|
A mese a könyökünkön jön ki. A história az öreggel, a fiával meg a szamárral. Némelyek idézgetik: lám, úgyse lehet mindenkinek a kedvére tenni; ezért aztán, hacsak nem akarunk nevetségessé válni, arra hogy ki mit mond, nem kell odafigyelni. Mások felháborodnak, a demokráciában lejárt mese ez, a tanulság az önkényeskedőket segíti. Hohó, ma már nem úgy van, hogy csak bandukolunk az úton, komótosan, vagy ami gyanúsabb, célra tartva, a többiek... (Novella)
|
Pillanat! Óh, te aranyforgácsa a lomha időnek,/
hopp, ide toppantasz közibénk, s már látjuk a hátad/
elviharozni, te arcátlan, szép lepkemadárka!
Mondd, kibe’ bízhatnék, ha te nem szállnál ide, ho/zzám./
Lepjél meg, te, a menny legléhább ihletadója!//
I.
//
„Óh, százszor boldogtalan, én, ki e nagyszerü testben/
élem az állati lét nyűgét, s keseregni e sorson/
nincsen mégsem erőm, mert – lám! – lebilincsel a jólét (Egyéb)
|
Bazga egy délután arra ébredt, hogy irtózatosan kolompolnak. Próbálta magát mélyebbre vájni a vackán, csuhos pokrócokon, megpenészült szőrgombócokon keresztül jutott végre a bezöldült farostlemezekhez. A biztonság kedvéért még magára húzott két gipszkartont, füleit szőrgombóccal dugaszolta be, fészkelődött, és tovább hortyogott.
Aztán mégis fölkelt, lábaival kotorászott az ágy alatt, de sehol sem lelte a... (Egyéb)
|
Dédapám diófája / / /
Diófát ültetett/
dédapám./
Reszkető kézzel,/
betegen/
Kossuth seregéből/
hazatérve/
- verten./ /
Csontja az/
ó-temetőben sárgul,/
arca fakó fotón/
mosolyog,/
de fája ma is él, és/
diót ad kinyújtott/
kezembe./ /
Példája hangos:/
"Harcolj, ültess!" / / /
Magyar Irodalmi Lap / / / (Vers)
|
|
A mese a könyökünkön jön ki. A história az öreggel, a fiával meg a szamárral. Némelyek idézgetik: lám, úgyse lehet mindenkinek a kedvére tenni; ezért aztán, hacsak nem akarunk nevetségessé válni, arra hogy ki mit mond, nem kell odafigyelni. Mások felháborodnak, a demokráciában lejárt mese ez, a tanulság az önkényeskedőket segíti. Hohó, ma már nem úgy van, hogy csak bandukolunk az úton, komótosan, vagy ami gyanúsabb, célra tartva, a többiek... (Novella)
|
A rendszerváltozás óta az államadósságot illetően, melynek kamatterhei az országot gazdaságilag agyonnyomják, nem nyugodnak le a kedélyek. Jó pestiesen mondva, a tankok diktatúráját követi a bankok diktatúrája! Az adósságtömegért ma senki sem akar felelősséget vállalni, folyik a politikai Fekete (!) Péter-játék. A választópolgárok azonban kezdenek átlátni a szitán, a kormánynak
már nem sikerül az adósságokért is az elmúlt... (Tudomány)
|
Elsárgult újságkivágás kerül elő a lomjaim közül: az egyik versprózám. Nézem, nincs rajta dátum. Olvasom, és emlékszem, valamikor harminc-egynéhány évvel ezelőtt írhattam:
Seft
Ha ki akarsz irtani egy kultúrát, ne a népet öld le, mert akkor szolga nélkül maradsz! Szent szobraik hitelét ingasd meg inkább, a hitüket, az eszmerendszerüket. Az már nagyon elég - mondta álmomban az Ős-parazita, és üveggyöngyöket adott az indiánnak... (Egyéb)
|
- A köpeny a művészettörténetben is
a gondviselésnek, a védelemnek a szimbóluma. A keresztény művészetben Máriát gyakran ábrázolták hatalmas köpenyben, ami alól kikandikálnak az
emberek, akik hozzá fohászkodnak védelemért. Ez a "védelmező köpönyeg"-
motívum valószínűleg azóta létezik a
művészetben, amióta az emberek palástot, köpenyt hordanak.
- A "skapuláré"-imádságban is ezt
kérjük Máriától... (Könyv)
|
– Neved?
– ...........
– Tévedsz. Tetteid?
– ............
– A vétket meg nem fojtottad. A kísértést befogadtad. Közölnivalód?
– .............
– A Törvény nem ismerése nem mentesít. Enyhít csupán. A Bíróság dönt; fellebbezés lehetséges.
2
– Neved?
– ............
– Hazudsz. Cselekedeteid?
– .................
– Otthonossá tetted a gonoszt. Közölnivalód?
– ...................
– Tudtad a törvényt. Mégis megszegted. Súlyosbító körülmény. A Bíróság dönt; fellebbezés nincs.
3
Az ítélet:
Általános átnevelő tábor. (Novella)
|
|
„1945. augusztus 13.-án, két nappal a háború vége előtt a Kisarazu Légitámaszpontról egy öngyilkos egység indult bevetésre. Elöljáróm, Nisimori Josiomi őrmester így szólt hozzám: "Kawano, most meghalok. A te egyenruhád tisztább. Cseréld el velem, hogy méltó módon érjen a halál." Fájó szívvel adtam át pilótaruhámat, amit három nappal későbbi bevetésemre, saját halálomra... (Riport-tudósítás)
|
- Az mindjárt kiderül – matatott zsebeiben a rendőr szonda után – ejnye, hova is tettem? No, mindegy, leheljen csak rám jó erősen!. A felszólításra, Yamada, mint férfi és szamurájok büszke leszármazottja, tudta mivel tartozik őseinek. Megigazította sokdioptriás szemüvegét, és csatatéren haldokló sebesültek módjára, akik utolsó erejükkel harsogják, hogy „éljen a haza”, mindent beleadott a lehelésbe. Japán sokezer éves történelmi... (Humor)
|
|
Szegény Magyarország / / /
Ötvenhat lyukas zászlaján /
a címer pusztán ragtapasz; /
mára kilyukadt a haza is: /
közepén halt meg a vigasz. /
A nemzet körös-körülre átköltözött, /
ő tart össze minket: az üldözött. /
Vagyunk: /
foszló anyagban cérna sorsa /
voltunk: /
hajdan nép /
legyünk: /
majdan horda…? / / /
/ Magyar Irodalmi Lap / (Vers)
|
A falurombolás témájához
- Szél kavarja fel az ázott faleveleket, néhányukat a föld sara nem hagyja felszállni, oda tapasztja, odaragasztja önmagukhoz, visszahúzza a szaladni, elvágyódni merőket. Így vagyunk mi magyarok a szülőföldünkkel, ahova a mag lehullt ott ereszt gyökeret, ott cseperedik fel a növényke, ott hajt virágot, hoz termést, ott ernyed el és kerül vissza az élet örök körforgásába. Valahogy így gondolta a mi idős házaspárunk Imre bácsi (Novella)
|
Fontos dolgokat tanulhat meg az ember a majmokat tanulmányozva. A természet bölcsessége fedezhető fel például abban, hogy noha a falkaközösség, azaz családközösség borzasztó fontos a magasrendű állatok között, a férj, vagyis az uralkodó hím jogait a természet mégsem támogatja eléggé, sőt a nőstényekbe jóformán szándékosan, és éppen a faj erősen tartásáért oltotta be a hűtlenségre való (Publicisztika)
|
|
– Ugyan hol tanyáztok ti, rimanócok?
– A föld alatti földszinteken. Elvágyódtál innen, érted jöttem, elviszlek. Csak az ereszkedés macerás. Odalenn már minden automatikus. Minél lejjebb, annál tágasabb. Minél sötétebb, a díszkivilágítás annál pompázatosabb! Dínom-dánom, ihaj-csuhaj, lébecolás. S ja… csak úgy mellékesen: meg se kell soha halnod!
„Mit veszthetek? – gondolta Henri. – Hívjam Hannát is?” De... (Novella)
|