Zas Lóránt: Napjaink

Szerkesztő C, k, 03/13/2018 - 00:06

 

 

 

 

 

 

 Napjaink pányvázott határa,
a párában izzadó kövek,
karámország lett minden mára,
a börtönőr is lesből lövet.
Te átkeresztelt kicsi ország,
te szétszabdalt és szétdúlt sziget,
végítéletes, véres kor, hát
benned, én, költő, nem hiszek.
Elvehetted az ifjúságom
és megtörhettél nyakat, szívet,
mégis, a fényt, az esőt várom:
ki ösvényt nyit, ki terel, ki vet.
Ki felkelőben homlokára
a szavával varázsol Napot,
annak a tér tágasra tárva :
követ és karámot bonthat ott.

(Ezertölgy, 2003. augusztus 21.)

 

 

Megjelent: PoLíSz, 2004.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap