Turcsány Péter
A lemondás - Hol van az ember

Már régen minket Isten/ orsóján pörgetnek,/ mint nagyanyáink, mikor/ szőtték a téli ruhát,// te is egy szál, mi is néhány,/ fájdalmas szőttes a nemzet,/ ki tudja, hogy melegíti-e,/ vacogtatja-e jövendőnket?// Mire szövik ezt a ruhát?/ fátyol lesz, hogy eltakarja/ bűneinket? Szemfedő lesz/ búcsúztatni véreinket?// Komor magyar karácsonyunk/ nem hoz nekünk ajándékot,/ árván didereg Jézuska,/ nincs aki rá ruhát tegyen (Novella)

Bojtor Iván
A vizakirály

Ónszürke délelőtt volt. A szemerkélő esőben, csak két horgász gubbasztott a rakparton. Az első, amelyiket megszólítottam, még csak rám se nézett, a második beszédesebb volt: ­– Viza? Itt? Egyetlenegyről tudok. Valamikor a nyolcvanas évek végén, az Árpád - híd mellett akasztották meg. Persze nem verték nagydobra, mert ide sereglettek volna a hiénák, az elektromos kütyüikkel, és kipusztítottak volna mindent. Azt hallottam, az utolsókat mind Paks környékén fogták ki... (Novella)

Balogh Bertalan
Agymosás

Amikor meghalt az öreg svéd király, a holttesttel végigrobogott az országon a gyászlimuzin, és meglepetésre, és minden szervezés nélkül, ott állt a nép úgyszólván az ország egyik végétől a másikig az autópálya mentén, száz és száz kilométereken keresztül, komoran, és fájdalommal a szívében, hogy lássa, legalább egy pillanatra, és legalább a kocsit, ami a holttesttel elszáguld előttük. Az a generáció állt ott (és ez benne a különös),... (Novella)

Szabó Jolán
Darazsak

Ha nem tápláljuk a tüzet, az bizony kialszik. - Lehet, hogy a teste már fárad, kevesebbet bír, ám a lelke, az bizony fiatal marad. Géza barátja a harmadik házasságát nyüvi, de nem biztos abban, hogy ez lesz az utolsó is. - Megfiatalít, öregem, egy új nő megfiatalít. Ismét lesznek céljaid és meglátod, hogy milyen szép a világ. A kiürült, seízű házasságot el kell dobni, mint egy üres flakont! Gedeon két évvel ezelőtt még nevet rajta, Géza már csak ilyen. Egyetemista korukban is... (Novella)

Jókai Anna
Gyerek a kövön

Régebben szerettem a forgalmas utcákon, a nyüzsgő nagykörúton sétálgatni. Figyeltem a rohanást, a hajszában égő arcokat, mulattam az elkapott mondattöredékeken, azon, milyen fontoskodó hangsúllyal képesek az emberek teljesen lényegtelen dolgokat közölni egymással, vagy éppen vitatkozni, semmiségeken. „Megmondtam a Janinak” „És akkor az a hülye azt mondta” „Te nekem ne beszélj” „Hányszor kértelek már” – Szotyolát köpdöstek szerteszéjjel, fagylaltot nyaltak, elszántan... (Egyéb)

Mila
A könyvbemutató

Élményben gazdag napom volt Avi Ben Giora könyvbemutatója kapcsán. Kedves internetről ismert emberekkel találkoztam.Zűrzavarból sem volt hiány De minden jó, ha a vége jó. - Valóban bolondos ez az április. Nem csak arról van szó, hogy reggel hét ágra süt a nap, majd jönnek a felhők, úgy tódulnak, mintha valaki űzné őket, azután szétválnak, az egyik részük a jobb szárnyon, a másik a bal szárnyon vívja az égi csatát, és senki sem kerül ki győztesen, mert a viharfelhőket elfújja... (Humor)

crisclod
Arany Sas Díj pályamű (2013) - Pista evangelizációja

Pista vézna, étvágytalan gyermek volt. Nagy katolikus családból származott. Vasárnaponként mindig eljárt a templomba lelkiekben gyarapodni, elsőáldoznia kellett, elvárták tőle. Ment is céltudatosan, de őt sosem kapta el a hév, mint más gyermeket. Nem szívesen ministrált, s nem is repdesett az örömtől, ha kapott két szem cukorkát. Pista úgy járt a templomba, mint öreg gazda a mezőre, kötelességből.

Kühne Katalin
Ecce homo

Munkácsy Mihály városunkban élt gyermekkorában. Büszkék vagyunk rá. Híres műveit megismerhettem, néhányat múzeumunk őriz. Az művész nehéz életéről és az Ecce homo c. művéről írtam le gondolataimat, amit ez a csodás alkotás keltett bennem. - Diák korom egyik legemlékezetesebb osztálykirándulása alkalmával látogattunk el Debrecenbe, a Déry Múzeumba. Ott láttam először Munkácsy Mihály passiósorozatát, az Ecce homo-t, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota (Egyéb)

Szerkesztő A
1900. május 1-én hunyt el Munkácsy Mihály festőművész

Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy (született: Lieb Mihály Leó,[1] Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész. Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztaloslegényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az... (Hírek)

Czakó Gábor
Böff

A jól nevelt Kisszerkesztő némileg izgult a rigófüttyös délutánon: mit szól a tisztes urakból és hölgyekből álló társaság az ő vaskos történetéhez. Mit szólt volna? Próbáltak ők már elég malacságot, nem beszélve arról, hogy éppen mangalica szalonnát kóstolgattak, Édesszájú Lóorvos ajándékát. Természetesen hagymával, puha házikenyérrel, sőt némelyek zöld fokhagymát is harapdáltak hozzá, a tavaszi kert legfölségesebb ízét. S tudjuk, hogy (Novella)

Szerkesztő A
1620. május 1.-én született gr. Zrínyi Miklós

Zrínyi Miklós, gróf (horvátul: Nikola Zrinski) (Ozaly,[1] 1620. május 1. – Zrínyifalva, 1664. november 18.) horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus. Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, nemzeti párt szervezésével kívánta elérni. 1663-64-ben nagy hadi sikereket aratott, azonban a bécsi udvar veszni (Hírek)

Szabó Jolán
A kökényszemű

Esténként puha léptekkel kerülgeti az álom, hiába hívogatja lecsukott szemmel, csak flörtöl vele, kacérkodva elsiklik mellette, anélkül, hogy megérintené. Pirkad, mire elbódul, s álomtalan, fáradt álmából hatkor ébreszti a szomszéd kutyájának ugatása. Akkor indul munkába a gazdája. Felkel és fél órát a kádban áztatja magát, élvezve, hogy a habfürdőtől bőre sima lesz és illatos. Fogat mos, szellőztet, kávét főz és kinn, a teraszon, belekuporodik vackába, a szebb időket látott fotelágyba... (Novella)

Turcsány Péter
Tékozlásaimból visszatérve

A sors engem végül is / jóváhagyott, / lettem egy fejezet / a történelemben, / mely engem is így és úgy / hánytatott, / / próbára tett, s a próbát, / hová helyezett, / álltam ott, / de a nemzetet / - kinek nemzettem én is / kedves, jó néhány / gyermeket -, / / mivé emelhettem én? / menthettem-e / és védhettem-e / túl fél évszázad rongyos / ütközésein? / / nemzedékem, / ölelhetem-e révbe érten / engem ölelő / véreim? / / adhattam-e (Vers)

Bónizs Róbert
Arany Sas Díj pályamű (2013) - Egy visszautasíthatatlan ajánlat

Krisztus után ezerháromszáznegyvenhat őszutójának eme szokatlanul enyhe napján kellemetes langy szellő zizgett a fák bíborba fordult makacs-maradék levélzete között, és a nap sugári oly erővel melengették a Bükk hegyoldalait, hogy nem szükségeltetett még gyapjúkapca, bélelt zeke, szőrmés süveg viselete. - A barátságos képű idegen úr

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap