Zsolnay Vilmos Emléknap

Szerkesztő A, sze, 04/19/2017 - 00:08

 

 

 

 

 

 

Zsolnay Vilmos
 

(Pécs 1828. április 19. – Pécs 1900. március 23.)

 

      A Zsolnay név a XIX. és a XX. században összeforrott Pécs városával. A család több nemzedéken keresztül volt a város egyik legnagyobb munkaadója, de – ami távlatosan talán ennél is fontosabb – a Zsolnay-művek a magyar építőipar egyik legismertebb, legsajátosabb vállalkozása.
 

      Zsolnay Vilmos neve után a lexikon azt írja: keramikusművész és nagyiparos, - mindkét megjelölés igaz, de mindkettő magyarázatot érdemel. A fiatal Zsolnay festőművésznek készült, 1853-ban (huszonöt évesen) mégis átvette a család agyagárugyárát, amelyet váratlan üzleti érzékkel felvirágoztatott. A gyártáshoz új anyagokat keresett, számtalan kutatást végzett (nyolcvannál is többet), amíg a Pécs-környéki lelőhelyeken igényeinek megfelelő agyagot talált. A kerámiagyártáshoz új alapanyagokat kísérletezett ki, a porcelánfajanszot és a pirogránitot, - vagyis a célszerűséget a művészi lehetőséggel hozta harmóniába. A Párizsi Világkiállításon (1878-ban) elnyerte a Nagydíjat, megkapta a francia Becsületrendet, sőt a Ferenc József Rendet is.

 

      A Zsolnay név „zsolnai” formában minőségjelző márkanévvé válik, amely az épületek külsején használt burkoló kőcserepet jelenti. Mindeközben az új anyagok és gyártási módszerek a dísztárgyaknak, a háztartási eszközöknek is megújítják a formáját, a színezését. A korszak fő művészeti irányzata, a szecesszió is megjelenik, idővel uralkodóvá válik a Zsolnay-kerámián.

 

      A Pécs elővárosában működő üzemóriás 1868-ra teljesen gépesítve lett, tömeges nemzetközi megrendeléseket is képes volt teljesítni. A Zsolnai-cserép Európában elterjedt, a francia, a német és az olasz piacon, de elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban, sőt Bukarestben is. Budapesten – véletlenszerűen kiragadva a sokból – zsolnai kerámia díszíti a Földtani Intézetet, az Iparművészeti Múzeumot, a budai várban a Mátyás-templom teljes tetőzetén gyönyörködhetünk benne (teljes nevén: Budavári Boldogasszony Koronázó Főtemplom), a Fővári Állatkert épületein vagy azok egy részét. De még a Parlament és a városligeti Vajdahunyad-vár tetőit is. Vagyis: csupa olyan épület, amely az ország és a főváros folyamatos és sikeres Európához csatlakozását mutatja. Pécsett a Postapalota, Kecskeméten a Cifra Palota hordozza időtálló (már szinte örökéletű) díszítésként a sokszínű, fénymázas kerámiát, amely szépsége és eleganciája mellett kiválóan ellenáll az időjárás viszontagságainak is. (A 2000-es években a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó német és angol nyelven, vaskos kötetben tette közzé, hogy a Zsolnay-gyár kerámiaburkolatai Európában mely városokban és mely épületeken találhatóak meg máig is.)

 

      A zsolnai kerámiának (valamint a porcelán- és üvegfestésnek) újabb lendületet adott az eozin fantázianéven ismert színezőanyag kifejlesztése (a szó görögül hajnalpírt jelent, a színt itt nem a festék, hanem a fénytörés kelti életre). Wartha Vince, magyar vegyész kezdetben a rubinvörös eozint állította elő, amelyet a zöld és a kék színváltozat követett. Az eozint elsősorban dísztárgyak, vázák, asztali szobrok színezésére használják, az eozin tárgyak népszerűsége másfél évszázad után is változatlan. Idővel Rippl-Rónai József festőművész is közreműködött a Zsolnay-gyár műtárgyainak a tervezésében, szecessziós ábrázolásai maradandó művészi értéket képviselnek.

A gyár idővel háztartási eszközök, villanyszerelési alkatrészek gyártását is profiljába vette. 1884-ben megalakult a kályhagyár, ezzel új termék jelent meg a piacon, a Zsolnay-kályhák szépek, igényesek és népszerűek voltak, - és nem olcsók.

 

     Zsolnay Vilmosról, a fiatal kutatóról , a Pécs-környéki agyaglelőhelyek „búváráról” 2010-ben film készült, amely – találóan – A föld szeretője címet viseli. (A film írója és rendezője a pécsi Pozsgai Zsolt, főszereplője pedig Őze Áron.)

1945-ben a Zsolnay-műveket államosítják, az újjászervezett üzem a Pécsi Porcelángyár nevet viseli (kezdetben megszűkült profillal).

 

      2010-ben Pécs városa hordozza a megtisztelő Európa Kulturális Fővárosa címet. Ennek az eseménysorozatnak az egyik fő aktusa a Zsolnay Kulturális Negyed megteremtése. A nagyszabású beruházás része a porcelánmanufaktúra helyreállítása, a Zsolnay családtörténeti gyűjtemény, egy sor idegenforgalmi látványosság (vendéglátóhelyek, rendezvény- és fesztivállehetőség), valamint a Zsolnay-mauzóleum restaurálása. A Negyedet a korabeli szóhasználat Tündérváros néven emlegette.

 

      A Zsolnay család és a Zsolnay-művek története a reformkor idején kibontakozó magyar ipar, magyar kereskedelem és magyar alkalmazott művészet sikertörténete. A magyar népművészet eleme, az európai igények és lehetőségek mind figyelembe vétetnek a gazdag profil kialakításában. Nemigen van magyar otthon, család vagy háztartás, amelyben ne találnánk a mai napig is nagy becsben őrzött Zsolnay („zsolnai”) kerámiát. Őrizzük meg továbbra is, a nemzeti örökség, a nemzeti kincs része!

 

 

(A fenti írás összeállításához figyelembe vettem Köteles Viktória: 88 magyar találmány c. könyvének adatait és megállapításait.)

 

Lukáts János

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap