Novella

Szerkesztő B
Gárdonyi: Krisztus bankója

Valami nagy duhhanás hallatszott a házban, s nyomban rá női sikoltás. Csakhamar nyiladoztak az ajtók, ablakok mindenfelől. S a hajnali világosságban álmos arcok bámultak elő. - Házmester! - rikoltotta valaki a földszinten. Az udvar közepén egy nagytestű úrféle hevert, arcon. Az egyik karja vállban úgy kifordultan, ahogy a korpával tömött bábu karja szokott, mikor a gyermek eldobja. A derekát bő teveszőr otthonka takarta (Novella)

Szerkesztő B
Gárdonyi Géza: Tengeren járók csillaga

Négynapi tengeri út volt előttem. Kis társasággal utaztam, de csupa osztrákkal. Magyarul nem tudott a kapitány se, pedig a hajó magyar hajóstársaságé. Reggelinél mondja a kapitány, hogy az egyik tisztje magyar: Reiter a neve. Azt gondoltam zsidó, és csodálkoztam magamban, hogy tengeri pályán zsidót találok, de nem zsidó volt: szőke, kékszemű germán-tipusu fiatal embernek találtam. Ott sétált a hajóhidon. Az ily sétálás négyórai (Novella)

Szerkesztő B
Körmendi Lajos: Ezredvégi kutyafa

Kaptam egy képet kedves vitézlő festőnyűvész tzimborámtól. Kifejezetten nekem föstötte, erre utal az is, hogy a kutyákkal lombosodó fa törzsét, illetve az abba vésett K.L. betűket (monogramomat) éppen lepisálja egy kóbor dög, amely egyébként akár egy tisztes, jó házból való házőrző eb is lehet. A kép az Ezredvégi kutyafa címet viseli. Az én igazhitű barátom a kedvemért kivételt tett, mivel egyébként a világért nem pingálna figurákat a vászonra, mint azok a gyaur piktorok,... (Novella)

T.Ágoston László
Vérvétel

Patonaiéknál az volt a szokás, hogy esténként a tévé előtt vacsoráztak, miközben buzgón nézték a híradót. Végtére is nem árt az, ha az ember tudja, mi történik a nagyvilágban. Hajdan, amikor még a gyerekek is haza jártak enni, a konyhában terítettek, a nagy asztalnál. Hét órakor illett mindenkinek az asztalnál ülnie és frissen mosott kézzel várni, hogy a mama kimerje a porcióját. Ez volt az igazság órája. Mindenki elmondta, mi történt vele aznap. Ki, kit, miért és hogyan bosszantott föl... . (Novella)

Bíró Ernő
Sorba álltunk...

Édesanyám, a lánytestvérem, jómagam és Péter bácsi a nagybátyám, valahol a sor közepe táján álltunk. Négyes sor volt, egyszerre tíz embert engedtek be a boltba. Fejenként két, negyedkilós kávéért álltunk. Szó szót hozott, mert ugye amikor az ember másfél óráig araszol előre, percenként öt centit a sorba, valamivel csak el kell üsse az idejét. Attól ugyanis ha egy országban diktatúra van, az ember, úgy általában mint faj, társas lény marad. (Novella)

Béres Attila
Avanti ragazzi di Buda

1956 ősze egy fájó emlék egy kis nemzet életében. Történelme során nem először már úgy döntött egy rabigában tartott nép, hogy elég volt, és nemcsak ki merte mondani ezt, hanem tenni is mert a szabadságért. Ennek a tettnek voltak neves és névtelen hősei egyáltalán. A névtelen hősök közül sokan meghaltak, sokan elhagyni kényszerültek a hazájukat a véres események után. Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy immár sokadszor megmutattuk a világnak, hogy mit jelent számunkra a szabadság. (Novella)

T.Ágoston László
A háráni lakodalom

Hét évig szolgált Jákób Háránban Lábánnál, a nagybátyjánál, hogy feleségül vehesse a gazda kisebbik lányát, Ráhelt. Furcsa egyesség volt ez, hiszen befogadta őt, mint jó rokon, de tudta, hogy bármilyen szigorú feltételt szabhat a maradás áraként, mert a fiú olyan nagy hibát vétett, amit soha sem bocsáthatnak meg neki az övéi. Nem elég, hogy egy tál lencséért megvette bátyjától az elsőszülöttségi jogot, még az atyai áldást is elorozta tőle. Lábán nem nagyon szerette a sógorát, Izsákot, (Novella)

Bodor Miklós László
Orzsányi vész 5. fejezet: Esküvő Ságon

Húsvét után aztán a Sági templomban megvolt az ifjú pár harmadik kihirdetése.A lakodalom napján a „jánháznál” a menyasszonyt rendes szokás szerint felkontyolták.E napon a násznép tagjait nem küldték robotba.Mogd háza előtt felállították a feldíszített legényfát. A menyasszony kelengyéje már az esküvő előtti nap szekerekre került, és útnak indították Orzsány felé, a fiatalok új otthonába.A túllelkesült rokon asszonyok javaslatait nagy nehezen sikerült közelíteni a valóságos lehetőségekhez… (Novella)

Bodor Miklós László
Virág a borzalmak felett (A forradalom ünnepe)

A Pál utca torkolatával szemben egy felismerhetetlen ember teteme hevert. Egy orosz tank lánctalpa zúzta a kövezetbe.Akkor, hatvan évvel ezelőtt, szürke, keserűséget sugalló borús időben jártunk itt. Mintha a Nap is iszonyodott volna a kockakövek réseibe préselt halottól, és inkább felhőket húzott maga elé! Az akkori 12 éves gyermek-magam nem könnyezett a hősi halott láttán. A kisfiús vonások megkeményedtek arcomon. Apám később elmondta, ekkor rám nézve nagyon megbánta, hogy magával hozott. (Novella)

T.Ágoston László
Pappék unokája

‒ No, Marikám, mit szólsz ehhez a Rádai Gyöngyihez? ‒ állította meg Ballánét a kisbolt előtt a barátnője, a kövér Takácsné. ‒ Hallottad, mit csinált a saját gyerekével? ‒ Hallani éppen hallottam, de fölfogni is képtelen vagyok. És ha meggondolom, hogy ez a lány itt nőtt föl köztünk a faluban, a szemünk láttára… ‒ Ezt azért nem mondanám ilyen határozottan ‒ állt meg mellettük a szikvízgyáros felesége. ‒ Tőlünk hordták a szódavizet. Az apja nagyon szerette a fröccsöt. (Novella)

Bíró Ernő
Boglári

Neve Katârşeşegă, ami tatárul szamártöviset – bogáncsot jelent, boglári szamár, az utolsó képviselője a fajtájának Dobrodzsában. Szüleivel együtt ők voltak az utolsó boglári család. Gazdájuk Irfán, beállt a termelőszövetkezetbe, mert abban az időben mindenki beállt, “önszántából”, jószágaival együtt. Irfánnak csak két szamara volt meg vagy ötven ár szántóföldje. Ott a termelőszövetkezet istállójában született Katârşeşegă – Szamártövis. Senkit sem érdekelt, hogy a szülei boglári szamarak, (Novella)

Szerkesztő A
Nyirő József: Az én népem

"Napok múlva azzal állított be a vén Sala a paphoz, hogy pár szava volna. -Tessék, tessék! - dédelgette a pap az Istentől meglátogatott székelyt. Vén Salának ég a szájában a szó, olyan lelkiből szeretne a fiáról beszélni, mégis azt mondja: -Voltam a baróti vásáron. Elhajtám a két ökrömöt... A pap nem szól, a székely mondja magától tovább: -Gyenge vásár volt. Nincs ára a marának... Nem illik ajtóstól rontani a házba, azért kerülgeti így (Novella)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Ezredvégi kutyafa

Kaptam egy képet kedves vitézlő festőnyűvész tzimborámtól. Kifejezetten nekem föstötte, erre utal az is, hogy a kutyákkal lombosodó fa törzsét, illetve az abba vésett K.L. betűket (monogramomat) éppen lepisálja egy kóbor dög, amely egyébként akár egy tisztes, jó házból való házőrző eb is lehet. A kép az Ezredvégi kutyafa címet viseli. Az én igazhitű barátom a kedvemért kivételt tett, mivel egyébként a világért nem pingálna figurákat a vászonra, mint azok a gyaur piktorok,... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Az élet egyik jelzőtáblája

Z. Ferenc negyvenéves, vállalkozó. Ital lerakata van a városban. Nős, felesége fodrász, három lány gyermekük van. A lányok között egy-egy év a korkülönbség, ha egymás mellé állnak, úgy néznek ki, mint az orgona sípjai. Apjuk nagyon büszke lányaira, mutogatja is fényképüket. Terve, hogy ha megnőnek, és férjhez mennek, mind a három lánynak „világra szóló” lakodalmat kanyarít, had lássák az irigyek, neki erre is futja. A másik büszkesége egy 404-es Audi gépkocsi. Szeret vele száguldozni,... (Novella)

Bíró Ernő
A csapágy

Délután Lajos elment a komájához, meghányták-vetették a dolgot. Azt mondja a koma, hogy a raktárosuk jó ember, lehet vele beszélni, de a beszerző elvtárs az nagy kópé, azt meg kell kenni valahogy. Mivel nagy szivacs, valami jóféle innivaló megtenné. Megígérte, hogy mindkettőt beavatja, másnap reggel pedig hívni fogja Lajost, amint lehet. Másnap Lajos jelenti az igazgató úrnak, hogy talán valamit lehet intézni és elmondja a komájával folytatott beszélgetést. (Novella)

Jászter Zoltán
A nagykabát

Nélkülözve minden gyakorlatias programot, csak improvizáltak és doktrínákkal próbálták csillapítani az éhezést, és minden más alapvető szükséglet kielégítését. Ha kellett a Gulágon, a Javító munkatáborokban folytatták azok nevelését, akik megpróbáltak kitartani a józanész logikája mellett. Szabadság, egyenlőség, testvériség.” Kárpátalját, ismét elérte az ámítás hő hulláma. Sokan belecsimpaszkodtak ebbe a megtévesztő és puszta üzenetbe. Prófétájuk Karl Marx, elmélete hátterében, ugyanazok az arcok tűntek fel. (Novella)

Jókai Anna
Sütő András: Csillag a máglyán

…Múltkoriban beszélgettünk arról, hogy a tilos szó veszélyes. Távol tart a tiltás tárgyától, de ingerel is egyszerre. Különös baj van, ha a tiltás mellé monoton ismétléssel odakerül egy másik, a kötelessége. A mérlegen ellensúlyként ott kell állnia a szabad és a joga szópárnak is; persze, nem a puszta szó nyom a serpenyőben, hanem a kinyilatkozás minél tökéletesebb valóságfedezete. A Kálvin János uralta Genfben nincs kiegyenlítés – a jobb oldali serpenyő üresen... (Novella)

Szerkesztő A
Sütő András: A csendháborító

Igen, itt csend volt mostanáig. A Hargita tudvalevőleg hallgat, tövében a Sikaszó még annál is csöndesebb. Közelemben a Bakó-pataka mondikál, de gügyögő hangját sűrű lombok isszák föl; partja mentén, kart karba öltve, zöld nagyestélyiben sorakoznak a fenyők, mintegy védelemképpen; táncra kérik föl, aki a patakon átlépne – megzavarni valamiképpen a kicsi ház lakóját. Aki most – kötelességei és hajlamai között ingadozva – ... (Novella)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: A segédszínész helyzetgyakorlatai

Most már megértem, miért volt az nagy dolog. Hát nekem is nagy dolog volt gyermekkoromban az a bakancs! Az még más volt, mint amit most kapnak a srácok. Mert mi van most, apám? Tizennégy esztendős kis hugyos csitri teszi magát a Piramis-koncerten az ezernyolcszáz forintos spanyol csizmájában, én pedig huszonegy évesen azon golyózok, hogy milyen olcsó cipőt vegyek. Olyan idős koromban baromi boldog voltam a bakancs miatt, és bűntudatot éreztem volna, ha többet követelek... (Novella)

Kő-Szabó Imre
Csini és Csúfi

      Amikor belevágott a házépítésbe Pali, feleségével, Vikivel, nem is sejtette, hogy a fejsze, keményfába akadt meg. Mind mondani szokták, de az embert, ha már a fánál tartunk, legalább ilyenből faragták. Szóval volt kitartásuk, az igaz sokat kellett talpalni az építő anyagokért. Mesterekről nem is beszélve, hiszen minden alkalomkor cirádás betűkkel írt felkérő levelet kellett benyújtani, méltóztassanak falazni, vakolni. A falusiak ezt tudták, mert sorban, szinte (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap