Egyéb

Jókai Anna
Fantasztikus-e a „fantasztikus”?

Az elunt vagy éppen kétségbe esett jelenből sokféle a menekülés iránya. Van, aki álomvilágba költözik, s mindennapra fáradhatatlanul fúj újabb és újabb szappanbuborékokat magának. Ez az embertípus így kívánja használni a művészetet is: kábítószernek, marihuána helyett. Minél csillogóbb a káprázat, minél élesebb a különbség saját élethelyzete és a látott, ábrázolt életszituáció között, annál elégedettebb. Ha ma játszódik a történés,... (Egyéb)

Jókai Anna
Németh László: Széchenyi

A színházi előadást nehezen tudtam követni. A mondatgörgetegek nem mindig álltak össze drámai helyzetté, a hatás különben is a szöveg súlyában rejtezik. A szövegben, amit a Madách Színház most példamutatóan tisztelt: otthon újraolvasva az 1946-ban keletkezett darabot, szinte egyetlen szót sem találtam, ami az előző estéről a fülemben vissza nem csengett volna. Ez meghatott; hozzászoktunk, hogy a klasszikusokat sem kíméli olykor a kísérletező (Egyéb)

Jókai Anna
Csehov kérdései

A drámák együttesében van jelen az élmény kicsorbíthatatlan teljessége, és a maga korán túlmutató, a ma és holnap is érvényes szó. Bár változott a közeg, amelyben az emberi természet önnön türemléseivel birkózik, mégis, úgy tetszik, a csehovi figurák, panaszok, fájdalmak valahogy mindig újratermelődnek. Az olyan életmű azonban, amelynek központi, kínzó kérdéseit az utána következő ötven-száz év nyugodt lelkiismerettel kipipálhatja vagy titkait maradéktalanul megoldott keresztrejt... vényként (Egyéb)

Apáti Kovács Béla
Ónodi vár furfangos szabólegénye

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen, amikor még az ónodi vár teljes pompájában állott közel a Sajó folyóhoz átjárhatatlan mocsárral körülvett dombon. Ebben a szép várban szolgált egy katona, aki értett a szabáshoz, varráshoz. Nem csoda, hiszen édesapjától tanulta ezt a mesterséget. A várban is ez volt a feladata. Vitézeknek ő készítette a gúnyát vagy javította az öltözetet, ha elszakadt a harcok közben. Mindenki csodálta ügyességét, mert (Egyéb)

Duray Miklós
A trianoni ítélet három nemzedék távlatából

Fejezet a Trianon Intézet által 2010-ben kiadott Duray Miklós: A megvalósult elképzelhetetlen c. műből. A könyv bemutatja a magyarság trianoni tragédiáját és annak következményeit, Nagy-Magyarország és a magyar nemzet szétszakítottságát. Külön fejezetet szentel Benesnek, akinek magyarellenes dekrétumai ma is érvényesek. Foglalkozik a felvidéki magyarság sanyarú helyzetével, az anyanyelv korlátozással, a magyarellenes (Egyéb)

Bihary József
A törvény

Nem gondolom, hogy a MIL tematikájában ne lenne helye a sci-fi nagy magyar művelőiről, való megemlékezésnek: Bessenyei György, Jókai Mór, Naszády József, Karinthy Frigyes, Kulin György, Kuczka Péter, Nemere István stb., többen lehetnek száznál is, nem beszélve a névtelen ezrekről, akik novellákat, elbeszéléseket tesznek közzé az interneten, vagy küldik munkáikat a nyomdákba, ebben a témakörben. Az alábbi írás Zsoldos Péterre emlékezik, aki húsz éve nincs közöttünk, és csak azok számára lesz a cikk teljesen (Egyéb)

Vasi Ferenc Zoltán
Egy hajléktalan visszaemlékezése a 115 éve született Dobroszláv Lajos akvarellfestőről

DOBROSZLÁV LAJOS VINGA, 1902 - 1986, TATA Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1926-ban. Mesterei: Glatz Oszkár, Edvi Illés Aladár. 1950-ben Munkácsy-díjat kapott, a következő évtizedekben több tatai és Komárom megyei elismerést kapott. 1926-tól Felsőgallán működött, majd 1942-ben Tatán telepedett le véglegesen. Az alkotó... munka mellett rajztanárként, 1950-1954 között pedig a helyi múzeum igazgatójaként tevékenykedett. 1939-től szerepelt kiállításokon. (Egyéb)

Jókai Anna
Utóéletre ítélve

Móricz Zsigmondról „Önmagából senki sem léphet ki, senki sem adhat mást, mint ami lényege, legfeljebb ha idegen lényeget akar produkálni. Őszinte művész egy életen át ugyanazt produkálja. Arról van tehát szó, hogy egy bizonyos idő múlva a művész, még akkor is, ha önmagát felülmúlja: nem hoz újat, nem hoz szenzációt. Rubens szakadatlanul Rubens, tízezer múzeumi képen át, és Rembrant szakadatlanul Rembrant, ha bármilyen padlásról kerül is elő egy-egy újabb darabja.” (Egyéb)

Bilecz Ferenc
A Puszta nyelve és a szlávok

A 20. és a 21. század határán, Kelet-, és Közép-Európában, megnyílt a lehetősége annak, hogy történelmünket szabadabban, a tudomány mai szintjén értelmezzük, fogalmazzuk meg és tanítsuk. Sajnos Magyarországon ez idáig, ez nem sikerült! Ahogyan a rendszerváltás sem! Természetesen ebben külső erők is közrejátszottak, de az az érzésem, hogy a költő ezt jobban kifejezi: „A harcot, amelyet őseink vívtak,/ békévé oldja az emlékezés/ s rendezni végre közös dolgainkat,/ ez a mi munkánk; és nem is kevés.” (Egyéb)

Jókai Anna
„Minden csoda vagy semmi sem az”

(Török Sándor emléktáblájánál) / Tíz esztendeje annak, hogy Török Sándor földi maradványait a Farkasréti temetőben eltemettük. A frázis mély értelmet takar: valóban csak földi maradványai nyugszanak ott. Ő maga, ez a kivételes szeretettel töltekezett Én tapinthatatlan szférában él tovább; eszmél és készülődik. Minden bizonnyal érzi már az Isten mosolyát, illetve tudja, milyen is az, mert odaát (ha az hely, egyáltalán) nincs külön érzés és tudás... (Egyéb)

Jókai Anna
„Gyerünk a moziba be”

Mozi nincs már. Csak filmek vannak, filmszínházakban. Valamikor – gyermekkoromban – a mozi egyszerre jelentette a helyet, ahova megyünk, s a sztorit, amit a vásznon látunk. Nyolcéves voltam, amikor elkezdtem moziba járni és tizenkettő, amikor az ostrom ezt a fontos „élettevékenységemet” beszüntette. Gyerekfilmeket nem néztem, mivel egyedül nem engedtek volna el, s így anyám ízlése szabta meg, hova tudom elcsa... logatni. Anyámtól – akit (Egyéb)

Kondra Katalin
Amit láttál az se az volt!

Egy székely vicc jutott eszembe azzal kapcsolatban, ami az utóbbi három napban történt körülöttem. Történt ugyanis, hogy valamibe belekeveredtem… De térjünk vissza a viccre. Megkérdik a székely bácsit, hogy látott-e már telefont, mire ő azt válaszolta, hogy „láttam bizony, még ettem es belőle.” Ugyan már! A telefont nem lehet megenni— nevették ki az öreget, aki a következő kérdésre, hogy „látott-e már hegedűt” óvato... sabban válaszolt. „Láttam hát, de ejszen az se az vót!” (Egyéb)

Jókai Anna
"Lázadás”

Dosztojevszkij A Karamazov testvérek egyik fejezetének címe ez. Legemlékezetesebb „szellemi jelenetem” a Dosztojevszkij-életműből – s mintegy nyitánya ennek Aljosa és Iván beszélgetésének kezdete: A testvérek találkoznak és zárása, Iván látomása, A Nagy Inkvizítor. Iván elfogadja Istent, de világát a puszta logika segédeszközével nem tudja megfejteni. „Eukleidészi, földi eszem van – mondja –, hogyan dönthetnék hát afelől, ami nem e világról való?” – Éppen ezért... (Egyéb)

Szerkesztő B
Hazafias Nyírő-idézetek

Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás (Egyéb)

Jókai Anna
Kezdet vagy folytatás

Megint Szilveszter van. Ismét vége egy nehéz évnek. De volt-e nekünk könnyű évünk? A háború vége felé tobzódó, „úgyis mindegy” haláltánc, a „Csak egy nap a világ” divatos dallamára. 1944–45 szilveszterén ágyúdörgés, rom rom hátán, életveszély. Utána tápászkodás, éhség s hamar szárnyukat vesztett remények. Kedvetlen, sótlan szilveszterek. 1956–57 fordulóján dermedt némaság, félelem. Azután a hatvanas-hetvenes évek áleufóriája, a kollektív nemzeti memóriazavar, tudatszűkülés... (Egyéb)

Jókai Anna
"Mi ez az álom?”

Kosztolányi Dezsőről Az emberek beszélnek: Mint őrültek, tébolydák udvarába, látják az illót, ami semmivé lett, Csak én vigyázok réveteg szemekkel, amíg e tarka zsibvásárt csodálom, mi ez az álom? Kosztolányinak álomtudata volt; amikor írt, legalábbis. Ahogy az álom tükrözi a létet: a megjelenítő szimbólumokban, az irracionális rettegésben, az üröm nélküli gyönyörűségben; de mindig csak a részleteket, mindig szakadozottan! Az éles képek között sötétség. Az élmény töredezett. Az... (Egyéb)

Apáti Kovács Béla
A fa lelke

Kevesen tudják, amikor egy fa megszületik lelket is kap a Teremtőtől. Legtöbb ember azt hiszi, a fa nem lát, nem hall. Csak hosszú éveken át áll, ahol kikelt vagy ahová ültették. Pedig nem árt, ha tudjuk, a fáknak is van lelke. Minden fa egy egyéniség. Egész életükben az embert szolgálják. Tüzelünk velük, vagy törzséből bútorokat készítünk. Úgy is mondhatjuk bölcsőtől a koporsóig értünk vannak. Nem is tudjuk, sok fa élete, milyen szánalmasan ér véget. Most mesém is egy ilyen öreg tölgyről szól. (Egyéb)

Jókai Anna
Kerekes József egy napja

Fantázia sem kell hozzá. Csak beleélés. Reggel, amikor felébredsz, mondd: én vagyok a Kerekes Józsi bácsi, a harmadik emelet ötből. 1918-ban születtem, s nemsokára meghalok; hogy pontosan mikor, azt sajnos, nem lehet előre kiszámítani. A nyugdíjam 14.293 forint. Majdnem az átlag. Józsi bácsi felkel. A lakás hideg, pedig ez még csak október vége. A gázkonvektort nem szabad november közepe előtt bekapcsolni. A bojler kilenc hónapja nem mű... (Egyéb)

Jókai Anna
A humorról

Látszatra semmi közöm hozzá. Vicclapokat nem olvasok, tréfán ritkán tudok nevetni, az adomázó embert részben csodálkozva, részben némi irigységgel és ellenérzéssel figyelem. A más bőrén csattanó „sztorikat” nem szeretem – csak a mesélő öniróniája az, ami tiszteletet ébreszt. Vagy a bölcsek derűje – de ettől még nagyon messze vagyunk. Sokáig azt hittem, sem az életemben, sem az írásaimban nincs humor; barátaim, olvasóim világosítottak föl: gyakran a legdrámaibb... (Egyéb)

Bige Szabolcs Csaba
Egy régi vendéglő krónikája

Ismerek néhány úgy nevezett konyhaművészt a különböző fogadókból és falatozókból, különösen a külvárosban, akik tudatlanságból, vagy fölösleges takarékoskodásból a mititei masszáját felszaporítják disznó- vagy lóhússal, esetleg birkával. Azonkívül, hogy nem is zsugorodik úgy, mint a marhából készült, távolról sincs meg az a kellemes íze-zamata, mint az igazinak. Másik nagy hiba a fűszerekkel való zsugoriság, különösen, ami a fokhagymát és a feketeborsot illeti. (Egyéb)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap