Novella

Béres Attila
A tizedes

Egy újabb este ment el a pokolban, ami nem volt semmiben sem különb, mint az azt megelőzők. Egész este dörögtek a fegyverek, az ágyuk, aknavetők, a géppuskák, és adtak egymásnak szerenádot. A legtöbb fáradt katona már fel se vette ezt a hangorkánt, ülve, állva feküdve aludtak el, ki hol, ki milyen pózban. A fáradtság, kimerültség nagy úr tud lenni, és a hetek óta tartó harcok miatt az emberek érzékei is tompultak, már fel se vették a hanghatásokat. Az este után a délelőtt is úgy telt el, mint oly sok esetben. (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az észa... ki, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik (Novella)

T.Ágoston László
A macska meg a cinege

...ezek a kis sárga hasú tollgombócok, amelyek az ablakpárkányon csipegetik a kiszórt szemet. Durci, a jóllakott tigrisbundás, lusta járású – mit járású? vonulású – házi kedvenc meg ott lapul a belső párkányon a meleg radiátor fölött, és izgalomtól remegő szájjal, nyafogva figyeli őket, és úgy tesz, mintha bármikor átnyúlhatna értük az üvegen.csupán az ő akaratán múlna a létük vagy nemlétük.Igen ám, de valamennyien tudják, hogy az üveg bár átlátszó, mégsem átjárható. (Novella)

Fedák Anita
Magyaróra

A következő órán az irodalomra terelte a szót, azokról a magyar írókról beszélt akik Erdélyben vagy a Felvidéken születtek, akik elmentek a trianoni határok felállítása után is az elszakított nemzetrészekre. Hogy Kosztolányi például Szabadkán született, ami jelenleg a Vajdaságban van, hogy Krúdy többször járt Ungváron, ami Kárpátlja megyeszékhelye. És csak a harmadik órán jutott el Tamási Áronhoz, Sütő Andráshoz és Ká... nyádihoz. Mosolyogva nyúlt az első füzet után és ismét emlékek törtek fel az emlékezetében. (Novella)

Kő-Szabó Imre
Csöpögnek, a csapok

Egyik este bemegyek Fehérvár ismert kiskocsmájába a Budai úton. Szándékom csak annyi volt, megiszom a szokásos fehér fröccsömet, aztán majd indulok haza. Támaszkodtam a pultnál, bámultam a füstös estébe, amikor odajött egy középkorú, kreol bőrű fiatalember és szintén fröccsöt kért.            A csapos ügyes mozdulatokkal tette eléje, váltottak is pár szót, közvetlen hangnemben, de tovább lépett, figyelve a következő vendégre. Áll... tunk szótlanul (Novella)

T.Ágoston László
A hecsedli, meg a postás

- Hecsedli. Várjuk a postást – mondta Bányai, az író és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel arra az esetre, amikor már mindent megbeszéltek, ami eszükbe jutott, s valamelyikük úgy gondolta, ideje lenne befejezni a trécselést, mert az alsóneműjük is rámegy a telefonszámlára. A hecsedli azt jelentette, hogy az író jobb híján – no meg pénz híján is – csipkebogyót gyűjtött őszönként teának, hogy (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: A szellemi ember hivatása

A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó vagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni, és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsődleges hivatása... A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színeződésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az (Novella)

Szerkesztő B
Wass Albert: A ,, háborús bűnös "

(novella a Magyar örökség című kötetből) - Délfelé járt az idő. Magasan fönt, a Standing Indian sziklás gerincén ragyogva izzott a nap aranypora. Alant, a völgyi legelőn, borja után bőgött egy jóllakott tehén s a hegyoldal tölgyesében valahol harkály kopogtatott. A görbedt vállú, sovány vénember lassan, fáradtan ereszkedett alá a hegyről, karján a kiskosár gombával. Mögötte kilógó nyelvvel kullogott a hosszú... szőrű, nagy veres vadászkutya. Be... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely a falu fölött s a kert fölött azon a délelőttön szétterpeszkedve lebegett, mint valami nagy, láthatatlan, tiszta (Novella)

Bíró Ernő
Nobody

Az oszakai három órás várakozás pillanatok alatt eltelt. Mindenki szívélyesen mosolyog, tökéletes a kapuvizsgálat, a csomag- és útlevélellenőrzés, a stewardess-ek űlésrendezése. Igaz, kicsit szűken vannak a tízsoros economic class-on, a jobb oldali ablaksor melletti első két űlésen egy harmincas éveiben járó csinos anyuka és nyolc éves leánykája. Közvetlenül mögöttük két férfi. Jól elvannak, beszélgetnek, az asszony a leányával, a két férfi meg egymással. Fáradtnak néznek ki... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a magyar ...! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

Kondra Katalin
Dédi meséje - Falusi lány Budapesten

Amikor tizennyolc éves lettem, lehetőségem nyílt arra, hogy állami pénzen szakmát tanuljak. Falusi lány voltam, még soha nem jártam Pesten. Édesapám akkor már nem élt, édesanyám nehéz szívvel, könnyes szemmel búcsúzott tőlem a vasútállomáson. Szegényes öltözetben, egy váltás ruhával és némi aprópénzzel indultam a nagyvilágba. A pénzt azért kaptam, hogy legyen, miből megváltsam visszafelé a vonatjegyet, ha a nagy álom mégsem teljesülne. Gépírókisasszony kívántam lenni. (Novella)

Kalász István
Bármikor én is...

Mosolyogtam, ez a családban van, én is korán fekszem, hajnalban kelek, mondtam, de a szívünk jó. G. is jószívű volt, gyerekkorunkban mindenen osztoztunk. A nő bólintott, felkelti a férjét, induljanak, messze van az otthon, neki rengeteg aktát kell átolvasnia. Panaszokat. Mert a domb mögötti majorságot elbontották, üzem épül, a faluból sokan nem akarják a gyárat, hígítókat, festéket fognak gyártani, és a közelben a patak, az erdő, kipusztulnak a halak. A fák. (Novella)

Bodor Miklós László
Újév napján

Az erdő téli álmát alussza, és nem zavarja a hóban szunnyadó fákat a nyughatatlan apró madárnép, sem a neszező léptű, didergő vad mocorgása. Kinn délután van, de borús, téli párák tompítotják a fényt.A kalyibát a domboldalba ásta ide álmodója, csak ajtaja néz a völgyre.Pontosan az öreg tölgyre, és elgondolkozom rajta, hogy aki - egykor rég - ide kívánta, rettenetesen megfáradt, mindenben csalódott ember lehetett. Ablaka nincs a viskónak, mert aki idehúzódott valamikor, nem akart nézni sehová, csupán magába. (Novella)

Lukáts János
Dodó bohóc karácsonya

Dodó bohócot már régen nem hívták Dodónak, és bohócnak is már csak az öreg cirkuszi emberek tartották. Mostanában úgy hívták újra, ahogy hatvan és egynéhány évvel ezelőtt megkeresztelte a külső-rákosmezei pap: Csuri Jóskának. Pedig a Dodó név végigkísérte az életét. Dodó volt, amikor a kötélen táncolt és a kalapja után kapdosott, Dodó volt, amikor harmonikázott a kupolában, és Dodó volt, amikor csókot kapott Lucától, a (Novella)

Ráczné Sebes Mária
Magyar Karácsony

Ha így folytatjuk, a karácsony mint ünnep, egyszer végleg eltűnik naptárunkból! Kiszorítják a gombamód szaporodó, nálunk nemrég még ismeretlen jövevények. Pár év alatt letarolta a világot az amerikai Valentin Nap, a nyomában lohol honfitársa, a vigyorgó töklámpásos Halloween-ünnep, Pest utcáin járják a hanuka-táncot, és csak lesek, hogy mi jön még. Az sem lepne meg, ha átvennénk a svéd kosárfonók ünnepét, a perui kapások göröngyös-táncát és a sziu indiánok tomahawk-rázósát... (Novella)

T.Ágoston László
Karácsonyi gondolatok

Uram, hol a szeretet, amit oly bőkezűen szórtál közénk? Hol a megváltás, amelyért tenfiadat adtad? Hol a fül, mely megértené szavadat? A keresztfából dárdát faragtunk, s egymás fejét tűzzük rá győzelmi jelvénynek. Az üstben, amelyben egykor vizet melegítettünk, hogy megtisztítsuk magunkat a mocsoktól, most ólom fortyog. Egymás fülébe öntjük, hogy a saját jajunkat se halljuk meg.Uram, itt süketek kiabálnak süketek fülébe, és nem értik, miért tátognak mások hangtalanul (Novella)

Bíró Ernő
Mezőségi Szenteste

Az izgalom annyira lázban tartotta a kis csapatot, hogy észre sem vették, s már el is telt az este, pedig éjfél elmúlt mire haza értek a kántálóból. Csak otthon derült ki, hogy Jóska egyik lábára ráfagyott a cipő, mert egy helyen a nagy hóba, szekérnyom süppedésbe lépett és a bakancsa vizes lett, később megfagyott. Szerencsére a lába a mozgás miatt nem fagyott meg. Ferike új kabátja megégett a harangozóék Dániel-kályháján. Mancikáéknál látták, amint Pista bácsi viszi be a karácsony. fát az előszobába... (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Hagyaték (részletek a regényből)

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró-szemű november végi eső. - A jó, ha útjára engeded, (Novella)

Kalász István
Rendezés

Erre azt felelte, a változás jó a szellemnek. Éberen tart, elviszi a világfájdalmat, hogy ne akarj meghalni itt nekem fiatalon, mondta és nevetett, és igen, kamasz koromban gyakran meg akartam halni. Így, ha a közös nevezőt, a szén szánalmas vegyületét tanultam, az átrendezés után mindig mást láttam az íróasztallal szemben, éjjel, ha felébredtem a sötétben nekimentem a falnak, a széknek, és néhány napig eltartott, mire megtanultam, az ágy melyik oldalán tudok fel... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap