Fehér József
Mondd, mi történik velünk!

A "Valahol Magyarországon" címmel, most készülő új regényembe tekinthet bele ezzel a részlettel a Kedves Olvasó. Sok mindennel foglalkozok én ebben a könyvben, amitől hosszú ideje szenvedünk. Ami arra késztetett engem, hogy tollat ragadjak és megírjam mindazt, ami bennünket bánt. Sajnos, ezeket már annyira megszoktuk, hogy napjaink részévé váltak a világunkat sokszor más megvilágításban, torz... (Könyv)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
Jókai Mórról

„Nem mondok én ódát dicséretedre,/Mint a magyar költészet nagyjai,/Furulyaszó az én versem, merengve/És andalogva hódol, Jókai!/A régi gyermek hálás szíve áldoz/Mesemondó, nagy gyermekünk, neked,/Ki földeríted a magyar családot,/Ha sorsunk egén beesteledett.” (Juhász Gyula: Ének Jókairól) - 185 éve, 1825. február 18-án született Jókai Mór,... (Tudomány)

Szerkesztő A
1904. május 5-én elhunyt Jókai Mór regényíró, országgyűlési képviselő

Dr. Ásvay Jókai Móric (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.[1]) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. Egyik... (Hírek)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Turcsány Péter
Odüsszéusz szigetén

Ó, ’Omér’, mivel is lennék hű én szavaidhoz,/ fúrtagyú és leleményes Odysszéusz földjére ha léptem?/ Lám, csak a hála hevével szólhatok én Hekatéról,/ s Posszeidon, a szakállas, mint fogadott a kegyébe!// Jöttem Szkítia szikjeiről, s dajkál e csodás táj,/ körte elébb, majd szőlő, lágy lugasokban a szép kedv,/ mind, mit a gyermek Odysszéusznak az apja adott már,/ itt van hát körülöttem ez esteli dús fogadáson!// Senki se hinné el – de az ifjak halk dala várt itt,/ éjjeli... (Vers)

Balogh Bertalan
Új Világrend

Lehet, hogy sikerülni fog az emberiség tökéletes becsapása, vagyis lehet, hogy megvalósul egy időre az a világ, amelyben mindenütt demokrácia lesz, minden országot az Új világrend helyi gondnokai fognak irányítani, és bégető nyáj lesz az emberiség. Lehet. Az előjeleket máris látni lehet: a nemzetek különleges voltát máris tagadják a hatalmi körök, sőt a tömegek is hülyén bólogatnak hozzá; az Új világrendről, erről a mesterséges... (Publicisztika)

Jókai Anna
„Szépben rejtett jó”

Berzsenyi így határozta meg a poézist. „Szépben rejtett jó.” Gondolom, az ihletett próza sem más. Vitatni, ha nem is kell, de lehet. Mi imádjuk a vitákat. Mindenki okos, senki se bölcs. Mondjuk, mondogatjuk, „esztétika”, „erkölcs”, s ketten se ugyanazt értjük. Én egy kicsit belefáradtam a beszédbe, különösen ha magyaráznom szükséges a számomra evidenciákat. Az üresség, amit káprázatos ügyesség varázsol „mintha-valamivé” – valóban mutatós – de nem szép. A panelprédikáció, amelyben... (Egyéb)

Czakó Gábor
Bájoska

Barna adjunktus kissé csapzottan érkezett a társaságba. Órát tartott ugyanis az egyetemen, s munkája évről-évre jobban megviselte. A helyzetet Szőke adjunktus így magyarázta: azért butábbak a mai diákok az előző nemzedéknél, mert a gimnáziumban immár az általunk nevelt tanárok oktatják őket. Szőlősgazda töltött nekik ősi rizlingjéből, hogy a bor karcossága észhez térítse őket. Barna adjunktus belefogott a mesélésbe. - József Atilla ódáját (Novella)

Döbrentei Kornél
A tenger

Nagy Lászlónak// Az árboc hegyében halálfejes tajték a kalózlobogó./ Elrabolni jöttünk habon szálló Ophéliát. A boldog/ Bach lelke misézik, jaj, ezer orgona: tenger! Jajgató/ cipőkben mezítlenek menetelnek: tenger! Annyi eloldott// hányást ragadnak el a sárga monszunok! Az Úr/ döglött báránykáit a Golf-áram dajkálja ölén./ Türelem evangéliuma: tenger! – Gótikus halakban tunyul,// őzgida-hangon esdekel a varázsló az aszály éjszakáján, (Vers)

Tusnády László
Tizenkét török népdal (89)

Az alább olvasható török versek a korábban bemutatott Az ember hangja című színdarab egyik fejezetét alkotják. A nagy terjedelem és a könnyebb áttekinthetőség miatt a költeményeket részletekben közöljük; a verseket három fejezetre (és ezeket alfejezetekre) osztottuk: Tizenkét török népdal; Régi török költők; Huszadik századi török költők. A három fejezet Az ember hangja három részével tehát (Vers)

Turcsány Péter
Füzesi hálaének

(Sükösd Sándornak, családjának s gyülekezetének Ördöngösfűzesen)/// Dombok közötti lankás völgy,/ óvó óriások tenyere védi,/ álmok és lápok mámora tölt,/ ragyog minden, ami ó, ami égi.// Ó, téli nap, kegyelmet ígérő,/ csendül a szájon igénk,/ vágyunk és jövőnk, az istenfélő,/ szerelmet fúj köribénk.// Isten-szerelem, falusi templom,/ csizmák a jégen, át a hídon,/ Teremtőnk, nézz le reánk:/ látod, a lelkünk érted kiált! (Vers)

Fehér József
A kenyér illata

Emlékszel még a frissen sült kenyér illatára? A mosolygós, dúcba szakadt, hóbélű cipókra? Gőzölögve sorakoztak a kanapéra helyezett gyékényen, miután a mama a forró leheletű kemencéből hosszú nyelű falapáton kiszedegette, és vizes kisseprűvel becsapkodta őket. Jóízű illattal telt meg az eresz alja, a tanya félig nyitott előtere. Ilyenkor mindig kérleltük a mamát: szegje meg a kisebbiket. A nagy kés máris hersegve szaladt, kihasítva nekünk a... (Egyéb)

Ircsik Vilmos
A vértanúk dala

Amikor elkezdődött az 1957-es iskolaév, egyszerre vezér és játék nélkül maradtunk. Viktort, aki egy évig itt lakott a nagyszüleinél és velünk járt iskolába, visszavitték Pestre. Nélküle pedig elképzelhetetlenek voltak az utcai tankcsaták, amelyekben a gépállomás kiselejtezett traktorai, pótkocsijai, vetőgépei jelentették a ruszki tankokat, bennünket pedig bölcs vezérünk két részre osztott: a traktorokra, pótkocsikra, vetőgépekre kerültek (Humor)

Jókai Anna
Érték és mérték

A kézzelfogható, tapintható érték a külső körülményektől függ. Amíg a külső körülmények normálisak – vagy mondjuk így: megszokottak, érték az arany, a pénz, a műtárgy, a szőrme, a kocsi, az ingatlan. Aztán történik valami, az idő kizökken hétköznapi medréből. Kitör a háború. A pénz papírronggyá válik. A kocsi harci eszköz. Az arany elásva lapul. A műtárgyat széttörik vagy eltüzelik, a szőrme is csak annyit ér, hogy a fagyban talán melenget. A házat porig rombolják. Szüleink, nagyszüleink (Egyéb)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap