(Normandia, liget, várak) //
Csupa dráma,/
csupa idill,/
csupa romantika,/
megőszült fenyőfák/
és vadalmafa,/
vasmankók/
tartják az ágakat/
s a rózsaillat/
partra vetve tátogat./
• • •/
A hervadás vértócsái/
hattyútollakkal/
keverednek,/
de petúniák virágoznak/
égieknek,/
földieknek./
• • •/
Középkor!/
legendák és mesék/
története/
miként szól?/
Egymásba forrt/
népek, hadak, csaták;/
de misztikák/
bánatát/
miképp adjuk át…/
egy torony, egy piéta... (Vers)
|
|
Szerző és téma – úgy gondolom – olykor sorsszerűen találkozik. Tízéves gyermek voltam, amikor nem sokkal szülőfalum Magyarországhoz való visszacsatolás után nagyszüleim és keresztapám elvittek Abaújnádasdról a Hegyközön át Széphalomra. Maradandó emlékem nem maradt erről a látogatásról, de élt bennem a tudat egy nagy író... (Könyvbemutató)
|
…Valamiféle összehangoltság, egyberezgés. Lenyugovás; bizonyos fokú csönd. Semmi széthúzás, semmi tépése a közös takarónak. Nincs kedv a különbözésre. Közös a csúcsa a szeretetté gyúrt két akaratnak. Négyszárnyú lepke a lélek. A test is csonka, ha el kell válnia. A lépteket egymáshoz mérik. Többé nem sietnek. Sátrat bontani egyik sem vágyik. Külmezőkre nem tekinget. A megérkezés elnyújtott élvezet, a ritmus állandó, lüktetése a közömbös órát is átdobogja. (Novella)
|
|
hánykolódás évszaka/
ez az éjszaka is –/
halott emléken s helyzeten/
kívül mit visz a víz.//
Ki hallott rólad:/
„Boldog Ararát”?!*/
Az Isten megtalálja-e vajon/
elsőszülött fiát?//
Engedékenység szép tele,/
mikor nincs más hatalom, ország:/
a hóember forró markodban/
elolvadt igazsága a valóság.
– – – – – – – – – – – – – – –//
Érzékenység befagyott ablaka./
Egy elakadt emberöltő nehéz/
futamai a fagyban. Három év/
önkínzás és elidegenedés (Vers)
|
Mint beregszászi szőlősgazda, elbocsátott pénzintézeti alkalmazott népfelkelő hadnagyként a zászlóaljparancsnok úr segédtisztjeként szolgáltam az orosz fronton egészen 1915. május nyolcadikáig, amikor is megbokrosodott lovam a földre vetett és sok méter távolságra magával hurcolt.
Azóta bajtársaimmal nem találkoztam.
*
Miután a városból visszaértünk a rutinpályára, a vizsgabiztos kezet nyújtott, hogy sikerült, megkapom a jogosítványt, és kiszállt az autóból.
Oktatóm szólt, hogy húzódjunk egy... (Humor)
|
Rendkívül szerény volt, rokonszenves a csapattársak számára is. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgott meg ellenfelet. Amellett hihetetlen, bámulatos cselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan, amit nem lehet megmagyarázni. Baróti így könnyen és gyorsan megtalálhatta a nagy hármast, Göröcs, Albert, Tichy személyében. A külföld is fölfigyelt erre a... (Egyéb)
|
Megrendülten értesültünk, hogy néhány héttel 70. születésnapja után ma eltávozott közülünk a magyar labdarúgás legendája, Albert Flórián.
Albert Flórián, becenevén Flóri, vagy Császár, 75-szörös magyar válogatott, az egyetlen magyar futballista, aki megkapta az Aranylabdát. Rendkívüli sportteljesítményével sok elismerést szerzett Magyarországnak és a magyarságnak.
Ezúton... (Hírek)
|
Ülök a szobámban. Csendben, egyedül. Odakint a folyosón rendőrök jőnek. Hangosak, s kopogtatnak.
Kívül, belül csupa csend vagyok.
– A rendőrség van itt. Nyissa ki! – mondja az egyik, a másik meg csak kopogtat.
Nem nyitom ki, mondom, de csak magamban. Kifelé még inkább hallgatok.
A zsaruk összetanakodnak.
– Lehet, hogy nincs itthon.
– Vagy igen.
– Mi?
– Mi mi?
– Mi igen!
– Nem értem.
– Mit?
– Azt, hogy mi igen.
– Nem mi vagyunk itthon, hanem ő.
– S nem nyit ajtót?! (Humor)
|
„Négy dolgot nem szeretek – írta Margó a naplójába –, a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mert ilyenkor új cipőt kell vásárolni. Különben minden stimmel.”
A lakásban három tükör van: egy ovális, egy fekvő téglalap és egy négyzet alakú. Épp hogy az arca belefér.
– Hogy ebből problémát csinálsz, nem mutat emelkedett gondolkodásra – mondta valamelyik tanárnő, még a szakközépben. – Sőt, primitív, hogy így fejezzem ki magam.
– Az élet sokrétű – mondta a főnöke, (Novella)
|
- A kamasz fiatalok hite gyakran
meggyengül. Fontosabb számukra, hogy
a hit nélkül élő kortársaikhoz igazodjanak, mint az, hogy továbbra is a szüleiktőlkapott istenhit szerint éljenek.
- Kamaszkoromig bennem volt,
hogy talán pap leszek. De hát a Jóisten
olyan szépnek teremtette a másik nemet, hogy éreztem, ebből balhé lesz.
Úgyhogy ha görög katolikus lettem
volna, akkor ma egy színésszel kevesebb lenne, mert akkor egy (Könyv)
|
Mint forró állkapocs/
Szeretjük egymást,/
mint az állatok,/
szerelmünk fogva tart,/
mint forró állkapocs;//
náladnál tovább/
én nem láthatok,/
világunk kitárul/
s egymásba mos.//
Bezárul és százszor kinyílik,/
lihegő, éhes száj – az életünk,/
aranyban derengő alkalom://
a szívemet s a szívedet/
visszafoglalod – s én vissza-/
foglalom.//
(2011. szeptember 7. Pomáz) (Vers)
|
|
Végrendelet helyett E.-nek//
Nincs ígéretes fiatalság, nincs ürügy./
Felfaltál minden energiafölösleget,/
fölfogtál minden fölfoghatatlant,/
az Isten képzetét is beleértve./
Trágyáztad bőven a történelmi talajt,/
elűzted együgyű vagy jóhiszemű/
őrangyalaidat. Már csak ösztöneid/
mutatnak fügét mohóságodnak/
tudás és nem tudás határán./
Mi lesz hazával, társsal, ellenséggel/
s az öt-hat kirámolatlan, telt fiókkal? –/
Néhány egyéniséggel találkozhatsz még/
persze, nem csupán a... (Vers)
|
Az elmúlt évtizedekben a nevelésben, a magyarságtudat ébrentartásában és nemzeti értékeink megőrzésében nagy hiányosságok mutatkoznak. A hatalom az erkölcsök tudatos lerombolásával igyekezett az egész társadalmat korrumpálni. Ennek eléréséhez különféle eszközöket alkalmaztak, a megfélemlítéstől a meghurcolásig, a megélhetéshez szükséges előfeltételek megteremtését biztosító "együttműködésig" mind megtalálhatók. A... (Könyv)
|
(Bálint Tibor emlékének)//
Ha úgy érzed, hogy valami egészen kiürült,/
az már a halálhoz viszonyulás létformája:/
előre- és visszafutás oda, ahol/
a körvonalak elmosódtak és a/
legvégső lenni-tudás megértésének/
lehetőségén kívül egyéb nem maradt.//
Aggályoskodó műgonddal szemügyre/
venni a rothadásnak indult fércelést –/
„Mikor is érzékeltem először a bomlást?”//
Az értelemre sunyító felbérelt lárvaarc,/
avas szag ül meg a puhány ráncok között;/
s közben a fontoskodó pátosz: a... (Vers)
|
Ekkor, hóna alatt egy vaskos borítékot szorongatva Vihaross is odalépett a pulthoz, ahol Lovaggal már órák óta téptük a szánkat, mesélte később Artúr a Babilonban. Fél füllel olykor belehallgatózott abba, amiről beszélgettünk, mondta, és amit hallott, attól bizony elcsüggedt. Unja már, mondta Vihaross, unom már, hogy egyébről sem esik szó, mint a szenvedések, ráadásul szerelmi szenvedések önmarcangoló és céltalan... (Novella)
|
A költészet mindig jön,– csodálatos magyar nyelven szólva – a költészet a jövő,/
aki elindult feléd,mint egy hajnal, mint egy távoli szép nő (vagy férfi),/
és bármilyen régtől indult is, jelenként érkezik meg./
A költészet a te találkozásod a jövővel./
Találkozásotok pillanatában támad föl a költészet:/
1.Aphroditéként a semmi habjaiból/
2.eljövetelkor pillantásod szellőjétől megelevenedve/
az elsárgult pergamenen.//
És a költészet el is szalasztható./
Látod, Horációm... (Vers)
|
Többnyire nem tűnik föl, hogy járva-kelve nem hagyunk magunk mögött nyomot. Egymillió lépés Magyarországon. Naponta kétmillió ember kopog ide-oda Budapesten. Az hány milliárd lépés? Hány milliárd nyom nélküli lépés? Eltűntnek nyilvánítva? Hiába a megtett kilométerek, ha nincs utánuk nyom. Mennyire más átgázolni a hómezőn. A hó: Isten palatáblája, mely őrzi utad. Álmod és utad – maradandóság. Visszatekintesz, és... (Novella)
|