Novella

Szerkesztő A
Nyirő József: Az én népem

"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna. -Tessék, tessék! - dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt. Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja: -Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt... A pap nem szól, a székely mondja magától tovább: -Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának... Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így (Novella)

Jókai Anna
Hol a bárány, hol a farkas?

– Csak az élők számítanak – mondta Pipi határozottan. Zsani még bizonygatta: – …ha meg is haltak: voltak. – Aki volt, az nincs már. Nem ülhet asztalhoz. – Jó – Zsani megint visszahajlított egyet számolásra tartott ujjaiból. Már csak árva hüvelykujja maradt a levegőben. – Én vezetek… beee… Hat-egy. Óriási fölény! – Persze. Ha a nem hivatalosakat is bevetted… – Az együtt lakás már számít. De minden más kapcsolat: érvénytelen. Még egyszer... (Novella)

T.Ágoston László
Asszonyverők

─ Különös teremtménye Istennek az ember ─ mondta elgondolkodva a keze alatt sziszegő, jajgató szomszédasszonyának Tóth Róza, miközben a sebét fertőtlenítette valamiféle olcsó kölnivel. ─ Addig nem tud a seggén maradni, míg bele nem rúg valaki. Akkor aztán dühöng, ordít, és meg nem nyugszik, míg nem talál valakit, vagy valamit, akibe ő is belerúghat. ─ Jaj, ott óvatosan Rozikám, mert nagyon fáj! ─ húzta el a fejét a másik. ─ Majd tegyél rá egy kis a... lapozót, hogy ne látsszon annyira! (Novella)

Szerkesztő A
Sütő András: Csillag a máglyán

…Múltkoriban beszélgettünk arról, hogy a tilos szó veszélyes. Távol tart a tiltás tárgyától, de ingerel is egyszerre. Különös baj van, ha a tiltás mellé monoton ismétléssel odakerül egy másik, a kötelessége. A mérlegen ellensúlyként ott kell állnia a szabad és a joga szópárnak is; persze, nem a puszta szó nyom a serpenyőben, hanem a kinyilatkozás minél tökéletesebb valóságfedezete. A Kálvin János uralta Genfben nincs kiegyenlítés – a jobb oldali serpenyő üresen... (Novella)

Szerkesztő A
Sütő András: A csendháborító

Igen, itt csend volt mostanáig. A Hargita tudvalevőleg hallgat, tövében a Sikaszó még annál is csöndesebb. Közelemben a Bakó-pataka mondikál, de gügyögő hangját sűrű lombok isszák föl; partja mentén, kart karba öltve, zöld nagyestélyiben sorakoznak a fenyők, mintegy védelemképpen; táncra kérik föl, aki a patakon átlépne – megzavarni valamiképpen a kicsi ház lakóját. Aki most – kötelességei és hajlamai között ingadozva – ... (Novella)

T.Ágoston László
Emma, a böjti szél

Az álomtól bódult fejjel indult a szomszéd szoba felé. Nyitotta volna az ajtót, de nem engedett. Aztán meg hirtelen felpattant a zár, s szinte beesett a helyiségbe. Úgy nézett ki a szoba, mint a rosszul sikerült amerikai thrillerekben az ügynöké egy alapos házkutatás után. A bútorok felborogatva, a padlón széttört üveg-, cserépdarabok, s a nyitott ablakon keresztül a hátsó falig hordta a szél a felkavart avart, meg az esőcseppeket. – Te jóságos Isten! – állt meg a szoba közepén szétterpesztett lábakkal. (Novella)

T.Ágoston László
A hecsedli, meg a postás

- Hecsedli. Várjuk a postást – mondta Bányai, az író és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel arra az esetre, amikor már mindent megbeszéltek, ami eszükbe jutott, s valamelyikük úgy gondolta, ideje lenne befejezni a trécselést, mert az alsóneműjük is rámegy a telefonszámlára. A hecsedli azt jelentette, hogy az író jobb híján – no meg pénz híján is – csipkebogyót gyűjtött őszönként teának, hogy (Novella)

T.Ágoston László
Falusi történet

Az asszony a gangon állt, és az oszlopok közé kifeszített vékony kötélre teregette a mosott ruhát. A fiú - magas, vékony, szőke gyerek - mellette toporgott, s nem tudta eldönteni, segítsen - e az anyjának a munkában, ahogy korábban szokta, vagy ez már nem illik egy majdnem férfi számba menő fiatalembernek. – Állj hátrább, az utamban vagy! - oldotta meg a dilemmát az asszony. – Mit kujtorogsz állandóan utánam? Egy normális fiúgyerek ebben a korban a lányokat kerülgeti, nem az anyját. (Novella)

T.Ágoston László
Fólialovagok

A két fiú a tér sarkán lévő padon ült, és mereven figyelte a szemközti dohánybolt ajtaját. Olyan tizenöt-tizenhat év körüliek voltak. Fésületlenek és pattanásos arcúak. Olykor ráemelték tekintetüket, végigmustrálták az előttük elvonuló lányokat, némelyiknek még utána is füttyentettek arra várva, hátha visszaszól, de aztán gyorsan visszatért a tekintetük a fóliával gondosan lefedett trafikajtóra. Most az volt a fontosabb, sőt a legfontosabb. Már egy hete figyelték a ki-be... járó vásárlókat, meg a két eladót, (Novella)

Turcsány Péter
Drámai hősnő, vagy a sebzett múlt kompenzálása

Előhang Wass Albert Napsugár c. drámájához. Mielőtt a színmű, Wass Albert műfaji meghatározása szerint „színpadi regény” olvasásába kezdenénk, képzeljük el az évnek - sőt az emberéletnek is - azt a pillanatát, mikor a kora tavaszi napsugár először töri át a tél hideg bástyafalait. Mintha a Napsugár a lelki tél visszavonulásának angyali harsonáját fújná meg. A létezés II. világhá... borús fagyhalála után föltámadó emberiség angyaltrombitáját. De Wass Albert megelevenítő emlékezéséből az első (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Szerkesztő C
Wass Albert: Hagyaték (részletek a regényből)

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró-szemű november végi eső. - A jó, ha útjára engeded, (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhely... ben. Ő sem dicsekedik ezzel (Novella)

Szerkesztő A
Bűntanya

(Az Internet közérdekű közleménye) Figyelem, figyelem! Kezdenek a „Sacra Familia” néven hírhedtté vált titkos helyek elszaporodni. Az időszámítási reform utáni 666. évben (ami a régi, kirekesztő és rasszista jelölés szerint a Kr. u. 3666. esztendő) nagy szégyen, mondhatni társadalmi blama, hogy még mindig nem sikerült az antiszociális szerveződéseket gyökerestül kiirtani. Sőt. A lagymatag intézkedések következtében egyes heteroszexuális párok vérszemet kaptak, s (Novella)

Jókai Anna
Addig jár a korsó a kútra!…

Ebedly Ivánt annyira gyűlölték, hogy ez már közimádatnak látszott. Az általános gyűlöletnél ugyanis csak az egyetemes rettegés volt nagyobb: hogy ez az indulat ki ne derüljön valamiképp. A személye körül csiholt lelkesedés kötelezően terjedt, és lépcsőzetesen. A vállalat négyezer-hatszázhuszonhét dolgozójából talán ezerháromszáz – főként kisirodista és műhelymunkás – valóban beugrott a trükknek, s elhitte: Ebedly Iván vezérigazgatón van mit szeretni (Novella)

Jókai Anna
A határ

Kiszikkadt, fáradt volt. Tizenkét éjszakát töltött sátorban, nyolcat ifjúsági szállónak hirdetett hippitanyán. Huszonhat várost pipált ki a listán, s ötezer kilométert húzott át piros filctollal Franciaország harmonikává hajtogatott térképén. Amikor bélyeget vett, és érdeklődött, hány centime kell Magyarországra, négyszer kérdezték meg tőle (Arles-ban, Avignon-ban, Saintes-Maries-de-la-Mare-ban, és egy -esse-re végződő falucskában), hogy Magyarország Európában van-e. Három disszidenssel ta... lálkozott, ezek közül (Novella)

T.Ágoston László
Konok Kunok

Kun Pistának nemcsak a neve volt kun, hanem a jelleme is. Ősei a sziket termő alföldi legelőkön terelgették nyájaikat, ahol kevés szóból is értett az ember, de annak a kevésnek helyénvalónak kellett lennie. Mert ha nem... Hát bizony könnyen meglódult a rézfokos, meg a vasalt végű pásztorbot.Igaz, az ő apja, nagyapja már se birkákat nem terelgettek, se fokossal nem verték be a szomszédok fejét, de a vacsora utáni csendes beszélgetéseken gyakran felidézték az elő... dök nevezetes, generációkon átívelő (Novella)

Jókai Anna
Kislány, kutyával

A kutya a lány mellett állt, szabályos pózba dermedve, a szeme is üvegszerű, szinte hiányzott a lábánál a talpfa és a kitömött állatok pléhtáblája. Ámbár erre túl kicsiny, túl hitvány és túl különös volt ez a kutya. Szemléltetésre mindig az átlag kívántatik; de az átlag felső határa. Mint ez a lány, aki – ma már kinyomozhatatlan okból – egykor az Erzsike nevet kapta. Ennek tizenkét esztendeje. Ő viszont mindössze fél éve nevezte el a kutyát, egyszerűen Szofinak. – Miért éppen Szofi? – (Novella)

Jászter Zoltán
Sonkácska

Mindent a saját ellenőrzése alá vont. Ha valaki ellent mondott neki, akkor az ilyeneket többé nem foglalkoztatta, ellehetetlenítette, és azok gyakorlatilag meg szűntek létezni. Ha például valakinek támadt egy ötlete, (mondjuk: állítsanak szobrot egy színésznő emlékére, vagy valami hasonló), akkor Sonkácska úgy beszélt róla a továbbiakban, mintha ő lenne az ötlet gazdája. Persze már mindenki tudta, hogy mások gondolatainak termékeiből táplálkozik, de nem emeltek vádat ellene, mert (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Utazás a mennyországba

Az öreg lassan, üggyel-bajjal igyekezett felszállni a vonatra. Kezében bőrönd, arcán aggodalom, nehogy valami gikszer jöjjön közbe. Hogy milyen gikszer? Például: kisiklik a vonat, nem veszi észre, hogy megérkezett, legurul a lépcsőről, infarktust kap… Ajaj, számtalan módja van ám ennek! Kínosan tipegett-topogott, még a verejték is kiült rajta. A fiához, Pestre igyekezett. Öt teljes éve nem látta már. Öt év nagy idő, különösen egy öregember életében. De hát orrolt (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap