Novella

Kő-Szabó Imre
Az öreg temetőőr

A haláleset, mindig tragikus. Tragikus bárkit érint, ez alól nincs kivétel. Talán ez az egyetlen esemény, amelyre sem belépőt, sem kilépőt nem lehet váltani. Ezt még eddig, nem tudták árucikké minősíteni, (ha csak nem egy megrendelt gyilkosságról, vagy ilyen szándékról van esetleg szó). Ez egyformán érinti a szegényt, a gazdagot. A kiváltság csak az, hogy a gazdagnak nem okoz fejtőrést egy temetés lebonyolítása, de a szegény embernek, még ezért is meg kell szenvednie. (Novella)

Bihary József
Bálám, a ferencesek szamara

„Kamill testvér kalandozásai a 20. században” c. önéltrajzi regénye „ihletett” két számomra igen kedves történet megírására. Ahogy Kovács Kamill végezte hittel teli szolgálatát, ahogy együtt élt kora Jászságának népességével, akiket egykor éppen a ferencesek térítettek a pogány hitről a kereszténységre, az példa értékű lehet a szolgálat mostoha, de jókedvű megélésének a XXI. század számára is.Szent István Társulat, Budapest, 1989.ISBN: 9633604699. Ezt a remek írást mindenkinek jó szívvel ajánlom. (Novella)

Bihary József
Vitéz Rebők János

Rebők János anyai nagyanyám öccse volt, aki 1882-ben született hatodik gyerekként, az életben maradottak közül. Az öreg a csiffi tanyán béreskedett, ami légvonalban mintegy tíz-tizenöt kilométerre esett falunktól, valahova Bihar és Békés határa közelébe. Nagyanyám öccse olyan egyedül élt a nagyvilágban, mint az ujjam, noha valamikor nős volt, de ismeretlen okból elvált, ott hagyván a gyermektelen házasságot. Az öreg alacsony termetű, de nagyon erős alkatú ember volt. (Novella)

Bihary József
A Tokaji és Trianon

Történelmi tréfa, a klasszikus orosz írók modorában/Az épülőben lévő, százhuszonkét méter magas tornyában az óraszerkezet kalapácsa csaknem akkorát ütött a nagyharangra, mint I. Nagy Péter, minden oroszok cárja, aki ezt a címet maga adományozta magának, a mintegy harminc könyök hosszúságú ebédlő asztalra, a Nyári palotában, ami a Néva bal partján állt, Domenico Trezzini jóvoltából. Minthogy kedvenc aperitif és desszert bora, a hires Tokaji, kifogyott a poharából, és a reszketeg inú pohárnok azt volt közlendő, (Novella)

Bihary József
"Csak egy kislány van a világon,"

A száz évvel ezelőtti július 25-e vasárnap volt, és a mai szombat (2015) idézi Doberdó karszt fennsíkjának forróságát. Ez a nevezetes nap a második isonzói csatának - időben - mintegy a közepére esett, és a nagyháború legvéresebb összecsapása erre a napra - úgy tűnt - mintha alább hagyott volna. A tenger felől fújó, de a fennsíkon felforrósodott szél a halál szagát hozta a dolomitjába csekély mélységig belevágott futóárkokba, amelyeknek az ugyancsak kőből emelt mellvédjei... (Novella)

Bihary József
A Tokaji és Trianon

Történelmi tréfa, a klasszikus orosz írók modorában/Az épülőben lévő, százhuszonkét méter magas tornyában az óraszerkezet kalapácsa csaknem akkorát ütött a nagyharangra, mint I. Nagy Péter, minden oroszok cárja, aki ezt a címet maga adományozta magának, a mintegy harminc könyök hosszúságú ebédlő asztalra, a Nyári palotában, ami a Néva bal partján állt, Domenico Trezzini jóvoltából. Minthogy kedvenc aperitif és desszert bora, a hires Tokaji, kifogyott a poharából, és a reszketeg inú pohárnok azt volt közlendő, (Novella)

Bihary József
A keresztelő

Langyos, tavaszi éjszaka volt, amikor ifjabb Lohmann Pál kétökrös szekere a perényi határban, valahol, átdülöngélte a magyar-csehszlovák határt, toronyirányban, Hidasnémeti felé. Úttalan utakon döcögött az erdőkön keresztül a két ökör. Szélcsend volt, avar sem zördült, mintha a tölggyel vegyes bükkös visszafojtotta volna lélegzetét, ág se reccsenjen, hadd menjen a két kiszolgált ökröcske, amerre Lohmann uram terelte őket, hol csendes cselőzéssel, hol pe... dig némán mellettük haladva, fogva a járomszöget. (Novella)

Kondra Katalin
Áldozat (Nagyszombat)

Különleges ember volt Kálmán Están. Szülői Istvánnak kereszteltették, de ő az Estánt részesítette előnyben, s mint „ősmagyar” nevet büszkén viselte. A falubeliek furcsállották viselkedését, mert az öreg egyedüliként állt ellent az új idők szeleinek és úton útfélen gyakran mondogatta, hogy essen a nyavalya azokba, akik az új politikát csinálják. Ő bizony nem vesz részt benne. Mások bezzeg nem voltak olyan állhatatosak. A békesség kedvéért úgy cselekedtek, hogy a kecske is jóllakjon... (Novella)

Bihary József
Összetartozás

„ Testvér lészen minden ember”/Még ott vibrál a levegőben az az emelkedett hangulat, amit a Psalmus Hungaricus előadása alatt és után érez a hallgatóság, de főleg a kórus és az őket kísérő zenekar. A tapsorkán nem akar szűnni. A világhírű, magyar tenorista szólója sokat hozzá tesz az est ünnepélyességéhez. Mindehhez fenséges keretül szolgál a székesegyház neobarokk ornamentikája. A fő hajóhoz meghitten, hívogatóan simuló hat kápolna. (Novella)

Bihary József
Sisvai hidgje

A holdfényes, nyári éjszakában Gyapjas, a hatalmas komondor mély, de játékos ugatással ugrálta körül - óriási testét meghazudtoló sebességgel forogva - Sün Samuelt, aki összegömbölyödve adta tudomásul a „kutya-rokonának”, ma nincs igazán kedve beszélgetni, mert a gerádjában lakó, népes családja három fővel megszaporodott, és az éjszakai vadászat sikerétől függ az állandóan éhes apróságok tejadagjának nagysága. Ezért csak annyit kaffantott tüskéi közül Gyapjasnak: a hatal... mas komondor (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
Szőcs úr megdicsőülése

- Akkor mit szólasz? - Én azt, hogy én úgy érzem, mesteruram, apám helyett apám, hogy éppen olyan jó szívvel van irántam, mintha valóságosan az édesapám lenne. - Soha sem hallottalak még ennyit beszélni. Eddigelé csak mindig annyit szóltál, igen, mesteruram, nem mesteruram. Egy mukkal sem többet. - Mert még soha ilyen fontos dolgot nem akartam mondani mester uramnak. - Mondjad hát! - Nem olyan könnyű! - Kezdd el, s lásd mindjárt könnyebb lesz! - Megkérem, mesteruramat – fohászkodott (Novella)

Kondra Katalin
Virágba borulás

Nyirkos őszi estén, amikor fehér köd nyaldossa az utat, az ember az orráig sem lát, egy autó száguldott végig a kihalt utcán. A megengedettnél sebesebben hajtott, s mivel a látótávolság nagyon szűkre szabott volt, elcsapta az útesten átszaladni akaró szürke macskát. Teréz, aki úgy gondolta, ha valaha is lát majd ilyet elájul, de nem ez történt. Döbbenetet érzett és egész teste megremegett, de a döbbenet és remegés mintha visszhan... got vert volna benne. (Novella)

T.Ágoston László
Vadkolbász

A nagyapám mesélte, hogy régen ráhajtották a csordát ősszel az erdőre és azon híztak föl télig a malacok. De hát az már régen volt, főnök. Lehet, hogy ezek a mai modern disznók meg se ennék a makkot. ─ Próbáljuk ki! ─ adta ki az ukázt Bódog. ─ Holnap hajts föl néhányat az erdőbe, hátha belekóstolnak! A kísérlet sikerült. A disznók megkedvelték a makkot, és félannyi takarmánnyal beérték, mint korábban. Igaz, volt amelyik csak néhány nap múltán talált haza, de végül mind a vágóhídra került. (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
Az autóbusz utasai

…Az autóbusz utasai mélán bámulták a kietlen tájat. Nem volt semmi, ami leköthette a figyelmet. Lombjukat vesztett fák, lepusztult házak kísérték a rossz minőségű makadám utat. A kora hajnali indulás, az elhelyezkedés izgalmai még éreztették hatásukat. A hangulat nem volt csöppet sem rózsásnak mondható – sőt, épp ellenkezőleg morcos, unott képpel üldögéltek legtöbben, néhányak elbóbiskoltak, s a jármű rázkódására furcsán imbolyogtak… A hát... só ülések felől (Novella)

Doma-Mikó István
Vitéz Bátor Magyar Mihály emlékezete

A fejedelem nem röstellt letérdelni a mozdulatlan test mellé, s az arc elől félrehúzta a véráztatta hajfonatot. Pillantása találkozott a sánta ágyúmester üveges tekintetével. A csavarodott test megszámlálhatatlan sebtől vérezve merevevett halálba, s az ajka pedig örök mosolyra húzódott. „Sánta Vidor Mihály!” – szólt készségesen a szárnysegéd, de a fejedelem szemvillanása beléfojtotta a szót. „Senki ne merje gúnyolni a legbátrabb katonát!” – mennydörögte. Magához intette a zászlóvivőt, (Novella)

Jókai Anna
Vasárnap

Nem volt okom rá. Ha százszor kérdezik, akkor is csak ezt felelhettem. Talán a meleg miatt történt. A nagy melegben felfőtt az agyam. Persze, ez a legszörnyűbb: ha így bukik ki az emberből gonoszság, látszólag csupa heccből. Elmesélem. Jegyzőkönyvön kívül. Nem is mentségül. Csak hogy ne nézzenek rám ilyen kirekesztő iszonyattal. Mia nem jött ki velem. El kellett volna mennem érte? Nem szeretek a folyosón ácsorogni, nyomogatni a csengőt, miközben a... (Novella)

Bodor Miklós László
Értéktelen(?) tárgyaink

Mindannyiunk őrizget holmikat, melyeket halálunk után kihajítanak utódaink.Nekem sok ilyen van. Számomra értékesek. Csak az öregek számára! A könyvespolcon állnak. Megbecsült helyen. Alattuk egy kétszáz évnél régibb szőttes. Gyakran megpihen rajtuk a szeme.Legrégebben az olvadt, rücskös, alaktalan bronz darab került a polc tulajdonosához.Tanítónője egri leány volt, aki tanítványához hasonló érzülettel gondolt szülőhelyére, és az ő közben járásával valósult meg a prücsök nagy álma, (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Lukáts János
Margit

A hó a romkert sarkaihoz menekült. Szürkés kupacok húzódtak meg itt-itt, hogy hó rejtőzik a mocskos felszín alatt, csak akkor sejtette meg a járókelő, ha lába az apró vízerekbe lépett. Másnapra aztán a vízér fölszáradt vagy elpárolgott, a hókupac dolgozhatott tovább és töpörödhetett. Sétálók járkáltak arrafelé, a romtemplom falán gyerekek rohangáltak, nem kellett nagy bátorság hozzá, derékig, ha ért a falrom. A rom távoli végén kétnyelvű tábla tájékoztatott a (Novella)

T.Ágoston László
Diótörő

A tányér alakú tévéantennán egy gerlepár turbékolt, aztán egymást kergetve ágról ágra repkedve közeledtek a szaletlihez. – Gyertek csak tubicáim, gyertek! – mondta Józsi, az öreg diótörő. – Nektek pucoltam a legjavát. Ti vagytok az én díszvendégeim. – Aztán odaszólt a ház felől közeledő asszonynak. – Azért a tálba is jut ám belőle, Mariskám. Ők meg nézd, hogy örülnek neki. Nagy kár lett volna, ha a Sanyi a szemétbe dobja ezt a diót. Még akkor is, ha nem o... lyannak sikeredett, amilyennek ő elképzelte. (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap