A Wass-család múltja – valóság és legendák

Turcsány Péter, v, 09/09/2018 - 00:06

A Wass-család múltja – valóság és legendák

 

2. Történelmi szolgálatok, a grófi cím elnyerése,
nemzeti tragédiák túlélése

 

„A Tóvidék egykoron Czegében virágoztatta iskoláját a legrégibb idő óta. Czege iskolája egyike a legrégebbieknek.
A reformációt megelőzőleg már fennállott. A Wass-család patronálta iskola már 1622-ben az épségben lévő kőtemplom mellett feküdt.
Ma is itt van, csak nem mi birtokoljuk.”  1lj

„A gróf Wass-család egyike a megye legtörzsökösebb főnemesi családjainak, melyből a hét évszázadra terjedő hosszú koron át
kitűnő államférfiak, hadvezérek, tudósok s a megyei életben szereplő kiváló férfiak születtek,
akiknek neveivel, munkásságával Erdély története át és át van szőve.
A család Miklós, György és Ádám testvérekben 1746-ban grófi rangra emeltetett;
a két előbbi ág megszakadt, az Ádám-ág pedig két fiától leszármazólag a ma virágzó két ágban él.”  2lj

A Vass(Wass)-család nemcsak nemesi előjogokkal bírt, hanem az évszázadok megtartó értékeinek kibontakoztatásában, a kultúra és az emberi ismeretek terjesztésében, papok ellátásában, a templom- és az iskolaalapítás terén is élen járt, mondhatni elsőül az egyformák között a magyar nemességben.
Entz Géza kiváló művelődéstörténész egy, még a II. világháború alatti írásában hangsúlyozta: „Ritka eset, hogy egy birtokadomány megszakítás nélkül ugyanazon család tulajdonában marad.” 3lj
Wass Albert XVI–XVIII. századi ősei a magyar történelem legkiválóbbjai között küzdenek. Az erdélyi nemesi, majd főnemesi család igen jelentős és meghatározó személyiségeket adott a török, majd német elnyomást szenvedő magyar nemzetnek.
1.) Vass Balázs ágából vezetjük le II. Györgyöt, aki 1573–1594 között Kolozs megye főispánja, Báthory István titkos tanácsosa, portai küldött, majd Szamosújvár kapitánya volt. 1594-ben lelte halálát, birtokait elvesztve, fejvesztés elől méreg által menekült. Nejétől két fia maradt (I. Ferenc és VI. János). 4lj
2.) I. Vass Ferencz, ki már Czegéről írta előnevét, ifjú korában Fráter György belső híveként 5lj annak megöletésekor, Alvinczen 1556-ban, a bíborost védve megsebesült. „Urának segítségére akart sietni. Hét döféssel szúrták át.” 6lj Sebesüléséből fölépült, majd Báthori Zsigmond confilariussa s főasztalnoka lett, s hazájának azután is, kivált Mihály vajda tirannisse ellen, annak tőrbe ejtésekor, örök emlékezetre méltó szolgálatokat tett. 1602-ben több ízben volt követ, a Szamosújvárt ostromló sereg ezredese, utóbb Bocskai István oldalán szerepelt. György fia és unokája VII. János királyi táblai ülnök ágán maradt fenn a mai Wass-család.
3.) VI. Vass János (kb. 1591–1635), Bethlen Gábor emlékezetes fejedelem és Catharina Brandenburgica idejében T. K. T. adsessora, a fejedelmi család közvetlen barátja és tanácsadója. Jezsuita volt, ki halála előtt birtokrészét unokaöccse családjára származtatta vissza.

Basta pusztításai – betelepítések Moldvából

 

 A többször elpusztult falvakat újjá kellett építeni, a Mezőség dombjait újra meg újra be kellett népesíteni.

„1603 tavaszán Basta hadai végigdúlták a Mezőséget… A zsoldossereg földig égette Báld, Sármás, Pusztakamarás, Katona, Gyeke, Vasasszentgotthárd, Czege és Szentiván községeket, míg Melegföldvár, Buza, Feketelak és Kispulyon elrejtve erdők és dombok között, megmenekedett a veszedelemtől.” 7lj

Az írói emlékezet ebbe a tragikus időbe helyezi az oláh (román) betelepítés történelmi pillanatát: „Mivel időközben a falu magyar jobbágyait Básta serege az utolsó szálig kiirtotta Czege, Vasas-Szentegyed, Vasas-Szentiván és Kispujon községek lakosaival együtt, Vass János 1604-ben engedélyt kapott a fejedelemtől, hogy oláh jobbágyokat hozasson Moldovából a földek megművelésére.” 8lj
Maguk a betelepítő III. Vass György és atyai nagybátyja VI. Vass János adják meg tettük magyarázatát egy 1632-es, levéltárban megőrzött iratban:  „megmondván azt, hogy az régi eleink idejében is ezen Szentgotthárd oláh és magyar falu volt, most is pedig oláhval kellett megszállítanunk, minthogy a sok háborúságos időkben az ember úgy elveszett volt, hogy sohult öt vagy hat házas embernél több meg nem maradt a jó földön, hogy azért a jó föld pusztába ne álljon, hanem ennél is inkább megszállják és megépítsék” .9lj
4.) VII. Vass János (1636–1680) 1678-ban portai köldött, 1680-ban Belső-Szolnok megye főispánja. Nejétől, Ebeni Évától született gyermekei által ő lett a családnak máig terjesztője. 10lj
5.) IV. Vass György (1658–1705) kolozsvári kapitány, Apaffy kamarása, 1691-ben követ Leopold császárnál, 1697-től országos adófőtárnok, 1701-ben országos követ Bécsben; Kolozs és Doboka megyei főispán, kolozsvári kapitány, ki 1700-tól 1702-ig latin, majd 1704–1705-ig magyar följegyzéseiben tárgyalta az európai mozgalmakat, s utóbb II. Rákóczi Ferenc fejedelem idejét. 11lj Előbb labanc, utóbb kuruc. 12lj Politikus alkat, író, templom- és kastélyépítő ember.
„Császáriban a templomot tornyostól kőből Wass György és neje Sárospataki Erzsébet saját költségükön építtették fel újra 1695-ben, s bele két harangot szereztek. Ellátták a templomot szent edényekkel, aranyozott ezüst pohárral, czintányérral. Arannyal hímzett pohártakaró és abrosz Sárospataki Erzsébet nevével 1693-ban. Adtak egy Nagy-Váradon nyomtatott Bibliát s két díszes abroszt.  ”13lj 1699-ben az emeletes czegei kastélyt, régebbi kori alépítmények felhasználásával ő építtette családjának és háza népének. 14lj
6.) Említésre érdemes Tzegei Wass László (1696–1738), VI. György fia, aki folytatta apja naplóírói tevékenységét. Részt vett az amúgy látszattevékenységet folytató 1736. évi országgyűlésen, s ennek eseménytelenségéről naplójában őszintén ír: „Inkább csak discurzussal (beszélgetéssel) töltöttük el az órákat.”
7.) Tzegei I. Wass Dániel (1674–1741), IV. György testvére, ki 1698-ban országgyűlési képviselő, táblabíró, II. Rákózi Ferenc idejében Doboka vármegye főispánja (1701–1712), 1722-től királyi regalista. „Bölts és Tanátsos Haza Fia, a’ Törvényes Királlyi Táblának Igazság Szeretö Adressora, és az erdélyi Ref. Ekklé’siák hasznos Curatora volt.” 15lj – Fonák, de a korra jellemző nemesi életút. A korszak bélyege rajta. Életpályája ugyanakkor a Habsburgok kompromisszumkészségét is mutatja, hogy a Szabadságharc leverése után elfogadható alkut kínált a magyarság vezetői számára. A családi emlékezet 16lj e hosszú életű férfiú érdeméül tudja a grófi cím fiainak való megadását. Ez annál is inkább feltehető, mert a kitűntető címet Pálffy János nádorsága alatt 17lj kapta meg a Wass-család, de III. Károly már korábban engedményeket tett a magyarok valláshasználata terén, s ennek kijárásában – mint az erdélyi református egyházak főgondnokának – jelentős szerepe lehetett.

Wass Albert a grófi örökségről

 

Wass Albert nem használta – vagy csak nagyon ritkán – a grófi címet, s azoknak, akik ezzel most, halála után visszaélnek, igencsak téves elképzeléseik lehetnek az író mentalitásáról. Maga így vall erről. Az író dacos humorával a történteket némileg leegyszerűsítve közli egy Zalán Magdával 1991-ben készített rádióinterjúban: „Amikor az egyik ősöm megkapta a grófi címet, akit azért küldtek fel Bécsbe annak idején Mária Terézia udvarába, hogy a protestánsoknak az elkobzott jogait szerezze vissza, s ő bekerült a királyné magyar gárdájába, és ott gárdatiszt lett, de visszaszerezte az egyházak birtokát. És a királyné adta neki a grófi rangot. Mikor azonban hazament, apja nem engedte be a házba. Azt mondta: hogy mertél te elfogadni egy rangot egy koszos Habsburgtól, akinek az őse még barlangban élt, amikor a te őseid már nemes urak voltak.” 18lj

8.) Miklós, György és Ádám testvérek grófi rangra emelése az 1746. március 7-i szebeni országgyűlésen tétetett közzé. 19lj Más dokumentumok szerint „a grófi címet 1744. november 14-én kapta meg Wass Miklós mindkét nembeli gyermekeivel együtt, de testvérei is viselhették.” 20lj
Tudnunk kell, hogy Mária Teréziát főképpen a magyarok hűsége és katonai bravúrjai segítették trónja és birodalma megszilárdításában. Csak 1745-ben kezdte meg békekötéseit. A magyarok iránti háláját fejezte ki rangok és tisztségek osztogatásával, s ugyanakkor ezzel kívánta őket lekötelezettjeivé tenni.
Szentegyedi és Czegei gróf Wass Miklós (1701–1769) királyi tanácsosként és biztosként maga is bizonnyal nagy befolyással rendelkezett Pálfi János nádori és főhadúri évei alatt. Czegei gróf Wass György (1704–1777), őfelsége daliás testőrkapitánya ugyancsak háborúban és békében szolgálatára állt a császárnénak. Czegei gróf Wass Ádám (1720–1766) pedig Kraszna, majd Belső Szolnok Vármegye kinevezett főispánjaként erősítette tovább a családjukba vetett bizalmat. Utóbbi ikladi Toldalaghy Kata asszonnyal kötött házasságából vezetett tovább a két fiúgyermekük által két ágra szakadt ősi család.
9.) Gróf III. Wass Dániel (1741–1811) czegei földbirtokos különös mecénási szerepéről lett emlékezetes. A családi lojalitás csodája, hogy a mindenhol összeférhetetlenségbe keveredő Sinkay Györgyöt 21lj román teológust és historikust, a román nemzeti ébredés egyik első nagy alakját éppen e mezőségi kúria csöndes nyugalma és a magyar gróf baráti vendégszeretete segítette munkájában, hányattatásai közben többször is visszafogadva őt.
Sinkay György avagy Gheorghe Sincai (1754–1866) román nemesi származású fiatalemberként marosvásárhelyi és kolozsvári iskolából jutott ki Rómába, Bécsbe, majd utóbb a pesti egyetemi könyvtárba. II. József a román uniált iskolák felügyelőjévé tette, de feletteseivel való összeütközései miatt 1794-ben meg kellett válnia tisztétől. Nagy hatású történeti műve Az összes románok krónikája (Hronica Romaniol) volt, mely az oláh nemzeti történetírás alapmunkája. Munkássága nyomán egy egész irodalom támadt, egy egész nemzeti kultúra nőtt fel, tele nagy politikai igényekkel, regényes aspirációkkal, legendákkal, később hamisításokkal, politikai ferdítésekkel. A dákoromán elmélet másik alapítójának, Micu-Kleinnek Bécsben 1890-ben kiadott első latin nyelvű román nyelvtana (Elementa lingue Daco Romanae sive Valachhicae) is egyes kutatók szerint az ő inspirációit, illetve kutatásait használta fel.
Szép és igencsak különös példája ez a felvilágosodás kori, nemzeti hovatartozástól független szellemi együttműködésnek. 22lj A XX. századi író egyenes ági felmenői között III. Wass Dániel kultúrabarát nagylelkűsége utólag is nagy jelentőséggel bír számunkra.

A XIX. századi Wass-arcképcsarnok alakjait is a családi múlthoz méltó, az utódoknak büszkeségre okot adó személyiségek hozzák lelkünkhöz még közelebb:
1.) Gr. Wass Tamás (1781. Vasasszentgotthárd – 1831. Kolozsvár), az író ükapja, a Napóleon elleni 1809-es győri nemesi fölkelésben lovas kapitányként vett részt. Századok mélyéből a családból hozott katonaszellem kapott új erőre e kiváló férfiúban, de sajnos a tragédiák is újraéledtek az ő és családja sorsában.
Wass Albert így emlékezik vissza a ’48-as magyar szabadságharc befejező napjaira: „1849-ben az új telepesek leszármazottai felgyújtották Wass Tamás gróf szentgothárdi udvarházát, s bár ő maga és családja még idejében Kolozsvárra menekült, magyar cselédjeit megölték mind egy szálig, s javait fölprédálták. Gaztettüket négy évvel későbben az osztrák császári bíróság három oláh „néptribun” felakasztásával megtorolta ugyan, de se Tamás gróf, sem fia, Albert, aki Bem szárnysegédje volt, s emiatt tizenhét esztendőt töltött Kufstein várában, nem költöztek vissza többé szentgothárdi birtokukra.” 23lj
2.) Gr. Wass Imre császári és királyi kamarás, erdélyi főkormányszéki titkár, Közép-Szolnok vármegyei főispáni helytartó, országgyűlési hivatalnok, 1841-től pap. 1854-ben halt meg. Élete különös fordulatot tartalmazott. A felfelé ívelő karriert lelkészi hivatással váltotta fel. Történelmi önvizsgálatot jelez a hivatásváltás. Elszánt fordulatot az életstratégia terén.
3.) Gr. Wass Samu (1814. Kolozsvár – 1879. Budapest), gr. Wass Imre királyi kamarás és Jósika Rozália fia 1814. január 13-án született Kolozsvárott. 1832-ben Felső-Olaszországot utazta be, hazatérve táblabíró lett; 1834-ben megnősülvén, itt telepedett le. 1839-ben Doboka megye székbírája, két év múlva főbíró, 1848-ban az Unió kimondása után Budapesten követ, 1848–1849-ben Kossuthnak titkos ügyvivője Konstantinápolyban, angol, francia követekkel gyakran érintkezett. Az oroszok cselszövése miatt Konstantinápolyt odahagyva, Kis-Ázsiába, majd Észak-Amerikába menekült, s az oda menekülteknek buzgó tanácsadója s pártfogója, tolmácsuk lett. Több társával Szt-Franciskóban telepedett meg, aranybányamunkásként nyomorogva, hol a gróf 10 hónapon át a föld alatt, mint napszámos, gépész, lánczhordó volt. Harmadmagával ércztisztító gyárat állított föl, mely kezdetben jól jövedelmezett, de azután lehanyatlott. Innen írta 1857-ben Xantus, hogy a magyar névnek senki sem szerzett több becsületet, mint gr. Wass és társai. Előbb New-Yorkban egy hajógyárban dolgozott. 1858-ban visszatért hazájába. 1861-ben elfoglalta helyét a Felsőházban, ekkor a M. Tud. Akadémia tagjává választotta. 1866-tól 1875-ig Deák-párti képviselő volt. Igen nagy nyelvismerettel rendelkezett; cikkei a magyar és a kaliforniai angol lapokban jelentek meg. Részt vett a magyar földhitelintézet, az újpesti hajógyár, első magyar gőzhajó-társulat megalakításában. 1879. márczius 20-án halt meg. F. m. Kilencz év egy száműzött életéből (Pest, 1861); Szárazi és tengeri utazások nyugaton (Pest, 1862). – Irod. Deák Farkas: Emlékbeszéd (Ért. a term. tud. köréből, X. 2. Bp., 1880). 24lj
4.) Gr. Wass Ottília (1829–1917) költő, irodalmi mecénás. Művelt asszony volt, czegei birtokán írta költeményeit, amelyek a Hölgyfutárban, a Hölgyek Lapjában és más korabeli lapokban jelentek meg. Értékes zenei írásokat fordított (Chopin, 1873). Nem ment férjhez, számos erdélyi irodalmi kezdeményezés támogatója volt, kolozsvári nagy bérházát és vagyonát az Erdélyi Múzeum Egyesületre hagyta. Kemény Zsigmondhoz fűzte megértő barátság, beteljesületlen szerelem, nevüket együtt őrzi máig a kolozsvári szalonok írott emlékezete.  25lj

Az író dédapjáról, a templom és eklézsiaalapító dédanyáról, a bölcs főrendiházi tagról, a főispán nagyapáról és a kertálmodó nagyasszony nagymamáról lesz még módunk számot adni, mikor a Régi Erdélyt megalapozó értékrendről, életbölcsességről és emberi örökségről külön fejezetben fogok szólni.

A családi felemelkedés és a birtokbeli gyarapodás, majd a történelmi Canossa-járás korszakainak valódi vesztese a magyar nemzet maga, a magyar lélekszámú lakosság nagymérvű visszaszorulása a történelmi Transzszilvánia területén.
Amint láttuk, maga Isten rázza egyre komorabban a Wass-család végzetének kockáit.
Az író így emlékszik vissza a fájdalmas talpon maradás történelmi szakaszaira és ellentmondásos jellegére:
„Egyik ősöm az 1600-as évek derekán Moldovából hozatott munkaerőt a földek művelésére, miután a sok háborúság során a Mezőség magyar jobbágyai kipusztultak. Papot is hozatott velük, templomot is építtetett nekik, s még a Szentírást is lefordíttatta számukra az oláhok nyelvére. Kétszáz esztendővel később ezeknek a moldvaiaknak a leszármazottai fölgyújtották a kastélyt, lerombolták a magyar templomot, s hiába billent helyre az idő multával a világ: a magyar templomot már nem építette föl senki.” 26lj
„Vasasszentgotthárdi birtokunkat, amelyet 1230-ban adományozott Magyarország királya a Czegei Wass családnak, és amelyen azóta megszakítás nélkül élt családunk, erősen megcsonkította az új román hatalom: mindössze 200 acre megművelhető földet hagytak meg és 800 acre mocsaras és erdős területet. (1 acre: 40,47 ár) Az elkobzott területet egyrészt a román egyháznak adták, másrészt szétosztották az újonnan betelepítettek között, akiket szánt szándékkal azért hoztak Romániából, hogy kibillentsék Erdély etnikai egyensúlyát.” 27lj

Valláscserék a Mezőségen

 

A régi templomok híveinek elapadásához az is hozzájárul, hogy a régi szertartásokhoz szokott és azokhoz ragaszkodó hívek nemritkán máshol kerestek kárpótlást, amint azt Szabó T. Attila a szentegyediekről megállapítja: „A szentegyedi magyarok egy része magasabb rendűnek tartotta a görög katolikus pap vallását, mert a reformátusoknak se püspökük, se papjuk, csak prédikátoruk van, s vizet sem tudnak szentelni.” 28lj
A vallást cserélők, a vallásváltók száma manapság is gyarapodik. Szombatisták, újhitűek könnyen hódítanak a hiszékeny nép körében mindmáig.

Mégis: erőt és hitet is az író vallomása, az író erdélyi hivatás- és erkölcstudata ad a lesújtó komorságban: „Nem véletlen, hogy a vallásszabadság elsőnek az erdélyi lélekből fakad, mint egy tiszta-vizű forrás, az életet és igazságot szomjazó emberiség számára. Nem véletlen, hogy válságos időkben a magyar szellemiség mentsvára volt Erdély, a magyar kultúra menedéke, ahol viharban is virágzott a lélek.
Erdélyi ember, legyen az magyar, román vagy szász, nem téveszti össze a kultúrát a civilizációval, a valóságot a látszattal, a hazafiasságot az elfogultsággal, az igazat a hamissal, a jót a rosszal. Nem véletlen, hogy a román kultúrának is Erdély volt a termőföldje, még azokban az években, melyeket később a politikából burjánzott propaganda az „elnyomás idejének” nevezett el. Mert Erdély számomra nemcsak a földrajzi egység. Ebben a szóban benne van minden, ami igaz, jó és tisztességes.” 29lj

Jegyzetek:

1.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, II. kötet
2.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, II. kötet
3.    Wass Albert életrajza, Wass Albert élete – Töretlen hittel ember és magyar, Kráter 2004; Entz Géza: A czegei Wass-kastély, 1942
4.    Most és több jelöletlen helyen: EP-KMG
5.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája II. 489. old.
6.    Erdély szolgálatában, emlékírók könyve, szerkesztette Kovács Attila Zoltán, Kráter 2007., Forgách Ferenc emlékirata, 28. old.
7.    WA-R-H
8.    Wass Albert: Voltam és más életrajzi írások – Astor, szerkesztette Turcsány Péter, Kráter 2004
9.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, VI. 348. o
10.    EP-KMG
11.    Naplója megjelent: K. Papp Miklós Tört. Lapok I. évf. Kolozsvár 1874, lásd még Magyar Hírlap 1897. nov. 19 és Magyar Történelmi Emlékek sorozat II. osztály. Írók Budapest 1890.
12.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, II. 489
13.    Szabó T. Attila : Szolnok-Doboka magyarsága II. 363
14.    Szabó T. Attila : Szolnok-Doboka magyarsága II. 483
15.    Szabó T. Attila : Szolnok-Doboka magyarsága II. 489.
16.    Wass Albert: Voltam és más életrajzi írások – Astor, szerkesztette Turcsány Péter, Kráter 2004
17.    1741–1751 között
18.    PoLíSz 96. szám
19.    KL
20.    SI-WK; Nagy Iván: Magyarország családai, 1857–1868; Hóman Bálint: Magyar történet I.
21.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája
22.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, II. 485–487
23.    Wass Albert: Voltam és más életrajzi írások – Astor, szerkesztette Turcsány Péter, Kráter 2004
24.    Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, 490. old.
25.    Dr. Kántor Lajos: Czegei Gróf Wass Ottília az Erdélyi Múzeum Egyesület nagy jótevője. Erdélyi Tudományos Füzetek, szerk. dr. György Lajos, az E. M. E kiadása, 1938/96. sz. (2129. leltárszámmal), Cluj 1938. – 22. l. (2129. leltárszámmal)
26.    Wass Albert, a nemzetféltő, Kráter 2007; Wass Albert: Erdély, a megnevezhetetlen erő
27.    Wass Albert: Rövid önéletrajz; Wass Albert Életrajza, Wass Albert élete – Töretlen hittel ember és magyar, Kráter 2004
28.    Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek; Szabó T. Attila: Szolnok-Doboka magyarsága, 122. old.
29.    Erdély, a megnevezhetetlen erő, Wass Albert, a nemzetféltő, Kráter 2007

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap