Zéta, János fráter, és Gergely vitéz

Bodor Miklós László, k, 10/30/2018 - 00:18

 

Közhely, de igaz: az író – műveiben - saját magát írja meg.

Az író pedig annak az olvasónak válik legkedvesebb szerzőjévé, aki a sorok között saját lelke zenéjét hallja vissza.

 

*

 

Az első osztályos kisfiú nagyon unatkozott volna a Beszélgetés nevű tantárgy óráin, ha nem pisloghatott volna bele a könyvbe, amit magával hozott hazulról.

A gyerek nem volt okosabb, szebb, fejlettebb társainál, ám ötéves korára folyékonyan olvasott.

Mindent, de különösképp a polcról elcsent kopott könyvet szerette.

Címe, az Egri csillagok már eleve megragadta.

A lapokon kivirágzott, kibontakozott egy tehetséges fiúcska élete, aki az szegény árvasorból emelkedik hazája védelmezőjévé.

Mindannyiunk bimbódzó életének álma ez.

Vezérfonalat adva életének későbbi sikereihez, és amennyiben következetes emberré lesz: időnkénti kudarcélményeihez egyaránt.

 

*

 

Ki is ez az író?

1863. augusztus 3. napján, Gárdony – Agárdpusztán Ziegler Sándor Mihály uradalmi gépész házában gyermek született.

Az édesanya, aki a későbbi írónak életet adott, leánykori nevén Nagy Terézia egy földművessé szegényült család leánya. Géza fia másodszülöttje volt a házaspárnak, de két esztendős korában a legidősebb élő gyermekké vált, nővérének korai halála miatt. A felnőttkort csupán hárman élték meg, de másik két testvére fiatalon halt meg.

Hányatott életüket az okozta, hogy a sikeresnek indult gépészpálya (apjának Bécsi gyárában huszonöt éves korára, 1848-ban 200 főnyi munkása volt…) megtörött amikor „Kossuth fegyvergyárosa” lett. Hadnagyi rangot kapott, amiért azután szöknie kellett Aradról. kalandos úton visszajutott Nemeskérre, ahol is elfogták, és csak jóakarói hamis tanúságtétele mentette meg a megtorlástól.

Hányatott gyermekkorának helyszínei voltak a Gárdonyhoz tartozó agárdpusztai Nádasdy-uradalom. Szülőháza ma emléktáblával megjelölt épület és a Gárdonyi Géza Emlékháznak ad otthont). A csecsemőt az agárdpusztai Szent Anna-kápolnában anyjuk római katolikus vallására keresztelték. Agárdpusztán sem sokat időztek azonban, az apa 1879-es haláláig összesen tizenhat településen fordult meg a család.

1864. április 24-étől a Somogy vármegyei Kilitin, 1866. szeptember 29-étől átmenetileg a Fejér vármegyei Pátkán, majd Székesfehérváron éltek.

1868 nyarán Pestre, az erzsébetvárosi Rózsa utcába költözött a család, bár a hajdani gyártulajdonos apa Szarvason cséplőgépkezelőként dolgozott.

Később egy lipótmezei szolgálati lakásban éltek, a családfő ekkor a Magyar Királyi Országos Tébolyda főgépészi állását töltötte be.

Az apa később az Óbudai Hajógyár munkása lett, s a család is követte Óbudára. A gyermek Ziegler Géza Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait 1868 végén.

1870. május 1-jén a Borsod vármegyei Sályban, a Laszty-birtokon kapott állást apja, három osztályt a faluban, az 1873–1874-es tanévet pedig már Hejőcsabán végezte.

Az 1873. május 26-áig nyúló hároméves sályi tartózkodás volt Gárdonyi gyermekkorának legemlékezetesebb, legönfeledtebb korszaka. Itt alakult ki benne a magyar vidékről alkotott idillikus képe, s itt ismerkedett meg a nép gondolatvilágával, hiedelmeivel, a népköltészettel – és Duka Vilmácska személyében az első gyerekszerelemmel.

 

Irodalom iránti vonzódása korán kizöldült. 16 évesen, 1881. május 5-én az egri Füllentőben megjelent humoreszkjét írta alá Gárdonyi Z. Géza néven jegyezte.

1882.-ben kelt tanítói oklevelén és 1885. évi Házassági oklevelén még a Ziegler Géza név áll, de a Magyar Katolikus Lexikon adata szerint 1879.-ben felvette hivatalosan a Gárdonyi családnevet. Gyermekeit már választott nevén anyakönyvezték.

Pályája során több álnevét ismerjük:

Balatoni, Black William dr., Don Vigole, Egy katholikus, Egy katholikus pap, Figurás Feri, Figurás Géza, g.g., gh.t., Garabonciás diák, Gárdonyi bácsi, Géza bácsi, Göre, Göre Gábor, Ista Pista, Katufrék Fekete Géza Pétör, Mindentudó Gergely bácsi, Mummery Róbert, Nagyapó, Nemeskéry Sándor, Paprika János, Répa Matyi, Somogyi lantos, Tamásffy dr., Yang A. dr., Yang O. I. dr., -yi.

 

Ezen emlékezés szerzője sokáig őrzött egy kis füzetecskét, melyet Mindentudó Gergely bácsiként írt. Ebből tudom, hogy hány órakor nyitja szirmát a Hajnalka, mikor csukódik be, és mikor kezd virítani az Estike. Mikor érkeznek a fecskék, mikor gyülekeznek hosszú vándorútra a gólyák…

A pályát ugyan elhagyó, mégis: nebulóit tanítani mindig kész néptanító ismeret-gazdagító szándéka sugárzik vissza egyszerű nyelven írott könyvecskéjéből.

 

*

 

Amilyen zaklatott, mégis megalkuvást nem tűrő életet életet látott maga körül gyermekkorában apjától, olyan volt felnőttként indulása. A pesti, Cálvin téri Református Gimnázium tanulója lett.

1878- ban sikeres érettségi után az Egri Érseki Római Katolikus Fitanítóképző Intézet érseki ösztöndíjas növendéke lett. Apja 1879. évi halála után nagy nélkülözések vártak a visszahúzódó, magát mellőzöttnek, elhagyatottnak érző fiúra.

A hároméves Líceumi képzést követően előbb édesanyjához költözött Szőlősgyörökre, majd segédtanító Karádon. Éhezett, nyomorgott. Az osztályteremben szalmazsákon hált, de nyomorúságos keresményéből Köpönyeg nevű lapot indított a községben. Ez a diploma megszerzéséhez kötelező tanítói gyakorló év volt, melynek végeztével átvehette „elégségesen képesített” minősítésű oklevelét.

Innen 1882. szeptemberében két évig Devecseren, majd Sárváron volt tanító.

Devecserben viszonzatlan szerelmekkel találkozott, míg Sárvárt ellenzéki magatartása miatt kellett elhagynia. Az évzárón ugyanis a Himnusz után tanítványai a „Jaj de huncut az a német, hogy a fene enné meg…” kezdetű nótára zendítettek rá. A dalt ő tanította be nekik…

Rég halott apja bizonyosan büszke volt, ha lehallatszott hozzá, de Sárvárról mennie kellett.

Innen Dabronyba vitt útja. Itt már az előrelépést jelentő kántortanítói állás várta. Szolgálati lakással, elfogadhatóbb fizetéssel, tanítói javadalmakkal. Magához vette édesanyját, és Árpád nevű - életben maradt – öccsét.

Újult erővel, lelkiismerettel végezte tanítói munkáját, amelyben szabad kezet kapott: egy sor játékos módszert vezetett be az írás-olvasás tanítására, s a kor didaktikai zsinórmértékétől eltérve, a maga elképzelése szerint oktatta a betűírás tudományát. Tanítványai és a falu népe egyaránt megbecsülték, s a sikerélmény megbékítette sorsával, a néptanítói pályával, bár továbbra is anyagi gondok gyötörték. Az írással, a dunántúli lapokkal való levelezéssel nem hagyott fel, s 1885 februárjában rámosolygott a nem várt szerencse: a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lett.

 

 

1885. október 15-én lemondott kántortanítói állásáról, október 28-án házasságot kötött a dabronyi Csányi Máriával Győrbe költözött ifjú házasként. Házassága nem lett boldog.

Hogy ennek mennyi köze volt a Győr – Budapest - - újra Győr – Szeged – Arad – ismét csak Budapest állomáshelyeknek.

Budapesten Bródy Sándor a jóbarát ajánlásával a Magyar Hírlap belső munkatársa,sőt politikai rovatvezetője lesz.

1892.-ben feleségétől az akkor már gyomorbajos, többnyire rosszkedvű író különvált. Csányi Mária a a gyermekekkel visszaköltözött Győrbe.

Egy év múlva 1893- ban, meghalt szeretett Árpád öccse is.

A Feszty Árpád féle körképvállalat titkáraként a körképet népszerűsítő írások, riportok megírása adott neki újságírói feladatokat.

Érték kudarcok: a Dantei ihletésű Pokol-körkép csúful megbukott.

A kudarckerülő író kárpótolta magát a segesvári csatatéren elesett költő, Petőfi Sándor emlékművének megvalósítása érdekében indított mozgalom megindításával.

 

Megcsömörlött a nyüzsgő, őszintétlen fővárosi élettől.

Először az akkor még önálló községben, Rákospalotán készült házat venni.

végül 1897 februárjában megtalálta a nyugalmas alkotómunka helyszínét.

Egerben, a várra néző sáncnegyedi Hóhér dombon megvett egy tornácos parasztházat, és a szomszédos szőlőst. A szőlőskert egy részén pompás botanikus kertet épített. A házat kibővítette, új házat is épített rá. Ide költöztette édesanyját, valamint két idősebb fiát.

A nyugalom érdekében, különc természetét kiélve dolgozószobájának, állítólag bevakoltatta oldalfali ablakait, és a tetőn nyitott ablakon át beszűrődő fény adta természetes világítás teremtett ihletet számára. Lehet, bár 1952.- ben az – látogatásom idején - ablakok megvoltak. Talán csak a nehéz ablaktáblákat tartotta zárva. Biztosan jókat mulatott pipáját szívva, az ablak-befalazás legendáján.

Nem Gárdonyi az egyetlen író, akinek írásművészetéhez szüksége van a magányra.

 

A szegénység, a nélkülözés évei már a múlté!

 

Minden idejét az irodalomnak szentelte, s az egri magány szülte művészete legtermékenyebb időszakát, korántsem szakított el minden közéleti-irodalmi köteléket a külvilággal. 1897-től állandó külső munkatársa volt a Pesti Hírlapnak. Továbbra is küldött írásokat napi- és hetilapoknak (pl. Budapesti Hírlap, Magyar Hírlap, Néplap, Szabad Szó), irodalmi folyóiratoknak (pl. Új Idők, Jövendő, A Hét, Az Én Újságom) és élclapoknak (pl. Kakas Márton). 1903-ban kötött szerződésük értelmében a Singer és Wolfner rendületlenül ontotta a Gárdonyi-köteteket. A józsefvárosi Aggteleki (ma Kiss József) utcában szobát tartott fenn, gyakran utazott fel ugyanis Budapestre, az irodalmi körökben tájékozódni.

 

Aszkétikus remete lett volna. Csak részben. Barátait, Tóth Bélát, Bródy Sándort, Szabolcska Mihályt szívesen látta. Az interjúkat készíteni kívánó újságírókat, élő remetét látni próbáló látogatókat nagyon keményen elutasította.

 

Legjobb regényei megírása során a történelmi hűség miatt utazásokat tett.

Anyaggyűjtés érdekében Konstantinápolyt is felkereste.

A Láthatatlan ember születése során felkereste a catalunumi csatateret.

Járt Olaszországban, Bajorországban.

1901.- ben rangrejtve a kolozsvári New York szállóban találjuk, hogy híven fejezhesse be Annuska c. daradját.

Természeti búvárkodása alapján új , hatszemű pókfajt fedez fel.

 

Egész életén keresztül betegeskedő, gyenge fizikumú ember volt, ezt tetézte krónikus tüdőbaja és makacs képzelt betegsége is. A hipochonder Gárdonyiról szólva: 1909-ben elviselhetetlen és állandó fejfájására hivatkozva felhagyott irodalmi munkáival, és orvosról orvosra járva két éven át a halálos diagnózistól rettegett, mígnem 1911-ben orvos ismerőse, Grósz Emil olvasószemüveget rendelt számára. A szemüveggel előbb fejfájása, majd halálfélelme is megszűnt, újult erővel folytatta szépírói tevékenységét. 1914-ben abbáziai pihenésén érte a világháború kirobbanásának híre; a világrengést és a keleti frontra kerülő, majd orosz hadifogságba eső kisebbik fiáért érzett aggodalmat idegei megsínylették. 1917-ben felkínálták számára az aradi Kultúrpalota igazgatói állását, de ezt Gárdonyi nem fogadta el. A világháború lezárultával visszakapta életben maradt fiát.

 

Született kurucként üdvözölte az őszirózsás forradalmat, és eleinte támogatta a Tanácsköztársaság nevű kommunista puccsot.

Rövidesen rányílt a szeme, a proletárdiktatúra kegyetlenkedéseire. Augusztusban már megkönnyebbüléssel fogadta a Tanácsköztársaság leverését, októberben pedig megválasztották az ellenforradalommal szimpatizáló irodalmárok szervezete, a Magyar Írók Nemzeti Szövetsége díszelnökévé, később pedig versben köszöntötte Horthy Miklóst.

Elveszítette Bródy Sándor barátságát. Megromlott kapcsolata a Singer & Wolfner Irodalmi Intézettel. Szerzői jogait hosszas pereskedés után vissza szerezte.

 

Inkább lelki, mint testi egészségét a megpróbáltatások megkoptatták, állapota leromlott. Bár szív-, máj- és vesebántalmakra egyaránt panaszkodott, s látása is meggyengült, orvosai még közvetlenül halála előtt sem állapítottak meg végzetes kórt nála. Fia beszámolója szerint – a lélekvándorlásban és a spiritizmusban is hívő – Gárdonyi akarta magának a halált. 1922. október 14-e után nem mozdult ágyából, kezébe többé tollat nem vett, s ötvenkilenc esztendősen, október 30-án, egri otthonában – mindannyiunknak – pótolhatatlan veszteséget okozva elhunyt.

 

Végakarata szerint ugyan kertjében jelölte ki sírját, de Eger városa „láthatatlan embere” számára méltatlannak találta. Sírja a házából is látható Egri vár Bebek bástyáján díszhelyen áll.

 

Műveit ismerve, azt hiszem három regényalakja lelkének, jellemének lenyomata. Egyszerre volt Bornemissza Gergely, Jancsi kertészsegédből lett János fráter, és a rabszolgának eladott trák fiú, aki a görög császár bizalmasának fogadott fia lesz: Zéta.

 

Mindazok a maga teremtette hősök együtt, aki természetes valóságában mindig hasztalan kereste, soha nem találta meg a maga Cecey Éváját, vagy hűséges Dsidsiáját. Aki boldoggá tehette volna. Boldog! Ami soha nem volt, még sikerei csúcsán sem.

 

***

 

A bevezetőben említett kisfiú álma megvalósult.

1952 nyarán, a második osztály sikeres befejezése után néhány hetet Egerben tölthetett.

Még a vonaton összeismerkedett az öreg nyugdíjas Wurm Ferenc kéményseprő mesterrel, egyben tudós helytörténésszel. Az öregúrnak feltűnt az Egri Csillagok megviselt példányát szorongató kisfiú. Ott tartózkodásuk idejére pártfogásába vette.

Fájó s lábát nem kímélve személyesen vitte fel a Várba. Beajánlotta a látogatókat kísérő idős - kiugrott papnövendék – idegenvezetőnek.

Majd’ mindennapos látogatója volt a Várnak.

A vármúzeum ekkor még szinte csak a kazamatákból állt.

A „teremőr” Tihamér bácsi a sokadik látogatás alkalmával nagy elhatározásra jutott.

A látogatókat rábízta a tudnivalókat kívülről fújó kiskamaszra. Maga fennmaradt a Sötétkapu melletti büfénél. Békésen szilvóriumozott, míg a fiúcska megmutogatta a várvédők csont ereklyéit, a mélységes várkutat. A kútból kiemelt, a regényben is szereplő Baba ágyút. A csodaképp megmaradt szakállas puskát, az alagút csapatmozgásait segítő megkerülő lépcső rendszert.

Az akna figyelő fülkéket. Egészen a sikeres török akna robbantásban elhúnyt – olasz hadnagy – és katonái emlék táblájáig.

A felszínen Tihamér bácsi minden alkalommal akkor nyitotta a Gárdonyi sír melletti kijárat ajtaját, amikor kis segédje a látogatók csoportjával oda érkezett.

Saját bevallása szerint azelőtt soha nem kapott annyi borravalót, mint amikor a felvágott nyelvű kiskölyök vezette a közönséget.

 

****

 

 

Regényei

  • Cyprián. Győr: Gaar. 1888. e-könyv

  • A báró lelke. Budapest: Könyves Kálmán Rt. 1893.e-könyv

  • A világjáró angol: Kalandos regény. Budapest: Rozsnyai. 1894.e-könyv

  • A lámpás. Budapest: Rozsnyai. 1895. e-könyv

  • A kékszemű Dávidkáné. Budapest: Singer és Wolfner. 1899.e-könyv

  • Az egri csillagok: Bornemissza Gergely élete I–II. Budapest: Légrády. 1901.e-könyv

  • Láthatatlan ember. Budapest: Singer és Wolfner. 1902.e-könyv

  • Az a hatalmas harmadik. Budapest: Singer és Wolfner. 1903.e-könyv

  • Az öreg tekintetes. Budapest: Singer és Wolfner. 1905.e-könyv

  • Ábel és Eszter. Budapest: Singer és Wolfner. 1907.e-könyv

  • Átkozott józanság! Budapest: Singer és Wolfner. 1907.e-könyv

 

 

Elbeszélései, novellái, anekdotái, karcolatai

  • Szerelmes történetek. Budapest: Aigner. 1886.

  • Száz novella I–II. Győr: szerző. 1886.

  • A szerelem titkai. Budapest. 1886. (Yang A. dr. álnéven)

  • Figurák: Furcsa emberekről furcsa históriák. Budapest: Singer és Wolfner. 1890. (Mikszáth Kálmán előszavával)

  • Parlamentünk jeles figurái. Budapest: Rozsnyai. 1894. (Nemeskéry Sándor álnéven)

  • Novellák I–II. Budapest: Magyar ny. 1894.

  • Tárczák. Budapest: Magyar ny. 1894.

  • A házassági ajánlat: Monológ. Budapest: Rozsnyai. 1894.

  • A Pöhölyék életéből. Budapest: Singer és Wolfner. 1895.

  • Tarka-barka történetek. Budapest: Singer és Wolfner. 1895.

  • Két menyasszony és más elbeszélések. Budapest: Singer és Wolfner. 1897.

  • Az én falum: Egy tanító följegyzései I–II. Budapest: Légrády. 1898–1900.

  • Göre Gábor juhásznótája. Budapest. 1898.

  • Göre Gábor álnéven írt sorozata:

    • Göre Gábor bíró úr könyve: Mindönféle levelei, kalandozásai és tapasztalattyai az Katufrék sógorral, Durbints sógorral mög az Maros kutyával. Budapest: Singer és Wolfner. 1896.

    • Göre Martsa lakodalma: Más esetök is vagynak az könyvbe. Budapest: Singer és Wolfner. 1897.

    • Durbints sógor. Budapest: Singer és Wolfner. 1899.

    • A pesti úr. Budapest: Singer és Wolfner. 1899.

    • A Kátsa. Budapest: Singer és Wolfner. 1899.

    • Veszödelmek, más szóval nem matska ugrás ide Amerika se. Budapest: Singer és Wolfner. 1899.

    • Bojgás az világba mög más mindönféle. Budapest: Singer és Wolfner. 1901.

    • Tapasztalatok, vagyis más szóval az nagy kiállításon szörzött tapasztalatok. Budapest: Singer és Wolfner. 1901.

    • No még öggyet… Budapest: Dick. 1925.

    • Vakarts, vagyis a zutósó könyvem. Budapest: Dick. 1925.

  • Tizenkét novella. Budapest: Singer és Wolfner. 1901.

  • Emlékezetes napok a magyar történelemből. Budapest: Singer és Wolfmer. 1903.

  • A Kátsa tzigány adomái. Budapest: Révai. 1903.

  • A zöld erszény és más elbeszélések. Budapest: Singer és Wolfner. 1903.

  • Tihanyi Pista baklövései. Budapest: Singer és Wolfner. 1904.

  • Bolond Istók és más efféle bolond történetek. Budapest: Singer és Wolfner. 1904.

 

  • Két katica-bogár. Budapest: Singer és Wolfner. 1906.

  • Mi erősebb a halálnál? Budapest: Singer és Wolfner. 1909.

  • Hosszúhajú veszedelem: Az agglegény-elbeszélések I–II. Budapest: Singer és Wolfner. 1912.

  • Messze van odáig. Budapest: Singer és Wolfner. 1913.

  • Levél a kaszárnyából. Budapest: Magyar Jövő. 1924.

  • Kevi Pál halála és más történetek. Budapest: Magyar Jövő. 1924.

  • Arany, tömjén, mirha: Legendák, evangéliumi álmok. Budapest: Németh. 1924.

  • Amiket az útleíró elhallgat. Budapest: Dante. 1927.

  • Boldog halál szekerén. Budapest: Dante. 1928.

  • Hallatlan kiváncsiság. Budapest: Dante. 1929.

  • Krisztus bankója. Budapest: Dante. 1929.

  • Aranymorzsák. Budapest: Dante. 1935.

  • A falábú ember és más elbeszélések. Arad: Kölcsey Egyesület. 1943.

  • Krisztus bankója – Andorás körösztje: Elbeszélések. Szerk. Erdős Jenő. Budapest: Stádium. 1944.

  • Tüzek meg árnyékok: Válogatott novellák. Szerk. Nagy Pál. Marosvásárhely: Állami Irodalmi és Művészeti. 1957.

  • Kék pille: Válogatott elbeszélések 1888–1922. Szerk. Oláh László. Budapest: Szépirodalmi. 1958.

  • Erdei történet: Elbeszélések. Szerk. Bokor Mária. Bukarest: Irodalmi. 1961.

  • Szegény ember jó órája: Elbeszélések. Szerk. Z. Szalai Sándor, Tóth Gyula. Budapest: Szépirodalmi. 1964.

  • Néha az ember feledékeny: Rajzok és novellák. Szerk. Antal Árpád. Kolozsvár: Dacia. 1974.

  • Az ezeréves ember: Elbeszélések, karcolatok, tárcák. Szerk. Szász László. Bukarest: Kriterion. 1980.

  • Kinek a párja?: Gárdonyi Géza kötetben meg nem jelent írásai. Szerk. Urbán László. Érd: Gárdonyi Géza Általános Iskola. 1993.

  • Szívlobbanás: Kisregények, novellák, publicisztikák. Szerk. Urbán V. László. Budapest: Aqua. 1995.

  • Tengeren járók csillaga: Elbeszélések. Budapest: Szent István Társulat. 2005.

  • Bűntárgyalás: Elbeszélések. Szerk. Dávid Gyula. Kolozsvár: Komp-Press; Polis. 2006.

  • Az utolsó boszorkány: Válogatott elbeszélések. Szerk. Veress István. Budapest: Arión. 2007.

  • A mezítelen ember: Válogatott elbeszélések. Szerk. Veress István. Budapest: Arión. 2008.

  • A szamaritánus álma: Elbeszélések. Budapest: Szent Maximilian. 2009.

Önéletírásai, naplói, esszéi

  • Mai csodák: A természet mindenségéből. Budapest: Dante. 1925.

  • Földre néző szem: Intelmek fiaimhoz. Budapest: Dante. 1929.

  • Én magam: Gondolatok. Budapest: Dante. 1935.

  • Magyarul így! Budapest: Dante. 1938.

  • Gyermekkori emlékeim. Budapest: Szépirodalmi. 1951.

  • Tükörképeim: Önéletírások, karcolatok, esszék. Szerk. Z. Szalai Sándor, Tóth Gyula. Budapest: Szépirodalmi. 1965.

 

  • Szüleim gyémántja: Önéletírások, elbeszélések. Szerk. Z. Szalai Sándor, Tóth Gyula. Budapest: Móra. 1969.

  • Titkosnapló. Szerk. Z. Szalai Sándor. Budapest: Szépirodalmi. 1974.

  • Földre néző szem: Gárdonyi Géza füveskönyve. Szeged: Lazi. 2003.

  • Égre néző lélek: Gárdonyi Géza füveskönyve. Szeged: Lazi. 2003.

Meséi

  • Mindentudó Gergely bácsi könyve. Budapest: Singer és Wolfner. 1898.

  • Nagyapó tréfái I–III. Budapest: Singer és Wolfner. 1902.

  • Nagyapó 100 tréfája. Budapest: Singer és Wolfner. 1902.

  • Nevető könyv: Tizenkét vidám történet. Budapest: Singer és Wolfner. 1903.

  • Mindentudó Gergely bácsi második könyve. Budapest: Singer és Wolfner. 1904.

  • Gárdonyi Géza gyermekmeséi I–III. Budapest: Dante. 1939.

  • A hálátlan krokodilus és más mesék. Budapest: Dante. 1939.

 

  • A rózsaszínű cica és más vidámságok. Budapest: Dante. 1940.

  • Barátaink, az állatok. Budapest: Dante. 1942.

  • Róka koma. Budapest: Ifjúsági. 1956.

  • Móka meg a fia. Budapest: Ifjúsági. 1956.

  • Cifra mese: Mesék és hasznos történetek. Szerk. Z. Szalai Sándor, Tóth Gyula. Budapest: Móra. 1967.

  • Gólyák, méhek, kislibák. Szerk. R. Molnár Erzsébet. Bukarest: Creangă. 1980.

  • Állatmesék. Budapest: Mágus. 1995.

  • A mindentudó kalap. Szeged: Excalibur. 2000.

Versei

  • Április: Költemények. Budapest: Singer és Wolfner. 1894.

  • Fűzfalevél, nyárfalevél…: Költemények Budapest: Singer és Wolfner. 1904.

  • December: Költemények. Budapest: Dante. 1929.

 

  • Gárdonyi Géza versei. Szerk. Bóka László. Budapest: Magyar Helikon. 1958.

  • Útra-készülés: Istenes versek. Szerk. Kindelmann Győző. Budapest: Szent István Társulat. 2007.

Színpadi művei

  • Zendülés a pokolban: Látványos bohóság. Győr: Sauervein ny. 1887.

  • Divatgróf: Egy névtelen akadémia 100-ik gyűlése. Győr. 1888.

  • Argyrus királyfi: Tündéries dalmű egy felvonásban. Szeged: Bába ny. 1891.

  • A bor: Falusi történet három felvonásban. Budapest: Singer és Wolfner. 1901.

  • Karácsonyi álom: Betlehemes-játék 3 felvonásban. Budapest: Singer és Wolfner. 1902.

  • Annuska: Vígjáték három felvonásban. Budapest: Singer és Wolfner. 1903.

 

  • Fehér Anna: Betyár-történet 3 felvonásban. Budapest: Singer és Wolfner. 1906.

  • Fekete nap: Történet a szabadságháborúból 3 felvonásban. Budapest: Singer és Wolfner. 1906.

  • Falusi verebek: Köznapi történet három felvonásban. Budapest: Singer és Wolfner. 1909.

  • Szentjánosbogárkák: Tíz kisebb színmű. Budapest: Légrády. 1924.

  • Zéta: Színmű. Budapest: Dante. 1929. (A láthatatlan ember alapján)

Gyűjteményes kiadásai

  • Gárdonyi Géza munkái I–XX. Budapest. 1913.

  • Gárdonyi Géza munkái I–LX. Budapest: Dante. 1924–1938.

  • Gárdonyi Géza összegyűjtött munkái I–XI. Budapest: Szépirodalmi. 1962–1966.

 

 

 

Felhaszált források:

  1. Madarász Flóris: Gárdonyi Géza. Budapest: Szent István Társulat. 1909.

  2. Vértessi Aranka: Gárdonyi nyelvéről. Budapest: Markovits és Garai. 1910.

  3. Erdősi József: Mozaik: Feljegyzések Gárdonyi Gézáról. Budapest: Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság. 1923.

  4. Gopcsa László: Gárdonyi Géza élete és legelső írásai. Budapest: Pfeifer. 1923.

  5. Bilkei Ferenc: Gárdonyi és a buddhizmus. Székesfehérvár: Vörösmarty ny. 1925.

  6. Szabolcska László: Gárdonyi Géza élete és költészete. Temesvár: Helicon. 1925.

  7. Kéky Lajos: Gárdonyi Géza. Budapest: Pallas. 1926.

  8. Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka: Lélek és forma a századforduló irodalmában. Budapest: Pallas. 1929.

  9. Váth János: Gárdonyi Géza életrajza. Szombathely: Dunántúli ny. 1929.

  10. Kelemen Ferenc: Gárdonyi Géza nevelői személyisége „Az én falum” tükrében. Makó: Horváth. 1929.

  11. Futó Jenő: Gárdonyi Géza. Hódmezővásárhely: Erdei ny. 1930.

  12. Az egri halhatatlan: Tanulmányok Gárdonyi Gézáról. Szerk. Simon Lajos. Budapest: Dante. 1932.

  13. Az egri remete: Tanulmányok Gárdonyi Gézáról halálának tíz éves évfordulója alkalmából. Szerk. Simon Lajos. Budapest: Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság. 1932.

  14. Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi I–II. Budapest: Dante. 1934.

  15. Hegedűs András: Gárdonyi, a néptanító. Budapest: Tankönyvkiadó. 1962.

  16. Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára. Szerk. Nagy Andor. Eger: TIT Heves Megyei Szervezete. 1963.

  17. Hegedűs András: Robot és szolgálat: Gárdonyi Géza Győrött (1886–1888). Győr: Hazafias Népfront. 1965.

  18. Kispéter András: Gárdonyi Géza. Budapest: Gondolat. 1970.

  19. Z. Szalai Sándor: Gárdonyi műhelyében. Budapest: Szépirodalmi. 1970. = Elvek és Utak.

  20. Gárdonyi-emlékülés: Tudományos ülés az író halálának 50. évfordulóján. Eger: Gárdonyi Géza Társaság. 1973.

  21. Szekér Endre: A nominális stílus jelentkezése Gárdonyi műveiben. Budapest: ELTE. 1975. = Nyelvtudományi Dolgozatok, 17.

  22. Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest: Szépirodalmi. 1977.

  23. Várterész Cecília: Gárdonyi Géza: Ajánló bibliográfia Gárdonyi Géza születésének 120. évfordulójára. Debrecen: Debreceni Városi Könyvtár. 1983.

  24. Lipp Tamás: Így élt Gárdonyi Géza. Budapest: Móra. 1989. = Így Élt.

  25. Horváth Júlia: Ahol a költők teremnek: Vajda, Gárdonyi szülőföldjén. Székesfehérvár: Fejér Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet. 1998.

  26. Nagy Sándor: Gárdonyi közelében. Eger: Dobó Vármúzeum. 2000. = Studia Agriensia.

  27. Sors és történelem: Tanulmányok Gárdonyi Gézáról. Szerk. Z. Szalai Sándor. Miskolc: Felsőmagyarországi. 2001.

  28. Brassai Zoltán: Gárdonyi Géza: Kismonográfia. Veszprém: Művészetek Háza. 2003. = Vár Ucca Műhely Könyvek.

 

*****

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap