A tó

Kaiser László, k, 12/04/2012 - 00:06

I.

 

Ki tudja, miért, nyaranta

a tónál lett egy új világ,

s néhány napra, talán hétre

ránk szakadt a vadszabadság.

 

Falkamagányból ítéltek

egymásnak minket a habok:

tizen-huszonéveseknek

ígértek igaz holnapot.

 

Más lett ott a sörnek íze,

s más volt a lány, ha engedett,

valami cinkosság avatott

felnőtté gyorsan gyermeket.

 

II.

 

Önmagánál több volt akkor,

több volt, mint víz és napmeleg,

több volt, mint a csobbanások

s habokban  derűs emberek.

 

Több volt a tó, mint önmaga,

talán maga a kegyelem,

hullámoknak ölelése:

partok között a végtelen.

 

S túl a vízen, túl a parton

– mindenki onnan érkezett –

egy korszak hordta szennyesét:

               hazugságot és végzetet.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap