Jókai Anna
Ady ajándékai

A gyermek- és serdülőkor határán találkoztam vele. Ő volt az első költő, aki megfenyegetett. Beoltotta kis életemet a bizonytalanság félelmével: aminek elébe megyek, amibe sürgetően kívánkozom, az nem az eddig elibém tartott képeskönyvek és lovagregények világa, hanem inkább a népmesék kegyetlenségéhez hasonlatos – a mesék igazságtevése nélkül. Ady kicserélte a fejem fölött a Holdat, andalítóan buta, tejfehér bámészpofa helyett zöldezüst, kemény, titokzatos hatalommá... (Egyéb)

Kolta Dóra
A Kelet-motívum újjáéledése - Orientalista gondolatok Ady prózájában

Európa és a Kelet. Az európai ember gondolkodásában a történelem kezdete óta fontos szerepet foglal el a Kelet, ez a titokzatos, gazdag vagy szegény, elbűvölő vagy primitívnek ítélt távoli hely, amelyet a kontinens lakója hallomásból, útleírásokból, ritkábban saját tapasztalataiból ismer. Ez a „Kelet” lehet (Publicisztika)

Szerkesztő A
1919. január 27.-én hunyt el Ady Endre, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője

Diósadi Ady Endre, teljes nevén: Ady András Endre[2] (Érmindszent,[1] 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.[3]) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást.. (Hírek)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Lőrincz Anna - Égiriadó

Konyha, piszkos kő, kevéske liszt, egy tarka fejkendő, meggondolatlan röhögcsélés – ennyi maradt csupán a régi világból. Az ócska, recsegő rádió egyre csak szólt: ontotta magát a pocsék muzsikát és a politikai híreket. Testvérkéimmel, Marcsival és a kicsi, görbelábú Zsuzsival éjjel-nappal zsibongtunk. Szidott minket édesanya miatta; csak ránk nézett és máris sírtunk. Hárman voltunk... (Novella)

Lukáts János
„Ez légyen ostorod…” P.E. grófné levelei Rodostóba, M. K. úrfinak - 26/37

XXVI. - Venécia 27. Septembris 1730. - Nagy bikfic vagy ám te, lelkem, fiókám, mondhatom. Úgy jártál el a dolgomban, ahogyan egy gyakorlott bujdosó teheti, akinek minden fontosabb, mint a maga dolga meg az „édes nénje” dolga, aki… szóval, aki olyan, amilyennek én a bikficeket szeretem. Köszönöm néked, hogy Perában jártál, még ha... (Könyv)

Fehér József
Az alkotás öröme

Még kisgyermek voltam, amikor az egyik délután szántóvető nagyapám behozott egy általa faragott széklábat a konyhába, és megmutatta a mamának: „Nézd! Ilyen lett…” S kutató tekintetével nagymamám arcát, mozdulatait figyelte, hogy az elkészült művet milyennek találja. Napokkal előtte eltörött az öreg konyhaszék lába, s nem volt bognár a közelben, aki megjavítsa. Hogyan is lett volna, amikor nagyszüleim kint laktak a tanyán, jó messzire a falutól, ahol... (Egyéb)

Bakay Kornél
A Szent Jobb és a Szent Korona

SZAKRÁLIS MAGYAR EREKLYÉK. Előadás 2003.december 8-án. - István király szentté avatásakor 1083-ban az 1038.augusztusában eltemetett király holttestét a fehérvári Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház középső hajójának közepén létesített sírjából felemelték (elevatio). A test fehér márványból faragott szarkofágban nyugodott, amelynek fedelét azonban három napon... (Tudomány)

Tusnády László
Az anya ábrázolása a török és az olasz irodalomban 1/5

A „Termő ékes ág” című kötetünkre hivatkozom, ha az anyáknak írt, róluk szóló olasz és török irodalmi alkotásokat akarom felvillantani. Az Olvasó számára a szép alkotások ismertetése, bemutatása mellett a téma megközelítésével is újat akarok mondani, ezért fordítok figyelmet több olyan nyelvi jelenségre is, amely élmény lehet mindazoknak, akik a nyelvben nem... (Tudomány)

Szerkesztő A
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Orosz T Csaba
A harangok másért szólnak

A legkisebb is számít. - Dénes bátyám, ha törököt fogunk ugye a görbe kardja lehet az enyém? – kérdezte Péterke izgatottan. - Te csak hordd a vizet szógám! – szólt az öreg morcosan – Ki hallott már olyat, hogy magyar vitéznek török kardja legyen? – dohogta az öreg és szúrósan nézett a toporgó gyermekre. Az nem foglalkozott az öreg rossz kedvével, boldog reménykedéssel várta a „ Csatát”. Árva fiú volt. Kálmi Dénes vitéz uram vette magához az... (Novella)

Fehér József
"Ha Botticelli magyar lenne..."

Érzékeny lélekkel áldotta meg az ég azon embertársainkat, akik alkotói életutat választottak maguknak földi létük beteljesítésére. Megkapták hozzá az erőt, akarom mondani a tehetséget, hogy szavakba önthessék, festőecsettel vászonra vihessék vagy csodálatos zenéjükkel közvetítsék a Mindenség szépségét. Sajnos, megszoktuk már, hogy rohanunk, szaladunk, és a nagy sietségben észre sem vesszük: mennyi (Publicisztika)

Kiss Dénes
A “titokzatos” magyar nyelv törvényei és játékai

Aligha véletlen , hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL! Aki magyarul... (Tudomány)

Koczeth László
Az utolsó dallam

Befejeződött a második világháború - Felbúgott a sziréna. A bolt előtt állók hirtelen futni kezdtek. Amikor lélekszakadva beugrott az óvóhelyre, már süvítettek is a bombák. Félelemtől tágult, rettegő szemek néztek rá. A sarokban egy copfos kislány pityergett, magához szorítva kifordított lábú mackóját. Az emberek nem szóltak egymáshoz, csak vártak. Robbanások zaja hallatszott odakinn és a repülőgépek búgó, majd elhalkuló hangja. Hirtelen kiszaladt az utcára és futni kezdett. (Novella)

Turcsány Péter
Történelmi ősz Székelyföldön

Orbán Balázs, Tompa László/ s a ma élők lelki üdvéért// Az ember, mint a földi párák/ összegyűlt hada,/ felhővé burkolva száll,/ már nem önmga.// Vonzza őt az időtlen múlt/ szellem serege,/ de terheit nincsen sehol/ hely - letennie.// Kifakad olykor, villámlik,/ körlángja pusztít,/ táncba hívja egíy-egy vidék/ szellem-seregeit.// Máskor csöndes bánatában/ könnycseppje pereg,/ s lelkek rezonanciája/ véle együtt lebeg.// Ó, a nap sütése (Vers)

Kő-Szabó Imre
A jutalom

Vető József ezen az őszi szombati napon ott ült a külvárosi ház emeleti folyosóján és cigarettázott. Ötvenkét éves, napbarnított, szikár alakja férfiassá tette. Drótkeménységű hajára volt büszke, amely napjainkra elveszítette fényét és sötét színét. Egy kicsit úgy tűnt, mintha lisztet szórtak volna egy pillanatra, a fejére. Ő ezt egy tisztes, őszes halántéknak nyugtázta. Az asszony főzött a konyhában, az ablak nyitva, így szabadon áradt ki a babgulyás kellemes illata... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap