja” továbbá: „ezen folyóban más-fél sziget is még Mocshoz tartozik”. A „talán szlávok adta” megfogalmazás abból fakadhatott, hogy a magyar „mocsár” szót sokan a szláv (szerb-horvát, szlovák) močiar, močar szó átvételének gondolják, és ami a szláv mocsity (nedvesít, ázik, vizel) származéka. Valóban, az orosz területeken a lapályos, mocsaras vidékeken átfolyó patakok gyakori neve a „Mocsa” (Моча). (Lásd Mocsa, más néven Csapájevka, folyó, Kazánytól délre, a Volga medencében). Viszont a tamil ásu, másu (folt, piszok, maszat, hiba, feketeség; felhő, eső); A-mosu (fekete, mocsok) szavak ősi, szkíta eredetre utalnak, amelyből mind a magyarok, mind a szlávok meríthettek. (Magyar értelmezés lehetne a „a mocsok árja = mocs-ár”). A szláv átvétel ellen szól a magyar területen több helyen is előforduló, hasonló névhasználat: Mocs vagy Mócs (románul Mociu) falu Erdélyben, Kolozsvártól K-re. (46.7958, 24.0352). Első írásos említése 1219-ből maradt fenn Mochy néven. Tata és Komárom közt is fekszik egy Mocsa nevű község. (47.669, 18.1827). Ennek első írásos említése 1237-40-ből való, Macha alakban. (Több településből állt: Általmocsa, Mocsa, Finta-Mocsája). Nagymihály (Szlovákia, 48.7555, 21.9166) mellet, pedig Mocsár nevű falu volt. Felvetődik a ma szlovák Mohi (1295-ben Muhy) és a magyar Muhi helynevek rokon eredete a Moch/Mocs tövű helynevekkel. Ott vannak továbbá a Mocsolád, és a Moson formátumú helynevek, amelyekre nincs kielégítő magyarázat szótárainkban. A teljesség kedvéért vizsgáljuk meg ezeknek a neveknek a kialakulását is az oklevelek alapján.

            Alsómocsolád, (Baranya megye. 46.3132, 18.2441). „A település neve mocsár, lángocska, kenderáztató jelentésű szláv, horvát eredetű szóból keletkezett, és valószínűleg arra utal, hogy a falut mocsaras, lápos talaj határolja. Az első írásos emlék Mocsoládról egy 1294-ben kelt oklevélben található- Mocholai változatban. Ekkor a település még a veszprémi apátsághoz tartozott. A 12. században a mágocsi bencés apátság tulajdonában volt, földbirtok” – tudhatjuk meg a Wikipédiából. Ebből tényként fogadhatnánk el, „a falut mocsaras, lápos talaj határolja” részt. A többi korrekciót igényel. A hivatkozott 1294-es oklevél valószínűleg a DF 200051 jelű, 1294-12-06. keltű, a Somogyi Konvent által kiadott irat. Ebben szerepel az alábbi szöveg: „(in Nicolai). Pál apát és a somogyi Szent Egyed-monostor konventje bizonyítja, hogy Benedek veszprémi püspök, királynéi kancellár tisztje (officialis): Keminus comes egyfelől, másfelől pedig Bagun fia: Bagun mester szerviense, Nezde fia: János urának és annak testvére: István mesternek nevében megjelenvén előttük kérték, hogy küldjenek ki maguk közül valakit Mocholai/Mocholay földnek a két fél között történő felosztásához (divisio)”. De a határjárás során bejárt falvak (Vodey, Baba és Mochola, valamint a Lapa nevű víz nem itt (Mágocs környékén, Baranyában), hanem Somogyban  vannak, Felsőmocsolád szomszédságában (Vadé puszta, Babod puszta, Felsőmocsolád, és Lapa puszta). Egyébként ezzel az üggyel a Szent Egyed monostor (Conuentus monasterii S. Aegidii de Simighio), mint hiteles hely, már 1293-ban foglalkozott. (Conuentus Simighiensis diuisionales super terra Mocsolád. A. 1293). Természetesen Felsőmocsoládnál szintén megjelenik a hivatkozás erre a korai okmányra.

            Felsőmocsolád (Somogy megye. 46.5748, 17.8241). A vonatkozó Wikipédia információ a következő: „Árpád-kori település, mely már a tatárjárás előtt is fennállt. Nevét 1229-ben említette először oklevél Muchula néven. 1393-ban Machola, 1485-ben Mochola alakban fordult elő az oklevelekben. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, majd 1483-1484-ben a Csébi Pogány család volt a birtokosa”. A hivatkozott okmány az alábbi: „Árpád-kori új okmánytár Codex Diplomaticus Arpadianus Continuatus/6. kötet/295 II. Endre király a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan közt a birtokviszonyokat rendezi. 1229”. Ebben a falut valóban „In villa Muchula...” néven említik.

            Moson: község Moson vármegyében. (47.8737, 17.2687). „Moson neve valószínűleg szláv eredetű, mocsári várat jelent. Első előfordulása 1046-ból való Musun alakban” – szól a hivatalos megfogalmazás. 1939: Magyaróvárhoz csatolták, és így lett: Mosonmagyaróvár. Moson vármegye, 1030-1923: közigazgatási egység, határvármegye Magyarországon. Moson hajdanán ispáni központ volt erős várral. Moson vármegye innen vette a nevét. Valószínűleg a Mosoni-Duna ág is innen kapta a nevét, bár a mocsaras terület kialakítója a folyó volt. A várnak római előzményei nincsenek. Castrum Musun a Mosoni síkság közepén kialakult szárazulaton, a Királydombon épült ki. A mocsaras területen kiemelkedő vár természetes védelmet élvezve ellenőrizte a Bécs-Győr-Buda fő kereskedelmi utat, valamint a szintén Ny-ra vezető Hegyeshalom–Zurány–Káta–Bruck útvonalat – valóban a királyság kapuja volt: Porta Regni.

            A fenti helynevek tehát valóban mind a mocsár szó „mocs/mos” gyökéből alakultak ki. De láthattuk, hogy ennek a gyöknek van dravida ága is. Mos, dravida: musu, pusu (mos, dörzsöl). A moslék, ennek a főnévképzős alakja, ami „korpából, mosogatóléből és ételmaradékból álló híg disznóeledel, ízetlen, híg étel, pocsék, undorító, alávaló” jelentésű szó. Lásd még a tamil a-mosu (fekete, mocsok), származtatást is! Tótfalusi István szótára a „mocsok” szót ismeretlen eredetűnek írja, holott Szentkatolnai tamil eredeztetése rávilágít a mos igével való rokonságra. Ha figyelembe vesszük, hogy a Mosoni-Duna szakaszon már a római korban is aranymosó helyek voltak, akkor a Moson név eredetének lehetséges okai bővülnek. Okkal feltételezhető tehát, hogy a „mocs” tövű szavak -- következésképpen a helynevek is -- a jászok, a hunok, az avarok, és a magyarok közvetítésével kerültek be a kárpát-medencei toponímek közé. Ezek után térjünk vissza a nádor/nándor polémiához.

            Szekszárdi lévén, feltűnt, hogy a Bakony lábaitól a Szekszárdi dombságig terjedő Sárvíz völgyében, ami a 18. századig mocsaras terület volt, ahol a környező települések lakói halászatból, nádvágásból és malmok üzemeltetéséből éltek, folyik a Nádor Csatorna. „A Nádor csatorna a Sárvíz folyónak csatornázott medre Szabad-Battyántól lefelé. E csatornát 1811-1825. építteté Veszprém, Fejér és Tolna vármegye…”. A vízszabályozási társulat 1827. október 30-31-i ülésén a Sárvíz új medrét Nádor csatornának nevezték el, és ezt a nevet átvette a társulat is. A szabályozást Beszédes József mérnök tervei szerint valósították meg, de, hogy ki volt a névadó, és miért lett a csatorna neve Nádor – nem sikerült kiderítenem. Beszédes József következő munkája az Arad megyei fehérkőrösi Nádor-malomcsatorna lett. Ennek a hivatalos neve: József Nádor Malom csatorna. Ezért feltételezhető, hogy a főváros csatornázásáért és a csatornaépítésekért oly sokat tevő József nádor volt a névadó. (József nádort 1796-ban választották meg Magyarország nádorispánjává). De ettől függetlenül, a komáromi, az aradi és a sárvizi Lándor/Nándor csatornanevek, és talán a tiszai Lándor-tó (46.6090, 20.1764) neve összetartozhatnak, de nem valószínű, hogy ez a kapocs a „bolgár” népnév lenne. A példa arra volt jó, hogy bemutassam azt, hogy a nádori cím önmagában is toponímmé válhat, és ez történhetett Lackfi nádor falujánál is, pár száz évvel korábban...

            Az a feltételezésem, hogy a nándor szó megalkotásában és elterjedésében a latin műveltségű „deákoknak” és az egyházi oklevélkészítőknek, majd később a magyarnyelvű történelemíróknak igen nagy szerepe lehetett. Korai, (14. századi) nyelvújításnak tartom e szót, amely a vulgáris nyelvhasználatban csak ezt követően terjedt el. Van más példa is, az ilyen mesterséges névalkotásra. Ilyen (szerintem) az Ulászló, az oláh, a venger és az Újlaki név is. Ezek a nevek a középkor vége felé keletkeztek a Vladiszláv, a vlah, az ungar és a (V)ilok nevek latinból történő magyarosítása (az ungarnál „lengyelesítése”) során. Ellenkező esetben az oláh, magyar, német, tót, besenyő, jász, kun, stb. jelzős, vagy puszta helynevekhez hasonlóan, az Árpádkorból fenn kellett volna maradni a „nándor” nevű helyneveknek. Jó példa Sepsiszentgyörgy esetében, a már említett, Bolgárszeg (faluvég) elnevezés. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a bolgár név használata a magyaroknál is megvolt – annak keletkezése – óta. A régészeti feltárások, a toponímia igazolja azt, hogy Székelyföldön a 10-12. század folyamán magyar települések sora állt, ezek népessége magyar volt. E korban a mai Sepsiszentgyörgy területén is igazolható a magyar település, települések léte. Az itt talált magyar közösségek a sebesi székelyek letelepedése után székely jogúvá váltak. A Nándor falunál folyó, valóban szláv hangzású, Cserna és Peták pataknevek meg nagy valószínűséggel az észak-keletről betelepült szlávok, és nem a bolgárok 13. századi hatása. A Debren patak neve pedig lehet magyar is. (Erre később még visszatérek!) A bolgárok magyarországi jelenléte a magyar honfoglalás előtti időszakra tehető, ugyanis Erdély területe Árpád bejövetele előtt Bulgária határvidékéhez tartozott. (Lásd: Madara!). A későbbi betelepedés 1365-tel kezdődik, amikor Nagy Lajos egy időre elfoglalta Vidint. Ez összefügg az oszmán hódítás kezdeteivel, amikor Konsztantin és Fruzsin bolgár előkelők is magyar területre menekültek. A bolgárok ekkor Szentendréig jutottak el. Ekkor jöhetett divatba a Nándor, mint „elfelejtett, régi bolgár” jelentésű szó.

            Mik az ellenérvek a nándor szó eredetével kapcsolatban?

  • A toponímia. Nincsenek nándor népnevű helyek. *
  • A bizonyítéknak tekintett forrás (Ibn ruszta, Gardízí) w.n.n.d.r olvasata kétséges.
  • A nándor és a nádor szavak jelentése mögött logikai összefüggés található. Nándorfehérvárnál a nádori irányítás szükségessége, Nándor falunál a birtokos nádorispánsága.
  • A bolgárokat senki sem nevezte nándoroknak, a magyar krónikaírók kivételével.
  • A „bulgar” személynév (ellentétben a nándorral) már a korai magyar oklevelekben feltűnik. Pld. „In villa N N: Clemens, Herman, Berreti, Petus, Szötu, Bulgar, Sebe, Demian, Nasa, Kölidi, Gurre”.( A. Ch. 1138. Idem Bela Praeposituram S. Margarethae de Demes, a Patre suo Almo Duce inchoatam consummat, donationibusque locupletat.)[8]

* A már említett „Nándor” helyneveken kívűl még az alábbi helyeken találkozhatunk „Nándor” névvel:

Nándorhegy. (Vörösacél). Ferdinánd. Ferdinandsberg. Bisztracseres. Szörénység. Bánsági határőrvidék. Ma: Oțelu Roșu. 45.5186, 22.3527. Ferdinandsberg. Závoly nyugati szomszédfalva. Ma Nándorhegy, Bisztracseres és Závoly egymás folytatásai. A város körülbelül 260 m-es tengerszint fölötti magasságon helyezkedik el, a Ruszkai-havasok és a Tarca-hegység vonulatainak találkozásánál, illetve a Bisztra völgyében. A város területén találtak már a kőkorból visszamaradó jeleket is. Középkorban a nevét a Bisztra folyóról kapta (Bisztracseres 45.5255, 22.3883 ), és csak később lett Nándorhegy. A závolyi temető mellett római erőd alapjait tárták fel. . A római-dák háborúban a frontvonalak a város területe körül terültek el.

Nándorhuta. Nándorvölgy része. (Vaľkovňa. Ferdinándvölgy). 48.8333, 20.066. 1612-ben említik először. 1954-ig Királyhegyalja része volt. A mai község 1954-ben jött létre Nándorhuta (Nová Maša), Svabolka (Švábolka), Zlatnó (Zlatno) és Nándorvölgy (Vaľkovňa) telepek Királyhegyalja (Šumiac) községből történt kiválásával.

Nándortelke. Nandra, Lándor, (Nándortelke). Ozd. Románia, Maros. Magyarózd. Gámbut. Gombostelke (Gambuc). Gâmbuț (46.3544, 24.0627) környékén. Magyarország Alsó-Fehér vármegyetérképén, mint Lándor van feltüntetve.

Van még Nándorliget, mint a baranyai Pogány része, Nándormajor, Nándorpuszta, Pusztaszabolcs és Mezőkomárom környékén.

De e nevek közül egy sem kapcsolható össze a bolgár népnévvel!

            Milyen következményekkel jár, ha a nándor szó egyházi, világi írástudók 14. századi (mű)alkotásának minősül, a népi névadással szemben?

A néveredet semmit sem változtat azon a tényen, hogy Nándorfehérvár úgy maradt meg a magyarok tudatában, hogy 1456-ban itt aratott világra szóló győzelmet a Hunyadi János vezette sereg. A Nándor keresztnév hírneve sem csorbul. A fordításokban viszont a szöveghűséget meg lehet tartani, és nem kell mindenféle hátsó gondolatot feltételezni arról, aki Nándorfehérvárt Nádorfehérvárnak ejti (írja)! Túl ezen, a bolgár szlávok magyarországi korai ittlétének bizonyítására a nándor nevű helyeket ezek után nem lehet érvként felhozni. (Mint ahogyan Sepsiszentgyörgy esetében láthattuk).

            „A törökök gyorsan megszilárdították helyzetüket Szerbiában, és 1456-ban a – már a korabeli szóhasználatban is – Magyarország kulcsának tartott Nándorfehérvár (napjainkban Belgrád, Szerbia) elfoglalására készültek” – olvashatjuk a Wikipédián. Ezzel szemben, Thuróczy szóhasználata igazán korabelinek fogadható el. És ő nem „castro Nándoralbensis”-t, hanem „castro Nádoralbensis”-t használ. Vesd össze Horváth János Thuróczy fordítását „A törökök császára Nándorfehérvárt ostromolja” című fejezetben, az eredeti latin szöveggel, ahol a vár neve „castro Nádoralbensis”. (Helikon Kiadó, 1986. 296. oldaltól). A fentiek ismeretében teljesen felesleges Thuróczyt trükközéssel, vagy nyalizással vádolni, csak azért mert tudoraink nem találtak jobb magyarázatot a „nándor” névre! Igaz, hogy egy I. Ulászló által, 1444-06-29-én kiadott, oklevélen (DL 36556) Nandor Albe (Nándorfehérvár) szerepel a keltezésen, de ez az oklevél nem eredetiben, hanem 1501-1600-as átírási formában maradt fenn. Így a helynévváltás lehetőségét nem lehet kizárni.

             Befejezésül visszatérek a Debren patak nevére. Hasonló formátumú nevek az ország belsejében is akadnak: Al-, Feldebrő. 47.7881, 20.2295; Döbrököz. 46.4201, 18.2546; Döbrögpuszta. 46.2249, 17.3166; Debrecen. 47.53, 21.6391. A Debrő helynév eredete a régi magyar nyelvben széles, lapos völgyet jelentő „debrő” főnév.(Wikipédia). Debrő, „mély vízmosás a hegyek lejtőjén” (Pallas Nagylexikon). Debrecennél: „Feltűnik 1235-ben,Debrezun’ alakban (a név feltehető forrása egy török (kipcsak) *Tébrésün ~ *Débrésün, jelentése: mozogjon, éljen. Szláv származtatásai nem elfogadhatóak”. Feltételezem, hogy a szó a távoli időből és helyről került hozzánk, talán Derbent, 42.0666, 48.3 (oroszul Дербе́нт; azeriül: Dərbənd; lezg nyelven: Кьвевар; avarul: Дербенд; perzsául: دربند, Darband) környékéről. Jelentése: keskeny kapu. (Az angolok szerint: zárt (?) kapuk, „closed gates”). A magyar jelentés (mély vízmosás, lapos völgy) az átjáró fogalmától nem esik messze. Adódik a kérdés: ha Debrecennél a szláv jelentés nem elfogadható, akkor vajon Sepsiszentgyörgyön miért fogadnák el? (A lezg „Kevevár” külön vizsgálatot érdemelne!)


[1] Bizánc, még a 10. században is  töröknek nevezte a magyart.

[2] DL 36556; Kelt: 1444-06-29.

[5] A piscina (jelentése vízmedence) eredetileg az ókori római villák udvarában kialakított díszmedencékre és halastavakra alkalmazták.

[6] Originales in archiuo Primatiali. Heuenesi Tomo LXI. sub R. pag. 329. sqq.

[7] A Lackfi család a Hermann nemzetségbeli Dénes fia Lacktól eredő család, amelyik az Anjou-korban emelkedett országos méltóságokra. 1323. már az ország főurai közt szerepel. 1329. székely ispán lett. 1339-ben egyszerre csanádi, besztercei s medgyesi főispán.

[8] Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/II./CODEX DIPLOMATICVS/

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap