Novella

Szerkesztő A
A miniszter sofőrje

Kovács és Balogh barátsága még a középiskolában kezdődött. Egy osztályba kerültek a kisvárosi gimnáziumban. Mindketten kollégiumban laktak, mert egy - egy olyan kisfaluból érkeztek, ahonnét nem volt autóbuszjárat a városba, amelyik reggel elhozta, este pedig hazavitte volna őket. A vonatok messze elkerülték mindkét települést. Kezdetben csúfolták is őket az osztálytársaik, a városi fiúk, mert tájszólással beszéltek. Bármennyire igye... keztek is megtanulni az úgymond’ irodalmi nyelvet, még a (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a ma... gyar! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

Szerkesztő A
Mikulás bácsi csizmája (Zelk Zoltán meséje)

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte: - Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot! Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és ... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely a falu fölött s a kert fölött azon a délelőttön szétterpeszkedve lebegett, mint valami nagy, láthatatlan (Novella)

Jókai Anna
Családi kör

– Ma kétszer is voltak négerek a televízióban – üvöltötte örömmel Pista. – Ma kétszer is voltak… Egyszer táncoltak, egyszer meg ütötték őket… – Hallgass már! – kiáltotta az anyja. A kisebbiket bevonszolta a fürdőszobába. Kovács Áron nyitotta a száját. Mégsem szólt. Néha – ha nagyon elfáradt, belátta, hogy a szavak semmit sem érnek. Legalábbis túl keveset. Később, amikor ibolyaszín fénnyel sugárzik az éjjelilámpa, úgyis megbánja, amit kimondott. Nehéz nap volt a minisztériumban. Egyrészt nagy a meleg (Novella)

T.Ágoston László
Badacsonyi Csipketózsa

A csárda fölött jobbra, fölfelé vezetett az ösvény a bazaltfolyás felé. Mellette egy ligetes erdő selyemfüvű tisztással. Az asszony hirtelen megtorpant, kislányosan felkacagott és elindult a tisztás irányába. Lelki szemei előtt felragyogott a júliusvégi telihold. A csillagoktól szikrázó égen bárányfelhők úsztak, a harmatos fűben kerek tomporú őzek, meg szarvasok legelésztek, és a tisztás közepén meztelenül táncolt az égből aláhulló fénykévében egy derékig érő szőke hajú tündér. (Novella)

Jókai Anna
Ember tervez

Soha optimistábbat, mint ez a Lázár! És Lázár szülei, persze. Hiszen keresztelhették volna annak idején Elődnek: gyökeres magyar név! De sose lehet tudni, merre fordul az idő, és a hangsúlyos magyarság esetleg előnytelen. Hasonló okokból nem praktikus az Iván vagy a Richárd sem. A tucatnév viszont már eleve elszürkít, a Bódogokat pedig kinevetik. De egy Lázár! Az csak jól járhat. Ha marad a szegények szegénye, van vigasztalása: föltámad egyszer, bizonyos. Föltámadni cso... dálatos, csak meg kell előbb halni. (Novella)

T.Ágoston László
Szegedi emlékek '56-ból

Szóval villanyoltás után volt ez a nagy kiabálás, rohangálás, kapudöngetés. Mindenki az ablakhoz rohant, de semmit se láttunk, mert a kapu az utca másik végén volt. Aztán egyszer csak olyan durranásokat hallottunk, mint amikor a katonák gyakorlatoznak. Az egyik fiú kinyitotta az ablakot, és kiállt a párkányra, hogy jobban lásson. Mások a szekrények tetején lökdösődtek. Mondták is, hogy mit látnak, de össze - vissza beszéltek, lehet, hogy nem is láttak semmit. Hanem a... mikor Tanár elvtárs belépett a szobába (Novella)

Szerkesztő A
Doktorvilág

Haláp Jánosnak volt öníróniája – kivesző tulajdonság; óvta. Az önirónia karbantartja a gyepesedő személyiséget. Az új, nyomdaszagú névjegykupacot nézegette. Már nem sikk az érettségi vagy a szimpla egyetem. A névjegykártyán hasznosíthatatlan. A névjegykártya pedig fontos. Helyettesíti az embert. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy puszta névvel jelöljék: kicsodák. A foglalkozás – nem mindig hencegésből, néha indokolt tájékoztatásul – odakívánkozik. „Haláp János (Novella)

Szerkesztő B
Gárdonyi: Statárium a másvilágon

- A jövő század legendás könyvéből. - Járkál a mennyekben Szent Péter apostol. Bús-gondos a homloka. Lógatja ősz fejét. Összetalálkozik János apostollal. - Hej, János, öcsém, valami nem jó lében forog a világ odalenn. (S vakar a tarkóján.) Második esztendeje, hogy be nem zárhatom egy órára se a kapumat. Éjjel-nappal jönnek százával, ezrével. Keresztet hányva a muszka, káromkodva a magyar. Táncolva a francia. De mindenfajta náció, (Novella)

Szerkesztő A
Gárdonyi Géza: Tengeren járók csillaga

Négynapi tengeri út volt előttem. Kis társasággal utaztam, de csupa osztrákkal. Magyarul nem tudott a kapitány se, pedig a hajó magyar hajóstársaságé. Reggelinél mondja a kapitány, hogy az egyik tisztje magyar: Reiter a neve. Azt gondoltam zsidó, és csodálkoztam magamban, hogy tengeri pályán zsidót találok, de nem zsidó volt: szőke, kékszemű germán-tipusu fiatal embernek találtam. Ott sétált a hajóhidon. Az ily sétálás négyórai (Novella)

Szerkesztő A
Mire emlékszik a diák?

Amikor betöltöttem a hetvenedik életévemet, a család ünnepi ebéddel kívánta megünnepelni ezt a jeles napot. Szóval én a hetvennel hetvenkedtem. Némi számolást csináltam és megkérdeztem magamtól. – Mire emlékszel öregem? Ebéd közben elgondolkodtam, ez a hetven év, sok vagy kevés? Mire volt elegendő, meg aztán mi minden történt ez idő alatt velem? A világról nem is beszélve? A válaszok széleskörűek. Mindjárt a gyerekko... rom élményei jutottak eszembe, ... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Szabad lélek

A faluban lakott egy hatvan év körüli férfi. Szép magas ember volt, ősz hajjal és egy zöldre festett férfi kerékpárral. Ez elválaszthatatlan volt tőle. Így volt kerek, egész. Mindenki csak Sanyinak hívta. A falu szélén, egy piros cserepes házban lakott, ott élt már vagy öt éve. Sanyit egy különleges, különc embernek ismerték. Öltözetét sokszor változtatta. Nyári időszakban zsebes kaki színű inget viselt, egy síp volt a bal felső zsebében, melyet a fonott zsinóron a vállpántjához erősített... (Novella)

Szerkesztő A
Nyirő József: Az én népem

"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna. -Tessék, tessék! - dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt. Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja: -Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt... A pap nem szól, a székely mondja magától tovább: -Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának... Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így (Novella)

Jókai Anna
Hol a bárány, hol a farkas?

– Csak az élők számítanak – mondta Pipi határozottan. Zsani még bizonygatta: – …ha meg is haltak: voltak. – Aki volt, az nincs már. Nem ülhet asztalhoz. – Jó – Zsani megint visszahajlított egyet számolásra tartott ujjaiból. Már csak árva hüvelykujja maradt a levegőben. – Én vezetek… beee… Hat-egy. Óriási fölény! – Persze. Ha a nem hivatalosakat is bevetted… – Az együtt lakás már számít. De minden más kapcsolat: érvénytelen. Még egyszer... (Novella)

T.Ágoston László
Asszonyverők

─ Különös teremtménye Istennek az ember ─ mondta elgondolkodva a keze alatt sziszegő, jajgató szomszédasszonyának Tóth Róza, miközben a sebét fertőtlenítette valamiféle olcsó kölnivel. ─ Addig nem tud a seggén maradni, míg bele nem rúg valaki. Akkor aztán dühöng, ordít, és meg nem nyugszik, míg nem talál valakit, vagy valamit, akibe ő is belerúghat. ─ Jaj, ott óvatosan Rozikám, mert nagyon fáj! ─ húzta el a fejét a másik. ─ Majd tegyél rá egy kis a... lapozót, hogy ne látsszon annyira! (Novella)

Szerkesztő A
Sütő András: Csillag a máglyán

…Múltkoriban beszélgettünk arról, hogy a tilos szó veszélyes. Távol tart a tiltás tárgyától, de ingerel is egyszerre. Különös baj van, ha a tiltás mellé monoton ismétléssel odakerül egy másik, a kötelessége. A mérlegen ellensúlyként ott kell állnia a szabad és a joga szópárnak is; persze, nem a puszta szó nyom a serpenyőben, hanem a kinyilatkozás minél tökéletesebb valóságfedezete. A Kálvin János uralta Genfben nincs kiegyenlítés – a jobb oldali serpenyő üresen... (Novella)

Szerkesztő A
Sütő András: A csendháborító

Igen, itt csend volt mostanáig. A Hargita tudvalevőleg hallgat, tövében a Sikaszó még annál is csöndesebb. Közelemben a Bakó-pataka mondikál, de gügyögő hangját sűrű lombok isszák föl; partja mentén, kart karba öltve, zöld nagyestélyiben sorakoznak a fenyők, mintegy védelemképpen; táncra kérik föl, aki a patakon átlépne – megzavarni valamiképpen a kicsi ház lakóját. Aki most – kötelességei és hajlamai között ingadozva – ... (Novella)

T.Ágoston László
Emma, a böjti szél

Az álomtól bódult fejjel indult a szomszéd szoba felé. Nyitotta volna az ajtót, de nem engedett. Aztán meg hirtelen felpattant a zár, s szinte beesett a helyiségbe. Úgy nézett ki a szoba, mint a rosszul sikerült amerikai thrillerekben az ügynöké egy alapos házkutatás után. A bútorok felborogatva, a padlón széttört üveg-, cserépdarabok, s a nyitott ablakon keresztül a hátsó falig hordta a szél a felkavart avart, meg az esőcseppeket. – Te jóságos Isten! – állt meg a szoba közepén szétterpesztett lábakkal. (Novella)

T.Ágoston László
A hecsedli, meg a postás

- Hecsedli. Várjuk a postást – mondta Bányai, az író és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel arra az esetre, amikor már mindent megbeszéltek, ami eszükbe jutott, s valamelyikük úgy gondolta, ideje lenne befejezni a trécselést, mert az alsóneműjük is rámegy a telefonszámlára. A hecsedli azt jelentette, hogy az író jobb híján – no meg pénz híján is – csipkebogyót gyűjtött őszönként teának, hogy (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap