Wass Albert: Szent a falu

Szerkesztő C, h, 01/08/2018 - 00:03

 

 

 

 

 

Két emberfajta él, az egyik önmaga elöl elmenekszik. A másikhoz nem ér a lárma, mert elrejtőzik önmagába. Az egyik élete malom: mindent felőrlő izgalom. Rohan, s az élet fut vele, pénzcsörgető kacér zene kíséri éjjét, nappalát s agyába őrli vad dalát. Izzítja egyre a kohót, és épít felhőkarcolót és épít büszke tornyokat és szédít messze ormokat, (telefon, autó, lift, vonat) s az élet mégis elrohant: mit ér a szikratávíró, mit ér a tőzsde, rádió, a gép-órjások mind mit érnek? Az érctraverzek égig érnek, a reklámfények égig érnek, a villanydrótok égig érnek, az Istenig föl mégsem érnek s a gyertyák mégis tövig égnek. A másik élete: falu. Nádfedelű. Meszelt falu. A két szeme két tiszta ablak: reggeltől-estig nyitva vannak. Vagy felnéznek a fényes égre, vagy mindkettő a rétre néz le, s körös-körül oly halk a béke mint messzi csermelyek zenéje. S bárhogy forogjon a világ: a réten mindig lesz virág És harsoghat a dáridó, s épülhet sok száz emelet: itt él tovább a szeretet és Isten jár a kert alatt. A falu mindig megmarad, a falu mindig egy marad: a falu mindig szent marad! (Magyar Nép 19. szám, Kolozsvár, 1930. május 10)

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap