Idők Csesztregen - Arany Sas Díj Történelmi Novellapályázat 2017

Zsupánné Illés ..., cs, 10/04/2018 - 00:03

 

 

 

 

                                                         

    Szülőfalum, a Zala megyei Csesztreg a Hetés északi csücskében, a Kerka patak partjaira épült.

    A falu útjai együtt futnak a Kerkával. A patak majdnem háromszáz éven át malmokat hajtott, asszonyok mostak benne és egész évben a gyerekek birodalma volt. Évente egyszer-kétszer kiöntött, olyankor tenger lett a falu közepe.

    A községet mező veszi körül, azokon túl erdők vannak.

    Csesztreg lakossága az 1930-as években 1200-1300 fő volt. Az emberek főleg a földből éltek. Itt a kasza, a kapa, a vella, a gráblo, a tehenes és a lovas szekerek egyfolytában járták a falu és a mező útjait – még a szerszámoknak is tudniuk kellett, hogy a sovány földön melyik határrészt hogyan szántsák, boronálják, kapálják, kaszálják, hogy eleget teremjen az.

    Az erdőkből a fát szálanként vágták a gazdák. Az 1800-as években még fából épültek a házak, abból készült a bútorok, a használati tárgyak és a szerszámok jó része. Az erdőben makkoltak a disznók, és ha elég volt az eső és a nap sem égetett, az erdei avart gombakalapok emelgették. A száraz avar meg jó volt alomnak az istállókban.

    A faluban, a portákon a lakóépületek mellett ott állt a kamra, az istálló, az ól, a pajta és a konyhakert – a jó gazdánál egyik sem üresen. A dombokra gyalogszőlőt ültettek, az udvarokban a lugasokra is szőlőt futtattak. Szilva-, alma-, körte- és a diófa nem hiányzott egy portáról sem.

    A családi gazdaságok jószerivel mindent megtermeltek maguknak – kivált ha a „föld a földdel házasodott”!

    A legmódosabb gazdáknak harminc-harmincöt holdjuk volt – könnyen odavágták a tíz hold alattiaknak:

- Koldusok!

A legszegényebbek napszámba jártak meg pallér hajtotta őket summás munkára.

    A családokban együtt éltek az öregek a gyerekekkel és az unokákkal – együtt élt a meny vagy a vő az anyóssal és az apóssal… Munka került mindenkinek minden napra, még a nagyobb gyerekeknek is. A katolikus faluban a vasárnapot megtartották: délelőtt misére mentek és azon a napon csak azt a munkát végezték el, ami muszáj volt.

    Azt a fiatalt, aki helyben nem talált, hanem más helységből hozott házastársat magának, megszólták. Az esküvő után sok helyen kéretlenül is jöttek a gyerekek egymás után, máshol, hogy egyben maradjon a birtok, csak egy született. Az az egy, ha „jó feje” volt is, az elemi iskola után nem tanulhatott tovább, mert akkor mi lett volna a család földjével?!

    A rokonokat a disznóvágások, a keresztelők, a lakodalmak és a temetések hozták össze. A szomszédok jobban a téli estéken mentek át egymáshoz – egy-két pohár bor mellett megbeszélték a falu és a világ dolgait.

 

                                             …………………………………

 

    Zsupán József (1921-1990) huszonöt holdas parasztcsaládban nőtt fel Csesztregen.

    Nagyjából száz éves, úgynevezett kerített, zsuppos házban éltek. Az épület magában foglalta a szobát, a konyhát, a hombár-kamrát, az ólakat és az istállót. A helyiségek a szabadba nyíltak, előttük fedett pitvar futott körbe. Az építmény által körbezárt kis udvart a ganajállás foglalta el – a család együtt élt, kelt, feküdt az állataival.

    A negyvenes évek elején lebontották ezt a nagy boronaépületet és téglaistállót, ólakat, pajtát, majd tágas lakóházat építettek téglából.

    Jóska jó eszű, szorgalmas fiatalemberként húsz éves korára megtanult mindent, amit egy parasztembernek tudnia kell. Elmondása szerint apai nagyapjától tanult sokat. Ez a nagyapa úgy fejezte be az életét, hogy hetvenhét évesen ősszel még részt vett a betakarításban, majd ágynak esett és egy hét múlva meghalt. Nyugodtan ment el, mert tudta, hogy a gazdaságát szeretett unokája veszi a kezébe.

    A történelem azonban felborított mindent: kitört a második világháború, az ifjú Zsupánt behívták katonának, onnan pedig a frontra került. A háborút túlélte. Hazaérve megnősült, gazdálkodni kezdett, gyermeke született.

    Alig telt el néhány év és elkezdődött az országban a beszolgáltatás és az erőszakos tsz szervezés időszaka. József, amíg lehetett, ellenállt. Tájékozott volt a történelemben, a politikában, és a korról alkotott véleményét elmondta mindenhol, ahol csak lehetett.. Hamarosan kuláklistára, majd bíróság elé került azzal a váddal, hogy akadályozza a közellátást és a tsz ellen izgat. Az őt beidéző bíráknak elmondta, hogy elei mind dolgos, becsületes emberek voltak, mind a faluja temetőjében nyugszanak, és ő sem akar mást, mint folytatni a munkát a családi gazdaságban. Egy év börtönbüntetést kapott. Az ítélet kihirdetésekor a döntést hozók képébe vágta, hogy ő inkább elvenné a koldustól a száraz kenyeret, de akkor sem fogadna el egy olyan „utolsó” foglalkozást, mint amilyen az övék!

    Míg börtönben volt, a házába a községi tanács a faluban létrejött gépállomás igazgatóját költöztette családostól. Zsupán felesége és kisfia visszakerült az asszony szülői házába. Rabsága ideje alatt meghalt az édesanyja, a temetésre nem engedték haza. A börtön után újabb büntetés következett: mint megbízhatatlan egyén, egy évig nem mehet vissza a lakóhelyére, Csesztregre. Sopron környékén talált munkát magának.

    Mint semmi az ég alatt, ez sem tartott örökké, egyszer csak elérkezett a hazatérés napja. Jöhetett ismét az újrakezdés: állatokat tartani, kaszálni, kapálni… Az 1956-os forradalom őt is magával ragadta és a többiekkel együtt boldogan vonult a nemzetiszínű zászló alatt a faluban. A menet az első világháborús emlékműhöz tartott (1945 előtt hagyomány volt Csesztregen, hogy a hazafias rendezvényeket az emlékműnél tartották). Ott kérték a társai, hogy szavalja el a Talpra magyart! Rövid gondolkodás után a Szózatot kezdte el: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh, magyar…”

    A forradalom lázas napjai után jött a felocsúdás. Az előző évek elnyomása nem tért ugyan vissza, de a fiatalember látta, hogy a terve, az önálló gazdálkodás nem valósulhat meg.

    Jött az újabb tsz szervezés, amelynek eredményeként Csesztreg majdnem minden gazdája tsz tag lett. Zsupán József a megalakult Petőfi Termelőszövetkezetben brigádvezetői beosztást kapott. Eleinte kevés jövedelem származott a közös gazdálkodásból, ezért mellette otthon az államilag engedélyezett két hold földön gazdálkodott. Kevés szabad idejében újságot olvasott, hallgatta a Szabad Európa Rádiót és figyelte a televízió hírműsorait. A hetvenes években a tsz ellenőrző bizottságának elnökévé választották. A szövetkezetben és a háztáji gazdaságban végzett munkája a családja anyagi gyarapodását eredményezte.

    A nyolcvanas évek második felében már látható volt, hogy változni fog a fennálló társadalmi rend és visszaadják a szövetkezetbe bevitt földeket! Zsupán József régi álma újra megjelent: egyre gyakrabban emlegette, hogy valamikor mennyi szántójuk, rétjük, erdejük volt – hetvenedik születésnapjához közeledve is készen állt az újrakezdésre.

    Az álom nem valósult meg. 1990 januárjában egy napon, miután megfejte a teheneket, tőle szokatlanul, fázósan a kályha mellé bújt. Mint valamikor nagyapja, ő is egy hetet feküdt betegen… A csesztregi temetőben temették el.

 

                                         …………………………………….

 

    2009-ben az iskolai gyermeknap legfőbb látványossága a tűzoltóautó kosarának működése volt – a kosárral gyerekek kis csoportjait emelték a magasba. Az egyik csoporthoz kísérő tanítóként én is csatlakoztam.

    A kosár maximális magasságából elénk táruló látvány a gyerekek számára csodálatos, számomra megdöbbentő volt. Úgy feküdt alattam a falu, mint egy szépen elrendezett terepasztal. A Kerka patakkal párhuzamosan és merőlegesen piros és szürke háztetők sora. Köztük zöld pázsit virágfoltokkal, facsoportokkal. Mozgás sehol. Mintha egy láthatatlan kéz az egészet elrendezte majd magára hagyta volna. – Hol az ember és az állat az udvarokból és a mezőkről? – méltatlankodtam magamban, míg a kosár leereszkedett.

    Hazafelé indultam a szépen felújított középületek és a virágos járdaszegélyek között, majd olyan porták előtt mentem el, ahol a több szobás házban egy öreg, két öreg vagy senki sem lakott.

    A falu lélekszáma nyolcszáz körüli. A régi csesztregi családok gyermekei, unokái valahol messze keresik a boldogulást, igaz, időnként hazalátogatnak. Itt élő fiatal kevés, kisgyermekes család pedig csak elvétve akad.  

    Az udvarokban kiépített járda vezet a nyírt fű, a virágok és a díszcserjék között. Az egykori ólak, istállók, pajták nincsenek meg, vagy ha még állnak is, kamra, garázs, lomtár lett belőlük. Lovakat csak a szüreti felvonuláson látni a faluban – azokat is a szomszéd helységből hozzák. Tehenet páran tartanak, disznót, baromfit is egyre kevesebben.

    A falu határában az egykori rétekre, szőlőkre nem lehet ráismerni. Felnőtte őket a gaz vagy elnyelte területüket az erdő. A szántók műveltek, főleg eladható gabonafélét termelnek rajtuk – a termelők között van néhány régi tulajdonos utóda is (közülük a legtöbben bérbe adták vagy pénzzé tették a földet). Nem indultak újra az 1950-60-as években megszűnt családi gazdaságok, melyek a megszűnésük előtt az itteniek megélhetését biztosították. Sok év telt el e gazdaságok felszámolása óta, így az új generációk nem láttak példát, tehát hiányzik az újrakezdéshez szükséges tudás, hiányzik a pénz, a szorgalom és a vállalkozó kedv.

    A munkaképes lakosok közül legtöbben az egykori gépállomás területén működő két, külföldi tulajdonú gyárban dolgoznak.

    Ahogy mentem hazafelé, üresek voltak az utak, és a falu közepén húzódó, mára pocsolyává lett Kerka-meder fölött hidegen fújt a szél.          

         

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap