Korunkban húsznál kevesebb királyságot ismerünk. Akad monarchia, amelyben az uralkodóknak még koronája sincs. Az utolsó, klasszikus értelemben vett királykoronázásra több mint fél évszázada került sor.
1953-ban klasszikus ceremónia keretében a jelenleg is uralkodó II. Erzsébet brit királynő fejére tették fel a koronát. A monarchiák nem mindennapi szakrális eseményére 55 évvel később, 2008. augusztus elsején kerülhetett újra sor. Brit minta és... (Riport-tudósítás)
|
A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt.
A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)
|
1.//
Két szám között a számtalan újabb szám:/
méltó nevet te adhatnál-e nekik?/
Zénón nyila s a gyorslábú Achilles –/
úton vannak hát mindketten azóta…/
S futok én is, valót nem ér a lábam,/
kövek, számok közt láthatatlan híd tart,/
hisz így jött közénk, tanítva vízre lépett./
Az idő fény, szólt, de beárnyékolja szemünk,/
majd távozott az új fénynek alkonyán./
2.//
S most rettegést szül minden újabb lecke,/
szentélye körül állunk kék fák alatt,/
hol Ő (Vers)
|
Az elmúlás előtt már (mímeled bár?) /
nem osztozkodsz velem, mert nincs közös /
vagyonunk. Emlékeink régi raktár- /
világa roskatag hodály, ködös /
és levegőtlen; átvészelni benne /
azt a keveset, ami hátravan (?) – /
nem én volnék, ki válogatós lenne ,/
s nem te, aki jövőnkért nyugtalan. /
Halántékom mögül mint vad hiúz /
kiles még rád az ősi bujaság; /
posztmodern polgárnőként te „ne nyúzz!” /
kiáltással állod (nem a csatát)/
szavad, hogy: hol a mámor már nem él ,/
ha van is lyuk,... (Vers)
|
Szabadkoztam egy darabig, mint a babaarcú, de csontja velejéig cafat ribanc, és kezdtem felvázolni a sztorit, amit titokban és önmagammal összekacsintva, egyenes adásban és abban a pillanatban ötöltem ki:
"Nos, adva van egy buzi fiú".
"Nocsak!" - figyelt fel rám megváltozott arckifejezéssel bámulva ki a busz ablakán, mintha latolgatná, hányféle jó irányba is tud kanyarogni egy szál, ami ebből a pontból indul.
"Sőt, nemcsak (Humor)
|
|
Ment-ment, mendegélt László király a sereggel most éppen Horvátország felé. Hogy Ilona húgát akarta-e meglátogatni, aki a horvát királyhoz, Zvonimirhez ment feleségül vagy éppen valami hadi dologban járt, mert a horvát urak lázongtak, ma már nem lehet tudni.
Kétségtelen azonban, hogy Zala vármegyében kocsikázott lőcsös szekéren, a szűkebb értelemben vett Göcsejben. Hát, mi történt (Tudomány)
|
A kórházat okkersárgára festették. Természetesen csak kívülről. A teremfalak fehérek maradtak. Kissé elhúzódott a munka. Tavasztól ősz elejéig álltak az állványok az amúgy is kicsi ablakok előtt.
A betegek mégsem zúgolódtak. Hallgatták a beszűrődő utasításokat és a munkások hetyke válaszait. Nyikorgott a vödör és a lánc. Meg-megroppant a deszkapalló a kőművesek gumicsizmája alatt. Hol itt, hol ott kopogott a kalapács. A zajok biztonságot és reményt adtak. Aludni... (Novella)
|
I.
//
Istenem, de rég/
találkoztunk, most/
mások által hamarost./
Egy kávéházban,/
vagy a Tabánban./
holtakból már ez se: rost.//
Se hogy Ragúza,/
zene nem húzza/
Ottlik kávéházában./
A Halász Petár/
párkányt már nem jár,/
szerelme-hamarjában.//
Ah, Adriani/
Alíz, lejárni/
így tud óra, rajongás./
Az Alíz nekem/
verébszerelem,/
egy holt kicsikénk, nem más.//
Gyere, jaj, bice,/
tört lábad visz-e,/
képzeld szárnyad/
haza, hazább, hazába?//
A... (Vers)
|
Az öregember a semmibe révedt.
A kukában matató keze a sonkás-zsömlére tévedt.
S hogy mi volt a bűne?
A múlt rezsim miért verte, űzte?
Mert 56-ban a lyukas trikolort, az ablakába tűzte!
Öreg volt, rokkant és éhes.
Felnyitotta a kuka tetejét, éppen bele akart nézni, amikor
egy durva hang ráripakodott.
"Húzz el innen, öreg, mert a falra kenlek!"
Ez a másik sem volt már fiatal.
Az öregember összerezzent.
Agya, mint egy komputer, dolgozni kezdett.
Összehúzott... (Novella)
|
Szeretettel hívjuk Önt, hozzátartozóit és barátait
a Magyarok Világszövetségének Székházába (Bartók terem)
H – 1052 Bp., Semmelweis u. 1-3.
Brády Zoltán: Olyan flashom volt...
című rövidpróza kötetének 2011. december 15-én 18 órai
kezdettel tartandó bemutatójára.
A kötetet bemutatja és az íróval beszélget:
Aniszi Kálmán esszéíró, szerkesztő, ny. egyetemi oktató.
Helyszín: Bp., V. ker. Semmelweis u., 1-3. (Astória mellett)
A részvétel ingyenes... (Hírek)
|
|
Rövidesen közöljük Doma-Mikó István királyi udvari festőművész sorozatát. A jelenleg uralkodó II. Erzsébet brit királynő 1953-ban történt megkoronázása után 55 évig nem került sor hasonló ceremóniára. Egyes monarchiákban az új király szertartás nélkül veszi birtokába uralkodása jelképét, de akad monarchia, amelynek még koronája sincs.
Több, mint fél évszázados szünet után 2008-ban a Tongai Királyságban megkoronázták az új uralkodót, IV. Geroge Tupou királyt. Erről az eseményről (Hírek)
|
Mielőtt a téma taglalásához fognék szeretném a két szó fogalmát meghatározni: Az információ, - mint a tudás is - hatalom. Az információ útján lehet széles társadalmi rétegeket elérni, őket tudósítani, befolyásolni.
ADezinformáció ezzel szemben a hatalomra törést vagy a megszerzett hatalom biztosítását elősegítő az információkkal való (Könyv)
|
Az író nagy gondban volt. Megunta az egészet: betűket írni fehér papírra, történeteket kiagyalni, neveket keresni, begyömöszölni a hömpölygő anyagot holmi feszes szerkezetbe. Tulajdonképpen már csak a tőmondatot szerette, vagy már azt se. Egzakt közlések után áhítozott; egzakt közlések után, melyek erőszakos személyiségétől függetlenek. De tudta: az egzakt közlés az irodalom fő ellensége, a halál maga. Hiszen éppen az egyéni világkép e működés lényege – noha (Novella)
|
A Kazinczy Ferenc széphalmi birtokán álló A Magyar Nyelv Múzeumában illusztris kiállítások erősítik anyanyelvünk történetének és szépségének bemutatását. A kiállított tárgyak és fényképek gyűjteményéből álló kis "fotóalbum" tartalma színes és változatos. Találunk benne kódexmásoló szerzetest, az első magyar biblia szomszédságában álló kőangyalt és ... (Fotó)
|
Mondd, barátom, hol a mi hazánk?// Ez lenne Árpád, s Petőfi földje,/ Hol Himnusztól fakadt szemünk gyöngye,/ Hol Istentől térden állva kértünk/ Áldást a magyarra, s haltunk-éltünk?//
Mondd, barátom, ez hát a haza,// Hol bírákká lettek a gazok,/ S bilincsben sínylődnek igazok,/
Testvér testvérnek vájja szemét,/ S búzát takar a tonna szemét,// Hol disznó gyöngyöt kap ebédre,/ Kereszt, korona száll szemétre,/ Hol oroszlánból lettek nyulak, S rabló kirabolt hátán mulat,/// Hol taplóvá vált... (Vers)
|
Nem találta a könyvtári belépőjét, de aztán ez is megoldódott, a tavalyi alapján – igaz, hogy drága pénzért – kiállítottak neki egy másikat, azt is kutatói besorolással. Már régen munkanélküli volt, és akkor sem volt kutató, mikor tavalyelőtt a régi kártyát kiállították, de el tudta intézni – ez volt az utolsó elintézett ügye.
Most valami elkeseredett figyelem szűkíti össze a pupilláját, ahogy a mikrofilmen megjelennek előtte azok a régi újságlapok, és beleéli magát annak a napnak a feszültségébe, oldódásaiba. (Publicisztika)
|
Holló úr meg rókáné
Nem tudom, hogy s mint történt, elég az, hogy holló uraság meg rókáné komámasszony nagy barátságot kötöttek. Erdőn-mezőn együtt jártak-keltek, együtt ebédeltek (ha volt mit), egy szó, mint száz: sok országot-világot bejártam, de még ilyen barátságot soha nem láttam.
Hanem egyszer mi történt? Az történt, hogy egy kandúr levelet hozott rókánénak, melyben azt írja egy barátja, hogy látogassa meg az... (Publicisztika)
|
Észre kell vennünk, hogy „aktuális univerzumunk” – az a „kis-világ”, amelyben szokásos döntéseink legnagyobb részét hozzuk – mennyire szűk – vagy beszűkült.
A gyanú csak lassacskán fogan meg bennünk; az is lehet, hogy egy életen át sem fogan meg. Hisz úgy véljük, ami nekünk adódik, az minden. Azaz nem is vélünk semmi ilyesmit; hosszú időn keresztül teljesen gyanútlanok vagyunk. Amit először észreveszünk, az olyasmi, hogy felfedezéseink gyarapodásával... (Publicisztika)
|