Novella

Orosz T Csaba
Álom a pokol közepén

Mohamed álmodott! Újra gyermek volt, aki apja szamarával vágtatott a sivatagi dűnék tengerében, hódító ősei nyelvén kiáltozva. A tizenegy éves kölyök még tuareg szablyát is eszkábált magának egy rozsdás FIAT karosszériájából. Mohamed hőstettekről álmodott. A Szent Korán tanítása szerint, minden korszak kitermeli a maga hősét. Mohamed tudta, hogy ő hős lesz. Bagina az édesanyja minden este mesélt vágyakozó fiának népe nagy embereiről (Novella)

Balogh Bertalan
Az írás mechanizmusa

Az írás mechanizmusa közeli rokonságot mutat a hipnózis mechanizmusával: azt akarom, hogy összpontosíts a tárgyra, becsallak (jól kitanult fogásokkal) az odafigyelés állapotába, aztán játszom veled, vezetlek és hagyom, hogy élvezd amint eggyé válsz a hőssel, hagyom, hogy érezd amit a hős érez az események sodrában, gondold, amit ő gondol, együtt vegyél lélegzetet vele, küzdd az ő küzdelmét és végül, érezd a diadal (Novella)

Kalász István
Index

Szentkuthy Miklós emlékére - Az ember törékeny nádszál, mégis gondolkodik…, igen, M., a magyar író ezen a kijelentésen elmélkedett nap-nap után a homályos, fülledt szobában, miközben testében tombolt az édes-keserű hormon, mert megint rátört a vágy…, igen, M. ilyenkor kibámult az ablakon. Az utcára. A budapesti utcára, a szép, rothadó, budai utcára. Mindenünk a gondolkodásból ered, ebből kell kiindulnunk, felemelkednünk, nem az időből, sem a térből... (Novella)

Szerkesztő B
Hegyi Béla: Tűréshatár

– Mi­ket ír­nak! Még ilyet! – szólt Apus fel­há­bo­rod­va. – Hall­gasd csak meg: „A jó ál­lam­fér­fi az, aki­nek nincs er­köl­cse, sem meg­győ­ző­dé­se, csak po­li­ti­ká­ja van.” Ér­ted ezt, szí­vem? „A jó ál­lam­fér­fi egy esz­me, egy elv ér­de­ké­ben ma­ka­csul fel­ál­doz­za az em­be­re­ket. Nem ros­­szabb, mint az az igyek­vő po­li­ti­kus, aki a pil­la­nat ér­de­ké­ben tak­ti­ká­ból fel­ad­ja meg­győ­ző­dé­sét, és a va­ló­ság­hoz iga­zo­dik, hogy a ha­tal­mat meg­sze­rez­ze.” Hal­lot­tunk már mi ha­son­lót (Novella)

Kő-Szabó Imre
Alkotói űr

Csabai Csaba elhatározta, hogy ettől a naptól nem a száját tépi, meg óhajtozik egy remekműre, mint legtöbb magát írónak valló „kolléga”. Hanem belecsap és megírja élete nagy művét, egy olyan regényfélét, amely róla, barátairól és a környezetéről, az itteniek bújáról, bajáról, meg minden egyébről szól majd. Mert a panelben élőkről, még nem született egy jó mű, de majd ő most megmutatja. Azért érzett erőt magában ehhez, mert tényleg felismerte mostani - "Is... (Novella)

Kaiser László
A fekete emberek

– Holnap jönnek – mondta Lacika édesanyja. – Kik jönnek, mami? – kérdezte a kisfiú közömbösen. – Holnap hozzák végre a tüzelőt. – A fekete emberek? – váltott az alig ötéves gyermek hangja ijedősre, hiszen így emlegették a családban azokat a piszkos, széntől, portól, munkától sötétre színeződött embereket, akik a lovas kocsiról a pincébe vitték minden ősszel a télire való tüzelőt. Meg talán azért is, mert kevés beszédű, komor tekintetű, mogorva, izzadt,... (Novella)

Orosz T Csaba
Nyehőcék

Kedves, bár kissé hangos vendégek érkeztek tavaly tavasszal a házamba. Pontosabban a teraszom egyik tartógerendájára. Fürge röptű madárpár rakott ott fészket. Nem ismerem, hogy milyen fajta madarak lehetnek. Csak azt tudom, hogy kicsik és nem verebek. A tojó szürke a párja fekete, kis karcsú teremtmények. Elneveztem őket tudományosan mezei nyehőcéknek. A nyehőce család hamar tojásokat rakott. Egy reggel furcsa hangra mentem ki. Inkább susogás, mint (Novella)

Balogh Bertalan
Az individuális mongolokról

Nem vagyunk csorda-emberek. Nem megy a klubalkotás sem valami jól, legalábbis ezt láttam az emigrációban, ahol pedig sokkal jobban érzi az ember a hasonszőrűek közösségének szükségét, mint otthon. Minden magyar klub befullad előbb-utóbb. Ugyanakkor, alig van még nép, amelyiknek annyi, de annyi újságja lenne külföldön és magyarul, mint a magyaroknak. Mintha az egymáshoz tartozás nagyszerűen működne nálunk - eszmei síkon - csak testközelbe ne jöjjön senki, mert azonnal feszengeni kezdünk. (Novella)

Lukáts János
A trójai Szálkás

Képzelhetitek, milyen büszkék voltunk, hogy minket választottak! A kívül rekedtek szörnyen irigykedtek, amiért mi kerültünk be a Szálkásba. Másztunk is fel aztán nagy hetykén, a létrán át a ló hasába, visszaintegettünk a hátramaradóknak, a dárdáinkat ráztuk. Mindeközben persze csöndben kellett maradni, nehogy a gaz trójaiak meghallják. Mielőtt becsuktuk volna az ajtót, Burrus még kinyúlt, megmarkolta a ló szépen faragott, méretes... (Novella)

Bene Zoltán
Mohács felé

Jöttek sorban, egymás után. Rongyosabbnál rongyosabb köpönyegekbe burkolták nélkülözésektől légiesen könnyűvé, szinte átlátszóvá aszott tagjaikat és szembántó, mindamellett szánalmat keltő csonkjaikat. Fülsértően, kísértetiesen zörögtek törődött csontjaik lépéseik ütemére. Lábukat, ha volt, mocskos ruhacafatokba bugyolálták, hogy megvédjék az utak veszedelmeitől: a kövek sebző élétől, a gyökerek vért kívánó rosszindulatától (Novella)

Czakó Gábor
Bájoska

Barna adjunktus kissé csapzottan érkezett a társaságba. Órát tartott ugyanis az egyetemen, s munkája évről-évre jobban megviselte. A helyzetet Szőke adjunktus így magyarázta: azért butábbak a mai diákok az előző nemzedéknél, mert a gimnáziumban immár az általunk nevelt tanárok oktatják őket. Szőlősgazda töltött nekik ősi rizlingjéből, hogy a bor karcossága észhez térítse őket. Barna adjunktus belefogott a mesélésbe. - József Atilla ódáját (Novella)

Papp Lajos
Újratöltve: Ima Magyarországért

A tudás népe vagyunk. Nyelvünk bizonyítja, hogy ősidőktől kezdve növények, állatok nemesítői, az emberi lét jobbítói vagyunk. A törvényeket Isten oltotta a szívünkbe. Ezért is mondhatta Herakleitos, görög filozófus hogy a magyaroknak nincs szükségük írott törvényekre, mert a szkíta magyarok a törvényeket a szívükben hordják. A műveltség, az ősök emlékezete az írásbeliség megjelenése előtt csak szóban és dallamban, zenében terjedhetett. Kétszázezernyi a nép... (Novella)

Koczeth László
Mese a kecskéről, aki egy napra jóvá tudta tenni az embereket

Mikszáth Kálmán emlékére. - Hol volt, hol nem volt a kies nógrádi dombok tövében egy falucska. Jó természetű tótok laktak ezen a tájon békésen együtt a magyarokkal. Ebben az alig hatszáz lelkes faluban élt az egykori bábaasszony lánya, Maris néni régóta özvegyen, egymagában. Maris mamicskát, ahogy a tótok mondták, ismerték és szerették a környéken. Tisztelték is errefelé nemcsak hivatalból, mivel a bába lánya, hanem emberként is (Novella)

Bene Zoltán
Simon Bolívar látogatása

Miután Simon Bolívar 1830. december 17-én Santa Marta szigetén föladta a harcot a tüdővésszel vívott utolsó háborújában, mindazok, akik korábban is számtalanszor megcsalták és semmibe vették, még egyszer utoljára fittyet hánytak az akaratára: nem vetették tűzre írásait és kiterjedt levelezését. Hajszálra így járt Dénesffy Dénes is. Igaz, az ő levelezése kiterjedésében messze elmaradt Bolívaré mögött. Fontosságában nemkülönben. Mindösszesen ... (Novella)

Orosz T Csaba
Meglepő fordulat

Négy fotel, nyolc leszerelő! Örök dilemma… A társalgóban csak négy fotel állt, de leszerelő, akik ezen kiváltságot élvezhették nyolc volt. Gyula és én éppen fittyet hánytunk! Fittyet erre a fontos rendszabályra, hogy a fotelekbe csak leszerelő ülhet. Bár öreg katonák voltunk, de ha a leszerelők bármelyike meglátta volna ezt az égbekiálltó „függelemsértést”, még folyosót is fókázhattunk volna szégyenszemre. Gyuszi még sáros lábát is... (Novella)

Kalász István
Megkésett búcsú a nagyapától...

Egy gazdag országban a szegénységről szóló történetek egyformák, de ez sem fontos, most egy öregemberről szeretne mesélni, arról, hogy a nagyapját nem érdekelte semmi, tudja keleten, a társadalmat életben tartó börtönnek tekintik, mondhatná okosan, de ez biztosan nem érdekelné lányt, aki csak issza a kávét és olvas..., a büfékocsiablakon túl pedig a német táj. De akkor, hogyan kezdje el mondani, hogy VA... LAKI és aztán jött a rendőrség, és a rendőrtiszt kiabált a nagymamával az udvaron, a pisztoly (Novella)

Szerkesztő A
Verhágen Attila

Verhágen Attila elveszettnek érezte magát a Naprendszerben ama bizonyos esemény után, holott éppen megtaláltnak is vélhette volna derék személyét. S amikor mélyebben belegondolt, nem zárta ki, hogy az emlékezetes esemény éppen elveszettsége miatt következett be, tehát nem ok, hanem eredmény. Érzése megegyezett asszonyáéval, aki férje új állapotát megkettőződésnek nevezte Veronkának a sült szilva illatú konyhában. Barátnője receptje (Novella)

Horváth Lajos
A levéltáros

Az 1970-1980-as években a Pest Megyei Levéltár levéltárosaként a gödöllői járás levéltári referense voltam. Ennek a feladatnak megfelelően évente harminc irattermelő helyet, "szervet" kellett ellenőriznem, melyről jelentés formájában számoltam be a Levéltár vezetésének. A jelentés - többek között - azt a célt is szolgálta, hogy a hiányosságok, gondok, helytelenségek fejezetszerű megállapítása után a Pest Megyei Tanács... (Novella)

Bene Zoltán
Leszáll a Nap

Az a bizonyos ősz, amiképpen az egész országban, úgy a Bányatelepen is embert próbáló, komoly felfordulást okozott. Ahogy hallottam, a Bányatelep a falun kívül, egyben a falu fölött helyezkedett el, s nevének megfelelően a hegy gyomrában terpeszkedő szénbánya dolgozóinak otthonául szolgáló házak alkották. Nem csak földrajzilag különült el a völgyben húzódó településtől, de számos egyéb jellegzetességében is, s nem csupán... (Novella)

Adorján András
Iksz Ipszilon újraéled

Korunk antihőse Iksz Ipszilon, valaki a napsütötte Magyarhonból, ahol már most nagy jólét uralkodik (és mi lesz még!) és frenetikus jókedv. A balsors régen eltépett, az Isten népünket megáldotta. Mindenki (de télleg/sic!/ mindenki) boldog, csak ez a hülye Iksz Ipszilon (X.Y.) NEM veszi be reggel a rózsaszín bogyókat! („Szóma, ha mondom, segít a gondon” – Huxley) Használni akarja az eszét. A marha! Úgy kell neki ! Adorján András (AA) Humoreszkek és... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap