Who is Who?

Jókai Anna, p, 08/11/2017 - 00:08

     Alapkérdés. Senki sem felelhet rá; mégis bátran felel mindenki. Magánviszonyokban. Szakmán belül, szakmák között. Országonként, világméretekben: ki – kicsoda?

     Amikor még arra sincsen pontos válaszunk, hogy mi–micsoda. Hiányzik számunkra a dolgok története; csak az eredmény, a pillanatnyi eredmény látszik. Ezt rögzítjük, gyorsan, hogy meg ne változzon, és határozottan, nehogy önmagunk is kételkedni kezdjünk. Az asztal asztal: akár le is írhatjuk egyediségében dúsan részletezve, de az, hogy mi volt valaha, és egykor mi lesz a szóban forgó oly egyszerű tárgyból: nem érzékelhető. Valamint az sem, a használatában rejlő, a létét árnyaló környezeti élet miféle. Megelégszünk a kényelmes általánosítással: fából, márványból, üvegből, műanyagból, rézből (satöbbi) készült – és majd-majd, a távoli jövőben „tönkremegy”. És még előbb? És legeslegutoljára? Van ilyen: behatárolható kezdet és vég, egyáltalán?

     …Ugyan kit érdekel ez? De vajon biztos, hogy ami minket jelenleg nem érdekel, az nem is érdekes?

     Ki – kicsoda? A nagy hazugságyűjtemény; a közmegegyezés felszíni terméke. Mindazonáltal imitt-amott igazságelemekkel. Mert a felszín sem merő hazugság, csak éppen nem mutatja a teljes valót; még a percnyi jelenben sem, nemhogy a folyamatot illetően. Az okozatok parádéja, az okok ismerete nélkül.

     Ki – kicsoda: módjával higgyük el. Egy kicsit szégyenkezve, ha a minősítés rólunk beszél; ha a tények ránk vallanak is. Csak hasonlítunk. Nem vagyunk azonosak a bemutatásainkkal.

     S önéletírásunkkal még kevésbé. Igaza lehet Hamvasnak: az önéletrajz narcisztikus műfaj. Minden ellenkező törekvésünk ellenére; s ezen csak enyhít, de nem segít a tükörbe tekintő szigorúsága. S még csak hazudnunk sem kell ahhoz, hogy mégse legyünk maradéktalanul őszinték! Az önirónia is: inkább védekezés, fogyatékosságainkat más előtt, a többiek helyett észrevenni. Ha pedig gyónásként fogjuk fel, a kisebb botlások hivalkodó megvallásával talán éppen a legnagyobb bűneinket tussoljuk el. Okosabb hát a szubjektivitást vállalni – így van egy parányi esély az objektivitásra.

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap