Egy Pünkösdi népszerű szokás Marosvásárhely két jelentősebb kültelkén (Arany Sas pályamű)

Váradi József, sze, 07/25/2018 - 00:02

A történetnek helye és tulajdonosa van: Marosvásárhely északi, Maros által alulhatárolt részen fekszenek, a székelyfalvi és a bolgárszegi kültelkek. Nagyapám szülei a Kisállomás telepítési szándéka miatt egy osztatlan (Kerektó utca névvel együtt) területet, mintegy félállomásnyi helyét nyerték a Sólyom utca és a Benefalvát átszelő patak között (akkor még nem volt itt a Víztelep). Ebben az időben jelöltek ki több parcellázott utcát, a Vámházon kívül, Székelyfalu felé. De, utat és hidat építettek a bulgár kertészetek felé, kiegyenesítették a Benefalváról bekígyózó utcát. Befejezték a Libáncs hely kataszteri kimérését, elkezdődött a telekkönyvezés. A környéken letelepedő iparos és gazdálkodó emberek rövid idő alatt érvényesítették származási helyük, népi vagy vallási szokásait. Varró tata, több szerepet és feladatot szüleitől örökölt, végezte a dolgát, amennyire a változó korok szereplőitől tehette. Lélekből és szeretetből fakadó lendülettel űzte ezeket a foglalatosságokat, s csak a hatalmiak némely akadékoskodását nem sikerült mindig leküzdenie. Korán, méltatlan elveszett hagyatéka, nem kevés ünnepély, táncrend és majálison készült leírások, metszetek, karcok és fotógrammok elegye volt. Ezek között szívesen kutakodtam, míg a hetvenes árvíz, be nem gyógyuló sebet ejtett családom nyíltságot vállaló szellemén. Néha kiderült, hogy valamely eseményen jelen voltam.

A pünkösdi kutatók: A pünkösdi kutatóknak kérdezetlen kijárt a süvegelés. A kutatókat az utca felelősök javasolták, vagy máskor éppen ki-, le- és megszavazták. Hanem a kutatók mindig becsületes, jóravaló emberek legyenek – várták el minden esetben. A kutató csak erényes hölgy férje, erkölcsös leányzó udvarlója lehet. A kutatókat valamely tévedésükért a két vámház között megvesszőzhették. A kutató csak becsületes adófizető lehetett. A kutató dolga nem örökölhető, de átruházható. Egy kutató, csak kilenc esztendeig lehetett folytonosan hivatalban. A kutató feladatát addig látja el, amíg szabályosan nem cserélik le. A lecserélt kutatót többször szép szóval küldik haza, de fütyülhetnek is mellé. A vesztegetett vagy tévelygő kutatót a rajtakapás után háromszor nyilvánosan vízbe vetik. Ez itt a malomárokban, még nyáron sem mindig a legkellemesebb hűsülés. A kutató felelős azért, hogy a szakmai vagy erőnléti vetélkedők szabályait betartsák, illetve ne jusson csalással senki babérhoz. A kutató bírói előjogú, a királyhoz és az ügyelőhöz a nap minden órájában bemehet, kérdezhet. A mindenkori kutatók, bárcsak egy hármas fogatot képeztek. A király köteles a kutató kérdéseire válaszolni, aki a legjobb alkirályt kente fel. A kutatókat a király hallgatagsággal büntetheti. A hallgató kalákán nagy bűn lett volna a királyt és fő udvaroncait megzavarni. Bárkinek.

A pünkösdi jelöltek: A mindenkori vetélkedőkre bárki jelentkezhetett, de végig küzdeni nem volt valami kellemes dolog, ezért jó oka kellett legyen azoknak, akik mégis végig helyt álltak. Nyíltan, nem engedték meg a vesztesek csúfolását.  A szerencsésebbet hamarabb is lebeszélhették vagy nem is jelölték. Így aztán többen elmondhatták, hogy volt, akit három évben is alkirálynak jelöltek. Az öregek tanácsa ebben a vetélkedésben azt találta jónak és váltig követendőnek, hogy a királyválasztás körül minden lecsillapul. Az irigység és a gőg lekopik a fiatalok lelkéről. A vetélkedésben kifárasztják magukat, a duhajokat mindig időben meg lehet ismerni és a jobb iránt fogékonyságra lehet inteni. Ez a dolog komolyságához tartozott. Aki nem követte ezeket a köztörvényeket, annak nem is kellett itt laknia. Hiszen alig volt annál nagyobb baj, ha valakinek többen nem köszöntek. S a szent közhangulat ennek az érdekében kitartóan közreműködött. A vetélkedésre szándékozókat elég sokféle próbának és megpróbáltatásnak vetették alá a farsang három utolsó estéjétől kezdve. A nyertesnek ígérkező alkirályokat aztán a végleges beavatásra hosszan és igényesen készítették. A háború után a koronázás elmaradt. Hatvankettőben még volt egy szerény királyváltás. Alkirályok is vannak még tartaléklángon. A szolgálatos rendőrök nem értik ezt a játékot. Nekik ez nem is tűnik játéknak. Rossz királyokkal riogatták őket, semmilyen tapasztalataik nem voltak a népfia királyokkal kapcsolatban.

A pünkösdi ügyelő: A jó ügyelő végedes – végig figyelte a hetvenkedő alkirályokat, szabályok szövevényén át vezényelte őket. A kiválasztottal aztán közösen dolgoztak egy éven át. Volt, amikor már a másik évben új fiatalokat edzett a soros ügyelő. Az emberek alaposan nagyon figyelték az ügyelőt. Követték a munkáját, ruháját utánozták, és magaviseletét példának emlegették. A jó ügyelő a királynak, számos említésre érdemes tervet sugallt. Ilyenek voltak a szeméttelenítő nyelők terve. Az ügyelők tukmálták a királyra a villany-, a gázvezetéssel és a közművesítéssel járó közmunkák vállalását. A jó ügyelő vitte ki, hogy a vízátereszeket megnagyítsák, néhol az árkolást is felújították. Egyik jó ügyelő követelte ki a Vámháztól a Gáztöltőig tartó kockakövezést. A rossz ügyelőt leváltották, az ilyen a környékről rendszerint elköltözött. Az ügyelő megbotozhatta a csintalannak vagy tiszteletlennek mutatkozó királyt, de a haszontalan kutatókra is adhatott botot. Szépapáink korában az ilyesmire rettenetesen ráértek az emberek. Volt is foganatja. Az ügyelő tulajdonképpen udvarmester, de népi kisbíró is volt. Sokszor népszerűbb volt maga a királynál.

Május elseje: Már a XV.században az Ígéret (Pünkösd) havának első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt emlékezetes prédikációjában utal arra, hogy ezzel a szokással Fülöp és Jakab apostolok vértanúságára emlékeznek. Elgondolkoztató, hogy a mai emberek ezt a fadíszítést összefonják árnyas erdők és zöld ligetek felkeresésével. Az emlegetés területén ezt hajnalfának, jakabágnak, vagy éppen jakabfájának nevezték. A májusfa állítása környékünkön tiszteletre méltó tett. Szokás volt a lutheránusoknál a templomban is májusfát állítani. Tessedik Sámuel 1774-ben ezt a szokást nem dicséri meg. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A hatósági rendelet azonban többnyire semmit nem ért. A májusfát elsősorban a legények állították szívük választottjának. A fa megóvása is jelentős tett, hogy ne essék ellopás áldozatává, féltékeny vetélytársak által. A májusfa állítása nemcsak székely kiválóság, így annál nagyobb volt a rettenetem, mikor nem akarták megengedni ötvenhétben nagyapám rendezvényeit. Emlékezetes 1890 – től, lehet a májusi felvonulások és rendezvények az iparos munkások saját célkitűzéseit hivatott meghirdetni, de a kapcsolódó szórakozások sem maradtak el. A szokás régi és új formája emberi gyarlóságok és politikák miatt nemegyszer összeütközött. A májusi virág küldése, vagy cserepes virágok ajánlása sem volt idegen a szervezők elképzelésein felül. Viszont negyvennyolc után az alkirályok kijelölését megtiltották, királyt csak titokban választhattak, aki ekkor már nem annyira ünnepélyeskedett, és nagyszerű felvonulásoknak is vége szakadt. A hivatalos május elejét bevezető felvonulás, némi kötelezett kivétellel, reszketésig hasonlított a királyi menethez. A vetélkedők nyerteseit virággal jutalmazták, akik aztán a kedveseiknek ajánlották a virágokat. Hatvanban volt utószor erőnléti vetélkedő a Jónásháza nevű helyen, ahonnan a három vetélkedőt nyert személyt elvezették. Nem került sor a beavatásukra, noha néhány nap múlva haza engedték őket. A hatósági tiltás és komoly elfoglaltság hiányából fakadón lábra kapott a bandázás, ami elég vészes virágzásba hajlott. A hatóság értetlen bámult.

A pünkösdi király: A székelyfalvi vagy a bolgárszegi pünkösdi király régente nem szerény hatalommal felruházott személy volt. Valóban, ma is igen nagyfiú lenne. Szóval király. Csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott, köteles feladatai. Ha a két falu egyet választott, mindenképp jobban jártak vele. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Értetlen bámulom ezeket az ünnepeket, Kikelet (Böjtmás) havától Napisten (Szent István) havának közepéig eléggé sokféleképp esett. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek, nem szabad semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor ez a kiszámolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött. A pünkösdi király-választás szintén a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI.század előtt pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. Egyszerűen valami vetélkedő jutalmazásaként. A XVI–XIX.századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. A XVI.századi észak-magyarországi zsinati határozatok többször is megtiltják, hogy régi szokás szerint királynak mását válasszák, táncoljanak pünkösd napján. Ezen tilalmakból kiderül, hogy magyaroknál és szlovákoknál egyformán népszerű volt a szokás. A helyzet játékos volt, mégis minden szóba jöhető felnőtt a legnagyobb komolysággal kezelte. A király leváltása, régente szóba se jöhetett. Mostanában inkább erre keresnek okot és indokot. A dolog vallási tartalmáról nagyon kevés szó esik. Pedig nem csak kicsinyes harcokból, vetélkedésekből áll a világ. De van példa arra, hogy minden erkölcsiség és ismert értékrend helyett, valaki a könnyebb utat választhatja. Ilyenkor kisembernek vagy koldusnak lenni, volna jó. Ugyanakkor erős indíttatás volt a felvonulást kísérők között, felmutassák a maguk vagy a zsákmányolt jakabfájukat. Különös utalást hordoztak a hervatag ágak – fák. A király akkor is az volt, ha titokban tartották is az állami politikai közvetítők, érthetetlen követelései és habogásai miatt. Aki megérte, azt be is avatták. Háromtól hatvan napig a leghatalmasabb úr volt, a mindenkori ügyelővel a legviccesebb dolgokat művelhette, kacagás és tapsolás terhe mellett. Hatvanegyedik naptól, jövő ünnepig szinte a környék s a falu bolondjának tartották, mert akármilyen lehetetlen és a legváltozatosabb helyzetben fordultak hozzá, sokszor minden értelem nélkül. Ezzel együtt komoly felelősséggel kellett élnie. Számtalan felmerült dolgot és bonyodalmat állami szervek léte mellett is a király és ügyelője ötlete alapján oldották meg. Ráadásul kötelezően ki kellett vágnia magát, mert a valódi hatalma már lejáróban volt, maga is csak képletesen létezett. Az alattvalók fogadásától nem zárkózhatott el. A titokzatosság által övezett királyt rendjén tiszteletben tartották egész évben. Persze, ha következő uralkodó éve előtt nem tévedett valami nagyot. Akkor pedig kíméletlen megverték a kabátját, s kidobolták a király elhajtását. Gondolható, hogy ebből időnként magyarázható sportot űztek. Nem hibátlan, mégis sok embernek jó dolog. Egy pohár bor mellett, az alattvalók szívesen adómáztak a korábbi királyokról. A leváltott királyt is néha felemlegették, vagy viselt dolgai vagy megvalósulatlan tervei miatt. A múlt dolgairól mindig, két bajusz pödrés között legalább említés eshetett. A királyozás attól volt élő, mert megtagadtatták vagy tiltón kezelték. Nekem ettől inkább, látványosan erősebbé izmosodott.

A pünkösdi királyné: A XVIII. század végétől ismert egy másik szokásforma is. A falvak legényei és lányai közül kiválasztott pár (király és királyné) virágokkal feldíszítve járta körül a falut, de volt, amikor a gyermekek közül választották a pünkösdi párt. Megesett, hogy az egyik faluban a király, a másikban a pár uralkodott. A pár lényegesen kevesebb ideig maradt a hatalom birtokában, de király nélkül régebb, sehogy nem maradtak. Emlékeznek napjainkban is szokásban levő kislányok pünkösdi királyné – járására. A kis királynő feje fölé udvarhölgyei selyemkendőből sátrat tartanak. A lányok házról házra járnak köszönteni, közben nagy sárga almákat mutogatnak, hogy ekkora legyen minden pityókájuk. Ezért a köszöntésért ajándékot kapnak. Emlegetik azt a királynét, aki kacagás nélkül kibírta a bohókás csapat felvonulását.

Ki minek ura? A király a népét vidámnak és elégedettnek szerette látni. Ezért egyebe nem lévén, ünnepélyeket és vetélkedőket rendezett nekik. Ő maga minden néplátásra, mulatságra, esküvőre hívatlan is elment. Az ilyen esemény méltán nagy gondelhessentő szereppel bírt. A környék öregasszonyai soha nem elégedtek meg a soros király vetélkedőivel. Jegyzőkönyvek voltak arról, amit az elégedetlenek nyilatkoztak az ügyelőnek. Kerekes Ilon néni kifogásolta a köpő versenyt. Kinek kellene ez a nekünk szokatlan megnyilvánulás? Bakó Zsuzsa néni a háromnapos kártyaparti miatt volt álmatlan napokig. Anélkül is eleget csapják hétvégeken a lapot. Az italverseny miatt pedig emlékszem az egész lakónegyed asszonynépe felhorkant. Hiszen eleget isznak a férfiak, nyíltan vagy titokban. Közel harminc ilyen panaszt olvastam. A király pedig, rendeljen valami egyebet, amitől nem lesz kívánatlan gerjedet. Nem kell több verekedő rendezvény sem, mondják a nők, ha fiatalok, vagy ha öregek. Elégedjenek meg a labdarúgással, mert azzal máris minden lélegzetnyi szabadidőt lefoglalnak. Ne legyen még böködés, birkózás, de öklelés se. Tűrhető lehet még a zsákbanfutás, rúdkúszás, fáramászás és az akadályfutás. Bigézzenek, éppen. Mit ne soroljak még fel? A király és szűk udvaronci társai ott voltak a népakarat kénye előtt, és aki pedig egybe belerotyogott abba is ami nem illette. Ha nem kapott valaki szót a parkban, ami ritkaság, akkor otthon addig mondta, míg az embere a parkban kikottyantotta. Né, mit mondogatnak az asszonyok. A park, mindkét faluban szószék vélhető szerepében tetszelgett. Onnan a hír egyenesen a helyi, vezetéktelen, királyi csepűtelefonba jutott.

Az időszak értékének tisztelete, s annak izgalma feljogosít az állításra, hogy nagyon szegények leszünk, ha ez a szép színfolt teljesen kikopik az életünkből, emlékeinkből. Minden arra mutat, hogy effajta szegényedésre pedig bűnrészes, jogos és végleges kilátásaink vannak.   ( Emléklapjaim: 1970 - 2011)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap