Lukáts János
„Ez légyen ostorod…” P.E. grófné levelei Rodostóba, M. K. úrfinak - 2/37

II. Konstancinápoly 5. Augusti 1720. Vitéz uram, így kellene szólítanom tekegyelmedet, lelkem, fiókám, vitézi voltodat mi sem mutatja jobban, mint ahogy leírod, miként jártad meg a tengert, miként élted túl és hogyan csúfolád meg leveledben. Nekem azért továbbra is inkább „lelkem, fiókám” maradsz, mert nincs az a tenger, mely elmosni képes volna két (Könyv)

Doma-Mikó István
Újratöltve: A riviérai rendőrség fenegyereke

Ne ilyen lanyhán üssön, hanem gyorsan, férfiasan, keményen! – pattogott a mester. Az nem lesz jó - szabadkozott hősünk szerényen, mert már így is sok volt a rovásán. Gyerünk, gyerünk - pattogott a mester - mire vár még? Pierre egy vértanú lemondásával készülődött az aktusra. Később a fegyelmi bizottság előtt a foghíjas mester eképpen adta elő az esetet: "Csak affft kértem, hogy üffön, de mint egy faltörő koff... (Riport-tudósítás)

Feledy Balázs
Varázslat, irónia, bravúr

Gondolom, Önök is úgy vannak a dologgal, hogy ha belépnek egy kiállításra, főleg ha az „egytermes” bemutató, akkor körbepásztázzák tekintetükkel a látottakat, és rögtön van egy első benyomásuk. Én magam legalábbis így vagyok ezzel. Aztán természetesen a művek alaposabb végigtekintése folyamán alakulhat ez az első benyomás, belső képünk is természetesen változhat, sőt kell is változnia, hiszen így lesz teljesebb a befogadás, a... (Novella)

Sebeők János
Tiszta őrület

Eszperente lecke: kecske kellene. Hozzák be a kecskét, igen. Egy kecske kellene nekem. Nem bolondultam meg, a történetnek szakálla van. Beállít a rabbihoz a kimerült családfő: „Rabbi, ez így nem mehet tovább. Nem bírom tovább. A gyerek éjjel-nappal csak bőg, az asszony követelődzik, a nagymama szenilis, a nagypapa hajthatatlan és szűk a hely, egy putriban lakunk.” Töpreng egy ideig a rabbi, majd így szól: „Vigye be a kecskét.” Hát, ha a rabbi mondja… Jó. Beviszi (Egyéb)

Szerkesztő A
1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc költő

E napon született Kölcsey Ferenc nemzeti költőnk, a Himnusz írója. Atyját, a nemesi származású Kölcsey Pétert, ki álmosdi (Szatmár megye) birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elvesztvén, édesanyja, Bölöni Ágnes a hat éves fiát Debrecenbe küldte iskolába. Bal szeme világát gyermekkorában feketehimlő következtében elveszítette.[2] Mikor Kölcsey anyja, ennek 11 éves korában... (Hírek)

Bene Zoltán
Szeptember

A láz múltán, midőn a néhány napja ájulásig vert és kevés híján meglincselt színész, Alaky József újra fel tudott ülni a szekéren, s végre nem forró vért hányt, de keserű epét, Verspataki Bella, az egykoron sokszoros Júlia, a hajdanvolt szépasszony, aki még elvirágzásában is bírt némi csáberővel, végre álomra hajthatta a fejét. Röpke álmában újra látta a könnyáztatta férfiarcokat, a hanyatló zászlókat, hallotta a káromkodásokat, szitkokat, fogadkozásokat... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Olvadáspontig hevítve

Az utcán futott össze a kélt testér. Üdvözölték egymást. Ernő a CBA-ba indult valami vacsoráért. Tamás a bátyja, csak úgy dolga végeztével, minden cél nélkül őgyelgett a városban. Ez a kora tavaszi, esti szürkület, olyan furcsa vöröses fénnyel színezte meg a nyugati égboltot. A város főutcája lármás volt, az emberek jó kedvvel sétáltak. – Este otthon leszel? – kérdezte röviden Tamás az öccsét. – Nem! Hét után elmegyek! – Ágneshez? – Igen! – Komoly (Novella)

Cservenka Attila
A Csoda

Feledés homálya övezte lelkem üdvét, / régen eltörött szerelmemnek fényes kedvét. / Hitem kimerült. Bánatom végtelen vala. / S váratlanul tavaszba fordult szívem dala. / / A feketeségből tündöklőn felragyog, s oda / vonzza tövissel kirakott szívem a Csoda. / a tündéri teremtmény: szeretlek örökre. / / Szeretlek, mint rügyéből éledő a napot, / mint szorgos méh a színes virágillatot. / Kívánlak, mint rettentő kőszirteken habot / tajtékzó (Vers)

Balogh Bertalan
In flagranti evolúció

Fontos dolgokat tanulhat meg az ember a majmokat tanulmányozva. A természet bölcsessége fedezhető fel például abban, hogy noha a falkaközösség, azaz családközösség borzasztó fontos a magasrendű állatok között, a férj, vagyis az uralkodó hím jogait a természet mégsem támogatja eléggé, sőt a nőstényekbe jóformán szándékosan, és éppen a faj erősen tartásáért oltotta be a hűtlenségre való fundamentális hajlamot... (Humor)

Bakay Kornél
Finnesítés 1/2

Őstörténetünk és nyelvünk erőszakos finnesítése ellen emeli fel szavát a nyelvész Marácz László (Amsterdam) és a régész-őstörténész Bakay Kornél (Budapest). I. rész Nemrég jelent meg második, bővített kiadásban a finnugrista Rédei Károlynak, a bécsi egyetem emeritus professzorának "Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája." című könyve, a Balassi Kiadó gondozásában. Nehezen hisszük el, hogy a második kiadásra azért (Tudomány)

Pruzsinszky Sándor
A festészet veszélyei (3/3)

(A műteremben. Oldalt Ádi fekszik a heverőn. Középen a festőállvány, a csaknem üres vászonnal. A tükör előtt Mari áll, dús haját fésüli.) ÁDI (hirtelen felébred, felül) Azt hittem, még álmodom. MARI Rosszat álmodtál? ÁDI Én mindig rosszat álmodom. MARI Mi volt az a rossz? (Megfordul, mosolyog.) Elhagytalak? ÁDI A tengerparton aludtunk, egymást átölelve, meztelenül, a forró homokon. Beborított a hajad bársonya. Aztán már csak a szelet... (Egyéb)

Bene Zoltán
Leszáll a Nap

Az a bizonyos ősz, amiképpen az egész országban, úgy a Bányatelepen is embert próbáló, komoly felfordulást okozott. Ahogy hallottam, a Bányatelep a falun kívül, egyben a falu fölött helyezkedett el, s nevének megfelelően a hegy gyomrában terpeszkedő szénbánya dolgozóinak otthonául szolgáló házak alkották. Nem csak földrajzilag különült el a völgyben húzódó településtől, de számos egyéb jellegzetességében is, s nem csupán... (Novella)

Hörcher Ferenc
A nap vége

A vándor a nap végére egyre nyugtalanabb. / A vidék erre már nem ismerős, öles fák / takarják el a kilátást, / köztük furcsa szél szalad, / s az erdei útnak egyszerre vége szakad. // Akkor leül a földre, tenyerébe hajtja fejét. / Halántékán érzi, lüktet / gy kiálló ér, / ahogy áramlik-szalad fölfelé a vér, / valami furcsa homály borítja el szemét, / mintha egy fátylat hajítanának / felé… // És tudja már, innét többé ki nem talál. / Rejtelmes susogást hall, ez (Vers)

Horváth Lajos
Glevitzky Irén, a XX. századelő ünnepelt énekesnője

Mindig rendkívül érdekelt, milyen emberek éltek előttünk Veresegyházon. A 119 éve született Glevitzky Irénről, a magyar operajátszás és dalműéneklés ígéretes, de korán kihunyt csillagáról szeretnék írni a kedves Olvasónak. Fent nevezett “úrhölgy” 1921-től lakott falunkban férjével, dr. Laborfalvi Nagy Lajos ügyvéddel, aki ekkor nyitott irodát a Fő úton, a mai Jakab-féle ház... (Tudomány)

Doma-Mikó István
Újratöltve: Az idő ablaka

Erdélyi vízió, amely megjelent az amerikai Magyarság 1990. ápr. 17-i számában. "Kiderült, hogy amit első látásra dombhasadéknak véltem, az egy földkunyhó álcázott bejárata, aminek árnyékos félhomályában egy öreg pipás-puskás ember ül. A múltszázadbeli mordályt keresztben nyugtatta a térdén, de a keze a ravaszon pihent, és az arcában volt valami, ami nem sok jót ígért… Mondják, hogy az életösztön csodákra képes. Magam sem tudom,... (Novella)

Pruzsinszky Sándor
A festészet veszélyei (2/3)

(Félig leeresztett redőny, festőállvány, rekamié, a padlón tv-készülék. Ádi az állványra helyezett vászon előtt áll, bámulja, húz egy-két vonalat rajta, nagyot sóhajt. Bejön Mari.) ÁDI Mari! Nahát, épp rád gondoltam! MARI Tudom. ÁDI Az Angyal. MARI Micsoda? ÁDI Megsúgta neked. Ugye hogy megsúgta? MARI Kicsoda? ÁDI Hogy egyfolytában csak rád (Egyéb)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap