Arany Sas 2018. pályamű - Levelek Erdélyből

Napcsi, sze, 05/09/2018 - 00:12

 

A nyolcvanas évek végén levelezni kezdtem egy erdélyi sráccal, Győzővel. Győző egy Marosvásárhely és Szováta között elhelyezkedő kis faluban, Ákosfalván lakott. Én egy alföldi nagyközségben, Abonyban, amely pár év múlva városi rangot kapott.

Minden nap kisétáltam a postaládánkhoz és vártam Győző leveleit. Akkoriban még hírét se hallottuk se a mobiltelefonnak, se az internetnek. A videomagnó volt a szenzációs újítás az akkori fiatalság számára. Mindig Sanyi barátomhoz jártunk videón megnézni a hangalámondásos filmeket. Az apja műszaki cikk eladó volt. Könnyedén hozzájutott ezekhez a dolgokhoz.

Közöttem és Győző között egy levélváltás általában két hétig tartott. A postának ennyi idő alatt sikerült abban az időben Magyarország és Románia között kézbesíteni egy levelet.

Győzőt a Miska bácsi levelesládája nevezetű rádióműsoron keresztül ismertem meg. Ez volt az egyik rádióműsor a Szabó család mellett, amelyik évtizedekig műsoron volt. Padisák Mihálynak, mindenki Miska bácsijának írogattuk mi, határon inneni és határon túli magyar fiatalok a leveleinket.

Miska bácsi sokszor előbb tudta meg a titkainkat és érzéseinket, mint a szüleink vagy a barátaink. A szocializmusban felnőtt gyermekeknek a tiszteletbeli nagyapja, nagybácsija, a legjobb barátja volt. Miska bácsi sokszor szerzett levelezőtársat a neki levelet író gyerekeknek. Gyakran életre szóló barátságok vagy házasságok is születtek ezekből a levelezőtársi kapcsolatokból. Legtöbbször úgy intézte, hogy a trianoni határokon inneni és trianoni határokon túli magyar gyerekek egymással ismerkedjenek meg, és ezáltal megismerjék a másik kultúráját is. Kevés ember tett olyan sokat a határon túli és a határon inneni fiatalokért, mint Miska bácsi.

Nekem nem csak Győző volt a levelezőtársam, hanem egy erdélyi lány, Tünde Aradról és egy kárpátaljai lány, Erzsó. Legtöbbet Győzővel és Erzsóval leveleztem. Tündével nem nagyon volt közös témánk, így lassan abba is maradt a levelezés. Győző és Erzsó leveleit viszont mindig nagyon vártam.

Egy gyereknek, aki az Alföld közepén él és szinte csak a tévében és fényképeken lát hegyeket, Győző levelei új világot tártak fel. Mesélt róla, hogy Ákosfalván körülbelül ezer a lakosság létszáma. Én tátott szájjal olvastam a levelét, mert nálunk, a tizenhatezer lelket számláló nagyközségben, az általános iskolában, ahová jártam, több diák tanult, mint Ákosfalva összlakossága.

Győző mesélt róla, hogy náluk Erdélyben a hegyeken le lehet csúszni szánkóval vagy síléccel és olyan hideg szokott lenni, hogyha befagy a falu mellett futó Nyárád folyó, akkor korcsolyázni is lehet rajta. Írt róla, hogy mennyire szereti a focit, és hogy focicsapatokat gyűjt. Én nem értettem igazán, hogy focicsapatos képeket vagy gombfocicsapatokat gyűjt, de mindig küldtem neki a Képes Sportból kivágott posztereket, amelyeken focicsapatok vagy labdarúgók fényképei szerepeltek.

Leírta, hogy a Nyárád nagyon széles folyó, mégis be tud fagyni a nagy erdélyi hidegekben. Arról is írt, hogy a farkasordító hidegekben még a radiátor csöve is befagyott azoknál az embereknél, akik távfűtéssel fűtöttek. Ők kályhával fűtöttek és nem győzték dobálni a fát az öreg cserépkályhájukba, hogy ne fagyjanak meg. A válaszlevelemben megkérdeztem tőle, hogy ilyen hidegekben mennyi időre szokott náluk fagyszünet lenni, ő visszaírt, hogy nem érti a kérdést. Náluk a mínusz húsz fok még nem számít hidegnek. Mínusz harmincnál is csak felvesznek még egy pulóvert, hogy ne fázzanak.

Irigyeltem Győzőt, mert ő lecsúszhat a hegyek oldalán szánkóval, csúszkálhat egy befagyott folyón télen, nyáron pedig horgászhat benne. Ráadásul ő a hegyekben igazi medvéket is láthat!

Nálunk mindössze két kisebb domb volt a településen, ahol szánkózni lehetett. Medvéket még a néha arra tévedő vándorcirkuszokban is ritkán láttunk. Ha folyót akartam látni, átmentem a szomszédos Szolnokra megnézni a Tiszát.

           Győző nem írt arról, hogy náluk akkora szegénység van, hogy jegyre osszák az ételt. A titkos rendőrség szinte minden lépésüket figyeli, teli van az ország besúgóval, a románok alázzák a magyarokat és a székelyeket. Arról se írt, hogy a medvék csak azért vannak az országban, mert a diktátoruknak a medvevadászat az egyik hobbija, ezért nagyon sok medvét telepítettek be Erdélybe. Nem mesélt arról se, hogy Ákosfalvához hasonló falvakat tüntetnek el a föld színéről. Csak a szép dolgokat írta meg és én ezeket a szép dolgokat nagyon irigyeltem tőle.

Másfél, két évig levelezhettünk egymással. Az utolsó levélváltás előtt kitört Romániában a forradalom. Kaptam egy levelet Győzőtől.

„ Szia! Képzeld, kitört nálunk a forradalom és én is aktívan kivettem belőle a részemet”

Lelkendezve írtam neki vissza, milyen jó, hogy ki fogják vívni ők is a szabadságukat! Magyarország akkor már két hónapja köztársaság volt.

Több levél nem jött Győzőtől. Elsodorta az életemből a forradalom szele és a történelem viharai.

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap