Szerkesztő A
1914. június 10-én hunyt el Lechner Ödön építész

Lechner Ödön (Pest, 1845. augusztus 27. – Budapest, Terézváros, 1914. június 10.[2]) építész, a magyar stílusú szecesszió úttörője. Bátyja Lechner Gyula festő, fia ifj. Lechner Ödön (Lechner János Ödön) festőművészek, unokaöccse Kismarty-Lechner Jenő építész. A szecesszió építészetének világhírű, iskolateremtő mestere és a magyar szecessziós építészet megteremtője polgári családban született. Édesapja a bajor származású Lechner János (1812–1884)[3] hites ügyvéd, fővárosi főadószedő, téglagyár-tulajdonos, (Hírek)

Jókai Anna
A garnitúra

A járókelők a látványt megmosolyogták. Ki így, ki úgy. Arcukba húzódott a sorsuk, ahogy a teherkocsi mellett elhaladtak. Volt, aki fölényesen élvezte az elébe táruló helyzet iróniáját: mit meg nem enged magának a primitív népség! Az innen-oda rohanók épp csak rápillantottak a képre, ezeknek jó, gondolták keserűen, szedik össze a nagy pénzt, s közben még erre is van idejük… A sétálgatók – az általánosításokra hajlamosabbak – elégedetten levonták messzemenő követ... keztetéseiket: ez jellemző (Novella)

Orosz T Csaba
Város, ahol a bukott angyal földet ért

Szaszó mosolyogva fordult le a kis sétányról. Még mindig eszében járt az a helyes fiú aki a közeli pláza fagyizójában rámosolygott. Eddig nem nagyon mosolyogtak rá a fiúk. Inkább ikertestvére a tűzről pattant Ranó volt a sikeresebb ezen a téren. Szaszó tizennégy éve minden optimizmusával, világba és az emberekbe vetett hitével, boldogan fordult rá a házak között megbúvó kis játszótér, fákkal övezett kavicsútjára. Szaszó átlagos kislány volt... (Novella)

Kő-Szabó Imre
A koszorú

Az öreg, mert így hívta mindenki, már napok óta gyengélkedett. Nem evett, a szívére panaszkodott, de itt nem vette szavát komolyan senki. Hét éve, hogy ide került, ebbe a börtönbe, egy év előzetes után. Itt ő volt a 0460. számú elitélt. Tisztességes nevét nem tudta senki. Az újságban is csak úgy jelent meg: K. Ferenc. Aztán leírták az elkövetett bűncselekményt és az ítéletet, mely elég szigorú volt, tizenkét évet kapott, leghamarabb csak kedvezményesen, három év (Novella)

Koczeth László
Az utolsó dallam

Befejeződött a második világháború - Felbúgott a sziréna. A bolt előtt állók hirtelen futni kezdtek. Amikor lélekszakadva beugrott az óvóhelyre, már süvítettek is a bombák. Félelemtől tágult, rettegő szemek néztek rá. A sarokban egy copfos kislány pityergett, magához szorítva kifordított lábú mackóját. Az emberek nem szóltak egymáshoz, csak vártak. Robbanások zaja hallatszott odakinn és a repülőgépek búgó, majd elhalkuló hangja. Hirtelen kiszaladt az utcára és futni kezdett. (Novella)

Arató János
Nyina Gabrieljan: Tó

És amikor a férfi már majdnem elúszott a tó közepéig, utolérték. A makacs víz ellankadt alatta, és az asszonyka bedugta keskeny, bájos fejét a félig nyitott ajtó nyílásán, érdes nyelvével megnyalta élénken kifestett szája szélét, és megkérdezte tőle: – Nem fáj ez nagyon? – Miféle ez? – kérdezett vissza csodálkozással a hangjában a férfi. De az asszA lankadt víz sebesen szívta magába azt, onyka már hallgatott, és szeme mind tágabbra nyílt a bámulattól. A férfi fölsóhajtott és lankadtan (Novella)

Szappanos Gábor
Egy fiatal íróhoz - fiktív levél

Boldog születésnapot, kedves fiatal barátom, koccintsunk… Úgy ni, egészségedre… Hát, ötvenéves lettél, el sem hiszem, emlékszem még, amikor először láttalak édesapáddal. Nagyon aranyos – akkor még szőke – kis kölyök voltál, most pedig a halántékodon már őszbe vegyül gesztenyebarna hajad. Hosszú szempillád volt, olyan hosszú, hogy minden szálldosó szösz megakadt benne, apáddal alig győztük szedegetni. A te szempilládról aztán tényleg (Novella)

Kalász István
Vesztő

Két napig volt a sziklánál, ült, pihent, gondolkodott, járkált, még énekelt is. Boldog volt, hogy eljutott ehhez a magányos sziklához, és zarándoklata során megértette, vissza kell mennie. családjára gondolt, látta, ahogyan gyerekei a konyhaasztalnál ültek, ahogyan a felesége főzött, látta, ahogyan alszanak éjjel, és örült, hogy senki, de senki sem járt a szikla környékén, aki az elmélyülésben zavarta volna. A harmadik nap reggelén levésett a sziklából egy darabot, a követ betette (Novella)

Jókai Anna
A bosszú

Apró csontú, kicsi nő volt, szemöldöke dús, összeért középen. Egyéniségét ez a szemöldök s a szokatlanul fejlett, kiugró vállszélesség határozta meg: senki se vélte törékenynek, s bár valóban gyenge fizikumot hordozott, védelmi ösztönt mégsem ébresztett senkiben. Lassan bele is szokott a szerepbe; kiterjedését szögletes mozdulatokkal szélesítette, szemének keskenyre húzott résén át sugárerős pillantásokat lövellt. Sötét köpenyén újdonságnak hatott a népi szőttes mintáival tarkított szegély (Novella)

Schuller Emil
Hogyan győztem le Valeríj Klicskót?!

- Egy kis „málenkij robot” mondta a főnököm, a kiküldetésre célozva. - Majd meglátod, hogy micsoda élményben lesz részed! –húzta el a mézes madzagot, és én meg lépre mentem. – Holnap kell indulnod, repülőjegy, vonatjegy, szállás, napidíj elintézve! - Jó szórakozást! –indított útnak. Ezzel kezdetét vette a „nagy kaland”! Tíz napi küszködés után végre megérkeztem a célállomáshoz. A vonat lassított, és végre megállt. Nagy örömmel nyugtáztam,... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Emese álma

A Kráter Műhely kiadásában: Messze keleten, a végtelenbe vesző, füves síkságon, békés, szép életet éltek a magyarok. Lassan terelgették nyájaikat legelőről legelőre a fű növése szerint, s asszonyaik, gyermekeik nehéz, hatkerekű sátorszekereken követték a nyájak útjait. Hosszú szarvú, fehér ökrök vonták a szekereket, serdülő leányok nógatták az ökröket, s a sátrak likán kék füst szállt föl az ég felé ahogy odabent a... (Könyvbemutató)

Szerkesztő B
Josep Vallverdú: Legyen egy sziget

– Mi bántja, Uram? – Mi bántja, Uram? A kérdést meg lehetett hallani a fehér utakon át, pedig e a szavakat általában nem lehet hallani a fehér utakon át. De olykor némelyik szerencsés megállt, szemügyre vette az Úr arcát, és nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg: – Milyen gondolata támadt, Uram? Az Úr folytatta sétáját, és nem válaszolt. Hallgatott, miként a kérdéseknél, amiket idestova kétezer esztendeje tesznek fel neki a hatalmasok és a (Novella)

Duray Miklós
Trianon a saját felelősségünk is

Fejezet a Trianon Intézet által 2010-ben kiadott Duray Miklós: A megvalósult elképzelhetetlen c. műből. A könyv bemutatja a magyarság trianoni tragédiáját és annak következményeit, Nagy-Magyarország és a magyar nemzet szétszakítottságát. Külön fejezetet szentel Benesnek, akinek magyarellenes dekrétumai ma is érvényesek. Foglalkozik a felvidéki magyarság sanyarú helyzetével, az anyanyelv korlátozással, a magyarellenes (Egyéb)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap