Novella

Petrozsényi Nagy Pál
Unalom

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé zsebkendőjét a fehér bajszú, egészségére kínosan vigyázó főszerkesztő. – Ami biztos, biztos. Ma nátha, holnap (Novella)

Kondra Katalin
Hajnalka

Hajnalka olyan volt, mint a hajnal. A bársonyosan hűvös tekintet, amitől az ember libabőrös lett és a harmatos ajkak, aminek láttán mindenkit elöntött a forróság csak felszín volt, akár a felkelő naphoz hasonlatos arc. Hajnalka maga volt a mélység, a megfejtésre váró titok. Hajnalban kelt. Bekapcsolta a magnót, a kávéfőzőt, a kenyérpirítót és nemsokára a hajszárító is kelletlenül búgni kezdett, így adva mindenki tudtára, hogy indul a nap. Mindez alig fél órát vett igénybe, aztán jött egy éktelen csattanás... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - IX. fejezet - Zsombort acélabroncs szorítja

Most ismét Lebeé László jószága pusztult. Míg várát vasabroncs szorította – Brüniszkáld még az egérlyukak elé is őröket állított, s újra nagy erőket mozgósított a titkos folyosó felkutatására –, addig a szászok zsoldjába fogadott kunok vörös kakast ültettek a Zsomborhoz tartozó kilenc falu minden házának tetejére. A székely gróf a mellvéden állva tehetetlenül nézte a pusztítást. Dühítette az az igazság, hogy Brüniszkáld részéről az ostromgyűrű csak szükségtelen erőfitogtatás, hisz még a falak puszta védelmére is (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az észa... ki, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - VIII. fejezet - Félpufa gyanakszik

A hajnali derengésben a portyára szedelőzködő székelyek ráérősen, szinte lomhán készülődtek a kilovaglás előtti mustrára, mintha abban reménykednének, hogy a szemle után hamarost úgyis visszadőlhetnek vackaikra. A félálomban botorkálók szinte vigyáztak, hogy egy hangos szóval se riasszák egymást, de az elővezetett hátasok is átérezték gazdáik kedélyét: nyerítés se hangzott, csak néha-néha egy-egy tapintatos prüszkölés. Még a lópatkók se csattogtak szikrát vetve a kövezeten, pusztán tompa, fül (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a ma... gyar! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és segítségért kiáltó szavára nem figyel föl senki! (Novella)

Jókai Anna
M. M.

Ezt sem szerette, hogy újabban álmodik. Kell az éji órák tömött nyugalma. Kiszámíthatatlan nappal után a kalkulálható bizonyosság. S most még ez is fölbolydult. Visszaúsztak a gyermekkori, zavaros álmok. Terebélyesedtek, szívós indáikkal befonták az egész éjszakát. Tarkóján lucskos hajjal, űzötten ébredt. Mi oka lehet? Éppen akkor, amikor annyira fárasztja magát. Amikor tíz órát is ugrál annak az incifinci embernek a kénye-kedvére. Csak, mert az a főmérnök, ő meg a beosztott, friss diplomá... val, tojáshéjjal a (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - VII. fejezet - Brüniszkáld feltűri az ingujját

Brüniszkáld az épülő-magasodó palánk tetején állt, s erejét nem kímélve egy nyeles fatuskóval földet döngölt a vesszőkkel átfont cölöpsorok közé. Nem volt egyedül, körülötte vagy százan szorgoskodtak. Nyolc-tíz markos legény a várból szintén a földet tömörítette, mások a sáncot ásták, megint mások kosárral hordták fel a mélyülő sáncból a kitermelt talajt, de voltak, kik egy kijelölt vonal mentén a kihegyezett cölöpöket ütötték le a földbe. A férfiak mellett ott fáradoztak az asszonyok is: a közeli patak (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Wass Albert alig ismert tanulságos novellája... "Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Össze... gyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, (Novella)

Jókai Anna
A Koldusasszony meghódítása

Már olyan szép volt a lakás, az üres négyszögre alig emlékeztetett. A holmikat darabonként vette, szerezte, cserélte – darabonként az érdes, hosszú évek alatt. Voltak már szőnyegei. Ha rájuk lépett, elhitte, csak a szőnyeg süpped, s nem alatta a föld. Megvédték már a csontszínű, súlyos függönyök. Nagy, puffatag párnái befogadták este a fejét. Szeme – a nyúlós csókok között – kapaszkodhatott a képek híg holdsugarában. Keze alatt billentyű lett a síkos politúr, s nem félt a hidegtől, (Novella)

Jókai Anna
Ki kicsoda

Végül – mint a többi egytől egyig – ő is megtört. Vallomást tett, közvetlenül a halála után. Életében ellene eljárást nem foganatosítottak, nem körözték „wanted” feliratú fényképes plakátokon; sőt egyszer címlapfotóként szerepelt az Össznépi Magazinban, ha nem tévedek, 2459-ben, amikor a „Népek Szépe”-választáskor az előkelő hatodik helyet megszerezte, dicsőségére Hungáriának. Az aktuális „Ki kicsodába” is bekerült, mint egysoros anyag. Soha senki nem kárhoztatta, ismétlődő cselekedeteit (Novella)

T.Ágoston László
A korelnök botja

Az öreg Patonai a hatvanötödik születésnapjára kapott egy csinos görbebotot. Öreg ám az a roggyant lábú nénikéd – szokta mondogatni, ha szóba kerül a kora –, pedig hát akár honnét nézzük is a dolgot, mióta meghalt az apja, ő lett a korelnök a családban. Mennyivel szebb ez a szó, hogy körelnök, mint mondjuk az öreg, a vén, az idős… Nem is beszélve az aggról, meg a hasonló, már – már becsmérlő kifejezésekről. A korelnök, az igen. Abban benne van a meg... becsülés, a családi demokrácia, meg minden (Novella)

Jókai Anna
Közlések

Humán úr folyamatosan szolgált. De mert neki is voltak szolgái: kinevezte magát úrnak. Rangot lopott, a hierarchián túlról. A nagy U-t szerényen kis u-ra cserélte. Tetszett neki a ropogós, rövid szó, s a mögötte rejlő, annyiszor értelmezett, mégis homályos tartalom izgatta. Humán úrnak megmondták: mit tegyen; s hogy mit tegyen: ő is megmondta másnak. A világ meredek függését ravaszabb forma követte, a lépcsőzet már csak enyhén lejtett. A hirtelen zökkenés megártott: a... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - VI. fejezet - Hermann gróf pánikba esik

A jó hír ólomlábon baktat, a rossz keselyűszárnyon suhan. Így eshetett, hogy a szebeni Hermann kedélye az egyik nap felszökkent a mennyek magasába, és ott is lebegett hajnalig az éj bársonya fölött, ám a következő napon, ébredéskor, váratlan alábukott a gyötrelmekkel teli poklok fenekére. Egy szép, napsütéses délután a szászok grófjához fullajtár érkezett Brün... iszkáldtól, részletes beszámolót hozva Kőhalom könnyű birtokba vételéről, a martalóc zsoldosok elfogásáról és példás megbüntetéséről. (Novella)

Jókai Anna
A bölcs bíró esete

A valóság már régen túlszárnyalta a meséket. Éppen csak a hirtelen átváltozás történik fordítva. A sorrend: szépből lesz a rút. Működik a negatív csoda. Tündérrel fekszel, varanggyal ébredsz. Hőst sejtesz a sisakrostély mögött, aztán élsz-éldegélsz a fekete disznóval. Virágos rétre heversz – feneketlen tó nyel el. Gyémánthegyre kapaszkodsz, üveghegyre érsz fel. Táltoson indulsz csatába, súlyod alatt gebe roskad össze. Kardot rántasz, és csenevész vesszővel védekezel. Zengő aranyerdő, bongó ezüsterdő (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely a falu fölött s a kert fölött azon a délelőttön szétterpeszkedve lebegett, mint valami nagy, láthatatlan, (Novella)

Kalász István
Ének a parton - A Don hősei

Felnyitották az egyik gödröt, azt, amit én is ástam, rátettek a többi halottra, meszet dobtak rám. Feküdtem a nedves földben, lent is, fent is csönd volt, béke. Mindig szerettem, amikor este az állatok neszeztek, az emberek hallgattak, ilyenkor szél támadt nyugatról, aztán mentünk aludni, ilyen volt nálunk az élet. Szent Anna napja volt, holdvilágos éjszakán tiszta ruhába öltözve, harci felszereléssel indultunk. Egyenesen az első ... (Novella)

Jókai Anna
A műszeműek

– Ne mutasd, Vergil’; ne vigyél oda – – Megmutatom, amíg látsz s nem oda viszlek, csak odáig! – Bátorság! – mondja Vergil’, s mint a macskát, a nyakbőrömet becsippentve tart a szakadék fölött. Lebegünk. Kapálózom, a talpamnak szilárd támasztékot keresve. – Nyugalom! – mondja Vergil’ – még foglak. De ölben már nem vihetlek. A hátamra sem csimpaszkodhatsz. Mert nem vagy már gyerek. Andalogni pedig, kéz a kézben, kettőnk viszonyában s ily helyzetben nem természetes (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - V. fejezet - A kőhalmi portya

Lebeé László, nem tartotta nagyra a szászok harci erényeit, de a velük való háborút nem vette félvállról. Tudni akart mindent, ami az ellen falvaiban, városaiban, váraiban történik. Ezért hát jól megfizetett egy tucatnyi embert, kik a szeme helyett szemei, a füle helyett fülei lettek szerte az ellenség földjén: még egy fecskefióka sem pottyanhatott ki fészkéből anélkül, hogy a zsombori várúr ennek rövidest hírét ne vette volna. Így eshetett, hogy Belzebub fuvarosai jóformán még be sem tértek a Pokol (Novella)

Jókai Anna
Ne mondd meg!

Mindig, mindenki kételkedett abban, hogy vér szerinti testvérek. Pedig mindössze három évvel volt Ida idősebb. Zsuzsannát sohasem becézték – Idát gyerekkora óta Idukának szólongatták; még most is, hogy betöltötte a hatvannyolcat. Legfeljebb hozzátették: mama vagy néni. Zsuzsanna pusztán Zsuzsanna maradt az unokáinak is, s ebben nem rejlett semmi tiszteletlenség, csupán egy tény pontos jelölése. A külön minősítés magától értetődően vált feleslegessé. Senki sem hitte, (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap