 Jókai Anna
Korszerű, praktikus építmény. Romantikus helyen: közepében a völgynek. Talán csak túl szűk a völgy, túl közeli és túl meredek a hegyek lába. Inkább zárnak a sziklák, semmint tárulkoznak. Nincsen a szem előtt hívó távlat: ezért hiányzik a késztetés, hogy az ember nekivágjon, föl az oromra. Még az édes bánat is hiányzik: hogy nincs erő, tehát úgyis hiába. A kárpótlás a komfort, a könnyű megközelítés és a valóság: itt a legforróbb nyárban is hűvösebb van, kellemes, fojtott illatú hű... (Novella)
|
|
 Szerkesztő A
Ady Endre a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, a Nyugat kiemelkedő művésze, költészetünk táltos erejű alkotója. „Faltörő kos”-nak nevezte magát, s valóban, szenvedélyesen haladt előre útján, s a nemzet jövőjéért ostorozta nemzetét. Új irányt, új utat tört, új időknek új dalaival jelentkezett, s elmét-lelket megmozgató, szimbólumos lírájával új alapjait rakta le a magyar irodalomnak. Vándor volt Ady Endre, aki a magyarság lel... kében is utazott. És utazott saját lelkében is (Hírek)
|
|
 Szerkesztő B
Diósadi Ady Endre, teljes nevén: Ady András Endre[2] (Érmindszent,[1] 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.[3]) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. (Hírek)
|
 Szerkesztő A
Föl-földobott kő, földedre hullva,/
Kicsi országom, újra meg újra/
Hazajön a fiad.//
Messze tornyokat látogat sorba,/
Szédül, elbúsong s lehull a porba,/
Amelyből vétetett.//
Mindig elvágyik s nem menekülhet,/
Magyar vágyakkal, melyek elülnek/
S fölhorgadnak megint.//
Tied vagyok én nagy haragomban,/
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban/
Szomorúan magyar.//
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,/
Kicsi országom, példás alakban/
Te orcádra... (Vers)
|
 Szerkesztő B
Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz/ Súrlódjék az írás Móricz Zsigmond úrhoz./ Szóban hozta vón' el a beteg, ki küldte, / De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte. / Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem, / Adják át Móricznak ezt az én levelem / A könnyes, áldott hang, aki általadja / Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja. // Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond, / Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond. / Ezért is jövök ost hozzád kényes verssel: (Vers)
|
|
 Jókai Anna
A gyermek- és serdülőkor határán találkoztam vele. Ő volt az első költő, aki megfenyegetett. Beoltotta kis életemet a bizonytalanság félelmével: aminek elébe megyek, amibe sürgetően kívánkozom, az nem az eddig elibém tartott képeskönyvek és lovagregények világa, hanem inkább a népmesék kegyetlenségéhez hasonlatos – a mesék igazságtevése nélkül. Ady kicserélte a fejem fölött a Holdat, andalítóan buta, tejfehér bámészpofa helyett zöldezüst, kemény, titokzatos hatalommá vál... (Egyéb)
|
 Kolta Dóra
Európa és a Kelet. Az európai ember gondolkodásában a történelem kezdete óta fontos szerepet foglal el a Kelet, ez a titokzatos, gazdag vagy szegény, elbűvölő vagy primitívnek ítélt távoli hely, amelyet a kontinens lakója hallomásból, útleírásokból, ritkábban saját tapaszta lataiból ismer. Ez a „Kelet” lehet az ókori Perzsia, Észak-Afrika, a Szentföld, Baskíria, a nagy kínai birodalom vagy egy sziget a Csendes-óceánon (Publicisztika)
|
 Turcsány Péter
Ady-parafázis a Fájdalomról /// „Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?” / S ujjaimat kell imádsághoz törnöm? / 2011. augusztus 22. Szombathely /// Élet- és billentyűritmus „Szívbillentyűritmus” // Mirtse Zsuzsa //// Olyan ez, mint Liszt zongorajátéka, / csak élő emberek adják az életjeleket / hangok leütése nyomán! /// Ady-parafázis a Fájdalomról /// Magyar Irodalmi Lap (Vers)
|
|
 Szerkesztő B
Az én magyarságom / / / Az én magyarságom / Mindennél keserűbb, / Mindennél igazabb. / / Az én magyarságom / Véres és fekete, / Véres és szomorú. / / Az én magyarságom / Büszke felleg-orom, / Büszke, nagy sirató. / / Az én magyarságom: / Nincs ilyen átkozott, / Nincs ilyen igazi. / / / / Magyar Irodalmi Lap (Vers)
|
 Szerkesztő A
Az élet a zsibárusok világa, / Egy hangos vásár, melynek vége nincs. / Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, / Megvehető akármi ritka kincs. / Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak / Kufár lélekkel hasznot, üzletet; / Itt alkusznak, amott már áll a vásár, / A jelszó mindig: eladok, veszek!... / / Raktárra hordják mindenik portékát, / Eladó minden, hogyha van vevő: / Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, / Rajongás, hit, eszmény és szerető. / Aki bolond, holmiját olcsón adja, / Az okos min... dig többet nyer vele (Vers)
|
 Szerkesztő B
Nem élek én tovább, / Csupán addig élek, / Amíg a szivemből / Felfakad az ének; / Amíg a lelkemet / Sírhatom a dalba, / Amíg lángra gerjeszt / Ihletés hatalma; / Amíg titkos órán / reám száll a bánat, / Feketén, komoran, / Mintha a világnak / Végzetszerű átkát / Csakis én érezném, / Tépődve annyi bús, / Megfejtetlen eszmén. // Nem élek én tovább, / Csupán addig élek, / Míg vérező szívvel / Ezernyi kétség közt / Még mindig remélek (Vers)
|
|
 Szerkesztő B
Tegnap harangoztak, / Holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok / Gyémánt-havat hoznak. // Szeretném az Istent / Nagyosan dicsérni, / De én még kisfiú vagyok, / Csak most kezdek élni. // Isten-dicséretére / Mégis csak kiállok, / De boldogok a pásztorok / S a három királyok. // Én is mennék, mennék, / Énekelni mennék, / Nagyok között kis Jézusért / Minden szépet tennék. // Új csizmám a sárban / Százszor bepiszkolnám, / Csak az Úr szerelme.. met
Szépen igazolnám. (Novella)
|
 Szerkesztő A
A vonat már rég elhagyta Nagyváradot. Sőt már Élesden is túl zakatol. Ady Endre továbbra is magába roskadva ül a fülkében, és céltalan néz ki a vonat ablakán a messzeségbe. Mert lelkileg arra már fel volt valamennyire készülve, hogy olyan Magyarországot talál, amit a művelt nyugat – ráadásul az ő imádott Szajna parti városában – végtagjaitól amputálva ré... szekre darabolt. De a sokk, mely Biharkeresztesnél érte,... |
 Csata Ernő
…A lelkek temetője // Ez a föld, melyről gesztáink / dicső históriákat mesélnek, / a lelkek temetője ma is, / hol bús édesanyák mára, / hatmillió magzatot / boldogan elvetéltek. // Ez a föld, mely vérben ázott / a szabadság szent zászlaja alatt, / a megölt lelkek sikolyától / hangos ma, és megátkozott / magvának eljövendő / termése is por maradt. // Ez a föld, melyen azok a /
boldogok ma is, akik nem élnek, / pityókaföld, mely felett mérges / bogyók teremnek s szapora (Vers)
|
 Jókai Anna
Életre kelteni azt, aki végleges szellemi halálba távozott, vagy eszményeinek hatósuga ra saját korával elenyészett, szánalmas kísérlet lenne, csinnadratta, görögtűz. Ami viszont folyamatossá gában, a nap világosságával működik, azt nem szerencsés egyetlen alkalomban mértéktelenül túlfuttatni, a bőség gyönyörét a csömörig erőszakolni. A „Petőfi-év”-ben éreztem úgy, a kevesebb (és válogatottabb) tisztelet anyag mélyebben érintette volna a nem... (Novella)
|
Szavazás
Belépés
Kiemelt művek
Hírlevél
Reklám
