Nimród apródjai (Arany Sas pályamű)

eferesz, k, 07/24/2018 - 00:02

2017. március15.
Budapest, Báthory utca

 Történetem a régi időkbe nyúlik vissza, oda ahol a jelen pillanat a jövő korszakába lépett, ember embernek társa volt, egyik a másiknak fejet hajtott, és hagyta, hogy lábat mosson az, aki akar. A megáldott nép vére a szent királyért áramolt, a megáldott király szíve pedig a szent nemzetéért lüktetett. Fényvárosok épültek és az emberek szemtükre megtelt szeretettel. Bőven megadatott mindenki számára a bor és a kenyér. A bűnbocsátás feledésbe merült, hiszen egymás közt rájöttek, hogy elődjeik – az angyalok karától – olyan rezgésbe részesültek, amely harmóniára hangolta őket. Dunai álomra ébredtek, és arra tértek nyugovóra.
 

Dunai álom

Alszik a Duna. Őt ringatja Vénhajó.
Élő a muzsika. Hullámzik sirályszó.
Mi vagyunk benne. Lágy nőnapi utóhang.
Tüzes a szekerünk. Táncoló férfiagy.
Az Összes csillagunk kútkáva. Naptestvér!
Kisarjad a földből származó kapanyél.

Maga módján az összes teremtmény ezt dalolta. Aztán, ahogy lenni szokott, annak rendje és módja szerint egy újabb nap virradt.

 

2017. március15.
Budapest, Kossuth tér

 Hat táltos áll az ünnepi dobogón, hat táltos és egy szem kovács. A szabadság trónját, ahol helyet foglalnak, ezerillatú és szebbnél szebb virágszálak díszítik, na meg tizennégy gyönyörű fülemüle énekli körül. Ehhez a táltosok dobjai is csatlakoznak, fenséges az égből fakadó fényáradat. Ők azok, akik hamarosan beszédet tartanak a nemzetnek és a közösség árbocára felhúzzák a testvériség lobogóját. A kovács erőt sugárzó csendben van, ő hívja a táltosokat, hogy szóljanak az Istenadta és Istenkapta néphez.  Először Őrvidék táltosa áll Lélő kürtjéhez. Bal kezét szívére teszi, jobb kezével pedig az Ország lelkét érinti. Ránéz a népre, aztán magára tekint.
 

Kígyógyökerű Keserűfű:
Kedveseim! Kígyógyökerű Keserűfű vagyok, egy veletek: Az idő jó, a virágok illatoznak és a csalogányok szívből énekelnek. Tudjátok, hogy mi a teendő. A szeretet pecsétje felszabadított, immáron eredjetek és ölelkezzetek. Földanya örül nektek, boldogan mosolyog.
 

Másodikként Muravidék táltosa lép a kürthöz, és megismétli embertársának mozdulatait, mert mindannyian egy lélekcsaládból valók!
 

Alpok Alja:
Kedveseim! Testvéreim! Gyerekek, nők és férfiak! Az én nevem Alpok Alja. Mi mindnyájan azért vagyunk, hogy itt és most, szeretetünket megosszuk egymással. Az én nevem Alpok Alja. Köszönöm Nektek, hogy ismerjük egymást.

Harmadiknak Bácska táltosa következik. Mindenben úgy jár el, mint az előtte levők.
 

Ébresztő Szárny:
Kedveseim! Az Ég és a Föld szülöttei vagyunk. Ébresztő Szárny szól hozzátok. Mondom, járjatok, keljetek nyitott szemmel. Szeretlek Benneteket!
 

Most Meszes Patak, Erdélyország aggastyánja, mutatja meg magát teljes mivoltában Nimród apródjainak. Ő a negyedik a sorban.
 

Meszes Patak:
Kedveseim! Én a természet üzenetét hordozom. Minden úgy jó, hogy összhang van benne. Ne vonakodjatok hinni magatokban, ha életeteket a belső hangra bízzátok az út világos lesz számotokra. Ezért hívnak engem Meszes Pataknak, hogy mindezt megosszam veletek. Égatya vigyáz rátok.
 

A következő táltos a Vereckei-hágó sarja, és az Egy ösvény levegőjét szívja ő is.
 

Jó Lét:
Kedveseim! Szabadok vagytok. Mindig azok. Éljetek! Jó Lét vagyok.

A táltos, aki a hatos számmal bír, nem más, mint a Felvidék embere.
 

Gomba Szög:
Kedveseim! Nézzetek rám, én is nézlek ám titeket. Nimród apródjai, látjuk mi egymást, látjuk még. Áldás! Áldás! Áldás! Kakaskukorékolás és harangbúgás.
 

Abban a pillanatban, amikor elhangoznak ezek a szavak, a táltosok összeölelkeznek, és a testvériség lobogója a magosba emelkedik, rajta egy hullámzó lábnyom, rajta lüktető tenyérvonalak. Ekkor a kovács arra kéri a táltosokat, hogy fogadják közéjük és mindez megtörténik. Így telik el egy nap. Ragyognak békés csillagok. Aki nem hiszi, úgy járjon utána, hogy tudja, minden csoda csak három napig tart.
 

2017. március15.
Budapest, Báthory utca
 

 Történetem az új térbe ér bele, oda ahol a jelen pillanat a jövő korszakába érkezik, ember angyalának társa, egyik a másikra odafigyel, hiszen tisztában van azzal, hogy kivel van dolga, tudja a választ arra a kérdésre, hogy „ki vagyok én?” Az anyaföld aortája.
 

Dunai álom

Alszik a Duna. Őt ringatja Vénhajó.
Élő a muzsika. Hullámzik sirályszó.
Mi vagyunk benne. Lágy nőnapi utóhang.
Tüzes a szekerünk. Táncoló férfiagy.
Az Összes csillagunk kútkáva. Naptestvér!
Kisarjad a földből származó kapanyél.

 

Maga módján az összes élőlény ezt álmodja. Aztán, ahogy lennie kell, annak rendje és módja szerint, magyarságtudatukkal egy újabb egyetemes napra ébrednek.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap