Arany Sas 2018. pályamű - Aranyozott babérkoszorú

Bíró Ernő, v, 04/15/2018 - 00:14

   Abban az évben jól alakult a farsang. Új év után megindultak az összejövetelek. Kisebb bálokat, estélyeket tartottak a kolozsvári, nemesi, téli palotákban. Minden hétvégén állt a bál reggelig tartóan a kolozsvári Redutban, melynek nagy volt a báltermét, karzatait és melléktermeit akár ezer ember mulattatására is alkalmassá tették. Kolozsvár a XIX. század második felétől előlépett Erdély fővárosává. Ezt a minőséget egyetlen más erdélyi település sem vitathatta el tőle. A Mezőségről, Szilágyból, a Küküllő mentéről, Aranyos-Tordából, Fehér-megyéből, sőt Biharból, Szatmárról, Máramarosból és a Székelyföldről érkeztek a valamit is magukra adó nemesi és polgári családok idősebb és ifjabb tagjai. Egyszóval itt zajlott az erdélyi társadalmi élet.

   Télen a napnak foga van, de ezen a reggelen napsütésbe borult a város. Délre néhol megcseppentek az ereszek. Nem csoda, hisz nagy nap volt ez, erre a napra volt meghirdetve Kolozsváron a Mátyás-király szobor-bizottság alakuló ülése. A gondolat, hogy a nagy királynak szobrot állítanak már régebbi volt, hisz 1851-ben már sikerült azonosítani Mátyás király szülőházát. 1864-ben Izsó Miklós szobrászművész kolozsvári útja alkalmából már arról írt a Kolozsvári Közlöny: „Mi lenne, ha nagy királyunknak méltó jelképet, szobrot állítana a város?”.

   Azután, mint Mátyás király meséiben: „telt-múlt az idő” és mégsem történt semmi. Pedig kimondták már 1848. május 30-án a Redutban „a Tekintetes Karok és Rendek” az Úniót, meglett azóta már 1867. július 29-én a Kiegyezés is, sőt alakult már 1882. július 21-én egy 46 tagú szobor-bizottság, melynek elnöke lett egy főispán és alelnöke Kolozsvár akkori polgármestere, a szobor ügye nem akart alakulni. Az atyafiak közeledni érezvén nagy királyuk születésének 450-ik évfordulóját egyre inkább sürgetni kezdték egy tevékenyebb szobor-bizottság létrehozását, főként, hogy egy évvel korábban, maga az apostoli-király, Ferenc József, Kolozsvári látogatása alkalmából, pénzbeli alapítványt tett, Mátyás király szülőházának restaurálására és a ház emléktáblával való megjelölésére. Végül is erre a napra, 1888. január 27-re minden összejött.

   A Redutban volt megtartva a nagy gyűlés, a szobor-bizottság 122 tagú lett, kik közül 28-an egyetemi tanárok, elnöke Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő lett, három alelnöke pedig Albach Géza, Kolozsvár új polgármestere, Sigmond Dezső országgyűlési képviselő és Dr. Szabó Károly történész egyetemi tanár. A vezetőségben helyet kapott az ügyet továbbra is a szívén viselő Nagy Lajos unitárius esperes, aki a bizottság pénztárosa lett. Az év május 22-re meghirdették az első közgyűlést. Elhatározták az országos gyűjtés megkezdését, majd a jó munka megérdemelt kikapcsolódása, a reggelig tartó bál következett a Redutban.

   Ez a szobor-bizottság sokkal hatékonyabban dolgozott, a következő évben 1889. szeptember 2-án két különleges meghívott, Jókai Mór és Orbán Balázs jelenlétében leplezték le, a Pákei Lajos kolozsvári építész álltal tervezett és Zala György szobrászművész álltal kivitelzett emléktáblát, mely ma is áll Mátyás király szülőháza falán. Igaz, hogy ekkor még úgy tudták, hogy Mátyás király 1443. március 27-én született ebben a házban, de hát a 450 év távlatából, ez a csekélyke hónap február 23 és március 27 között jelentéktelen hibának bizonyult.

   Öt év meggyőzés és országos gyűjtés eredményeképpen a szoboralap százhúszezer koronára duzzadt – így működött régen a közügy megbecsülése. Mátyás király születésének 450. évében, az 1893. április 9-i közgyűlésen, a szobor-bizottság arról döntött, hogy: „Mátyás királyunk szobrának a Milléniumra meg kell lennie!” és elkészítették azt a pályázati kiírást, amely megszabta a szobor formáját és helyét. A szobor árát 200.000 koronában határozták meg. A pályázat beadási határidejét pedig, 1894. május 1-re tették.

   A pályázati kiírásra hét szobrász jelentkezett. Bezerédi Gyula, Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András és ifj. Vastagh György szobormakettjeit a Kereskedelmi Egyetem dísztermében állították ki. Tekintettel a közadakozásból begyűlt tetemes összegre, május 1-én a makettek kiállítását megnyitották Kolozsvár közönsége számára is.

   Az elbíráló bizottság tizenkét tagúra sikeredett. Tagjai a Mátyás szobor-bizottság három vezetője Sigmond Dezső, Albach Géza és Hegedűs Sándor, négy egyetemi tanár, Pákei Lajos Kolozsvár építésze, Nagy Lajos esperes, valamint Marghitai Tihamér, Stróbl Alajos és Zala György szobrászok voltak. Az elbíráló bizottság 1894. május 15-én a közönség jelenlétében a 4000 koronás pályadíjat egyhangúlag Fadrusz János szobrászművész alkotásának ítélte: „mint olyan alkotásnak, mely eszméjében eredeti és az eszme kivitelében összhangzatos és következetes és nemcsak Kolozsvár büszkesége lesz, de a magyar művészettörténet fejlődésében is mozzanatos eseményt jelent”.

   Fadrusz János 1894 őszén elvégezte a főtér pontos felmérését, a város határozatot hozott a Szent Mihály templom körüli házak lebontásáról, a barokk portálé elköltöztetéséről Kolozsvár Szentpéterre és kezdődhetett a kivitelezés. Eközben Fadrusz, Pákei Lajossal, terveztetett magának Budapestre a Naphegyre egy lakóvillát és műtermet, hogy itt kerüljön kivitelezésre a nagy mű, – így működött régen a korrupció, vagyis aki benne volt a vásárban az újabb munkát kapott, hogy jutányosan még többet dolgozhasson. 1895 májusában, a főtéri bontások után, Pákei Lajos kijelölte a szobor alapkövének végleges helyét.

   Az alapkövet ifjú Nagy János, kolozsvári kőfaragó, saját anyagából ingyen faragta – így működött régen a reklám. Az alapkőletételre a Millénium évében 1896. szeptember 30-án került sor, az Irodalmi Társaság űlése és színházi est keretében, majd ünnepi vacsora és reggelig tánc a Redutban. A királyt Fejérvéry Géza hadügyminiszter, a kormányt Jósika Sámuel főispán képviselte, akik természetesen kifizették a vacsorájukat ami fejenként 42 koronába került – így működött régen a protokol meghívás.

  Fadrusz, a maketteket fél embermagasságban készítette el, a végleges szobrokat pedig másfél embermagasságúra tervezte, csakhogy amikor a térről 1899-ben elvitték a Karolina oszlopot és a barokk kaput is, kiderült, hogy a másfél embermagasság nem fogja betölteni a teret és így kénytelenek lesznek kétszeres magasságúra kivitelezni a szoborcsoport minden alakját. Ehhez a módosításhoz Fadrusznak mindössze az önköltségi árat voltak hajlandók megfizetni a városatyák, vagyis 60.000 koronát, aminek költségéből a mű országos jelentőségére való tekintettel, az állam is részt vállalt, annak fejében, hogy miután a mester, Mátyás király életnagyságú lovas bronzszobrát elkészítette, ezzel képviseltettük magunkat a Párizsi világtalálkozón, ahol az elnyerte a zsűri Grand-prix fődíját, – régen így működött az indokolt állami támogatás.

   A szoboravatásra 1902. október 12-én került sor. A kormányt Széll Kálmán miniszterelnök, hat miniszter, nyolc főrendházi tag, és tizenöt minisztériumi beosztott képviselte. Jelen volt Darányi Ignác, Apponyi Albert, Fejérváry Géza, Alexander Bernát, Jókai Mór és Benedek Elek is, a főtéren talán 10.000-nél is többen voltak. Fadrusz Jánost az ünnepség után kitüntették a Vaskorona-renddel, a kolozsvári Ferenc József Egyetem diszdoktorává avatta. Sajnos a nagy művész a szoboravatást csak egy évvel és két héttel élte túl. Rövid életéért és munkásságáért hála a Teremtő Atyának!

   1919-ben miután Kolozsvár adminisztratív szempontból Romániába integrálódott, a Magyar Állam politikai közvetítéssel próbálta elkérni a szobrot. A román politikum a nagy király részleges román származására hivatkozva, nem engedte azt elmozdítani helyéből és a szobor talapzatára a származást igazolandó, táblát helyeztetett. Így legalább Fadrusz János ezen alkotása nem jutott a pozsonyi Mária Terézia királynő szoborcsoport sorsára – mely szintén Fadrusz-mű volt. 1940-ben magyar címer és felirat került a szobor talapzatára, melyet 1945 után Balogh Edgár javaslatára a semleges – Mathias Rex – feliratra cseréltek és a szobor kezdett képeslapokon is megjelenve Kolozsvár, vezető szimbolumává válni. A nép nyelvén pedig elterjedt az a vicces beszólás, hogy: „Itt látható Mátyás király, a Rex nevű lován!”

   A szobor százéves fennállása után, a város vezetősége tervbe vette a szoborcsoport felújítását. A talapzat omlásnak indult, a kövei között növényzet vert gyökeret, a víz a talapzatba beszivárgott és a lovasszobor egyik tavaszra, két fokkal megdőlt, így a városi tanács a restaurálás mellett döntött. A Magyar Kormány a restaurálás árának felével társult a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által versenytárgyalásra kiírt munkálatokhoz. A felújítás ára 1.182.456 euróba került – a munkálat eredeti elszámolásának internetes változata szerint. Igen, egymillió euró fölötti számról van szó.

   Egy rövid számítást végezve, a Német Statisztikai Hivatal adatai alapján megállapíthatjuk, hogy egy 1902-es német márka vásárlóértéke 4,87 mai eurónak felel meg, egy osztrák-magyar koronát pedig hivatalosan 0,85 német márkára értékeltek 1900 és 1914 között, így egy korona mai ára 4,14 eurónak felel meg. Tehát a Fadrusz János által kapott 260.000 korona, 1.076.400 eurónak felel meg, valós vásárlóerőben, napjainkra átvetítve, vagyis az eredeti elkészítési összeg 1902-ben, 10%-al kevesebb volt, mint 2008-ban a szobor felújításának és tatarozásának költsége – így változott tehát a közügy megbecsülése, az állami támogatás, költségvetés és egyebek napjainkra. De hát ugye, meghalt Mátyás király... és Fadrusz János is!

   Aki Kolozsvár főterére látogat, megcsodálhatja a Szent Mihály plébániatemplom melletti téren az immáron száztizenhat éve itt álló emlékművet, aranyozott babérkoszorúval a fején, lovának hátán, Mátyás a király és hadainak vezérei: Kinizsi Pál temesi ispán, Magyar Balázs hadvezér, Szapolyai István nádor és Báthory István erdélyi vajda – mondja az idegen vezető.

   – És tessék mondani, miért áll egyenesen a lovának mind a négy lába?

   – Azért hölgyeim és uraim, mert nem készül elmenni sehova sem innen!

 

Bíró Ernő, – Kolozsvár, – 2018. február 23.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap