Novella

Turcsány Péter
Elherdált magyarságunk

Az 1980-as évek vége már nem alkalmas nosztalgiára, jobb esetben rapszódiákra, szigorúbban nézve számvetésekre, számonkérésekre, történelmi időnk és szellemiségünk határozott átvilágítására van szükségünk. Gyermekség, hűvösvölgyi barlangok, szakadékok, sziklák és az akkor még rendezetlen Feneketlen-tó környéke, denevérek, babonák és a meghajló nádasok fölött Szent Imre herceg temploma, a három-négy-hétéves hadifog... ságból hazatért apák“nirvánája” a Gellért-fürdő teraszán... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Mózs néni

  A Budai úton egy szürke ház falán ott állt a tábla, már vagy negyven éve: Mózs Ferenc lakatos. Az öreg, mert már az volt, arról híresült el, hogy számára a vas, olyan anyagnak minősült, abból bármit lehet csinálni. Hegeszteni, fúrni, esztergálni, amit csak akar az ember. Ezért, bárhol látott, talált egy vasdarabot, azt hazavitte műhelyébe. – Jó lesz majd valamire! – felkiáltással. Teltek az évek, az öreg Mózsnak is kitellett az esztendőkből és letette a kanalat. A műhely ott állt árván egy darabig... (Novella)

Jókai Anna
Szeretteink, szerelmeink

Csöng a telefon. Vagy a húgom, vagy Szacsvay az egyetemről. Nem tudom, melyik rosszabb. Mindkettő minimum fél óra, teljesen hiábavalóan. Ez a legveszélyesebb időpont: az este fél tíz. Aki ilyenkor telefonál, sem dolgozni, sem aludni nem tud, kezében a kagyló, forgatja a telefonkönyv lapjait, válogat a számok között, a torkát köszörüli, hogy amikor aztán megszólal, a hangja természetesnek hasson és vidámnak: – Szervusz… te vagy az, Ádi? - Mit (Novella)

Szerkesztő B
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Jókai Anna
Szép, kerek egész

– Nem volt télikabátja, azért halt meg. – De ki a felelős? Mégis? – Nem volt télikabátja – ismételte a fiú makacsul. – Marha – szólt közbe Dederák –, neked sincs télikabátod. Mégse fordulsz fel csak úgy egyszerűen. – Csend – intett dr. Kaponyainé –, tartsuk meg a parlamentáris formákat. Röhögtek. – Parlamentáris forma. Nem tudjátok, mi az? – Kaponyainé egymásba kulcsolta ujjait, kis kosárkát formált a kezéből, kis fehér kosárkát, idegesen mozogtak benne az ujjvégek, mint a nyuszifülek egy va... lódi kosárban. (Novella)

Jókai Anna
Közkatonák

Madaras Márton elégedetten viselte gúnynevét. A szerkesztőségben ő a Kutya – tudomásul vette. Akit Kutyának hívnak, azt legalább nem gyűlölik. Ebben a jelölésben: „Kutya”, szeretet lakozik, úgy vélte; s épp csak oly parányi eleme a sajnálkozásnak, ami nélkül bárkit őszintén szeretni amúgy is lehetetlen. A felesége, persze – szokott precizitásával –, a név árnyoldalát is kimutatta: egy csepp irigységet sem tartalmaz, s akit senki sem irigyel, annak – jobb, ha tudja! – ... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XIX. fejezet - Epilógus

Így volt? Vagy nem így történt? Jókai Mór A minden poklokon keresztül című regényében másként írta meg Brüniszkáld és Anna szerelmi történetét. Sok-sok iróniával és tragikus végkifejlettel. Hőseim, bár elismerik, hogy Jókai jó mesélő, és minden bizonnyal tehetségesebb történetmondó nálam, de engem mégis jobban kedvelnek. Nem is csoda, hiszen az ifjú szerelmesek nem neki, hanem csakis nekem köszönhetik beteljesült boldogságukat, és – arról nem is szólva −, az én beszélyemben Lebeé (Novella)

Jókai Anna
A panasz leírása

Professzor Urunknak nagy tisztelettel, bizalommal dr. Édeshalmi János Professzor úr a tegnapi vizsgálatkor atyai jósággal arra intett, üljek asztal mellé, vegyek a kezembe tollat, s panaszaimat próbáljam hitelesen rögzíteni. Professzor úr irodalmi ambíciói közismertek, és mint szaktekintély is hisz (ahogy beszélgetésünkkor kifejtette) a „kiírás” terápiájában. Amellett a beszédben sok minden elsikkad; a mondatfűzés kuszasága, a logikai ugrások írásban árulkodóbbak. Bocsásson meg, de felszólításában (Novella)

Jókai Anna
Variációk - Idő előtt

Azt a kettőt nem Máriának és Józsefnek hívták; név nem maradt utánuk. Csak a létezésük bizonyosság és a velük esett kudarc. Sem a helyet, sem az időt nem ismerjük, csak a feltételezést: ismeretlen terepen történhetett, s az igazinak még előtte. Ez az asszony még majdnem nem nélküli volt, ami a szüzességnél kezdetlegesebb állapot. A férfi simulásának sem volt még határozott iránya, külön-külön párolgott még testük göngyölege. Csak kérdő kiáltások a zöld növényzet alján, a ... (Novella)

Jókai Anna
Szép délután

Állt a mosogatódézsa előtt, s mint mindennap, vigyázott, hogy bele ne bukjon a lébe. Tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta volna a földet, mégsem látott belőle mást, mint Nyergespusztát, Budapestet és egyszer a Balatont, 1958-ban, szakszervezeti beutalóval. A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidá... mabb feleséget. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVIII. fejezet/2 - A szászok nemzetgyűlése

A nagyszebeni nagytemplom megtelt néppel. A padokban a szász nemzet követei foglaltak helyet, kiket erre a napra hívtak össze Erdély minden sarkából, az állóhelyeken pedig a kíváncsi köznép szorongott. Ám a rendi és a vagyoni különbségektől függetlenül a tömeg egyetlen mérges méhkasként zúgott. Az oltár elé felállított emelvényen – kissé feszengve − a szászság vezetői foglaltak helyet szinte hiánytalan, egyedül Hermann gróf nem érkezett még a gyűlés színhelyére. Aztán, miután a zúgás átcsapott (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhely... ben. Ő sem dicsekedik ezzel (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVIII. fejezet/1 - A szászok nemzetgyűlése

Gondolom, a megengedhetőség mértékén túl élnék vissza az olvasó türelmével, ha folytatnám ama vég nélküli, kettős kézfogó eseményeinek krónikáját. Ezért hát inkább eszembe se jutnak a móringolás késhegyig menő, kötelező alkudozásai, se a menyasszonyi kelengyék mindenki számára nyilvános, időt rabló mustrái. S hallgatok a menyegzői íjászatról is – addig nem halad... hatott e székely kézfogó előre egy tapodtat se, amíg a vőlegények bekötött szemmel el nem találtak egy oszlopra kikötözött kakast (Novella)

Barcsa Dániel
Hadúr kardja

Hadúr hatalmas munkába fogott. A mennybolt egy villámát lehívta a földre, égig érő tüzet bűvölt, s e tüzet a négy égtáj szilaj szeleivel felszította. Majd eléhívta a föld méhének érceit, a fémeket megolvasztotta, összeötvözte. Aztán üllőjén ezt az anyagot pörölyével addig verte-ütötte tizenkét napon és tizenkét éjen át – hol felizzítva az ádáz tűzön, hol lehűtve a világ friss vizein –, amíg formálódni nem kezdett Hadúr keze alatt a világ legszebb és legtökéletesebb (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVII. fejezet/3 - A székely módi menyegző

Ahogy Brüniszkáldból Adorján Andorás lett, ez a sok próba, akadály, áthághatatlannak látszó nehézség mellett még avval is járt, hogy székelységének első percétől fogva alá kellet vetnie magát egy számára ismeretlen szokásrendnek. Hősünk úgy hitte, hogyha Anna, s a család feje, Lebeé László is igent mond, és végre kedvese jegykendőjét a keblére rejtheti, ettől kezdve rövid és nyíle... gyenes út vezeti el az oltárig. Ha ugyanis akkoriban valaki németként adta házasodásra a fejét, akkor pusztán (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVII. fejezet/2 - A székely módi menyegző

Brüniszkáld megfújta kürtjét, mire emberek sokasága jelent meg a kaputorony ormán. Ám az ifjú csak egyetlen arcot keresett, s midőn meglelte a tucatnyi érdektelen fizimiska között, boldogan elmosolyodott. Kis csapatával belovagolt a sebtében leeresztett hídon át a zsombori várudvarra. Véle volt Bogyó, férfimód, férfinyeregben, a Johann Weiss szekretárius által emlegetett szolgalegény, „a földönlakóknak nevezett székely jobbágyi rendből”, és természetesen hű fegyvernöke is (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
György Borbála (IV.)

Borbála gyermekei közül csak két leányka: Matild és Virág, s egy tíz év körüli fiúcska, Jákó maradtak életben. A harcokban odaveszett Istvánon kívül a láz is elvitt két gyermeket még elébb. Borbála féltő gonddal vigyázta ezt a hármat. A lányokkal nem is volt semmi gond. Már nyiladozott nőiességük, de fiatalemberek nem forgolódtak még körülöttük. Igaz nem is nagyon akadtak, mert vagy rokkantak voltak a felnőtt férfiak, mint Simon, vagy gyermekek, mint Jákó. (Novella)

Bíró Ernő
Őrtorony

Indonéz szokás a víz által megcsíszolt lapos kövek egymásra rakása. Némely esetben a felső kőre szalag kerül, vagy a felső egy likas kő, melybe botot lehet szúrni, vagy akár egy csontot s rá lehet akasztani akár egy kis rágcsáló koponyáját, vagy csak egyszerűen egy hajtincset. A megállíthatatlan elmúlás, az élet visszafordíthatatlansága, az örökkévalóság léte, az anyagias gondolkodás hiábavalósága rejlik, sejlik ezekben a 10-20 cm magas, sikeresebb esetben fél méteres kőtornyocskákban. (Novella)

Jászter Zoltán
Azonosulás

A zene hangosan szólt. Hazafias dalokat énekeltek. Egy-két bolond, nem odaillő furcsa táncot lejtett a sátor előtt. A művész, akivel aznap megismerkedtem, szép feleséget és később lakást is vett magának. Aztán jöttek a nehézségek. A nő már másik férfit szeretett, a művész meg ott hagyott neki mindent. Valamennyi pénzzel a zsebében ideköltözött Lembergbe a Szent György térre. A baj az, hogy az időjárás itt gyakran változó, gyakorta esik az eső és a tél a szabadban elviselhetetlen. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XV. fejezet - A beteglátogatás

Talán egy angol költő mondta: „Nincs fájdalmasabb veszteség az eltűnt arcnál.” Pedig, ami azt illeti, Kőhalmon eleinte nem okozott aggodalmat, hogy Brüniszkáld nem tért vissza estére, s még akkor se gondolt senki semmi rosszra, amikor másnap délre se érkezett meg a vár ura. Ifjú grófunk egyik jó barátját, Waltert bízta meg, hogy amíg távol van, mindenben helyettesítse őt. Walter csak úgy délután két-három óra felé kezdett kissé nyugtalankodni, s kiküldött három lovast, hogy menjenek a már amúgy is biztosan (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap