Zas Lóránt: Nem

Szerkesztő A, p, 07/01/2016 - 00:04

 

 

 

 

 

 

Kocsis Imrének

Nem a bitófák rémes árnya:
az igazság lesz a kokárda.
Nem a sortüzek fémes lángja:
az áldozat talál hazára.
Nem a börtönök félhomálya:
Isten, aki a tettet látja.

Hozsánna

Aradi D. Imrének

Hozsánna a tengeren túlról érkezett
majomnak, a bestiák bestiájának,
a kövér Mammonnak, akit dicsérni
nem fárad a szánk, hozsánna annak,
akit majmolnak és akinek trónusánál
a kornak divat-hőse a sztár, hozsánna
az énekesnek és a vigécnek, akiért
véreink versengenek és akit úgy néznek,
hogy szájukból csorog a nyál, hozsánna
azoknak, akiket hősökként becéznek,
ha szétlövik hátsóját egy-két tevének
és megbombáznak ráadásul egy
ménest,
no meg több száz ott ácsorgó leányt,
hozsánna az elnöknek és a kémnek,
akiket választanak és akik fejünkre
mérnek sok-sok íratlan szabályt,
hozsánna
azért, hogy élnek és tetvekként a
bőrünkbe
tépnek, hogy a börtönévek kemények,
hogy
pusztul a Föld és kedvükre lesz eső
vagy aszály.

Lehangoló reggeleink

Halász Józsefnek

Lehangoló reggeleink, az alvástalanság
narkózis nélküli bizonytalansága
vezérli napjaink megszokott ritmusát,
ahol nincs kitérő vagy robusztus
felhágás
a sziklára: sorompóink lezárva.
Fenekednénk, de fennakad kiáltozásunk
az udvarainkon kiakasztott fehérneműk
garmadájában, tulipános ládáink
lakatjai nem nyithatók régóta már,
sajnáltatjuk magunkat és siránkozásunk
mosolyt csal a minket megértők és sírba
tenni akarók ál-orcájára. Bánatzuhogásaink
hóesésében menetelünk,
útjaink jobb és bal oldala késekkel
kihántva: aknamező ez, ahol
gyermekeink
ösvényért kutatnak, földre meresztett
tekintetük reménytelenség és utálat.
 

Megjelent: Polísz, 2005. 75. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap