Novella

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Azok a hosszú éjszakák

Anyám elment a kútra két kannával, de csak négy év múlva jött vissza. Egyébként nagyon ritkán jött, mindig terhes volt, mindig szült, utánam még öt gyereket. Azokat nem dobta el. El akarta hozni őket nagyanyámhoz nyaralni, de az öregasszony nem engedte, félt, hogy a nyakán felejti őket. Mint engem. Anyám hozzáment egy félcigány hapsihoz, attól lettek a gyerekek. Még egészen kicsi voltam, amikor először hazajött a férjé... vel. Jó este volt már, nagyanyám azt hitte, a fia jött haza a feleségével, ... (Novella)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Ahogy múlnak az évek 1/2

Anyám elment a kútra két kannával, de csak négy év múlva jött vissza. Egyébként nagyon ritkán jött, mindig terhes volt, mindig szült, utánam még öt gyereket. Azokat nem dobta el. El akarta hozni őket nagyanyámhoz nyaralni, de az öregasszony nem engedte, félt, hogy a nyakán felejti őket. Mint engem. Anyám hozzáment egy félcigány hapsihoz, attól lettek a gyerekek. Még egészen kicsi voltam, amikor először hazajött a férjével. Jó este volt már, nagyanyám azt hitte, a fia jött haza a fe... leségével, ... (Novella)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Nem kell a falnak rohanni

Fura dolog, de azt hiszem, mindenki elgondolkozott azon, mit jelent magyarnak lenni, magyarnak születni, mit jelent valahol Európa szíve táján leélni az életét. Hogy az ember magyarnak születik, az véletlen, de utána szükségszerűség. Utána az ilyen alapdolgok határozzák meg az összes többit. Aki amerikainak született, vagy orosznak született, az az ottani körülmények között találja meg a boldogságát. Átlagboldogság, világboldogság nincs.... (Novella)

Szerkesztő D
Körmendi Lajos: Lehettem volna unterman

Életem leghosszabb éjszakája volt. Minden eszembe jutott. Az egész életem. Onnan kezdve, hogy alsó tagozatos kölyökként milyen jó tanuló voltam, aztán hatodikos koromtól kezdtek velem érdekesebb dolgok történni, persze, le is romlottam közepesre. Utáltam a magyar- és a történelemtanáromat: amikor kihívtak felelni, nem szóltam egy kurva mukkot sem. Megtudták, hogy gúnyverseket fabrikálok róluk. Behívattak a tanáriba, mutatták az egyik verset, ismerem-e?.... (Novella)

Béres Attila
Ki a legfontosabb...

1846-ban alig pár hónap alatt leforgása alatt egy bravúros tettet hajtott végre a Balatoni Gőzhajózási Társaság mikor kalandos úton, külföldről érkező gőzgép, Óbudán megépített majd szétszedett hajótest elszállítása révén a Balatonon vízre bocsátották a Kisfaludy gőzöst. A reformkori Magyarország fejlődésének egy újabb állomása volt ez a tett, mely mint oly sok egyéb kezdeményezés gr. Széchenyi István nevéhez, a "legnagyobb magyar" életéhez kapcsolódik. (Novella)

Czipott György
Beácska

– Szép nőt meglesni nem bűn! Csúnyát, no, azt igen… bár olyan meg nincs. – Kossár elnézett valami távoli pontra, félig kiivott pohara fölött. Szépet láthatott szeszmart elméjében, mert elmosolyodott. – Mit tudsz te rólam? – kérdezte fürkésző tekintettel, – ki a fenének gondolsz te engem? Fáradt düh koppant a kérdésében, de nem tett semmi erőszakos mozdulatot. Arca és keze jó ötvenesnek mutatta, de mind tudtuk a szállítási csoport... ban, alig múlt harminc éves. – Ki a fene volnál? (Novella)

T.Ágoston László
A titokzatos Mancs Jakab

Szülőfalujába, Zengőszentmártonba hívták az írót, mutatná be a gyerekkori barátoknak, meg a község többi lakosának a legutóbb megjelent novelláskötetét. No, meg számoljon be arról a közel félszáz esztendőről, amit szerencsét próbáló legkisebb királyfiként a nagyvilágban töltött. Nem is rossz ötlet ez a legkisebb királyfi hasonlat – veregette meg gondolatban a saját vállátvállát –, meg a nagyvilág. Igaz, mindenki tudja róla, hogy az apja, meg a nagyapja is becsületes iparosemberek voltak. Mindkettő asztalos. (Novella)

Bíró Ernő
Sántha Ferke

A pilóta a torony előtt felrántotta a botkormányt. Ferke végignézte a vasmadár hasát, látta a félelmetes bomba-ejtő ajtót, s a gép feneke szinte leseperte a keresztet a toronyról. Ezután jött a többi vadászgép is meg a nehézbombázók, melyek megremegtették a falu levegőjét és földjét is. Miután ezek is elhaladtak, s a faluban nem tettek kárt, Ferke kilépett a templomból és szaladt fel a harangozóházhoz az óvóhelyre. Már majdnem fel akarta emelni a pince ajtaját, hogy bebújjon, amikor... (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhely... ben. Ő sem dicsekedik ezzel (Novella)

Turcsány Péter
Móricz Zsigmond és a hivatalos rend

A lelkész- és gazdacsaládból származó kisúr Móricz Zsigmond egész életében a magyar föld és nemzet népének szemszögéből látta és láttatta a huszadik század első felének világát és olykor a korábbi időket is. Nem lett a hanyatló dzsentri megértő vagy kvaterkázó megszólaltatója, az ilyes munkákat másokra hagyta. Valljuk be, a polgárság is ódzkodott Móricz vehemens stílusától, sőt a kor lelki tanait is jól ismerő író paraszti és pásztori lélekábrázolásait is romantikának, vagy forradalmi rezdülések szócsövének (Novella)

Lukáts János
Meséből, balladából…

Mi másból is állhatna egy erdélyi történet, amely a havasok, a rengetegek és a vizek világát veszi szemügyre, mint meséből és balladából. Nem kell félni a mesétől, sem a balladától, ugyanabból az ősi és titokzatos talajból nőttek ki, amelyikből a havasok népe, ugyanabból a kegyetlen és tündéri valóságból, csak éppen a szövésük, a logikájuk más. Máramaros a szélsőségek világa, a festői tájakban olyan gazdag Erdélynek is a legvadregénye... sebb vidéke, amely a legérintetlenebb és a legszegényebb volt (Novella)

Bögös András
Kara Hamza gilisztái

Salgóvár 1554. évi elestének majdnem egészen hiteles summázata egy a történelem számára ismeretlen magyar hős főszereplésével. Timót vitéz viszontagságos kalandja és emberfeletti erőfeszítése ellenére nem tudja megakadályozni Kara Hamza bég szándékát, Salgó csellel való elfoglalását. Az erről szóló legendák megfeledkeznek e hétköznapi magányos vitéz tetteiről, ahogy az a legendáknál lenni szokott. Pedig ez Timót számára nem csak nemzeti érdek, hőstett, hanem, személyes elégtétel is egy gyerekkori sérelemért. (Novella)

Bíró Ernő
Szár ó góly...

Arra ment a római út fiam, mondta nagyapám, tudod egész régen még a római időkben is bányásztak sót, itt a mi falunkban, és azt monták a régi öregek, hogy az út itt a patak mellett haladt fel a Hegy felé. Ebben a faluban sok a vallás, legalább hat és sok a nemzetiség, legalább három. Így hát egy jó kolozsi úszni és cigányul beszélni még akkor is megtanul, ha nem figyel oda. Pont úgy nem figyel oda, mint a nagyapám kedvenc viccében, amikor a purdé elmegy szalonnát lopni a gazdához... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Maa-ma!

Kopp, kopp, kopp – kopogott az eső a mohos sírköveken. A fiatalember álmosan meredt a lobogó lángokba. A szél pajkosán cincálta a nyárfák üstökét, időnként végigsüvöltött a kidőlt-bedőlt sírbolton, és rálehelt a legényre. De csak a lángok táncoltak feljebb, maga a fiú érzéketlen maradt. Megszokta a hideget, hiszen nemegyszer hált kinn a szabad ég alatt, valamelyik parkban vagy vasúti váróteremben. – Csáó, haver! – bukkant elő hirtelen két alak a sö... tétből. – Leülhetünk melléd? (Novella)

Jászter Zoltán
Arany Sas 2016. pályamű - Darázs a sárban (Eredeti verzió)

Nem harcoltunk nyíltan a rendszer ellen. Meg tanultunk úgy viselkedni, mintha nem létezne. Ez is a harcunk részévé vált. A saját lelkünkben alapítottunk államot. Egy olyan országot, amelyet senki nem vehetett el tőlünk. Olyan templomokkal és oltárokkal építettük be, amelyekben csak mi mondtuk el a Miatyánkot. Ahol a nép nem csak mormolja orra alatt az imát, hanem hango... san kiáltja! Igen, kiáltja azzal a meggyőződéssel, hogy meg is hallgatják! Nem voltunk szégyellősek kéréseinkben. (Novella)

Vasi Ferenc Zoltán
Keserédesapám

Én nem tudtam. Apám tudta. Minden felhőre figyelni kell. Lehet zápor, lehet jégeső belőle. Kell egy ház, asszony-öl – menedékül. S kell egy Haza! – szükségül, s két szobával. Az egyik szobában káromkodás, lárma, hajcihő van. A másikban csend parázslik. Évtizedekig. Mért rejtegetted bölcsességedet? – Mert hallgatni kellett. Pecsét a szájon. Szívvel élj, fiam. Nőj fel az értelemig. Nemzeti ünnepeken mi nem raktuk ki a nemzeti zászlót. / A szekrény-mélyben tartottuk. De a kertünkben vérszínű cseresznye, novemberi (Novella)

Béres Attila
„Én nem retirálom, én verem a sturmot”

Az 1848/49-es szabadságharc egyik jeles eseményének, a szolnoki csatának a története egy egyszerű honvéd szemszögéből, aki az ismeretlenség homályából kilépve a honvéd zászlóalj élére állva mutat példát bajtársainak elszántságból, hősiességből. Példája pedig olyan lökést, lendületet ad társainak, amely révén az ütközet kimenetele is megváltozik, a magyar honvédek javára billentve a mérleget, és ezzel előkészítve a terepet a dicsőséges tavaszi hadjáratnak. (Novella)

Kő-Szabó Imre
A nagy fekete bőrönd

A tárgyak sokszor mennyire hozzá nőnek az emberhez, hogy elszabadulni tőlük, nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen. Így voltam én egy nagy fekete, fából készült bőrönddel. Úgy kezdődött, hogy apám a vasútnál dolgozott, volt mindenféle szakember, többek között asztalos is. Korban közeledtem az abban az időben „divatos” ténylegesen kötelező, katonai szolgálathoz. A bevonuló fiataloknak úgynevezett katonaládával kellett bevonul... niuk.... (Novella)

T.Ágoston László
Fólialovagok

A két fiú a tér sarkán lévő padon ült, és mereven figyelte a szemközti dohánybolt ajtaját. Olyan tizenöt-tizenhat év körüliek voltak. Fésületlenek és pattanásos arcúak. Olykor ráemelték tekintetüket, végigmustrálták az előttük elvonuló lányokat, némelyiknek még utána is füttyentettek arra várva, hátha visszaszól, de aztán gyorsan visszatért a tekintetük a fóliával gondosan lefedett trafikajtóra. Most az volt a fontosabb, sőt a legfontosabb. Már egy hete figyelték a ki-be... járó vásárlókat, meg a két eladót, (Novella)

Kondra Katalin
Mindennapi kenyerünk

Szótlanul eszegetve ballagtunk hazafelé. Otthon terített asztallal, aggódva vártak. Ahogy az ajtón beléptem láttam, hogy édesanyám egy szép pirosra sült kenyeret tesz az asztalra. Megdöbbenve néztem. — Honnan van? — kérdeztem elcsukló hangon. — Kölcsönkenyér a szomszédból — szólt apám. Hívtak, hogy egyek velük, biztosan éhes vagyok. — Abból a kenyérből nem eszek! — szóltam sértődötten. Bántott, hogy egész nap hiába küzdöttem. — Van nekem saját kenyerem! (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap