Szerkesztő C
Kölcsey Ferenc: Töredék

Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,/ Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;/ Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem/ Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség./ Nyúgoszik az zöld lombjai közt a nemzeti béknek,/ Ez ragyog újra midőn tele fénye dalomnak elönti,/ S színe varázs súgáraiban szállítja fel ismét/ Őseim árnyaikat, kik az őszkor napjait élték,/ Kölcsey nemzetség, Ete hű maradéka, kit egykor/ Don (Vers)

Papp Lajos
Újratöltve: "Bízzatok, Magyarok!"

Beszéd a pécsi Rendszerváltó Nagygyűlésen: "A Szellem, Erkölcs forradalmárait nem lehet kifárasztani. A megszólítottakat nem lehet az utcákról, a terekről visszaszorítani a karámok közé, a panelboxokba, nem lehet visszacsalogatni az ólakba vályúkba öntött moslékkal. Hiábavaló vágyakozása a mammon szolgálóinak, a zsarnokoknak, hogy megunjuk, hogy belefáradunk. Nem tudják kivéreztetni a Fény gyermekeit. A küldött emberek, a... (Egyéb)

Koczeth László
Magyar szívekben élsz...

A Doni áttörés hős magyar áldozatainak emlékére - Egy honvéd monológja a Don vidékéről 1943-ból. // Dermesztő hideg van./ A távolban egyvégtében ágyúznak a muszkák./ Sűrű, jeges hó szitál./ Futás közben körözve gomolyog forró lélegzetem./ A bajszomról egy darabig számba csurran a leheletemtől megolvadt hólé, mint tavaszelőn a csatornánk szapora cseppjei, majd megdermed a végén./ A szakasz már szétoszlott./ Sokat (Novella)

Balassay Kornél
Újratöltve: A Nílus partján

Áldomásos jó bor volt, / Mit kaptunk az ókortól, / Piramis tövén kedden / Setét, langyszellős esten. / / Sokezer holdév óta / Magyarul szólt a nóta, / Pálmafák tövén kedden, / Setét, langyszellős esten. / / Fáraólánytól loptam / Édes csókot titokban / A Nílus partján kedden, / Setét, langyszellős esten. / / / (2010, Vénasszonyok nyara) / / / Magyar Irodalmi Lap / / / (Vers)


Vadra várva...

Az Úr és a hit az ami örök, a becsület bizony, néha megkopik,/ anyagias, felszínes, ripacs az ember, ám erről sosem álmodik./ Neked mid van, mit gyűjtöttél, mi hol kapható?/ Mit olvastál, s az tetszett e, ma ritkán hallható./ Rossz irányba halad az ember, az ész tiltakozik,/ gyönyörű lesz a reggel, a köd felszáll, hajnalodik./ Emeld az égfelé szemed és láss, Isten minket soha el nem hagyott,/ sivár életen a természet csak sírt, sosem kacagott.// Rohansz mert... (Vers)

Szerkesztő A
2000!

Alkotóközösségünk és Olvasótáborunk tagjai, sorstársaink és barátaink! Üdvözlünk Benneteket! Ez a kétezredik írás a Magyar Irodalmi Lapon. Köszönetet mondunk benne minden hűséges írónknak és olvasónknak, akiknek együttműködésével Lapunk betölthette hivatását. Kellemes Veletek együtt tanítani és tanulni. "Hass, alkoss, gyarapíts!" A világosság legyőzi a sötétséget, ha teszünk érte. Nyelvünk tovább él, sőt, szépül és gazdagodik, ha teszünk érte, Irodalmunk (Hírek)

Szerkesztő C
Vörösmarty: A korcsokhoz

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?/ Mi készt ezekre? büntetlen/ Fog hát az undok visszaélés bennetek/ Tenyészni, gyáva fajzatok?/ Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,/ Midőn serényen ébredez,/ Imez fajúltak átkosan kelő hada/ Alázza, dúlja, dönti meg./ Attila nyelve (melynek intő hangira/ Remegve tért ki a világ/ Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál/ Korunkban ennyi megvetőt./ Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk/ Fő kincse... (Vers)

Jókai Anna
Rezsőke örök 1/2

A férfi gyakran szólongatta harmadik személyben önmagát. „Ferenc úr szomorú.” „Ferenc úr megint köhög.” „Ferenc úr költözködik.” Ezzel a trükkel szélesítette álló életét epikus hömpölygéssé, s ezzel a stiláris elkülönítéssel tette elviselhetővé, ha a sors olykor lódult egyet-egyet, persze vesztére, váratlanul. A gyerekek ravaszságát őrizte, akik ösztönösen próbálják így önmaguktól – a legrejtettebb ellenségtől – önmagukat távol tartani. „Ferenc úr ismét pórul járt” – a vallomás (Novella)

Lukáts János
Apja, lánya, erdeje…

Naplórészletek, erdőrészletek - „Megy a gőzös…” Krónikással és Melindával, vagyis apjával és lányával kanyarog, döcög Egeren át észak felé. A táj meghúzza magát az elegáns Mátra és a markáns Bükk között, ki-kitér az óriások arculatformáló akarata elől, hogy megőrizze önmagát. (Ügyes!) Hivatkozik történelmi érdemeire (Felnémet és Almagyar – de milyen jellemző a két előtag!), felmutatja ma már inkább csak fantáziamozdító romvárát... (Novella)

Koczeth László
A Vitéz Költő

Költőnek lenni csodálatos, nyomorúságos, felemelő, porba hullajtó nehezen megfogalmazható érzés. Az voltál. A legnagyobbak közül való. Szerettem volna Veled csavarogni az országban Debrecentől Komáromig, Csurgótól Keszthelyig. Vígan együtt borozgatni a barátokkal, verselni, rímeket faragni, örülni tavasznak, ősznek, udvarolni a korzózó kisasszonyoknak, átélni együtt a diákélet, az ifjúság ezernyi csínját, örömét. Kedveltek a lányok, nem szépségedért,... (Publicisztika)

Balogh Bertalan
Eltűnt a társadalmak öntisztító rendszere

Szinte mintha tegnap történt volna: apám vívni tanult, mert a katonatiszt párbajképes kellett legyen. Mulatságos volt a nagy hasával atlétatrikóban és fekete klottgatyában. A párbaj már az ő idejében is ritkaság volt, de ő még olyan szellemben nőtt fel, amelyben az embernek becsületbeli kötelessége volt a szemétembert kettéhasítani, vagy lelőni, mint egy rühes kutyát. A társadalom öntisztító rendszere (Publicisztika)

Szerkesztő A
Csatlakozunk! Békemenet Magyarországért

Békemenet Magyarországért - A Hősök terétől az Országházig, január 21-én. Mi, magyar demokraták, akik hiszünk egy erkölcsös polgári demokráciában, hiszünk a nemzet függetlenségében, hiszünk hazánk jelenében és jövőjében, akik saját akaratunkból választottunk magunknak kormányt, amelytől hazánk felvirágoztatását várjuk, a kommunizmus és posztkommunizmus lélekölő évtizedei után egyre növekvő... (Egyéb)

Szerkesztő C
József Attila: Nem! Nem! Soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége/ Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!/ Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!/ Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!// Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,/ Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,/ Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,/ Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!// Majd nemes haraggal rohanunk előre,/ Vérkeresztet festünk majd a határkőre/ És... (Vers)

Jókai Anna
Ember tervez

Soha optimistábbat, mint ez a Lázár! És Lázár szülei, persze. Hiszen keresztelhették volna annak idején Elődnek: gyökeres magyar név! De sose lehet tudni, merre fordul az idő, és a hangsúlyos magyarság esetleg előnytelen. Hasonló okokból nem praktikus az Iván vagy a Richárd sem. A tucatnév viszont már eleve elszürkít, a Bódogokat pedig kinevetik. De egy Lázár! Az csak jól járhat. Ha marad a szegények szegénye, van vigasztalása: föltámad egyszer, bizonyos. (Novella)

Szilágyi Balázs
A síp: Hol kezdjem újra? (5. rész)

Hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, és elkezdtem gondolkozni. Hol szúrtam el a múltkor? Mit kellene máshogy csinálnom ebben az új életben? - Ez eléggé ledöbbentett. Mármint hogy kitaláljam, mit kezdjek az új életemmel. Nem volt annyira könnyű, mint aminek elsőre gondolnád. Mint amikor az ember áll a cukrászdában, és nem tudja, melyik süteményt válassza. Mind szép, mind (Egyéb)

Koczeth László
Magyar szürke

feszíts a földnek / gombos szarvadat / s bár kigurult / közüle ékes napkorong / orrod büszke párát fúj / nem tűrt melleden a kolonc / / fehérnek tetsző / komisz kuvaszok / harapják véknyad / türelmed véges / éltető csordakút messze / délibáb ködében / csak megsejlik / a szabadság / az édes / / vesd fel büszke fejed / hisz évezreden / át tűrted zsarnoki béklyód / hagytad terelni a csordád / indulj hát / ura vagy pusztádnak / / ne bőgj / ez a hang nem... (Vers)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap