Novella

Jókai Anna
Ember tervez

Soha optimistábbat, mint ez a Lázár! És Lázár szülei, persze. Hiszen keresztelhették volna annak idején Elődnek: gyökeres magyar név! De sose lehet tudni, merre fordul az idő, és a hangsúlyos magyarság esetleg előnytelen. Hasonló okokból nem praktikus az Iván vagy a Richárd sem. A tucatnév viszont már eleve elszürkít, a Bódogokat pedig kinevetik. De egy Lázár! Az csak jól járhat. Ha marad a szegények szegénye, van vigasztalása: föltámad egyszer, bizonyos. Föltámadni cso... dálatos, csak meg kell előbb halni. (Novella)

Jókai Anna
Hol a bárány, hol a farkas?

– Csak az élők számítanak – mondta Pipi határozottan. Zsani még bizonygatta: – …ha meg is haltak: voltak. – Aki volt, az nincs már. Nem ülhet asztalhoz. – Jó – Zsani megint visszahajlított egyet számolásra tartott ujjaiból. Már csak árva hüvelykujja maradt a levegőben. – Én vezetek… beee… Hat-egy. Óriási fölény! – Persze. Ha a nem hivatalosakat is bevetted… – Az együtt lakás már számít. De minden más kapcsolat: érvénytelen. Még egyszer... (Novella)

Jókai Anna
Sütő András: Csillag a máglyán

…Múltkoriban beszélgettünk arról, hogy a tilos szó veszélyes. Távol tart a tiltás tárgyától, de ingerel is egyszerre. Különös baj van, ha a tiltás mellé monoton ismétléssel odakerül egy másik, a kötelessége. A mérlegen ellensúlyként ott kell állnia a szabad és a joga szópárnak is; persze, nem a puszta szó nyom a serpenyőben, hanem a kinyilatkozás minél tökéletesebb valóságfedezete. A Kálvin János uralta Genfben nincs kiegyenlítés – a jobb oldali serpenyő üresen... (Novella)

Szerkesztő B
Sütő András: A csendháborító

Igen, itt csend volt mostanáig. A Hargita tudvalevőleg hallgat, tövében a Sikaszó még annál is csöndesebb. Közelemben a Bakó-pataka mondikál, de gügyögő hangját sűrű lombok isszák föl; partja mentén, kart karba öltve, zöld nagyestélyiben sorakoznak a fenyők, mintegy védelemképpen; táncra kérik föl, aki a patakon átlépne – megzavarni valamiképpen a kicsi ház lakóját. Aki most – kötelességei és hajlamai között ingadozva – ... (Novella)

Jókai Anna
Doktorvilág

Haláp Jánosnak volt öníróniája – kivesző tulajdonság; óvta. Az önirónia karbantartja a gyepesedő személyiséget. Az új, nyomdaszagú névjegykupacot nézegette. Már nem sikk az érettségi vagy a szimpla egyetem. A névjegykártyán hasznosíthatatlan. A névjegykártya pedig fontos. Helyettesíti az embert. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy puszta névvel jelöljék: kicsodák. A foglalkozás – nem mindig hencegésből, néha indokolt tájékoztatásul – odakívánkozik. „Haláp János (Novella)

Matekovics János Zoltán
Kutyaság

A kutyámról szól az alábbi írás. Zénót ezelőtt két évvel vettük ki a kutyamenhelyről. A története érdekes: A németjuhász aktív rendőrkutya volt, eltűnt emberek és holttestek megtalálására volt kiképezve. Miután megöregedett, nyugdíjazták, majd egy rendőrhöz került, akitől megszökött, és két hétig kóborként tengette az életét az utcán. Majd a menhelyre került, ahonnan családunk örökbefogadta. Ma már teljes jogú családtagként él velünk, nyugalomban, boldogan. A mellékelt képen ő látható. (Novella)

Turcsány Péter
Elherdált magyarságunk

Az 1980-as évek vége már nem alkalmas nosztalgiára, jobb esetben rapszódiákra, szigorúbban nézve számvetésekre, számonkérésekre, történelmi időnk és szellemiségünk határozott átvilágítására van szükségünk. Gyermekség, hűvösvölgyi barlangok, szakadékok, sziklák és az akkor még rendezetlen Feneketlen-tó környéke, denevérek, babonák és a meghajló nádasok fölött Szent Imre herceg temploma, a három-négy-hétéves hadifog... ságból hazatért apák“nirvánája” a Gellért-fürdő teraszán... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Mózs néni

  A Budai úton egy szürke ház falán ott állt a tábla, már vagy negyven éve: Mózs Ferenc lakatos. Az öreg, mert már az volt, arról híresült el, hogy számára a vas, olyan anyagnak minősült, abból bármit lehet csinálni. Hegeszteni, fúrni, esztergálni, amit csak akar az ember. Ezért, bárhol látott, talált egy vasdarabot, azt hazavitte műhelyébe. – Jó lesz majd valamire! – felkiáltással. Teltek az évek, az öreg Mózsnak is kitellett az esztendőkből és letette a kanalat. A műhely ott állt árván egy darabig... (Novella)

Jókai Anna
Szeretteink, szerelmeink

Csöng a telefon. Vagy a húgom, vagy Szacsvay az egyetemről. Nem tudom, melyik rosszabb. Mindkettő minimum fél óra, teljesen hiábavalóan. Ez a legveszélyesebb időpont: az este fél tíz. Aki ilyenkor telefonál, sem dolgozni, sem aludni nem tud, kezében a kagyló, forgatja a telefonkönyv lapjait, válogat a számok között, a torkát köszörüli, hogy amikor aztán megszólal, a hangja természetesnek hasson és vidámnak: – Szervusz… te vagy az, Ádi? - Mit (Novella)

Szerkesztő B
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Jókai Anna
Szép, kerek egész

– Nem volt télikabátja, azért halt meg. – De ki a felelős? Mégis? – Nem volt télikabátja – ismételte a fiú makacsul. – Marha – szólt közbe Dederák –, neked sincs télikabátod. Mégse fordulsz fel csak úgy egyszerűen. – Csend – intett dr. Kaponyainé –, tartsuk meg a parlamentáris formákat. Röhögtek. – Parlamentáris forma. Nem tudjátok, mi az? – Kaponyainé egymásba kulcsolta ujjait, kis kosárkát formált a kezéből, kis fehér kosárkát, idegesen mozogtak benne az ujjvégek, mint a nyuszifülek egy va... lódi kosárban. (Novella)

Jókai Anna
Közkatonák

Madaras Márton elégedetten viselte gúnynevét. A szerkesztőségben ő a Kutya – tudomásul vette. Akit Kutyának hívnak, azt legalább nem gyűlölik. Ebben a jelölésben: „Kutya”, szeretet lakozik, úgy vélte; s épp csak oly parányi eleme a sajnálkozásnak, ami nélkül bárkit őszintén szeretni amúgy is lehetetlen. A felesége, persze – szokott precizitásával –, a név árnyoldalát is kimutatta: egy csepp irigységet sem tartalmaz, s akit senki sem irigyel, annak – jobb, ha tudja! – ... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XIX. fejezet - Epilógus

Így volt? Vagy nem így történt? Jókai Mór A minden poklokon keresztül című regényében másként írta meg Brüniszkáld és Anna szerelmi történetét. Sok-sok iróniával és tragikus végkifejlettel. Hőseim, bár elismerik, hogy Jókai jó mesélő, és minden bizonnyal tehetségesebb történetmondó nálam, de engem mégis jobban kedvelnek. Nem is csoda, hiszen az ifjú szerelmesek nem neki, hanem csakis nekem köszönhetik beteljesült boldogságukat, és – arról nem is szólva −, az én beszélyemben Lebeé (Novella)

Jókai Anna
A panasz leírása

Professzor Urunknak nagy tisztelettel, bizalommal dr. Édeshalmi János Professzor úr a tegnapi vizsgálatkor atyai jósággal arra intett, üljek asztal mellé, vegyek a kezembe tollat, s panaszaimat próbáljam hitelesen rögzíteni. Professzor úr irodalmi ambíciói közismertek, és mint szaktekintély is hisz (ahogy beszélgetésünkkor kifejtette) a „kiírás” terápiájában. Amellett a beszédben sok minden elsikkad; a mondatfűzés kuszasága, a logikai ugrások írásban árulkodóbbak. Bocsásson meg, de felszólításában (Novella)

Jókai Anna
Variációk - Idő előtt

Azt a kettőt nem Máriának és Józsefnek hívták; név nem maradt utánuk. Csak a létezésük bizonyosság és a velük esett kudarc. Sem a helyet, sem az időt nem ismerjük, csak a feltételezést: ismeretlen terepen történhetett, s az igazinak még előtte. Ez az asszony még majdnem nem nélküli volt, ami a szüzességnél kezdetlegesebb állapot. A férfi simulásának sem volt még határozott iránya, külön-külön párolgott még testük göngyölege. Csak kérdő kiáltások a zöld növényzet alján, a ... (Novella)

Jókai Anna
Szép délután

Állt a mosogatódézsa előtt, s mint mindennap, vigyázott, hogy bele ne bukjon a lébe. Tizenöt éves koráig a tanyán dolgozott. Azután behozták a szövőgyárba. Negyven év alatt kilencvenhatezer kilométert futott le a gépe mellett. Kétszer is körülsétálta volna a földet, mégsem látott belőle mást, mint Nyergespusztát, Budapestet és egyszer a Balatont, 1958-ban, szakszervezeti beutalóval. A férje nem jött vissza a háborúból. Talán meghalt, vagy szerzett magának valahol egy kövér, vidá... mabb feleséget. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVIII. fejezet/2 - A szászok nemzetgyűlése

A nagyszebeni nagytemplom megtelt néppel. A padokban a szász nemzet követei foglaltak helyet, kiket erre a napra hívtak össze Erdély minden sarkából, az állóhelyeken pedig a kíváncsi köznép szorongott. Ám a rendi és a vagyoni különbségektől függetlenül a tömeg egyetlen mérges méhkasként zúgott. Az oltár elé felállított emelvényen – kissé feszengve − a szászság vezetői foglaltak helyet szinte hiánytalan, egyedül Hermann gróf nem érkezett még a gyűlés színhelyére. Aztán, miután a zúgás átcsapott (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhely... ben. Ő sem dicsekedik ezzel (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVIII. fejezet/1 - A szászok nemzetgyűlése

Gondolom, a megengedhetőség mértékén túl élnék vissza az olvasó türelmével, ha folytatnám ama vég nélküli, kettős kézfogó eseményeinek krónikáját. Ezért hát inkább eszembe se jutnak a móringolás késhegyig menő, kötelező alkudozásai, se a menyasszonyi kelengyék mindenki számára nyilvános, időt rabló mustrái. S hallgatok a menyegzői íjászatról is – addig nem halad... hatott e székely kézfogó előre egy tapodtat se, amíg a vőlegények bekötött szemmel el nem találtak egy oszlopra kikötözött kakast (Novella)

Barcsa Dániel
Hadúr kardja

Hadúr hatalmas munkába fogott. A mennybolt egy villámát lehívta a földre, égig érő tüzet bűvölt, s e tüzet a négy égtáj szilaj szeleivel felszította. Majd eléhívta a föld méhének érceit, a fémeket megolvasztotta, összeötvözte. Aztán üllőjén ezt az anyagot pörölyével addig verte-ütötte tizenkét napon és tizenkét éjen át – hol felizzítva az ádáz tűzön, hol lehűtve a világ friss vizein –, amíg formálódni nem kezdett Hadúr keze alatt a világ legszebb és legtökéletesebb (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap