Novella

Jókai Anna
Vasárnap

Nem volt okom rá. Ha százszor kérdezik, akkor is csak ezt felelhettem. Talán a meleg miatt történt. A nagy melegben felfőtt az agyam. Persze, ez a legszörnyűbb: ha így bukik ki az emberből gonoszság, látszólag csupa heccből. Elmesélem. Jegyzőkönyvön kívül. Nem is mentségül. Csak hogy ne nézzenek rám ilyen kirekesztő iszonyattal. Mia nem jött ki velem. El kellett volna mennem érte? Nem szeretek a folyosón ácsorogni, nyomogatni a csengőt, miközben a szomszé... (Novella)

Samu János Vilmos
Szítá a habokban

Szítá már a dolgok legkezdetén tudta, hogy akikről a legszilárdabb erkölcs makacs és kikezdhetetlen szűkszavúsága miatt sem most, sem a későbbiekben nem eshet szó, édes titok meg gyarapodó vágy körül kapaszkodtak össze, és amíg az egyiket a mohó és mértéket nem ismerő asszonyi természet, addig a másikat férfiúi szilárdságának pillanatnyi elerőtlenedése sodorta olyan irányokba és messzi kalandok végtére is elmondható eseményei közé, amelyek akár egy... (Novella)

Koczeth László
Órás Manci

avagy nagymamák régen és ma - Az éjszaka nagy pelyhekben halkan, szinte észrevétlenül hullott a városra az első idei hó. Hajnalra a szikrázó hidegben megjelentek az ablakokon a jégvirágok. Az emberek álmosan, pirosra csípett arccal köszöngetnek egymásnak, leheletük sejtelmes párája lengi körül őket. Néhányan munkába sietnek, mások bizakodva munka után néznek. A külváros felé az acélgyár fényreklámja villog, melyből a kialudt A betű groteszk célokat sugall az arra (Novella)

Mila
A távollét

Sokszor követtem el hibát az életemben, de ezúttal sikerült kijavítani. - Az általános középiskolában tanítottam magyar nyelvet és irodalmat. Szerettem a gyerekeket, mert általános iskola ötödik osztályától kezdve osztályfőnökük voltam. Mikor elindultak a középiskolába, megnyílt Kishegyesen is az általános középiskola a szabadkai középiskola kihelyezett tagozataként, ahol két évig tanultak a gyerekek, és innen mentek a tanulók azután arra a szakra, amit választottak. Közben (Novella)

Karay Katalin
Kísérőlevél csomag nélkül

Hát igen, a Don sötét, jeges párája elvitte, megette nevét. Hetven évvel ezelőtt költözött Arankáék mellé albérletbe, onnan hamar átudvarolta magát hozzájuk, a behívóparancsot már az 53.-ba kézbesítették. Honnan került az 55.-be bérlőnek és miért? Abban a kis házban azóta is albérlők laknak egyébként. Düledezik a viskó, így is kiveszik. Valljuk meg, bármit kivesznek, egy spájz vagy kamra is megfelel dohos lószőr matraccal, ötliteres savanyú pap... (Novella)

Fehér József
A három hold

Az esti fejéshez készülődött, amikor a tanya udvarán egyszerre fölugattak a kutyák. A férfi hirtelen összerezzent: „Megint jönnek… Már harmadjára a héten”. Nyíltan megmondta nekik, hogy a földet nem adja. Azért osztották ki negyvenötben, hogy négy évre rá elvegyék? Halkan letette a fejőedényt és elfújta a lámpát. A sarokból ösztönösen fölkapta a vasvillát, amivel almozni szokott és kibámult az istálló nyitott ajtaján a leszálló alkonyatba. A közeledő alakok még... (Novella)

Tara Scott
Telihold

Mára már társadalmi jelenséggé vált. Társas magánynak hívják. - Az órára nézett. A mutatók majdnem felezték a számlapot. „Fél tizenkettő. Jó késő van. Nem baj, holnap csak délutánra megyek szolgálatba, nem kell korán kelnem.”- gondolta, míg beért a nappaliba. A gyerekek már régen aludtak. Deske tíz óra körül fáradtan esett be az ajtón. Az esti focizás, a barátokkal kimerítette. A minap ballagtak nyolcadikból, de a barátok együtt maradnak, páran ősszel a (Novella)

Toót H. Zsolt
Kolozsvári kalifák körében

„Fogalmam sincs, ki volt a nagyapám, csevegett Holló… de mihelyt eszembe jutott, hogy lennie kellett, s a legfeltűnőbb az benne, hogy nyoma sem maradt, lassan összeraktam a mozaikképét. Nagyapám kalandor volt, alighanem keleti származék, görög, török, annyi bizonyos, hogy egy úr az Ezeregyéjszakából. Kalifa vagy dzsinn – így mondta, s higgyétek el, barátaim, komolyan gondolta” – cseveg a csevegő Holló úr, a hallgatag hegedűs (Novella)

Kő-Szabó Imre
Az almabor

Gera Péter ezen az őszön, az erőtlen napsütésben mégis kiült a ház udvari teraszára. Friss levegőre vágyott, a hirtelen jött hideg bekényszeríttette a szobába, ahol naphosszat ült a számítógép előtt. A nem rég beindult vállalkozása ezt követelte tőle. Most arra gondolt, ahogy ott ült a vesszőből fonott fotelban, mennyire más volt a világ, amikor olyan huszonöt éves volt. Most hatvanöt, csak csodálkozni tud. Körülnézett, látta a kert örökzöld fáit. Rajtuk nem fogott... (Novella)

Orosz T Csaba
Az istentelen Rimóczy

Hogyan születnek a hősök?... - Rimózczy tizedes intézmény volt. Senki nem tudta pontosan, mikor és hol sorozták be a szálas jászkun rögöt.Talán már ő sem. Firmányosan mosolygott, ha erről kérdeztük. - Azt csak az isten tudja, hadapród úr, meg József Ágost őfensége aki ott volt, amikor mundérba dugtak - válaszolta hunyorogva, és nem lehetett tudni, hogy viccel-e vagy igazat beszél. Erős röge, támasza volt ő a magyar földnek, mely (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Nyugodj meg, kisfiam!

Azt mondják, az imádság gyógyít, vigasztal, bátorságot és erőt ad. Mondják, ám melyik kisfiú, hány leányka hisz ebben igazán? Én hittem, noha engem is az ellenkezőjére tanítottak. Mármint az iskolában, a kommunista rendszer idején. Talán magam is ilyen hitetlenné váltam volna, ha nem hatott volna rám egy tragikus családi esemény. Édesapám lelkész volt, anyám tanítónő egy Kolozs megyei faluban. Itt éltünk, éldegéltünk hol jól, hol rosszabbul, szeren... csére mindig békében. Legalábbis akkor, a negyvenes (Novella)

Lukáts János
Mikes Kelemen

Budavár visszavétele (1686) és a Szatmári béke (1711) között mindössze huszonöt év telt el, ez az egyetlen emberöltőnyi idő azonban egyértelműen bebizonyította, hogy a magyar történelem és a magyar élet megváltozott, és helyén új szabályok között működő, új világ kezdődik. Az ország pótolhatatlan veszteséget szenvedett emberéletben, tárgyi értékekben és szellemi javakban, politikai szabadságát elveszítette, fejlődési lehetőségei beszűkültek. De a si... (Novella)

Lukáts János
Nulla redemptio?

Magasan a város és a tenger felett, a perai dombok között bújik meg egy szerény, emeletes kőház, a ház mögött gyógyfüvektől illatozó kerttel, a kertben bőven termő fügefával, a kert végében pici terasszal. Hajnalonta a terasz korlátjánál ősz hajú asszony áll, pillantása elsuhan a Boszporusz hullámain, feje fölött fecskék köszöntik hangos csiviteléssel a fölkelő napot. Az utazó, ha Isztambulban jár, bizonyosan fölkeresi a szultán palotáját, elámul a szerá... jok és mecsetek keleties szépségén (Novella)

Kühne Katalin
Gordonka-mélység

Sokunkat érő fájdalmak okait próbáltam meg írásomban megfogalmazni. A gyermekeink eltávolodása, és az, hogy a fiatalok külföldön akarják életcéljaikat megvalósítani, talán összefügg azzal a helytelen életmóddal, hogy sokan a munkába temetkeznek, családjukkal keveset törődnek. Fontos lenne ezt felismerni és tenni ellene, mert a család szentsége a legfontosabb. - Gergely professzor most érkezett haza egy nemzetközi konferenciáról. (Novella)

Toót H. Zsolt
Zarándokút a szavakért

„Szétrohadt, amit az értelem és a kultúra annakelőtte egybentartott. Valami elmúlt. Senki nem értette, hogy mi lépett a helyére. A szavak nem azt fejezték ki, ami történt, röpködve a szélben egymásnak ütköztek… Nem az ismeretek lettek hasznavehetetlenek, a tudás vesztette el az értelmét. Mi ez – kérdezte Ruben –, valami elmúlt történet, vagy mi kerültünk előbbre az időben? Azt, amit hallott, mintha valaki megírta volna már régen” – olvashatunk Sándor Iván A szefforiszi (Novella)

Tusnády László
Mint szarvas

Ragyogó téli nap volt. A fagy, a hó, a jég a káprázó napsütésben szinte bizonyítani akarta, hogy a tél is versenyre kelhet a többi évszakkal. Az ágakon dús zúzmarabevonat fehérlett. Kristályos csend uralta a falut. A főutcát is ünnepi hallgatás töltötte be, csak távolból szüremlett vidám gyermekzsivaj; a tél kicsiny rajongói az alvégen, a Gőgő nevű kis tó jegén csúszkáltak, korcsolyáztak. - Bár karácsonyig tartana ez a tiszta káprázat! - kívánta Szamosi Bertalan... (Novella)

Bilecz Ferenc
Az utolsó magyar hadifogoly (Petőfi!)

Régi írásom, régi témáról. Abszurd helyzetek, abszurd világban. Tisztelgés a Petőfi-kutatók előtt. Az igazság kiderítésének akadályozása, máshol, más helyzetben bűnténynek számítana. - Ott essem el én, a harc mezején…-– ez volt az utolsó gondolata, amikor elesett. Amikor felkelt, kozákok fogták körül. - Szmatri, bljágy! Nyeuzseli, Alexander Petrovics, vengerszkij poet?[1] Távolba szakadt hazánkfia! Miért ne vinnénk... (Novella)

Fedák Anita
Do-re-mi

Lassan fölállt a nézőtér utolsó sora. Majd az előttük levők, és így sorba az egész terem közönsége. Volt abban a zongoramuzsikában valami, amit nem tudott senki csak úgy ülve hallgatni. Volt abban a színpadon játszó kisgyerekben valami, amit látni kellett onnan lentről is… Ferkó, befejezve a darabot lecsúszott a székről. Félszegen előresétált és mélyen meghajolt. Fölegyenesedve már csillogó szemekkel, tisztán csengő gyermeki hangon kérdezte a (Novella)

Lukáts János
A bárka és a romboló

Az özönvíz tizenhetedik napján kitépett fák és hatalmas tüskebokrok sodródtak a bárka oldalához. Noé egy hosszú csáklyával igyekezett visszataszigálni őket az áramlásba. De jött helyettük másik fa és másik bokor. A szemerkélő ködben alig egy kötélhossznyira lehetett ellátni. Azon túl a feneketlen özönvíz öklendezett. A tizennyolcadik napon hatalmas árnyék bontakozott ki a ködből, vagy inkább tartózkodott egész nap fenyegető közelségben. De Noé (Novella)

Czakó Gábor
Tudósítás Eufémiából

- Szeretném, ha igazságosabb lenne az élet, mint korábban - dünnyögte Zsebes Ferkő és kirakta a kocsmaasztalra a nap folyamán összeszedett pénztárcákat. - A változásokat nem elkezdeni, hanem folytatni kell - szólt Enyves Firkó, a társa, és miközben szétrakta a söröskorsókat, egy kis piros női bukszát tapintatosan elnyeletett a mohó kabátujjával. - Csak azért, hogy még igazságosabb legyen az élet. A szomszéd asztaloknál... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap