Szerkesztő B
József Attila: Nem, nem, soha!

„Fáj a földnek és fáj a napnak/ s a mindenségnek fáj dalom,/ de aki nem volt még magyar,/ nem tudja, mi a fájdalom!”// Ahogy Dsida Jenő is megírta a Psalmus Hungaricus című versében, igen is létezik magyar fájdalom. Ez minden magyar embernek a fájdalma, nem kell nekünk idegeneké. Trianon az igazságtalanság, a kegyetlenség szimbóluma is egyben. Összeállításunkban e fájdalom hangjait jelenítjük meg a magyar iro... dalomból. (Vers)

Szerkesztő A
Latinovits Zoltán Napok

Színészkirály, aki megújította a színészmesterséget és a versmondást. Korai halála miatt életében nem kaphatta meg a Kossuth-díjat, csak posztumusz ítélték neki. Nem színésznek készült, bár egy gimnáziumi előadásban játszott mellékszerepe után a jelenlévő Bajor Gizi megszólította: "Maga menjen színésznek!". 1956-ban ennek ellenére építészmérnöki diplomát szerez, de az egyetemi évek alatt is színkörökben játszik, végül 1956-ban szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek. Debrecen mellett a (Hírek)

Szerkesztő B
1976. június 4-én hunyt el Latinovits Zoltán színész

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyikeként tartják számon, s sokan úgy ís nevezik: „a színészkirály” [1] [2]. 1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa (Egyéb)

Kő-Szabó Imre
A jutalom

Vető József ezen az őszi szombati napon ott ült a külvárosi ház emeleti folyosóján és cigarettázott. Ötvenkét éves, napbarnított, szikár alakja férfiassá tette. Drótkeménységű hajára volt büszke, amely napjainkra elveszítette fényét és sötét színét. Egy kicsit úgy tűnt, mintha lisztet szórtak volna egy pillanatra, a fejére. Ő ezt egy tisztes, őszes halántéknak nyugtázta. Az asszony főzött a konyhában, az ablak nyitva, így szabadon áradt ki a babgulyás kellemes illata... (Novella)

Toót H. Zsolt
Zarándokút a szavakért

„Szétrohadt, amit az értelem és a kultúra annakelőtte egybentartott. Valami elmúlt. Senki nem értette, hogy mi lépett a helyére. A szavak nem azt fejezték ki, ami történt, röpködve a szélben egymásnak ütköztek… Nem az ismeretek lettek hasznavehetetlenek, a tudás vesztette el az értelmét. Mi ez – kérdezte Ruben –, valami elmúlt történet, vagy mi kerültünk előbbre az időben? Azt, amit hallott, mintha valaki megírta volna már régen” – olvashatunk Sándor Iván A szefforiszi (Novella)

Orosz T Csaba
Amulett

Nod ordítva rohant át a kis tisztás másik oldalára. A lovára támadó éhes vérmedvét kardja híján egy jókora husánggal próbálta elijeszteni. Lova Gent is ki akarta venni a részét a védelemből, hiszen már egy perce két lábon állt, támadó pózban a medve felé fordulva. Mikor az állat észrevette gazdáját újra leereszkedett a fenyegető pozícióból és lassan, szemét a ragadozón tartva, Nod felé lépkedett. Hasznos stratégiának bizonyult, mert így a... (Novella)

Jókai Anna
A bábokról

Régen voltam bábszínházban. Húsz éve is talán – és most, a mi bábszínházunk megnyitó előadásán, a pompás, új épületben. Tudom, hogy egy szál deszka fölött is élhet a báb, ha mestere mozgatja, s a legragyogóbb környezetből is kitetszik a papírmasé figura, ha az ugráltató kéz dilettáns. Hiszen – gyermekkoromban – a Népliget parányi bódéiban is nagy gyönyörűségemre kalapálta nudlialakúra az ördögöt a hetyke paprikajancsi. Mégis azt mondom: kellett ez a gonddal,... (Novella)

Szerkesztő B
Székely Jula: Boszorkány dúlta éjszaka

Boldogult férjemmel a havasokat jártuk minden évben, és gyűjtöttünk meséket, imákat, hiedelmeket, s mindent, ami egy néprajzost érdekelhet. Egyik alkalommal ez 1966-ban történt fölmentünk a Tarkő havasára. Ezúttal János Pál, a csikszeredai múzeumigazgató vezetett minket. Szinte négykézláb mászva mentünk fölfelé, mert annyira meredeknek bizonyult a hegyoldal. A nagy Tesla magnót a gyűjtőszalagokkal, s a filmfelvevőt János Pali (Novella)

Kalász István
Csendes, sötét múlt

A pince dohos volt és hatalmas, a hosszú, sötét folyosóról vasajtók nyíltak. Az első kamrában elektronikai cikkek voltak; hatalmas tévék, komputerek, fényképezőgépek halomban, a nagyapa leemelt találomra egy videokamerát, a kezembe nyomta, és azt mondta, this is good camera, japán, ezzel felvehetem az esküvőnket. Ő nem jön el, legyintett, messze vagyunk, ő nem él már sokáig. A második ajtó mögött kartondobozokban ékszerek voltak, barátnőm kapott nyakláncokat (Novella)

Jókai Anna
Ítélet

– Neved? – ........ – Tévedsz. Tetteid? – ......... – A vétket meg nem fojtottad. A kísértést befogadtad. Közölnivalód? – .......... – A Törvény nem ismerése nem mentesít. Enyhít csupán. A Bíróság dönt; fellebbezés lehetséges. / 2 – Neved? – ............ – Hazudsz. Cselekedeteid? – ................. – Otthonossá tetted a gonoszt. Közölnivalód? – .............. – Tudtad a törvényt. Mégis megszegted. Súlyosbító körülmény. A Bíróság dönt; fellebbezés nincs. /3 Az ítélet: Általános átnevelő tábor. Foko... zatai: (Novella)

Pécsi Sándor
Nádszálgondolatok

Mielőtt a jó kaporszakállú nádvágó learatna minket, töprenghetünk a világról, gondolkodó nádszálak. A középkor geocentrikus mindensége meghitt, bensőséges volt. Idő, tér, a teremtés ötezer éve emberi léptékkel fölfogható. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Giordano Bruno, az új csillagászati fölfedezések egy ijesztően idegen, elképzelhetetlenül hatalmas, térben, időben végtelen kozmoszba taszították a XVII. század emberét. Kosztolányi a nyelv esztétikájával ... (Novella)

Rapszody
Szimbiózis

Egypercesek, ha nagyképű akarnék lenni. :) Ehelyett azt mondom, önvédelem. És ezt szó szerint értem. - Madárcsontú kis öregasszony , tekintetében valahol őrzi egykori gyermek önmagát. Kislányos. Ijedt szemei , szorosra zárt ajka mutatja csak; valami megváltozott. Fázósan húzza össze magán az ágykabátot , közben megsimítja lapos mellkasát. Igen, ott benn a motor tegnap majdnem feladta. Maga előtt látja a mentősök zord arcát a sürgésforgást... Jólesően ha... (Novella)

Orosz T Csaba
Az Ördög maga

Felix Felixovics, méltóságát feledve rohant a fogadórembe. •Jön, most lépett a nagykapuhoz! Valagyimir, Dmitrij bújjatok el!! •Úgyis a pincébe viszed, ahogy megegyeztünk – legyintett fáradtan az arany sujtásos kabátban nyugodtan üldögélő tekintélyes férfi. •Ne ugrálj már Felix, őrizd meg a nyugalmad, különben megérez valamit ez az ördög! – mondta a másik előkelő úr. •Hacsak nem tudja máris! – riadt meg a Félixnek nevezett ideges ember. •Szedd össze magad! (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap