Wass Albert – a mesemondó

Balogh Márta Borbála, p, 12/11/2015 - 00:11

    Talán furcsa, de aki igazán belemélyedt Wass Albert írásaiba, aki igazán ismeri az ő gondolatvilágát és lelkiségét, az nem igen csodálkozik azon, hogy sokoldalúsága révén a mese műfajában is megcsillogtatta tehetségét.

    1943-ban különleges kötettel bővítette alkotásainak tárházát: Tavak könyve címen a Budapesti Révai Kiadó gondozásában jelent meg a kilenc mesét tartalmazó könyvecskéje. Később, már a hányattatott németországi esztendők alatt írta s jelenttette meg 1946-ban az Erdők könyve című másik meséskönyvét. Mint ahogy a népmeséken keresztül – melyeket a magyar örökség szerves részének, értékes kincsének tart – a nép saját álmait, vágyait, örömeit és bánatait fejezi ki, mint ahogyan az egyszerű ember képzelete elhagyja a valóságot s egy igazabb, szebb világról álmodik, úgy szövi bele Wass Albert meséibe hitét a jó gonosz fölötti győzelméről.

    Úgy a Tavak-, mint az Erők könyve környezet- és tájszerető mesevilága gyermekközelbe hozza mindazokat az élőlényeket, amelyek Erdély tájait, tavait, erdeit népesítik be. A tündérek, angyalok és manók (mese)világában egymással együtt élnek  gólyák, bíbicek, nádi verebek és más vízimadarak, sok más állat mellett megjelennek a rókák, menyétek, denevérek és mókusok is. Találkozhatunk baglyokkal, békákkal és szarvasbogarakkal. Megismerhetjük a pillangó és az őz történetét, valamint a Krosztus halakat is. Az emberek világához hasonlóan nem mindig férnek meg békében egymás mellett: jégmadarak, vadrucák, hódák és gémek versengenek egymással. Ugyanakkor példát mutat a rászorulókon való segítségnyújtásra is.

    Mindkét kötetét fiai számára (is) írja, s benne az erdélyi tájak képei villannak fel. A Tavak könyvében szülőföldje, a Mezőség jelenik meg sok apró tavával s azok élővilágával. Hasonlóképpen az Erdők könyve az erdélyi havasok rengetegeinek s azok állatvilágának bemutatása is egyben. A meseelemeket, a természeti képeket és leírásokat úgy szövi össze, hogy azokból kicsi olvasói szeretetet, erkölcsös magatartást tanulhassanak:

    „...mert a Jóistent mindenki meg tudja találni, ha keresi, még a legkisebb hal is.”   (Harmadik mese)

    „...Látjátok, barátaim, hogy nemcsak lábbal, szárnnyal és ügyességgel lehet valaki első, hanem ésszel is... (Negyedik mese)

    Tanításai, melyek a tündérvilágból átszűrődnek, nem csak a gyerekeket, de a felnőtt olvasókat is felkészíti a valós életre, a gyakori nehézségek, bajok és problémák áthidalására. Mint későbbi életében ő maga is, a természetben keresi s keresteti olvasóival a megnyugvást hozó vígasztalást:

    „Mert te is leszel szomorú az életben. Az élet mindenkinek tartogat szomorúságokat. S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, (...), és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, (...), s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le a tóhoz. (...) És akkor, azon a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.”  (Kilencedik mese)

    Beszél az igazságosságról, a szelídségről, a jóságról. Ezeket mint emberi értékeket mutatja be. Állatszereplői dícséretreméltó pozitív, illetve azok elítélendő negatív viselkedésén keresztül szemlélteti az emberek által követendő igaz magatartást:

    „Mert aki igazságtalanul ítél, az a ködnek és a boszorkánynak a szövetségese.” (Mese a vén gombacsinálóról)

    „Te azonban, aranyom, légy olyan az emberek között, mint amilyen az őz volt ebben a mesében (szelíd és jószívű), és akkor nem kell félned semmitől.”  (A mátyás és az őz meséje)

    Bár a negatív szerepek is különféle állatoknak jutnak meséiben, nem feledkezik meg arról sem, hogy a valódi rossz a földön nem Isten és nem is a természet műve, hanem csak és kizárólag egyedül az emberé:

    „Nézz körül a világban. Ami hibát találsz benne, az mind az emberek rosszaságának a nyoma.” (Mese az éjjeli pávaszemről)

    Második kötetében, a németországi emigrációja alatt írt meséiben erősen érződik a bújdosó, megbántott ember hazavágyódása. Honvágyának, nem csak az ez időszakban íródott verseiben s regényeiben, de rejtett módon meséiben is hangot ad:

    „Amikor majd nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő. (...) Először csak egy kis szellővel üzen. (...) Fájva dobban meg tőle a szíved. Torkodat fojtogatja a honvágy. Nem mehetsz. (...) Aztán meglátsz egy felhőt, (...), és úgy sajog benned valami, mint még soha addig. Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. (...)  És te elindulsz majd ezen az ösvényen.

Keletnek, mindig csak keletnek, amerre a sárgarigó hív.”  (Aranymadár)

    Meséiben nem egy helyen találunk csodálatos tájleírást:

    „Amikor ez történt, este volt. Igazi, szép, barna-puha nyárvégi este, amilyent csak az erdőkben találsz. Kékes párák födték a messzi gerinceket, és itt-ott már sárgultak a nyírfák. Ősz közeledett, és az éjszakák megnyúltak ettől rendre, akárcsak az éhes borz farka.”  (Mese a Szörnyűséges Nagy Fekete Semmiről)

    Wass Albert amerikai emigrációja alatt sem szakadt el a magyar mese- és mondavilágtól. Ez nem csupán regénymotívumaiban nyilvánult meg, hiszen az amerikai magyar ifjúság iránti felelősségérzete arra indította, hogy két újabb válogatást is megjelentessen ebben a témakörben. 1971-ben látott napvilágot a Válogatott magyar mondák, majd 1972-ben a Válogatott magyar  népmesék. Úgy a népmesék, mint a mondák világát az összmagyarság ősi kincsének tekinti, méltónak arra, hogy javára szolgálhasson nem csak az anyaországi, de az idegen földön felnövekvő magyar ifjaknak is. E két könyvecske előszavában eképpen ír:

    „Egyik legősibb és legértékesebb örökségünk a magyar népmese. A magyar lélek szólal meg benne. Legyünk büszkék erre az örökségre!”   (Előszó – Válogatott magyar népmesék)

    Mondáinkat, különösen a történelmi tárgyúakat, oly fontosnak minősíti a hazafias nevelés szempontjából, hogy a kötet angol nyelvű megjelentetését is szorgalmazza és megvalósítja, mint írja:

    „...abból a célból, hogy a messzi múlt hívása eljuthasson azokhoz is, akik már nem olvasnak magyarul. (Előszó – Válogatott magyar mondák)

    Nagy hangsúlyt fektet a hunok s a magyarok őstörténeteire. Többek között olvasható a csodaszarvas, Attila, s a Hadak útjának regéje, Emese álma, Botond, Lehel s szent László története. Természetesen nem feledkezik meg híres földrajzi, természeti látványosságok keletkezésének mondáiról sem, hiszen a Szent Anna-tava, a tihanyi visszhang s a Bálványosvár különös értéket képvisel a természeti ritkaságok sorában.

    Műveinek elmaradhatatlan varázslatos tájleírása lebilincselő módon hat olvasóira:

    „Havas hegycsúcsok, sötétzöld fenyveserdők kísérik a Vág völgyének útját. Madarak dalolnak, vadvirágok nyílnak a partján, és sodró vizében ezüsthalak ficánkolnak.”   (A vág völgye)

    A mesék és mondák világával való kapcsolata, illetve e négy kötetecske mennyiségileg valószínűleg elhanyagolható része a hatalmas életműnek, melyet Wass Albet az irodalom asztalán ránkhagyott, de a műfaji különlegesség is tanúsítja írói sokoldalúságát, s nem elhanyagolható módon hazája, nemzete, a magyarság iránti örök hűségét.

 

 

Felhasznált  irodalom:

  1. Szűcsné Harkó Enikő: Wass Albert írói pályaképe, Havas Kiadó, Székelyudvarhely, 2005
  2. Turcsány Péter: Wass Albert utóélete – Isten kenyere, Kráter Kiadó, Pomáz, 2004
  3. Wass Albert: Erdők könyve, Dinasztia Kiadó, Budapest, 1998
  4. Wass Albert: Tavak könyve, Dinasztia Kiadó, Budapest, 1998
  5. Wass Albert: Válogatott magyar mondák, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005
  6. Wass Albert: Válogatott magyar népmesék, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap