Novella

Bodor Miklós László
Az öreg fa álma

- Régen kezdõdött. Kis fácska voltam. Homályos sejtésem van arról, hogy egy nagy kertben állunk katonás rendben. Együtt, mégis elválasztva a keskeny levelû õszibarackoktól, a halványlila virágú manduláktól, a pirosas törzsû kényeskedõ cseresznyéktõl. Néha közénk jött a kertész, aki hol locsolt, hol meg a hernyók ellen ránk permetezett valami folyadékot, hol pedig ollójával kicsiny ágacskákat nyesett rólunk, hogy szebb, formásabb koronát növesszünk. (Novella)

Jókai Anna
A színész öregedése

A karácsonyban a Születést ünnepli az ember. A fémes, zárt világba rést ütő, élek között is megfogant szeretetet. Az este csöndjében – mint az oktató céllal rögzített filmkocka – megáll egy eszmélésnyi pillanatra a világ rohanása. Fájdalmasabbak a hiányok, édesebb a soha nem fakuló jelenlét. Ezen az estén a színész is kivonja arcát a reflektorfényből, a sokszor roncsoló nyilvánosságból; fáradó vonásait szelíd gyertyafénnyel árnyékolja. Nincs magasított Pódium, nincs (Novella)

Szerkesztő A
TORMAY CÉCILE - BUJDOSÓ KÖNYV VII/2 (Kötelező olvasmány!)

A századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a kommunizmus halálos ítéletével... (Novella)

Kő-Szabó Imre
A stokedlis dobos

Törökék egy kelet-alföldi kis faluban laktak. A zene a családban nem kapott nagy hangsúlyt. Volt már rádiójuk az ötvenes években. Szólt is, szinte egész nap, de senki sem figyelt nagyon, mi hangzik el belőle. Török Péter, a család nagyobbik gyermeke, ebben az időben járt az általános iskola nyolcadik osztályába. Tőle már nem volt idegen a zene, szerette hallgatni, jó ritmus érzékkel áldotta meg a sors. Ha jó ritmusú zene szólt, akkor a konyhai hokedlit maga elé fordította... (Novella)

Kondra Katalin
Rózsa

Jelentéktelen figurának tartották kollégái a kissé dagadt, kopaszodó, ragyás képű fickót. Tamás alacsony volt, mint a beosztása. Amolyan vállalati lóti-futiként dolgozott, miután kivonták a termelésből, mert gyakran elaludt a gépek mellett. Főnöke úgy gondolta, az új munkakörben nem lesz ideje aludni. Tamás ettől függetlenül és állandóan boldog volt. Az életet gyönyörűnek látta. Különösen a sajátját. Mindig mosolygott, mindennel elégedett volt. Akkor sem háborgott együtt a többiekkel, amikor megkapta a fizetését. (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Mese az elveszett Szabadságról

Figyeljetek csak magyarok: egy angyal szállt volt le a földre. Ez pontosan száz évvel ezelőtt történt. Makulátlan tiszta fehér ruhát viselt és akár hiszitek, akár nem: semmiféle színes pántlika nem fi tyegett rajta. Sem barna, sem zöld, sem piros. Semmi más szín nem volt rajta, csak fehér. És úgy hívták, hogy „Szabadság”. Odaállt a márciusi ifjak mellé és kezébe vette a nemzet lobogóját, nem egy csoport lobogóját, nem ennek vagy (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: A szellemi ember hivatása

A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása... A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert zsidó története: Az összetört esernyő

Wass Albert fordításban kiadott novellája hűségesen mutatja be a két világháború közötti Mezőség életét. A zsidó malomtulajdonos és a zsidó fakereskedő megbecsült tagjai voltak a magyar és oláh kisközösségeknek. A történet csupán erkölcsi, és nem faji különbséget tesz alakjainak jellemvilágában. Wass Albert a személyes élményekből merített történettel írói tisztán... látásának ad hangot. A zsidó kereskedő halála az erkölcs halála is ebben a térségben. A novella nagyszerű példája az írói (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Patkányok honfoglalása

Wass Albert alig ismert tanulságos novellája... "Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűj... tötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
A nagy ugrás (2/2)

– Mi van benne? Nyisd már ki, légy szíves! Nem szeretném, ha mindenféle vacakot erőltetnél reájuk. Nini, egy számítógép! – Van valami kifogásod ellene? – Dehogy! Nagyon rendes bátyó vagy. Csak aztán kezelni is tudja a jóember! A többi bőröndbe mit raktál? Remélem, azokért sem kell szégyenkeznem mélyen tisztelt sógornőm előtt. – Nem hát, de most ne haragudj, mennünk kell. Domi, Vivien, búcsúzzatok el a tántitól! – Emerich! – Parancsolsz? – Kinyit... nád a többi táskát is? (Novella)

Kő-Szabó Imre
Egyedül

Erzsi néni – férje után – családi nevén Varga Pálné finom húslevest főzött. Jól felzöldségezte, ahogy a férje Pál uram – Varga Pál – azt már több mint ötven éve szerette. Sietett a csomagolással, mert a városba vivő egyórai buszt el kell érnie, mert a kórházban kettőtől van látogatás. Varga Pál a hetvennyolc évével, most került először ebbe a városi intézménybe, Eddig elkerülte minden nyavalya, meg nem is nyüglődött sokáig, ha valami baja volt. ... (Novella)

Kondra Katalin
Év végi számvetés (Szilveszter napjára)

„Az év minden napja olyan, mint Advent. Mindig várunk valamire és valakire, de nem mindegy hogy telnek napjaink, mert ezek határozzák meg azt, hogy milyenek leszek az ünnepeink.” Végre elmúlt az ünnep lázas akarása. Az akarás, melyet az a vágy hajt, hogy jól sikerüljön, szép legyen a karácsony és a gyermekek fejében még felnőtt korukban is ott lüktessen a csodavárás eleven emléke. Emlékezett, de az ő fejében nem a családi vacsorák, ajándékhalmok és karácsonyi vásárok emléke elevenedett meg, hanem a találkozásé. (Novella)

Jókai Anna
Szép délután

Állt a mosogatódézsa előtt, s mint mindennap, vigyázott, hogy bele ne bukjon a lébe. Tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta volna a földet, mégsem látott belőle mást, mint Nyergespusztát, Budapestet és egyszer a Balatont, 1958-ban, szakszervezeti beutalóval. A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidá... mabb feleséget. A három gyereket (Novella)

Jókai Anna
Az utolsó mű

Az író nagy gondban volt. Megunta az egészet: betűket írni fehér papírra, történeteket kiagyalni, neveket keresni, begyömöszölni a hömpölygő anyagot holmi feszes szerkezetbe. Tulajdonképpen már csak a tőmondatot szerette, vagy már azt se. Egzakt közlések után áhítozott; egzakt közlések után, melyek erőszakos személyiségétől függetlenek. De tudta: az egzakt közlés az irodalom fő ellensége, a halál maga. Hiszen éppen az egyéni világkép e működés lényege – noha (Novella)

Kondra Katalin
Karácsonyi dal

A füstölgő kémény környékén varjak tanyáztak és reggelente fehér dér vonta be csipkével a fák dermedt ágait. A nagyszoba ablaka egy éjjel a jégtől virágba borult, az asszony ezt látva kihúzta a hűtőt a konnektorból, és az élelmiszert elraktározta a hideg szobában. Minek fűtse az egész lakást, ha neki magának a kisszoba is elég, minek menjen a hűtő, ha jó arra a szoba hidege is, így legalább megspórol valamit kevéske nyugdíjából. Karácsony előtt három nappal szokatlan (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely a falu fölött s a kert fölött azon a délelőttön szétterpeszkedve lebegett, mint valami nagy, láthatatlan (Novella)

Jókai Anna
Jelen időnk és a Berzsenyi-sors

Több okból vonzódom Berzsenyihez; mintha kortársam lenne, olyan személyes érzülettel. Berzsenyi nem „üzen” – Berzsenyi közöl velem valamit. Ez a közlés éppoly érvényes, mint az ezernyolcszázas évek elején. Tanít, vigasztal, s a kicsinyességekből kiemel. Berzsenyi gondolkodása nem behatárolt. A két fogalom: „lélek s szabad nép” nála egymás mellett, egyforma fontossággal szerepel. Költészete, szelleme úgy feszül a lét kereszt... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a ma... gyar! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap