|
Magyar keresztény körökben Karácsony a szeretet ünnepe. Karácsony estéjén kapcsolódjanak össze a szívek, érezzünk egymás szeretetét! A magyar összetartás adjon nekünk erőt a Haza, a Nemzet és erkölcsi értékeink megtartásához! Kívánunk minden kedves Olvasónknak és Írónknak hatalmas karácsonyfát sok szaloncukorral, gyertyával, csillagszóróval és alatta sok-sok szívből jövő ajándékkal. Szeretetteljes, bensőséges, áldásos ünnepeket! (Egyéb)
|
a gondolkodásra, a szeretet értékének megbecsülésére és sok minden másra.
Alkalmas arra is, hogy eltöprengjünk múlandóságunk és az örökkévalóság között feszülő ellentét és összhang fölött. Karácsony alkalmával kereshetjük a változó és az állandó értelmét és okát, vagy az állhatatosság és az ingatagság, a türelmesség és a türelmetlenség, az önmagunk vállalása és feladása lelki, anyagi és társadalmi indítéka... (Egyéb)
|
|
Kárpátalja magyarlakta településein szerencsére még él a betlehemezés hagyománya. Nosztalgiával emlékezem vissza, mikor kislány koromban Barkaszón alig vártuk, hogy hozzánk is bekopogjon a csoport, és megkérdezze: „Szabad-e bejönni a betlehemmel?”
Az igenlő válaszra aztán bejöttek a jelmezbe öltözött legények, bemutatták a betlehemes játékot. Jómagam gyerekként mindig nagyokat kacagtam a csetlő-botló Öreg ügyetl... (Egyéb)
|
Egyszer régen, amikor az Ararát még tengeröböl volt, az Ipoly másként folyt a medrében, és a palóc nép még erős országban élt, szemvakító fényesség és igen nagy forróság öntötte el a Karancsalját. Azt már mondanom sem kell, hogy a legelőn rekedt tehenek tőgyéből a hőség miatt aludttejet fejtek az asszonyok, a tyúkok főtt tojást tojtak, a gazdák a disznaikat pedig napok óta nem eresztették a kifutókba, nehogy tepertővé süljön a szalonnájuk (Egyéb)
|
|
Éppen Sőregről jöttem a Pogányváron át, és a Tyúkszar-bérc oldalában ereszkedtem lefelé Bataháza irányába. Gondoltam, mielőtt leérek a völgybe, megpihenek kissé és harapok is valamit, mert igencsak megéheztem. Így hát letelepedtem a csenteres szélén egy kökénybokor tövében. Alighogy kibontottam a batyumat, gyenge nyöszörgést és zizegést hallottam szüremleni a cserjésből. Nem szenteltem neki (Egyéb)
|
Wass Albert jellemét megidézni, ha csak megközelítésben is, megtisztelő feladat. Nem bővelkedünk országos szintű erkölcsi jellemekben, pedig e nélkül nem várható a magyar nép fölemelkedése. De nem veszhet el az a nép, amelynek holtukban is olyan nagyjai vannak, mint Wass Albert. Mert ők azok, akiket valóban megilletne a kitüntető cím: „századfordító magyarok”. Az erkölcsi személyiséget jellemnek tartjuk. De hol vagyunk (Egyéb)
|
|
A jin és jang szimbólumához hasonlóan, a székely-magyar rovásírásból összeállított ligatura a magyar világjel is lehetne... Az egymást keresztező vonalak – kétség kívül – a legősibb jelnek számítanak. Egyszerűsége, képi jelentése alkalmassá tette az egyszerű gondolatoktól az elvont eszmék kifejezésére. És mint ilyen, változatlan maradt az évezredek során, ugyanakkor megjelenési formája igen sokféle. (Sajnos itt nem tudtam a szövegbe át... (Egyéb)
|
Manapság könnyen megy a „hazaárulózás”. Szó se róla, gazember és gazemberség akad már naponta. Ám 2004-ben még csínján bántunk a megvető jelzővel, szinte csak kóstolgattuk. Ma már állami pénzen – vagyis a zsebünkből – tartjuk el hazaárulóinkat. És 2004-ben? – akkor is!
Magyarország lakossága népszavazásra készült. Arról szándékozott dönteni, hogy egy születendő „státusztörvénnyel” jogokat adjon-e külhonba szakadt testvéreinek. A volt kommu... (Egyéb)
|
|
Tele van a lelkünk keserűséggel, de az érvényes és sikertelen népakaratot, ha szomorú szívvel s csalódottan is, tudomásul vettük. Nyolcvan éven át megtanultuk az akkori felelőtlen és hozzá nem értő politikusok tettei miatt, hogy gondjainkban, saját erőinken kívül másra nem támaszkodhatunk a szülőföldön való boldogulásunk és magyarnak maradásunk nehéz történelmi (Egyéb)
|
"Ilyen árulásra Európa egyetlen népét sem lehetne rávenni..." - „- A határon túli magyarokról van szó!”- próbáltam érvelni. Hiába! Újból, többedszer kellett tudomásul vennem, hogy a határokon túl nincsenek magyarok. Egyesek szemében én sem számítok annak. Feladtam. Egy röpke társalgás kevésnek bizonyulhat megkövesedett berögzülések feloldozására. Talán fel kéne olvasnom Dzsida (Egyéb)
|
|
"...A mi erdélyi nemzedékünk másképp gondolkodóinak meghurcoltatása, a román kommunista diktatúra"fénykorára" datálódik, függetlenül attól, hogy román-vagy más nemzetiségű állampolgár az illető. Dusa Ödi objektiv példája, tipikusan erdélyi. Kálváriájának gyötrelmeit bizonyára magyarság tudata is fokozta..." Mások nevében nem szívesen nyilatkoznék, de az elmúlt évtizedekben önma... (Egyéb)
|
Nem szeretem a névtelen leveleket. Az ember minden körülmények közt maradjon becsületes, és vállaljon felelősséget azért, amit mond, így máris bemutatkozom. Bikfic Jácintnak hívnak, Hapci utca 5. első emelet, 2-es ajtó. Azzal a kéréssel fordulok a tisztelt Osztályhoz, utasítsák rendre, és bírságolják meg Részegh Rezső (utca ugyanott, első emelet 3-as ajtó) mérnököt, aki pökhendi, a civilizált együttélés normáit sértő életmódjával folyton zaklat bennünket. (Egyéb)
|
|
November a gyász hava a kárpátaljai magyarság számára. Azé a gyászé, amely 1944 novemberében, Erzsébet-napkor kezdődött. Azon a napon, amikor a szovjetek háromnapos munkára hurcolták a magyar és a német férfiakat. A dolgos, törvénytisztelő emberek el is indultak a "málenykij robotra", nem sejtve, hogy legtöbbjük számára már nem lesz onnan visszaút. Apáinkat, nagyapáinkat, dédapáinkat azonban (Egyéb)
|
Puskás Ferenc, Purczeld (Budapest, 1927. április 1. – Budapest, 2006. november 17.) olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója. Közismert becenevén Puskás Öcsi, Spanyolországban Pancho.
1950 és 1954 között a magyar futballválogatott csapatkapitánya és a Budapest Honvéd meghatározó egyénisége volt. Az 1956-os forradalom... (Egyéb)
|
|
Erkel Ferenc emlékének tiszteletére"Mert a haza nem eladó..." címmel műveltségi vetélkedővel egybekötött irodalmi matinét szerveztünk a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (MÚKSZ) és a Kárpáti Igaz Szó országos közéleti lappal közösen. A rendezvénynek az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kara adott otthont. A találkozót Lizanec Péter professzor, a kar dékánja nyitotta meg, majd Kőszeghy Elemérnek adta át a szót. A ... (Egyéb)
|
A helyszín és az épület rendeltetése mit sem változott: akárcsak évekkel ezelőtt, ma is a szabadságuktól megfosztott elítélteket tartják fogva az ungvári börtönben. A különbség „csak” annyi, hogy míg manapság bűncselekmények elkövetői a fogva tartottak, addig 1956 őszén ártatlan emberek lettek a börtön lakói. Hosszú évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy egyáltalán beszélni lehessen a történtekről. Az 50. ... (Egyéb)
|
|
Mellébeszélni ezüst, elhallgatni arany… legyen ez a saját (rendkívül szellemes) szójáték a mottója az esszéim gondolatkörét jellemző írásoknak. Az idők folyamán már megjelent néhány eszmefuttatás a Magyar Irodalmi Lap hasábjain, és az olvasók ki vannak téve jó pár továbbinak. Címek a közöltekből: A nép nevében!, A rút kiskacsa, Pálfordulás, Hivalkodó hülyeség. Ezek és a továbbiak mind (Egyéb)
|
Eszembe jut törékeny nagyanyám alakja. Mennyi lelkierő rejlett ebben a pici asszonyban. Mert aki, dacolva a sorssal, a háború közepén gyermeket hoz világra – aki történetesen az édesanyám –, az csak bátor asszony lehet. Aki kilométereket tesz meg Szolyvára, hogy enni vigyen a nagyapámnak a „malenykij robotként” ismert lágerbe – az erős asszony. Akit a katonák puskatussal megvernek, elkergetnek, hogy takarodjon onnan, mégis marad és elbújik a láger környéki bokrokban, (Egyéb)
|
|
Nyírő tagja is lett annak az erdélyi képviselőcsoportnak, melyet Teleki hívott az országgyűlésbe. Sokszor szólalt fel az erdélyi magyarság, különösen a székelyek oktatási ügyeinek rendezésée érdekében. Gyakorta írt politikai cikkeket is, és a nemzetvédő Magyar Erő képes hetilap szerkesztője lett. Utólag szemére vetik, hogy jelen volt a soproni nyilas országgyűlésen, de arról kevés szó esik, hogy nem volt párttag. Könnyű annak ... (Egyéb)
|
A TESz 1. kötetében Bilak kisközség névmagyarázatánál, a 13. századi oklevelekben fellelt „Byolokol” írásmódra hivatkozva, a „Bivalyakol” megoldásra jutnak, amit azután átvesz mindenki, aki a „bilak” szóval, vagy változataival találkozik, és magyarázni próbálja az értelmét. Az egyáltalán nem zavarja a nyelvészeket, hogy a bivalyok csak három évszázaddal később jelennek meg ezen a területen, ezért „lakra” nem nagyon volt szükségük!
Vannak azonban olyan szavaink (Egyéb)
|
