WassAlbert: Attila halála

Szerkesztő A, h, 05/14/2018 - 00:03

 

 

 

Fehérvárott a vezéri tábor ünnepre készülődött. A díszsátrak előtt hatalmas
tábortüzek égtek. Az odavezető utakat sok nyelven beszélő rabszolgasereg
takarította és öntözte. Legények lovat és szerszámot tisztítottak.
Asszonyok elővették kincses ládáikból ünnepi díszruháikat.
Attila Úr lakodalmára készülődött Fehérvár.
A tábor nyüzsgött a vidámságtól és izgalomtól. Még Attila száz asszonya
is kíváncsi várakozással tekintett az ünnepség elé. Az ő lakodalmuk
annak idején sokkal egyszerűbben zajlott le, de hiszen Attila akkor még
csak a hunok vezére volt, nem a világ ura. Réka, a főasszony, tréfálkozva
említette meg, hogy a valóságban őket túszként adták annak idején
Atillának, hogy általuk biztosítsák a békét saját kis törzseik és a félelmetes
hunok között.
De az érkező új királyné, Mikolt távol-keleti hercegnő volt, akit kimondottan
Attila számára neveltek. Rangjához illő fogadtatás járt neki.
Már kora reggel megjelentek a kék égbolt alján a füstjelek, hírül adva
Mikolt érkezését.
A palotás-sátrat fehér csipke borította. Fehér lenvásznat terítettek le
az útra. Fehéren ragyogott az egész tábor. Díszbe öltözött mindenki.
Asszonyok ékszerein csillogott a sok drágakő és gyöngy. Suhogott a selyem
és a bársony. Cobolyprémes kucsmákon, párducbőrös kacagányokon,
kardok arany markolatán hanyatt esett a napfény.
Felsorakoztak a főpapok is a fogadtatásra. Táltosok, Bonák, Sámánok
talpig fehérben, kucsmáikon ezüstcsengőkkel, agancsokkal, összegyűltek
a térség közepén. Magosan járt már a nap, amikor a fejedelmi sátorszekér
feltűnt a Tisza hajlatánál. Hat hatalmas, hófehér ökör vonta a sze-
keret, hosszú szarvaik vörösre festve, igáik teleaggatva arany sújtásokkal,
bojtokkal.
A tábor felől száz fehérbe öltözött szűz ment ki Mikolt fogadtatására.
Magosan a fejeik fölött vitték a hosszú, fehér fátyolt, mely lassan kigöngyölődve
valóságos tetőt képezett a sátorszekér és Attila sátra között. A
fátyol alatt, magosra tartott fejjel lépkedett Réka, Attila főasszonya az új
menyasszony fogadására.
– Isten hozott hunok táborában, Attila úr sátrában, Mikolt hercegnő!
– köszöntötte hangos szóval Réka az érkezőt, és felnyújtotta kezét a szekérsátor
fehér bársonyajtajához, hogy lesegítse Mikoltot.
Gyönyörűszép, karcsú leány ugrott alá a hatökrös sátorszekérről.
Aranyos-barnán tündöklött a bőre, barnán ragyogtak a szemei is.
– Nézzétek – futott körbe a suttogás a figyelő tömegen –, látni lehet
rajta, hogy Magor leszármazottja!
Dobok pergése mellett kezénél fogva vezette Réka az új menyasszonyt
a száz fehérruhás szűz által magosra emelt fehér fátyol alatt a
szekértől Attila sátráig.
Üdvrivalgás szakadt föl a tömegből, amikor Attila, sátrából kilépve a
magosra emelt fátyol túlsó végében átvette szép menyasszonyát Réka
főasszony kezéből. Attila fiai odavezették apjuk fekete harci ménjét,
gyémántos nyereggel, aranyos takaróval. Attila nyeregbe szökött, s
nyergébe emelte Mikoltot is. Négy római rableány aranyasztalkát nyújtott
fel hozzájok, az aranyasztalkán aranykupában forrásvizet s aranytányéron
sót és kenyeret. Mindketten ittak a vízből, s ettek a sóból és
kenyérből. Majd odalépett a legöregebb táltos és megáldotta őket.
– Egy tányérból ettetek, s egy kupából ittatok az Úr-Isten és a nemzet
színe előtt. Attila és Mikolt, csupán a halál választhat el benneteket egymástól!
A tágas, nagy palotás-sátorban hosszú, megrakott asztalok várták az
ünneplő hun törzsek fejeit. Száz hűbéres-király szolgálta föl aranytálakon
a lakomát, száz királylány töltötte aranykupákba a bort. Odakint
ezer ökör sült nyárson a nép számára, és amikor lehullt az éjszaka, ezer
máglya tüze világított föl a magos égig.
Éjfélkor száz válogatott hun legény sorfala között vezette át új asszonyát
Attila a nász-sátorba, majd égő fáklyákkal valóságos tűzfalakat képeztek
a sátor körül, hogy távol tartsák Ármányt.
Mégis hiába volt. Közel volt már a hajnal, amikor az éjszaka csöndjét
hirtelen Mikolt kétségbeesett sikoltozása törte meg. Az őrök berohantak
a sátorba, és Atillát, a hunok királyát és a világ urát halva találták. Ezer
csata hősét, kin nem fogott sem kard, sem nyíl, orrvérzés ölte meg, álmában.
Napkeltekor megszólalt a RABONBÁN kürtje:
– Áldozatra hozzatok száz töretlen, fehér mént! Sírjatok véres
könnyeket, szaggassátok meg orcátokat, hunok! Attila meghalt!
Nappal a füstjelek, éjszaka a dobok pergése adta tovább a rettenetes
hírt a Tiszától a Volgáig, Budától a Kínai Falig: Attila meghalt!
Fehérbe öltözve gyászolt a nemzet. A sámánok bebalzsamozták a világ
urának testét, míg a táltos az ég jeleit kutatta. Végül remegő hangon
kiolvasta a csillagokból ISTEN-ÚR akaratát.
– Temessétek Atillát, ti hunok, napsugárba, holdsugárba és az éjszaka
sötétjébe. Temessétek föld alá és víz alá. Temessétek el úgy, hogy soha
emberfia meg ne lelje, s meg ne zavarja a világ urának álmát, míg világ
a világ!
Így szólt a táltos és a gyászoló hun törzsek fejei negyven napig tanakodtak
rajta, míg végül is megfejtették a rejtélyt.
Aranykoporsóba fektették Atillát. Az aranykoporsót ezüstkoporsóba
tették, s az ezüstkoporsót fekete vaskoporsóba. Míg a táltos száz fehér
mén vérével áldozatot mutatott be a Hadak Urának, addig valahol, titkos
helyen, a rabszolgák ezrei hatalmas gátat emeltek, és eltérítették
medréből a folyót. Az üres mederben hatalmas sírgödröt ástak, s kibélelték
bársonnyal, selyemmel, drága prémekkel. Az éjszaka sötétjében
Attila gyermekkori pajtásai elvitték uruk testét őrző hármas koporsót a
titkos temetőhelyre. Aláeresztették a selyemmel, bársonnyal s prémekkel
kibélelt gödörbe, súlyos sziklákat gördítettek föléje, behantolták,
majd leromboltatták a gátat, és visszaengedték a folyót régi medrébe.
Végül lenyilazták az összes rabszolgákat s valamennyi hun, aki részt
vett a temetésben, kardjába dőlve, önkezével vetett véget életének, így
követve urát a halálba.
Nem maradt élő ember, ki megmondhatta volna, hogy melyik folyó
medrében, s hol alussza örök álmát a világ ura, hunok királya, Isten ostora,
Attila. Hiába keresik azóta is. 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap