Wass Albert: Astor története 3. rész

Szerkesztő B, v, 09/01/2013 - 00:11

 

 

 

 
Astor története
3. rész
III. Az új korszak
 
A II. világháború után a tendencia kezdett újra megváltozni. Mivel a terület újra virágzásnak indult, újabb emberáradat érkezett északról téli lakhelyet és nyugdíjas otthonokat keresve. A Dexter- és George-tó közti remek horgászhelyek, valamint a buja erdők békés csöndje és a kanyargó folyó vonzotta az embereket Indiana, Michigan és Ohio államokból.
Gomba módjára szaporodtak el a horgásztanyák: a Hall’s Camp a keleti parton, az Allen’s Cottages, a Reynold’s Fish Camp (halásztelep) és a Hatchery a nyugati parton. Lentebb a folyón az Ormond’s Jungle Den (ma Blair’s Jungle Den) (dzsungeltanya), a Morrison’s Bluff (ma Paramore Fish Camp), és közel ahhoz a George-tóba benyúló helyhez, ahol több mint kétszáz évvel ezelőtt William Bartram természettudósnak vérfagyasztó éjszakája volt az éhes alligátorok miatt, a Volusia Bar Fish Camp nőtt ki az ingoványból, hogy szolgálja a turistákat. A Blue Creek-nél, ahol ugyanaz a Bartram egyszer elszalasztott egy pulykát egy ocsmány hiúz miatt, Bradford Brown és felesége építették fel pompás Blue Creek Lodge nevű házukat az 50-es évek elején.
1952
 

1952 elején hozták létre az Astor-i Közösségi Klubot, ami az elhagyatott iskolát használta – ez még mindig ugyanaz volt, amit William Astor 1876-ban épített és városának adományozott. Végül Walter Auffenberg, a Forest Tavern tulajdonosa 1 dollárért vett meg a megyétől és a Közösségi Klubnak adományozott. Szombat délutánonként finn táncokkal, alkalmi vacsorákkal és ifjúsági táncokkal szórakoztatták magukat. A tisztviselők és a klub tagjai a folyó két partján élő jó emberekből tevődtek össze. Mivel sem telefon, sem rendőrség nem volt a közelben és az egyetlen kapcsolat a tavaresi sheriff 30 mérföldnyire lévő irodájával egy öreg kétsávos rádió volt a Forest Tavernben, a problémákat maguknak kellett megoldaniuk.

1953
 

1953 februárjában Astor-i és Astor Park-béli fiatalok egy csoportja hetilapot indított, a stencilezéssel sokszorosított „Astor News”-t. Vezércikkeiket és egyes híreiket időről időre újra közölte a Jacksonville Times Union és a Miami Herald.
Még ez év derekán a Posta úgy döntött, hogy bezárja a tiszteletre méltó Astor Postahivatalt, ami akkoriban egy kicsi, bérelt épületben működött. Két új lakos, W. G. McCain és lánya, Elizabeth McCain Wass de Czege nyomására az Ohio-beli Bricker szenátor közbenjárt Washingtonban, így a postahivatal megmaradt. (A levelezésről feljegyzés készült.) A postamesternő Mrs. Lewis Lawton volt, aki ezután nem sokkal nyugdíjba vonult, helyét pedig az Astor Park-béli Mrs. Kirsti Tienhara vette át – a kislány, aki egykor az Astor Park-i iskolában azt kiáltotta: „oposszum!”

1954
 

Az Astor Kereskedelmi Kamara 1954 májusában alakult meg Karl Lehrmann, az Alexander Springs Egyesület alapítója, a Lake Megyei Kereskedelmi Kamara kiváló titkárának irányításával. Ugyanabban az évben alakult meg a 19. számú cserkészcsapat, melyet a közösségi klub támogatott. A fiúk az Astor Szörnyetegei névvel illették magukat, utalván arra a „szörnyetegre”, amit néhány halász látott a folyóban az árvíz idején. A kis cserkészcsapat, melynek tagjait a folyó mindkét partjáról verbuválták, azzal tűnt ki, hogy a rákövetkező években számos trófeát és kék szalagot szereztek meg. Az első Alexander Springs-béli Nature Trail is az Astor-i cserkészek egyik munkája volt. (Az astori cserkészcsapat, illetve az Astori Közösségi Egylet egy-egy volt tagja a későbbi években magas katonai rangot és kitüntetéseket szerzett.)

1956
 

A körülményekből adódóan az Astor News 1956-ban tönkrement, ezt követte hamarosan a kereskedelmi kamara és a közösségi klub bezárása is. A régi tagok elhunytak vagy elköltöztek, az újonnan jöttek nem akartak részt venni ezekben, ehhez társult még a közöny, az egység hiánya és más emberi gyengeségek, s ez a közösségi élet elposványosodásához vezetett.

1960
1970
1980

Azonban ahogy egyre több s több ember költözött ide, épített házat és alapított vállalkozást, újra felpezsdült az élet. A 60-as évek elején az Astor északi végén fekvő Logan-birtokot Astor Forest Campsites (Astor Erdei Kempingek) néven feldarabolták. A vadonon keresztül utakat építettek, melyeket el is neveztek azon nyomban. Hétvégi kalyibák, nyaralótáborok és drága lakóházak épültek ott, ahol egykor a szarvasok, medvék, vadpulykák és vaddisznók barangoltak az ingoványban. Az Astor Erdei Kempingek és a híd között kevéssel ezután még egy fejlesztés kezdődött el, a Holiday Havené, miközben  délen is építkezni kezdtek az emberek –a belső területeken és a folyóparton egyaránt.
A népesség növekedése kikényszerítette az Astori Önkéntes Tűzoltóegylet létrehozását.
1967. május 15-én első parancsnokuk, Hubert. E. Torrance irányításával megszervezték a 9986. számú önkéntes tűzoltóállomást. 1982-re az állomás tagsága 109 veteránra emelkedett, akiknek hasznos és hazafias tevékenységét a Önkéntes Nők 96 hölgytagja segítette.
A szükség szülte 1968-ban az Astor-Astor Park Víziegyletet, amit Frank Bount, Ollie Hendrickson, Albert Lowrie és Oscar Ormond alapított. 1982-re az egylet 744 otthont és vállalkozást szolgált ki szerte Astorban és Astor Parkban, továbbá 199 ügyfelet a folyó másik oldalán.
1973 tavaszán megszervezték a Háztartásbeliek Klubját, melynek első összejövetelét Mrs. Fred Sanfort otthonában tartották Mrs. Marian Valentin, Lake megye tisztviselője jelenlétében, aki tanácsadóként volt ott. A csoport által választott első elnök Mrs. Garnet Loop, az alelnök Mrs. June Miller, a titkár Loraine Stynchcomb, a pénztáros pedig Mrs. Elizabeth Cox. Később a háziasszonyok az Astori Baptista Templomban tartották összejöveteleiket, ahol ugyanakkor megalapították az Astori Könyvtárat. A könyvtáros Mrs. Anne Mae Hunt lett.
1974 és 1975 őszén a Háziasszonyok megtartották az első két Éves Őszi Művészeti Fesztivált – ami azóta rendszeres évenkénti látványossággá vált – továbbá  ők adományozták az első 300 dollárt az Astori Közösségi Egylet megalakulásának előmozdítására. Attól fogva az Egylet átvette mind a könyvtárat, mind a Művészeti Fesztiválok szervezését.
A Háziasszonyok kezdeményezésére 1975-ben megalakult az Astori Közösségi Egylet (ACA). Az alapító okirat iránti kérelmet Mrs. Muriel Pease, Mrs. Miriam Michelle és Mrs. Delma Williams írták alá, végül 1976-ra el is készült az okirat.  A tagok által választott első elnök Mrs. Muriel Pease volt, az alelnök Mrs. Garnet Loop, a titkár Mrs. Delma Williams, és a pénztáros Mrs. Miriam Michelle. Az első igazgatótanács tagjai: Mr. C. J. Baker, Mr. Bradford C. Brown, Mr. Glen Burhans és Mrs. Robert Norris.
Otis és Evelyn Lee, valamint Mrs. Muriel Pease telkeket adományozott, és egy Közösségi Házat építettek több kiváló polgár nagylelkű adományából és a különböző pénzgyűjtő tevékenységek segítségével befolyt pénzből.
Az Astori Közösségi Egylet célját a következőképp kezdték az alapító okiratban:

„Ennek a nonprofit szervezetnek az lesz a célja, hogy Florida állam Astor városának közössége szolgálatának céljából egy közösségi központ, klubszobák, olvasószobák, oktatási és szabadidős létesítmények számára megszerezzen, fenntartson és vezessen épületeket és ingatlanokat; hogy ingatlanokra tegyen szert és épületeket emeljen erre a célra; hogy részt vegyen mindenféle törvény által nem tiltott tevékenységben, ami elősegíti és ápolja az oktatási, szabadidős, fizikai és szociális tevékenységeket tagjai és barátai számára azért, hogy tudásra tegyenek szert és megértsenek más kultúrákat és nyelveket; hogy előmozdítsa és ápolja a kölcsönös megértést és jó szándékot mindenféle származású emberek között; hogy olyan tevékenységekben vegyen részt, melyek emelik a polgárok erkölcsi színvonalát és a közösségi jólétet az oktatási, szabadidős és szociális létesítmények segítségével; és hogy olyan tudást terjesszen, ami hasznos a tagok számára az otthon és az életben végzett munkájukhoz, és ez által Florida állam lakosaiként és polgáraiként végzett tevékenységeikben jártasabbak legyenek.”
Egy 1979. május 24-én az Astori Közösségi Egyletben Mr. Thomas Langley-vel, a Lake Megyei Mentőszolgálat képviselőjével tartott összejövetel után az ACA Elsősegély-nyújtó Csoportot alakított 16 önkéntesből, akik egy 40 órás tanfolyamot végeztek el Robert Moore, a Lake Megyei Vo-Tech oktatójával. Ez 1980. januárjában az Astori Önkéntes Mentőegylet magalakulásához vezetett, melynek elnöke Donald M. Smith M.D. volt, alelnöke Mrs. Muriel Pease, titkára Mrs. Irene Lowrie, akit később Mrs. Barbara Warner váltott fel.
Amikor egyes Astori lakosok, akik éppenséggel a folyó keleti partján laktak, kampányba kezdtek „függetlenségük” elnyerése érdekében oly módón, hogy Marjorie Rowlings képzeletbeli városa után a „Keleti partot” YEARLING-re keresztelték át, a szervezet nevét Astor-Volusia Önkéntes Mentőegylet névre keresztelték át. 1982-ben már huszonhat „elsősegélynyújtó” dolgozott aktívan az Astor-Astor Park térségben –őket segítette három sürgősségi eljárásban jártas orvosi technikus és nővér is – akik gyorsan és szakszerűen cselekedtek bármiféle vészhelyzet során.
1982-ben 34 működő üzleti vállalkozás volt Astorban és Astor Parkban, köztük egy bank, négy élelmiszerbolt, két első osztályú kemping – a Wildwood Campground Astor Parkban és a Powel’s Campground a folyó partján – valamint jó néhány kiváló étterem.
Az Astori Postahivatalt – ami több mint 4000 ügyfelet szolgált ki, közülük 500 a folyó túlsó partján lakott – 1975-ben új épületbe költöztették, a postamesternő még mindig Mrs. Kirsti Tienhara volt, segédje Mrs. Bertha Lucas. A régi parányi Postahivatal, a múlt történelmi relikviája, ma is működik, egy ingatlanügynökségnek és egy borbélyüzletnek ad otthont.
1978-ra az új híd építése és vele együtt a 40-es út új nyomvonalának kijelölése már elkezdődött, a munkálatokat 1981-ben fejezték be. Az új út elkerülte Astor történelmi látványosságait, vagyis azt a helyet, ahol egykor Spaldings felső boltja, később pedig a Butler-erőd állott a folyóparton.
Azonban az új, magas Astor hídhoz vezető új út nagyban javította a közlekedés feltételeit. Külön köszönet illeti a közlekedési minisztériumot, mert nagy gonddal ügyeltek arra, hogy ne rongálják meg a három halászsas fészek egyikét sem, melyek épp az új út nyomvonalába estek bele. Az Astorba utazóknak abban a ritka szerencsében lehet részük, hogy gyönyörködhetnek abban a látványban, ahogy ezek a méltóságteljes madarak fészkükre telepedve fiókáikat etetik.
Van még egy Lions-klub, egy Kiwanis-klub, egy Garden-klub és újabban még egy kereskedelmi kamara is, melyek a közösség érdekében tevékenykednek. Az Astori Kiwanis Klub, melyet 1974-ben hoztak létre, játszóteret épített az ifjúság számára a közösségi házban, támogatja a Cserkészlányok Csapatát, a Cserkészfiúk Csapatát és a Farkaskölykök hordáját, és nemrégiben bekapcsolódott egy olyan munkába, ami egy vadrezervátumot kíván létrehozni a fészkelő fehérfejű réti sas védelme érdekében, valamint elkülöníteni egy területet, ahol az iskolások és a természet szerelmesei természetes környezetében figyelheti meg a vadon háborítatlan élővilágát.
Ami a jövőt illeti, ennek a területnek olyan hatalmas értékei vannak, ami kevés floridai városnak adatik meg. Először is körbeveszi az Ocalai Nemzeti Erdő. Ez azt jelenti, hogy a természet szépsége, a nyílt vizek és néma erdők nyújtotta szabadság nem változik át szennyezett külvárosokká és zsúfolt ipari parkokká – legalábbis nem a belátható jövőben. A réti sas magasztos repülése, a halászsas károgása, a kócsag ezüstös-fehér színe a buja zöld folyóparton, a néma lápok, ahol a homoki daru fészkel, a varázslatos patakok tiszta, hűs vize, ahol a vidrák játszanak, a mosómedve zörög az avarban és a levegő juharbimbók és napszítta függőágyak illatát árasztja: mind itt lesznek azok számára, kiknek lelke olyan világ után sóvárog, melyet Isten teremtett és az ember még nem tett tönkre.

Bibliográfia:
Bartram, William: Travels. The Beehive Press, Savannah, GA., 1973.
Cabell and Hanna: The St. Johns, a Parade of Diversities. Farrar and Rinehart, 1943.
Corse, Herbert M.: Names of the St. Johns River. Florida Historical Quarterly, October, 1942.
Cowen, Elfrida: Moses Elias Levy’s Agricultural Colony in Florida. American Jewish Historical Society, Publ. No. 25, 1917.
Dickinson, Mary Elisabet: Dickinson and his men. Univ. Of Fla, 1921.
Dodd, Dorothy: The Secession Movement in Florida. Florida Historical Quarterly, July and October 1933.
Grove, H.D.Dr.: Early Steamboating on the St. Johns. University of Florida Library, 1916.
Gold, P.D.: History of Volusia County. DeLand, E.O.Painter Co., 1937.
Gibson, Lillian Dillard: Annals of Volusia.
Huhner, Leon: Moses Elias Levy. Florida Historical Quarterly, April, 1941.
Hurt W.W. and Doss J.P.: Florida Farm Lands – Manhattan Grant.
Lake County Then and Now – Lake County Historical Society.
Lake Region Abstract and Title, No. 3633.
National Intelligencer, November 8, November 18 and November 25, 1843.
Martins, W. Lt.: Letter, dated March 9, 1839, Fort Butler. Microfilm, University of Florida Library.
Strickland, Alice: Collected Research Material on file. Extracts of Lake, Putnam and Volusia County records. Letter from B.F. Drake M.D.
Letter from Mrs. J.P.Doss.
Copies of the Astor News, 1953 – 54.

Legendák és mesék
A Szent János/St. Johns folyó mentén fekvő, rejtélyes sötét erdők számos furcsa mesét szültek az évszázadok során. Egy része ezeknek indián legenda, míg a többi a fehér telepesek furcsa élményeiből fakad, akik a civilizált északról költöztek le, hogy megszelídítsék a floridai vadont. Hogy e kis könyvecske olvasóinak egy kis ízelítőt adhassunk abból, mire számíthatnak, ha a csillagos ég alatt egy tóparton vagy egy kis erdei tisztáson leülnek a tábortűz mellé egy öreg társaságában – három különböző elbeszélést adunk itt közre, amelyek a George-tóhoz, a Dexter-tóhoz és a köztük fekvő Astorhoz kötődnek.

Forrás: Polísz, 2006., 87. szám

Folytatjuk...

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap