Déli szél (A kezdet ) (Arany Sas pályamű)

B.B. Valentin, p, 07/13/2018 - 00:02

Déli Szél
(Kezdet)

 

Láng mindenhol ,tűz volt.Ilyenkor nemtudok másra koncentráni mind lovam lépteinek dobogására úgy fut mind a szél de az idő mégis lassan pereg. Másfél holdtölte enyi ideje nem botlotunk egy római légioba se ,és most találtunk eggyet .A déli tenger partyán van egy kistábor . A katonák nagyrésze sérült . Itt a nagy kék mellet sok megbuvó halásztörzs van .Ártalmatlanok ,felesleeges kifosztani őket .Amugy is a hal büdös.Szerszámaik kezdetlegesek fegyvert nem nagyon tartnak,a pénzüket pedig elveszik a rómaiak.De ezzel elentétbe egy légiot kifosztani mókás,és még aranyuk is van fegyverük jobb minda miénk ,talán képzettebbek is , ráadásul többen vannak. Ez benne a pláne fegyverteleneket kirabolni gyerek játék ,de rajtaütni egy légion.A nagy római birodalom seregén 30 emberrel.Ennek a híre szétszorodik a sztyepén .Rettegni fogják a nevet ami kifosztotta a tengerpartot egészen ázsi kapujájig.Talán még Rómába is eljut a hír .Nézzük meg csak Hüleket virul az arca drágatestvérem nek .
Úgyan ugyélvezi eszt mind én .De túlkell esnünk ezen Ell bármelyik pillanatban a világrahuszhatya a gyermekemet . Mire a fiam megszületik 50 ürülékzabáló Rómaival kevesebb lessz ezen a földön.

Fivérem üvöltötem -Meny ballról én megyek jobbrol
-és milesz járelell szólt
-járel te felelsz a tűzért
Megkezdödik ,egyszer csakfelcsendült a vadászkürt méllyen durmogó hangja .Igen üvöltöttem torkomszakatábol ilyenkor érzem hogy élek 10-vagy 20 talpig fegyveres római rohant ki a tábor elé .
18˙harcosal a nyomomban ugyvágtatam feléjükmindha nem lenne más választásom .
Sátraik valami piros anyagbol készültek,talán selyem ,megkell hagyni ezek a rómaiak tudnak élni.
Kapulyukat nagy arany sas ékesítette .Kardlyaik markolata diszesvolt mind páncéljuk .Én éncsak egy farkasbundát viselek,a pompa nem az én aztalom,de ma jó bort fogok inni aranyserlegböl,ma van a fiam születésének napja . A táltos jövendölése szerint ma vér áztatja kardom és szél fuja nevemet délre , keletre ,és nyugatra .Ma nem érhet sikertelenség .Gondolatomat egy ij veszü zavarta meg ami fülemmellet suhant . Hülek most tör be .3 katona közelített .Lóvam hátárol könyedén a halálba kényszerítettem öket .Majd megláttam őlessz az én emberem. Egy lónagyságu ember egy hatalmas baltával . Úgy törtetett elöre mind egy medve . Felé vettem az írányt nyilamat kikaptam a lóra felszerelt táskábol. Céloztam és löttem , talált , és még a figyelmét is felkeltettem . A kettönk között csak egy harcosom ált .Egy nemkellet neki több mozdulat csak egy enyivel választotta el a testét a fejétöl.Nem vagyok az a félös ,de megfagyott a vér az ereimben mikor a melkasában egy nyillal sétált felém egy hegy .baltáját felém suhintotta de lovam gyorsaságát nem mérte fel , probáltam a fejére célozni a nyilammal ,de nem sikerült . Közelharban esélyem sincs .Megláttam a megfelelő ezköszt.Egy hatalmas tartó sok-sok dárdával.Sarkam a ló oldalába mártottam és adárdák felé vettem az írányt de rajta keresztül vezetett az út. Egy györs lövés a válra csak odébugrik . A nyílvesszö ismét talált deezel csak felbosszantottam .Eldobta hatalmas bárdját és már fejel lefelé repültem is le hőn szerett lovám meleg és kényelmes hátárol . A nyílam sehol a lovam már egy szebb mezőn nyarlag. Ráadásul még ki is kell cseleznem valahogy ezt az óriást .Gondolkogy te féleszü, mondogattam magamnak.Hát tegyük meg mégis te vagy a törzsfőnök . Egyenesen rámeredtem ,és ő rám. Elindultam felé. Azta nevetést soha életemben nem felejtem el . Egy hatalmas fa ált nemessze a célomtol .Ott ott lessza a találkozási pont .Ahogy a fához vonalához értünk a behemot a válára tette a fejszét és egy hatalmasat suhintott vele ,a tervem bejött . A fejsze nem engem hanem a fát találta el és egy pillanatra bele is ragadt. Egy határozott mozdulattal kirántotam a kardom és tejes erömmel a lábfejébe szurtam ,éreztem ahogy a kard átüti a csontot és a földbehatol,és én már ott se voltam.Megpobáltam elbukfencezni a lába mellett és siketül csak egy pillanatom volt mig kihuza fejszéjét majd kardom a lábábol és ujra szabadon tud mozogni.De nekem se kellet sok idő már a fegyver tároló mellet voltam ,felkaptam egy hatalmas lándzsát és most az óriási római legnagyobb meglepetésér a fejét szögeztem a fához .Ez gyerekjáték volt kuncogtam.Minenhol halott ró¸mai katonák.Hüllek termett melletem.
-Gyere testvér ezt látnod kell .szolt
És én szó nélkül felpatantam mö˝gé a lóra .

  --------------------------------------------------------

 

 

Egy hatalmas sátor ált nemessze az lehetett a fönök sátra.Belépve egy harcosom ált fegyverét egy kopasz vörösruhás vénemberre szegezve.Asátor telis tele volt aranyozot ládákal abban tartották a kincseket.-megütöttük a fönyereményt shinyokán

Szemébe néztem testvéremnek és a magam modján elmosojodtam..

 Hülek egy magas Hun férfinek számitott ö volt az idösebb de mégis én örököltem a törzsfőséget ,bátor volt és kíváló harcos.Három másik harcosom lépet a sátorba .Közülök az egyik jarel volt fogadott testvérünk.
-Fivéreim medig idözünk itt ki tudja hány csapatuk van kint .
-Nyugalom Járel.felelte hülek.
Egy lépcsöszerüszegélyen ültem szemben a rómaivalaki reszketett mind a nyárfalevél .Már percek ótavizslattam.KOpaszodott böreápolt volt tiszta.Mind aki soha sem fogod kardot.
-beszélsza nyelvünkön római ? kérdeztem
-van még mit csiszolni a nyelvtudásomon úram.
-Szóval beszélsz.üvöltöt rá hülek .
Egyrómai aki beszél a nyelvünkön ez felettéb furcsa . Ki lehet ez valamidiplomat,Vagy talán a császár embere?Rengeteg kérdés motoszkált a fejemben.
-járel szegyétek ösze halotaikat ésgyujcsátok fel öket .De elöttekülgy ki 4 embert a dombtetöre
figyeljék a mozgást .
Játel nem szólt bicentett.Járelnem a rendes testvéremvolt gyerekorunkba hoztahaza apánk egy portyárol de mindig jobban kijöttem vele mind afafejü báttyámal.

-ti igen ti ketten szegyétek össze azösszes aranyat és értékes tárgyat aszóbábanéshozátokelém .
-Igen is Shinoyák.felelte az egyik katona
Ismét a rómaira szegeztem tekintettem,rémült volt demind ha nem fogná fela hejzet sulyát .
Mind aki beletörödött abba hogy pár perc mulva meghal.
-Te római ,hogy hivnak téged .
-Zéno Tiburus vagyok úram Konstantinápoly helytartójaés a római szenátus tagja.
-Akkor te a császár cimborája vagy .
-Hű szolgája ,bölcs nek tünsz nagyuram .Juttas vissza rómába és a császár anyi aranyat ad amenyit a sereged nyom.
-Zéno ,Zéno,Zéno. Szerinted énhülye vagyok.
-Feltételezni se mernék ilyet úram.
Ez a Római eszes nagyon eszes.Ő lessz a kulcsunk a hírnévrögös utján .Ezt jövendölte Timár.
Ma van a nap mikor a név nagyá válik .Ő lessz az aki elvezet minket agazdagsághoz.
-Testvérem nézd szólalt meg Hüllek .
Oda léptem valami kerek tárgyat fokot minthaegy tekercs lenne.Mikor kihuzta egy térképet rejtet a pergamen . A dunát felismertem és a fekete tengert is . Mi az egy hatalmas fekete pont a térképen ahova több tucat ut vezett . Vörös betükell féldölten mind ha vérrel irták volna Konstantinápoly .
lesöpörtem az asztalról a gyertyatartott és a többi felesleges paprit és szemetet.Megmarkoltam romaink nyakát az asztalhoz huztam éreztem az ereibenlüktetö vért a félelem illata átjárta a levegöt .
Tudtam hogy a rómaiak gáyvák de hogyenyire.-Mik ezekaz utak kérdeztem .
-Ezek , kereskedelmi utvonalak .
Megcsokoltam a római veritékező homlokát felkaptam a térképet ,és csak anyit üvöltöttem .
-Visszük. Szegyétek össze a halotainkat és írány haza.
 

 

Már csak idők kérdése és a táborba érünk. Az emberim fáradtak  már de könyűszerel cipelik a ládákat .Két embert veszítettünk szerencsére ,de csak az egyiknek volt családja . Elöb küzdök meg még egy romaival mind ,hogy egy Hun nő elé áljak és elmondjam ,hogy az ura hallott .A nők kiborítóak .A táborba érve nagy kő esett le a szívemről, nem ütöttek rajtunk .Vándorló törzs vagyunk mindig más  földön táborozunk le . Sátraink nem olyan gicsesek ,ruháink nem pucosak ,de nekem e falak között van az otthon. A domboldalban legelésző birkák,és juhok látványa , a gyerekek futkosása ,vadászkutyák csaholása .Ez még a legvéresebb kezű harcost is megrendíti ilyenkor új erőre kapnak a katonák pár nap a családjukkal áldás . Északa volt már senki nem volt kint csak az a pár őr katona akiket itt hagytunk.Kérdezgelöttek minden jol ment e minden a terv szerint történ e. Arra sincs most eröm hogy bicentsek nekik.Csak halattam egyenesen az ágyam felé.Kezem ragadt a vértöl arcom sáros volt ,feltünt egy vércsepp a csizmám orrán amit ellöte nem vettem észre.A  térképen törtem a fejem vajon hány kereskedő halathat át rajta és vajon az a sok város amin áthalad ez az út menyire védett.Elmélkedésemet bátyám zavarta meg.
-Az aranyat hova tegyük ? kérdezte hülek.
-Tegyétek a sátramba . feleltem
A jurtám üres volt,semmi vágyam nem volt csak aludni majd reggel megkeresem Ell –t .
 Reggel az öcsém ébresztett –gyere testvér a feleséged megszült.
-úgy patantam fel a földröl mind akit meg akarnak ölni,hogy mi erről meg is felletkeztem
Rohantam át a másik sátorba, belépve ott ült Ell kezében a gyermekemmel .ilyen boldognak még sosem láttam az asszonyom ott ült kezében azzal a csöpséggel .Kezembe vettem a fiam.
-Erös úralkodo lesz .felelte Timár
De mos egy cseppet se érdekelt a látnok jóslata ,most csak az érdekelt ,hogy a gyerek és Ell életben vannak. Figyeltem az arcát a szemét ,ordított zavarta a fény a szemét alig tudta kinyítani. Járl végig ott ált melletem ,az első gyözelmem után ez volt edigi életem legszebb pillanata a kezemben tarthattam a gyermekemet.-hogy fogják hívni ? kérdezte az egyik nő a szobában .
- Ordas a nagyapja után .vágta rá az anya
Régen volt már mikor utoljára halottam apám nevét,ő mindig is ellenezte a házasságunkat.
Nem kedvelte Ell t. Igazábol nem nagyon kedvelt senkit ,csak Járlt.
-mennünk kell testvér .csapot a vállamra
Nyomta egy csókot a fiam homlokár és kiléptem a sátorból.
Hüllek már várt mellette a földön ült Zéno. –hozzatok italt a vendegünknek.förmedtem rá egy mellettem áló harcosra.
-mi legyen a rómaival ? kérdezte hülek.
-A római még a hasznunkra válhat testvérem, ellőbb a lopot aranyat osszuk kí.
Felosztok az aranyat,de még mindig az a kérdés járt a fejembe mi legyen ezzel a magas beosztású rómaival. Annyira bölcs a táborban tartani egy rómait mind egy kígyot az ágyadban,és én írtozom a kígyoktol.
-Vigyük a tanács elé.Felelte Járl
-Szerinted okos döntés összehívni a többi törzset egy római szétfoszlot térképe miat öcsém .Hüllek
-Ha a térképen lévő utak tényleg kereskedelmi úttak megváltozhat minden . Gondolj bele Lecsaphatunk a kisebb masiroző légiokra .Megálithatjuk hogy a búza a városokba jusson,és megtámadhatjuk a nagyobb városokat is ha mind a 4 törzs összeál .
-Ebben igazat mond az öcsénk Hüllek.
-Te döntesz öcsém! De ha rosszul döntesz ,és a Rómaid felültetett .Töbet soha nem fordulhatsz a tanácshoz.
Ráztam a fejem tudtam hezitálni most nincs idő mikor ekkora a tét.-hozzátok be a Rómait üvöltötem.
Az asztalon lévő térképre mutattam , és egy kisseb városkára mi ez kérdeztem !
Vérverijték folyt a telt arcán ,és csak annyit tudott mondani –Az Ragussa uram egy hegyoldalba épült  halász falú .
Ezt fogjuk megtámadni eldöntöttem .-Járl öcsém hívd össze a tanácsot 3madik napnyuktakor várom a tanács tagjait az Etelközbe .- Rendben Shinyokan .
Elmentem kiszelőztetni a fejem míg bent dúlt fúlt Hűlek .Nem akarta ezt a tanácsi megbeszélést nem akart új birodalmakat meghodittaní .Neki elég volt a kis szerény élete ,hogy minden héten kifosztunk egy kis római légiót. Vajon apám ezért választott engem a törzs fejének .Mert Hüllek nem elég becsvágyó .

Este volt a pusztán lefekvéshez készült a Hun törzs .Hallgattam a domboldalban a tücsökciripelést,szeretem a csendet ahogy elaltatják a tüzeket és minden elsötétedik .
Bementem aszonyom sátrába kezembe vettem gyermekem. A szeme oly kerekvolt a nagy barnaságra meredve elgondolkoztam az életemen átfutotta az agyamon az a sok minden a rengeteg portyázás

De az ídönk letelt menni kell a tanács ,és a csata vár , élünk vagy halunk ,de dicső nevünk fenmarad csak ez a fontos !

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap