A zsarolás

Fehér József, p, 09/08/2017 - 00:08

Tímea még pizsamában volt, ahogyan ilyenkor, reggel lenni szokott.  Most  állandóan az óráját nézte, és időnként vékony ujjaival sötétbarna, tépett frizurás hajába túrt. Alig várta már, hogy a férje, Tihamér végre elmenjen otthonról, és a skype-on beszélni tudjon Dáviddal, akinek szívesen lenne már a szeretője. Nevetgélve mondogatta is Tihamérnak, hogy igyekezzen, el ne késsen a munkából, mit szólnának hozzá a beosztottjai. Tábori Tihamér sikeres szállítási vállalkozó itt, Tomonyán, aki ebből a kis községből indítja ponyvás teherautóit reggelente szerte az országba. Viszik-hozzák a sokféle árut, munkát adva ezzel az itt élő embereknek. Azt beszélik a faluban: könnyen meglehet, hogy Tihamérból polgármester lesz az idén. 

Tímeát ez különösebben nem érdekelte. Dávidra, erre a szép szál, izmos,  kék szemű fiatalemberre gondolt, akit ugyan még csak öt hónapja ismer. Néhányszor már találkoztak is titokban Gyékényesen, ahová hetente fodrászhoz jár. Dávid ebben a szomszédos városban lakik albérletben. Valamilyen felsőfokú iskolában tanul. Hogy milyenben, arra Tímea sosem volt kíváncsi. Mindig csak a fiút nézte, azt a  nevetős, huncut kék szemét, kisportolt, izmos alakját, melyen csak úgy feszült a ruha. Már az első alkalommal jólesett neki, amikor Dávid séta közben átölelte, és szenvedélyesen megcsókolta.  Úgy érezte, eggyé válik a fiúval. Visszafelé a kocsiban már azon ábrándozott,  mi lenne, ha ennél többet is megengedne neki. Aztán valami mindig visszatartotta, hogy azt a kis lépést megtegye, ahonnan nincs többé visszaút.  

Az interneten ismerkedtek meg, amikor Tímea feliratkozott a facebook-ra, és feltöltötte azt  a kissé kacér fényképét az oldalára. Dávid volt az, aki elsőként felvette vele a kapcsolatot. Eleinte chat-en leveleztek egymással, aztán áttértek a skype-ra. Ez azért jó, mert ha  bekapcsolják a kamerát, láthatják és hallhatják is egymást. Dávidnak nagyon kellemes, bársonyos hangja van.  Tímea az éjszaka vele álmodott, és  az ébredés óta erős vágyat érzett, hogy megérintse, megcsókolja a fiút, és a karjaiba simuljon. Ha ma arra kérné, hogy menjen fel vele az albérletébe, boldogan megtenné.  Még néhány perc, és felberreg  a fekete BMW hangja, majd a férje kigördül a kocsival a garázsból. Ő meg látványosan búcsút int neki innen, a nyitott ajtóból, és aztán irány a számítógép!

Öt éve már, hogy Tihamérnak a felesége, és más dolga sincs, mint  hazavárni őt. Főznie sem kell, helyébe hozzák a vendéglőből az ebédet. A mosást, takarítást Maca néni, a bejárónő végzi, hetente két alkalommal. Olyankor megkínálja egy kis ánizs likőrrel, ami Maca néni kedvence, és utána jót beszélgetnek. Maca néni ugyanis mindenkiről tud mindent. Még azt is, hogy ki kivel hál együtt, s a faluvégi Bandi gyerek kinek a feleségét boldogítja a hajnali órákban, amikor a férj még dolgozik. Tímea legutóbb bevallotta neki, hogy mindig ilyen életre vágyott; ilyen úriasra, semmittevősre. A három Tóbiás lány közül egyedül neki sikerült megcsinálnia a szerencséjét. A két nővérének sajnos gallyra ment a házassága. Marinak, a legidősebbnek a férje alkoholista, tavaly nagy nehezen sikerült tőle elválnia. Béla azonban beintett neki, és nem fizet gyerektartást, ráadásul a távoltartási végzés ellenére tovább zaklatja a családot. Klárit, a fiatalabbik nővérét folyton megcsalja Aurél. Már legénynek is ilyen csélcsap volt; több lányt is szédített egyszerre. Hiába kérlelték Klárit, hogy ne menjen hozzá feleségül,  neki csak Aurél kellett. Most már bánhatja.

Tímea felsóhajtott: mit szöszmötöl még Tihamér a garázsban? Miért nem indul már?.. S arra gondolt, hogy miután skype-on beszélt Dáviddal, bemegy Gyékényesre és meglepetésként váratlanul meglátogatja a fiút. Utána elmegy majd vásárolni, hogy legyen alibije, miért is  járt bent a városban. Tomonyáról az értelmiségiek zöme egyébként Gyékényesre jár be dolgozni. Közülük bárkivel összefuthat a városban, aki elmondhatja Tihamérnak, hogy ott látták.  Még jó, hogy Maca néni lemondta mára a nagytakarítást. Úgy intézheti hát a napját, ahogy ő szeretné.

Számára mindig is Gyékényes volt a világ közepe.Oda járt gimnáziumba, ott érettségizett. Ott csapták neki a szelet a végzős gimnazista fiúk. Már akkor is szemrevaló teremtés volt. Ha az érettségi bankett másnapján nem kési le az  autóbuszt, és nem áll ki az országútra stoppolni, akkor ma  nem Tábori Tihamérnak lenne a felesége. Most, hogy így belegondolt, egy csöppnyi lelkiismeret furdalást érzett hűtlenkedése miatt. Voltaképpen mit is akar ő Dávidtól? Kalandot, izgalmat, amit elszürkülő házassága már nem adhat meg neki?

Az első két évben még olyan szépen alakult az életük. Esténként moziba, vendéglőbe jártak, hétvégeken kirándultak, nyaranta üdülni mentek. Csupa napfény, nevetés volt körülötte minden. Úgy tűnt számára, hogy boldogok. A férje gyereket szeretett volna, de Tímea még korainak találta. Húsz évesen nem nagyon tudta elképzelni magát anyának. Mire várjunk még, mondogatta Tihamér, maholnap hatvan leszek. Az utóbbi három esztendőben olyan egyhangúvá vált körülöttük az élet, amire azt mondják, hogy dögunalom. Idősödő férje mintha kerülné őt,  már csak az üzlet érdekli, és folyton fáradtságra, kimerültségre panaszkodik. Tímeának néha az volt az érzése, mintha így vágna vissza amiatt, hogy még nem szült neki gyermeket.

Végre felberregett a motor, és Tihamér kigördült a fekete BMW-vel a garázsból. Ki sem szállt a kocsiból, hanem  a távkapcsolóval bezárta a garázsajtót, és  kinyitotta az utcai nagykaput. Tímea sietve búcsút intett neki, és úgy ahogy volt, pizsamában odaült a számítógéphez, és  elfogta az izgalom, amikor látta, hogy Dávid is  fent van már a skype-on. Rákattintott a videohívásra, és máris megpillantotta a fiú huncut, ovális  arcát, a hullámos szőke haját. Halihó, nevetett Dávid örömében; halihó, nevetett Tímea is. Timikém, találkozunk ma, kérdezte a fiú;  az asszony  érezte, hogy nem tud neki ellent mondani: …hát hogyne, vágta rá azonnal. Akkor, várlak, kiáltotta kacsintva Dávid.

Tímea nem így akarta, de most már így is jó lesz. Zuhanyozott, öltözött, kifestette a szemét, halványan kihúzta rúzzsal a száját.  Parfüm desodorral illatfelhőt varázsolt maga köré. Úgy sietett, hogy még reggelizni is elfelejtett.  Bezárta a házat, és a SEAT-tal kitolatott a garázsból, a távkapcsolóval kinyitotta és bezárta maga mögött  a nagykaput. Akkor vette észre a postaládából kikandikáló nagy borítékot. Már ilyen korán itt járt volna  a postás, tanakodott, ez nem jellemző rá! Mégis csak furcsa… Meg kellene nézni!

Most siet, majd kiveszi a levelet, amikor Gyékényesről hazaért. De aztán valami mégis azt sugallta, hogy olvassa el, mielőtt elindulna. …Hátha valami sürgető dologról lenne szó? Éppen neki címezték a levelet, feladó nem volt rá írva. Nézte, forgatta a nagyméretű fehér borítékot. Ez fölöttébb érdekes, gondolta, és gyorsan feltépte. Fotók voltak benne róla és Dávidról –  amint kéz a kézben sétálnak a parkban, aztán csókolózás közben, és volt egy kép, amin éppen szeretkeznek. Na, nem! Ekkora aljasságot?!.. Idáig még el sem jutottak!

A mellékelt fenyegetés szövegét egy magazinból kivágott betűkből ragasztották fel egy kemény  lapra.

„HA NEM AKARJA, HOGY ELKÜLDJÜK A FÉRJÉNEK,  HÁROM NAPON BELÜL FIZESSEN  TÍZ MILLIÓ FORINTOT!

A RENDŐRSÉGET NE ÉRTESÍTSE, MERT KÜLÖNBEN A TOMONYAI KURÍRBAN LÁTJA VISZONT A FOTÓIT!  HAMAROSAN KERESSÜK TELEFON.”

Döbbenten ült, és csak nézte, nézte a fenyegető üzenetet. Aztán felüvöltött, és megeredtek a könnyei. Legszívesebben apró darabokra  tépte volna a fényképeket. Tíz millió forint… Honnan szedjen elő ennyi pénzt? Kitől kérjen kölcsön? Zsebkendőért nyúlt, a könnyeit törölgette. Bankhoz kéne fordulni! Ugyan, melyik bank adna neki hirtelen ekkora hitelt? Ráadásul fedezet nélkül?  A férje cégét nem lophatja meg! Még ha akarná, sem tudná!

Csak ült ott, a kocsiban, és nem tudott elindulni. Tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érezte magát, ő, aki még néhány napja azzal dicsekedett Maca néninek, hogy a két nővére közül neki sikerült a legjobban az élete. Milyen mulandó is minden! Az egyik nap még szerencsésnek mondhatja magát, a másik nap már egy aljas zsarolás kiszolgáltatottja?  Összevissza cikáztak a gondolatai. Mit tegyen most? Kitől kérjen tanácsot? Keresse fel a szüleit, és mondjon el nekik mindent? …Vagy álljon oda Tihamér elé, hogy drága férjem meg akartalak csalni, mert elhanyagoltál?  Minek is kezdett Dáviddal ? Minek!

Újra a fényképeket vette sorra. Az első kettő talán még valódinak tűnik. De a harmadik?.. Még soha nem volt így együtt Dáviddal! Akkor ki ez a vaskos combú nő itt vele? ..És hogy lógnak a mellei? Mint aki hirtelen megvilágosodik, a fejéhez kapott. …Vagy mindketten benne lennének a zsarolásban?

Indította a motort és gázt adott. Olyan gyorsan hajtott, majd nem beleszaladt Varjúrét közelében egy pótkocsis teherautó hátuljába. Észnél légy, Timi, észnél légy, mondogatta magának; még a végén gyorshajtásért és baleset okozásért is megbüntetnek! Megállt a ház előtt, vett néhány mély levegőt,  és várt még egy kicsit, hogy lenyugodjon. Aztán szállt ki a kocsiból. Először csöngetni akart, de meggondolta magát, és lenyomta a bejárati ajtó kilincsét. Az ajtó kinyílt, Tímea fölsietett a lépcsőn, és egy folyosón találta magát. Hangokat hallott az egyik helyiségből. Közelebb lépett, az ajtaja vékony résnyire nyitva volt. Mintha Dávid és Maca néni hangját hallaná.

Ma megkapja a levelet a nagysága, és tejel, mint a fias tehén, hallotta a bejárónője kuncogó hangját. Most mit vagy úgy oda, Dávid öcsém; te is megkapod belőle a részedet és Mari is. Jó fénykép készült rólatok, attól égni fog a gyújtózsinór!

…És ha mégsem tudná összeszedni a pénzt Tímea, hallatszott ki Dávid hangja. Akkor sem esünk kétségbe, hangzott a válasz, elküldjük a fotókat a férjének. Meglásd, az majd fizet, mint a katonatiszt! Polgármester szeretne lenni.

Tíz millió nem kis pénz, nénikém! Valóban nem, hallotta a bejárónő érveit, de van ott lóvé a káefté kasszájában! …Ha mégis balul ütne ki a dolog, aggodalmaskodott Dávid, bebörtönöznek, az iskolából meg kivágnak! Bízd rám magad, emelte föl a hangját Maca néni; én mindent jól átgondoltam.

Ez nem lehet igaz, futott át Tímea agyán a gondolat; de sajnos, mégis igaz! …Mert a saját fülemmel hallom. Éppen azok csaltak tőrbe, akikben annyira megbíztam, akiknek hittem. Legalább most már tudom!

…De hol lehet már Tímea, hallotta Dávidnak a hangját. Te idehívtad?.. Állítom, nem vagy normális! Most nem rád számítottam, nővérkém! …És ha kihallgatta a beszélgetésünket? Már hogy hallgatná ki? Amikor ideér, mindig felhív telefonon.  …És ha most nem tette? Én bizony kinézek.

Tímea ekkor már a folyosó végére ért, és futott le a lépcsősoron. Azonnal hívta a mobilján a rendőrséget. –  Egy bűncselekményt szeretnék bejelenteni, suttogta. Kérem, hangosabban beszéljen, hallotta a vonal végén. Megismételte az előbbi mondatát. Sürgetőn hozzátette: Azonnal jöjjenek ide, a Torma utca 26-ba! Itt elfoghatják a zsaroló bandát.

Ekkor egy nagy ütést érzett a feje tetején, és elsötétült körülötte a világ. Másnap tért magához a városi kórház sebészeti osztályán. Ott ült az ágya mellett Tihamér, és aggódva fogta a kezét. Mi történt velem…, kérdezte a férjét. A hangja erőtlen volt.  … Hogy kerültem ide?

Most pihenned kell, mosolygott rá biztatón Tihamér.

Ő azonban  fel akart ülni, de a fejébe hasított a fájdalom. Odanyúlt, és egy nagy kötést tapintott ki rajta. Leütöttek?

Le, bizony, mondta bólintva a férje; szerencsére gyorsan kiértek a rendőrök, és elfogták a zsarolókat.  Mindent tudok, és megbocsájtok, simította meg a felesége kezét, mert én is oka vagyok az egésznek. Az utóbbi időben  nagyon elhanyagoltalak. Miután felépültél, kérnék tőled valamit.

Mi lenne az, kerekedett nagyra a tekintete.  – Szeretnék már végre apuka lenni… Teljesíted a kérésem?

Boldogan, mosolygott Tímea, és szeretettel megsimította Tihamérnak  a virrasztástól elgyötört arcát.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap