Jankovics Marcell
Boldogasszony, anyánk - A magyar Mária-kultusz

Boldogasszony a magyar ősvallás anyaistennője. Szent Gellért püspök javaslatára a térítők Szűz Máriára vitték át e nevet (vö. Boldogságos Szűz Mária). Ősi magyar boldog szavunk így lett a Szűzanya latin állandó jelzőjének (beata, beatissima) magyar megfelelője mind a nép ajkán, mind az egyházi gyakorlatban. A magyarok Mária-kultusza közel egyidős a keresztény hit felvételével, és a nyugati kereszténységben (Tudomány)

Bús Balázs
Város a városban

Nyugalom és gazdagság. Ha Budapest legrégebbi része kerül szóba, talán ez az a két fogalom, mely a távoli múltból köszön vissza ránk, a XXI. század emberére. Az aquincumi romokig ér a történelmi emlékek végtelen rétegződése, mely az értő szemek előtt megmutatja Óbuda különböző arcait. A római légiósok korától, Pannónia születésétől kezdve a XIV. században az országnak egyetemet adó mezővároson át egészen a mai belső óbudai városképet... (Publicisztika)

Ircsik Vilmos
A nevető ember

Ha foglalkozásom felől kérdeznek, magabiztos ember létemre is zavarba jövök: elvörösödöm, hebegek-habogok. Persze, könnyű annak, aki kijelentheti, hogy teszem azt kőműves. Mennyire irigylem a könyvelőt, a fodrászt, az írót, akik egyszerű, közérthető hivatalt viselnek, amely nem igényel hosszadalmas magyarázkodást. Bezzeg én a fenti kérdésre kénytelen-kelletlen ezt felelem: nevető vagyok. Ez a kijelentés óhatatlanul... (Humor)

Turcsány Péter
Az ismeretlen vándor

Németh László (1901-1975) // »Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán / nagyfiúk hadánál, akik kaján / vigyorral röhögték botlásaim / homok- és téglavárak sáncain;/ ajkamon a szó lett hát keményebb, / nem voltam jó grundokon vezérnek, »Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán/ nagyfiúk hadánál, akik kaján/ vigyorral röhögték botlásaim/ homok- és téglavárak sáncain;/ ajkamon a szó lett hát keményebb,/ nem voltam jó grundokon... (Vers)

Szerkesztő C
Jókai: Petőfi-keresők

Elhallgata régen a lanton a húr;/ Megfogta a rozsda a kardot;/ Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;/ Sziv elfeledé, elhordta a szél:/ Álom vala az csak, reggelig tartott./ Fű tudja: miért zöldebb a mezőn/ Egy folton, a melyre a vér hullt?/ A hagyomány tudakozza Homérrul/ Azt, hol született, s ahol elholt./ Oh halva bizonynyal a dalnok.// Itt látta az egyik a földre leesni;/ Ott szólt vele más a csatában;/ Sirjához az útfelen búcsura járnak;/ Másutt még visszakerültire várnak:/ Itt él, (Vers)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 5/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Eperjes Károly
"Az igazat mondd, ne csak a valódit" 18/25

- Ezek szerint nem politikai pártok, hanem értékek alapján kell választani. - Úgy van! Az ember értékek mellé tegye le a voksát, és ahhoz keressen egy olyan politikai pártot, amelyik azokat a legjobban képviseli az Isten és az ő számára. - De mint minden intézményben, itt isvan egy emberi oldal, ami gyakran azt eredményezi, hogy a párt vagy szervezet tagjai nem képviselik tökéletesen az ügyet. - Úgy van, ez is igaz. Ez az emberi... (Könyv)

Szalay Károly
Napjaink humoráról

A humor, a szatíra, a vicc útjai kiszámíthatatlanok. Jókai még azt hitte: „a humor csak szabadelmű és felvilágosult népek tulajdona”. Meg volt arról is győződve, diktatúrában nem él a nevetés. Azt hitte, a „kereszténység diadalával egy időre el kellett hallgatnia a néphumornak”. Ma már tudjuk, az elnyomás, a diktatúra, lett légyen az ideológiai vagy szuronyt szegező, képtelen elejét venni a kinevetésnek. 1951-ben csepeli tanítványom bátyját azért... (Humor)

Dörgő Tibor
A színház mint jótékonysági intézmény

Néhány érdekesség a XIX. századból. - Ma már elképzelni is nehezen tudjuk, milyen jelentősége volt a színháznak a XIX. században, a tévé, a film, a magnó, a rádió előtti korban. A művészet életszerűen látható és hallható eseménysorának szemlélhetésén kívül a színház volt az a hely, ahol estéről estére több száz ember összegyűlt a város lakosságának legkülönbözőbb rétegeiből. (Publicisztika)

Doma-Mikó István
Az ebéd

Az eperfa alatt töpörödött kis öregember falatozott. Kalapja illedelmesen a kecskelábú asztal sarkán nyugodott, előtte újságpapíron egy karéj kenyér és két szem főtt krumpli. Egy hatalmas bugylibicskával időnként leszelt egy karikát a krumpliból. Úgy vágta körbe a hüvelykujjával megtámasztva, mint mások a drága kolbászt: vékonyra, finomra, abban a titkos reményben, hogy úgy több lesz. Az asztal sarkán a pihekönnyű fuvallat meglibbentett egy papírcsomót (Novella)

Szerkesztő C
Arany János: Kedves barátom...

Kedves barátom, lelkem jobb fele!/ Mi volna édesebb dolog nekem,/ Mint írni hozzád, írni íveket,/ Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,/ Meg tudja a szent, millyen gondolat./ S mégis te feddesz és panaszkodol,/ Halott-beszédet tartasz síromon,/ És több eféle. Megvallom, fiu,/ E szemrehányás, e feddő levél,/ E szenvedélyes "meghaltál" kiáltás,/ E lecke ízű dorgáló beszéd,/ Ez a lelket leöntő nyakleves,/ Ily megrohanva, ily... (Vers)

Kenessey Csaba
Beszéd a Magyar Újságírók Közössége 1996-évi közgyűlésére

Tisztelt Közgyűlés! Megrendülve állok itt Önök előtt, mint egy álom, úgy tűnik nekem az, hogy ma Magyarországon működik ill. működhet egy polgári szellemiségű, nem a kormány által irányított újságíró csoportosulás. Hosszú évtizedek álma valósult meg számomra 1990-ben, mely mit egy üstökös hirtelen tűnt fel az égen, majd lassan egyre csökkenő fényerővel világosságát vesztve... (Könyv)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 4 /6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Lakatos Mihály
Szótlan alszik el

A falu lassan álomba szenderül./ Sötét van nyolc után… Most veszem észre,/ Hogy már nincs soká… hogy csendben elvegyül/ A tájban a nyár egy-két csepp vére./ Utcánként bejárja az éj a falut./ Valahonnan a dombok közt szökött be./ Elaltat mindent, csak a koszos főút/ Zajos néha még, belezúg a csöndbe./ Magatehetetlen, hűvös este van./ A természet áll, és bénultan figyel,/ A derűs nyár csak tűri hangtalan./ Hogy vérzik, aztán szótlan alszik el.// Magyar Irodalmi Lap (Vers)

Zalán Tibor
Ó kövek Budája

Lakos az ember csakis valamitől lesz. Attól, hogy belenő valamibe, ami visszafelé őbelé nő és terjeszkedik tovább. Beleöregedni nem lehet egy környezetbe, csak belefáradni abba. Környezetünk akkor a miénk, ha mi nem lehetünk máséi. Akkor vagyunk otthon, ha nincs távolság testünk, lelkünk, a szellemünk és a minket körülvevő szűkebb világ ethosza között. A benne levés így felcserélhető az én vagyok-kal, a mi vagyunk-kal. Törekvésünk egybeesik (Publicisztika)

Steinné Gruber Katalin
Ők csak mentek

(id. Kecskés János és Stein József elmondása alapján) Hideg októberi nap volt. 1956-ot írtunk. Napok óta ostromolták Budapestet az oroszok. Az egész főváros éhezett. S a vidék megmozdult! Élelmiszergyűjtésbe kezdett. Falunkban az akkori nemzetőrök oroszlánrészt vállaltak ebben a munkábanis. Házról-házra jártak és kérték az embereket, hogy ki mennyit tud adni, tegye meg. Az akkori Kultúrházban volt a gyűjtőhely. Sokan személyesen vitték oda amit fölajánlottak a... (Könyv)

Szerkesztő C
Petőfi: A XIX. század költői

Ne fogjon senki könnyelműen/ A húrok pengetésihez!/ Nagy munkát vállal az magára,/ Ki most kezébe lantot vesz./ Ha nem tudsz mást, mint eldalolni/ Saját fájdalmad s örömed:/ Nincs rád szüksége a világnak,/ S azért a szent fát félretedd. // Pusztában bujdosunk, mint hajdan/ Népével Mózes bujdosott,/ S követte, melyet isten külde/ Vezérül, a lángoszlopot./ Ujabb időkben isten ilyen/ Lángoszlopoknak rendelé... (Vers)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap