Novella

Szerkesztő B
Wass Albert: A szellemi ember hivatása

A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása... A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Kötelezi őt erre az Istentől kapott írástudói rang, a látás és a kimondás képessége. Kötelezi őt erre magasabb (Novella)

Jókai Anna
Hol a bárány, hol a farkas?

– Csak az élők számítanak – mondta Pipi határozottan. Zsani még bizonygatta: – …ha meg is haltak: voltak. – Aki volt, az nincs már. Nem ülhet asztalhoz. – Jó – Zsani megint visszahajlított egyet számolásra tartott ujjaiból. Már csak árva hüvelykujja maradt a levegőben. – Én vezetek… beee… Hat-egy. Óriási fölény! – Persze. Ha a nem hivatalosakat is bevetted… – Az együtt lakás már számít. De minden más kapcsolat: érvénytelen. Még egyszer... (Novella)

Jászter Zoltán
Stradivari

Nagyon kellett figyelni, és az egyik adásban végre nekünk is üzentek az óceánon túlról: „Pulika üdvözli nagymamát a Rózsa utcában, jól vagyunk. Anyukáék ne aggódjanak, Dezső bácsi még nem halt meg.” Nagyapám azt mondta, hogy a nagymama félreértette, mert Micike nem is mondta azt, hogy „még nem halt meg”. Mert az csúnya dolog lenne, és úgy esne le másoknak a hír, hogy anyukáék a halálát várják az amerikai bácsikának, − pedig nem is. (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
G y ö r g y B o r b á l a (I.)

Mihály vajda, a császár biztatására, és a sok elégedetlen székellyel megerősítve ránk jött. Három napon keresztül álltuk az ostromot. Micsoda csata volt! Aki elfáradt lebútt egy árokba, vagy bokor tövébe, s ha kicsit megpihent, folytatta a harcot. A havaselviek szedett-vedett parasztok voltak, rendes fegyvereik sem voltak, s hamar el is futtak. Csak hogy ott voltak a csíkiak. Székely, székely ellen dühösen, mint a megvadított anyamedve. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XI. fejezet/2 - A bajhozó Lebeé név

Különös kérdés volt ez, hisz akkoriban az eladósorba kerülő leányok véleményét nem szokták volt kikérni a párválasztás ügyében. S ha Anne előkelőbb, fontosabb, gazdagabb lett volna, akkor Béla valószínűleg el se kezdi véle e beszélgetést. Ámde a király tudta, hogy bár a királyné francia udvarhölgyeinek nemesi származásához kétség sem férhet, de kivétel nélkül, egytől egyig, elszegényedett családok leszármazottai voltak. Az apák szinte örültek mind, hogy leányaik kiházasítási gondjait messzire (Novella)

Lukáts János
Mikes Kelemen

Budavár visszavétele (1686) és a Szatmári béke (1711) között mindössze huszonöt év telt el, ez az egyetlen emberöltőnyi idő azonban egyértelműen bebizonyította, hogy a magyar történelem és a magyar élet megváltozott, és helyén új szabályok között működő, új világ kezdődik. Az ország pótolhatatlan veszteséget szenvedett emberéletben, tárgyi értékekben és szellemi javakban, politikai szabadságát elveszítette, fejlődési lehetőségei beszűkültek. De a siker... (Novella)

Szerkesztő B
Nyirő József: Az én népem

"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna. -Tessék, tessék! - dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt. Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja: -Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt... A pap nem szól, a székely mondja magától tovább: -Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának... Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így (Novella)

Szerkesztő B
Nyírő József - Erdély

A falu határában halott embert találtak. Ott feküdt a régi ösvény mellett a Gyerkó nagy cserefája alatt, a fűben. Idegen, ki tudja, hova való tekergő, vándorféle lehetett. Írás nem volt nála, a nevét nem lehetett megállapítani, a gúnyája nem mondott semmit, csak annyit, hogy szegény ember lehetett, ki mezítláb rótta az országutat. Gyerkó maga találta meg, mikor hajnalosan nekifogott, hogy a füvet lekaszálja a tagon. - Hé, atyafi! - kiáltott rá. - Ki az Isten engedte meg, hogy összegyúrja a füvet? ... (Novella)

Szerkesztő B
Nyírő József: Havasok könyve / Vihar

Hirtelen elszédül minden és mozdulatlanná lesz. A havas készül a viharra. A hegyek megdermednek, gerincük feldudorodik, a szakadékok szemlátomást tágulnak. A fák megvetik lábukat, ágaik görcsösen egymásba fonódnak. A füvek még jobban a földbe kapaszkodnak. A kemény cserfák odaszólnak egymásnak: - ,,Az Isten legyen velünk!" A vadméhek, bogarak fejvesztetten menekülnek. A meg... bolydult hangyák mentik, ami menthető. Az egerek ki- és befutnak likaikon és egymást szidják. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XI. fejezet/1 - A bajhozó Lebeé név

Úgy tartották Erdély-szerte, hogy a Lebeék maguknak keresik a bajt. Ez azonban nem egészen volt így: valójában a baj vizslatott utánuk nemzedékről-nemzedékre fáradhatatlan, s túlságosan gyakran utol is érte őket. Ott volt például Lebeé György esete. Nem Lebeé György akart mindenáron kitűnni, hogy a királyi pár és kísérete elé szökkenve, magamagát mutogatva eljárja a nevezetes székely szablyatáncot. A primor előkelőségek a rabonbánnal az élen erőltették szóval, füttyel, kiáltással a zsombori ifjút, hogy (Novella)

Jókai Anna
A bábokról

Régen voltam bábszínházban. Húsz éve is talán – és most, a mi bábszínházunk megnyitó előadásán, a pompás, új épületben. Tudom, hogy egy szál deszka fölött is élhet a báb, ha mestere mozgatja, s a legragyogóbb környezetből is kitetszik a papírmasé figura, ha az ugráltató kéz dilettáns. Hiszen – gyermekkoromban – a Népliget parányi bódéiban is nagy gyönyörűségemre kalapálta nudlialakúra az ördögöt a hetyke paprikajancsi. Mégis azt mondom: kellett ez a gonddal,... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - X. fejezet - A málnavész

Két leány törtetett az erdei ösvényen. Úgy tizennégy-tizenöt esztendősek lehettek, de éveik száma alighanem együttesen se érte el a harmincat, amit akkoriban az ifjúság és a vénség komor határvonalának tartottak. Hasonlatos öltözetet viseltek, mint a zsombori vár harcosai – hegyes süveg és puhaszárú csizmácska, meg hímzett ing, térden alul érő, kaftánszerű kabát, amelyet a derekánál szíjjal fogtak össze –, csak éppen finomabb, színesebb kelmét használtak elkészítésükhöz a varróasszonyok. (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Unalom

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik. – Az lehet, de ragályos, és nekem semmi kedvem elkapni – kapta orra elé zsebkendőjét a fehér bajszú, egészségére kínosan vigyázó főszerkesztő. – Ami biztos, biztos. Ma nátha, holnap (Novella)

Kondra Katalin
Hajnalka

Hajnalka olyan volt, mint a hajnal. A bársonyosan hűvös tekintet, amitől az ember libabőrös lett és a harmatos ajkak, aminek láttán mindenkit elöntött a forróság csak felszín volt, akár a felkelő naphoz hasonlatos arc. Hajnalka maga volt a mélység, a megfejtésre váró titok. Hajnalban kelt. Bekapcsolta a magnót, a kávéfőzőt, a kenyérpirítót és nemsokára a hajszárító is kelletlenül búgni kezdett, így adva mindenki tudtára, hogy indul a nap. Mindez alig fél órát vett igénybe, aztán jött egy éktelen csattanás... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - IX. fejezet - Zsombort acélabroncs szorítja

Most ismét Lebeé László jószága pusztult. Míg várát vasabroncs szorította – Brüniszkáld még az egérlyukak elé is őröket állított, s újra nagy erőket mozgósított a titkos folyosó felkutatására –, addig a szászok zsoldjába fogadott kunok vörös kakast ültettek a Zsomborhoz tartozó kilenc falu minden házának tetejére. A székely gróf a mellvéden állva tehetetlenül nézte a pusztítást. Dühítette az az igazság, hogy Brüniszkáld részéről az ostromgyűrű csak szükségtelen erőfitogtatás, hisz még a falak puszta védelmére is (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az észa... ki, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - VIII. fejezet - Félpufa gyanakszik

A hajnali derengésben a portyára szedelőzködő székelyek ráérősen, szinte lomhán készülődtek a kilovaglás előtti mustrára, mintha abban reménykednének, hogy a szemle után hamarost úgyis visszadőlhetnek vackaikra. A félálomban botorkálók szinte vigyáztak, hogy egy hangos szóval se riasszák egymást, de az elővezetett hátasok is átérezték gazdáik kedélyét: nyerítés se hangzott, csak néha-néha egy-egy tapintatos prüszkölés. Még a lópatkók se csattogtak szikrát vetve a kövezeten, pusztán tompa, fül (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a ma... gyar! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és segítségért kiáltó szavára nem figyel föl senki! (Novella)

Jókai Anna
M. M.

Ezt sem szerette, hogy újabban álmodik. Kell az éji órák tömött nyugalma. Kiszámíthatatlan nappal után a kalkulálható bizonyosság. S most még ez is fölbolydult. Visszaúsztak a gyermekkori, zavaros álmok. Terebélyesedtek, szívós indáikkal befonták az egész éjszakát. Tarkóján lucskos hajjal, űzötten ébredt. Mi oka lehet? Éppen akkor, amikor annyira fárasztja magát. Amikor tíz órát is ugrál annak az incifinci embernek a kénye-kedvére. Csak, mert az a főmérnök, ő meg a beosztott, friss diplomá... val, tojáshéjjal a (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - VII. fejezet - Brüniszkáld feltűri az ingujját

Brüniszkáld az épülő-magasodó palánk tetején állt, s erejét nem kímélve egy nyeles fatuskóval földet döngölt a vesszőkkel átfont cölöpsorok közé. Nem volt egyedül, körülötte vagy százan szorgoskodtak. Nyolc-tíz markos legény a várból szintén a földet tömörítette, mások a sáncot ásták, megint mások kosárral hordták fel a mélyülő sáncból a kitermelt talajt, de voltak, kik egy kijelölt vonal mentén a kihegyezett cölöpöket ütötték le a földbe. A férfiak mellett ott fáradoztak az asszonyok is: a közeli patak (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap