Novella

Barcsa Dániel
Hadúr kardja

Hadúr hatalmas munkába fogott. A mennybolt egy villámát lehívta a földre, égig érő tüzet bűvölt, s e tüzet a négy égtáj szilaj szeleivel felszította. Majd eléhívta a föld méhének érceit, a fémeket megolvasztotta, összeötvözte. Aztán üllőjén ezt az anyagot pörölyével addig verte-ütötte tizenkét napon és tizenkét éjen át – hol felizzítva az ádáz tűzön, hol lehűtve a világ friss vizein –, amíg formálódni nem kezdett Hadúr keze alatt a világ legszebb és legtökéletesebb (Novella)

Bene Zoltán
Hungarus sed impius* (dráma egy felvonásban)

Képsorok Balassi Bálint és Hunyadi Mátyás emlékére. - A színpadon üres tér. A színpad előtt íróasztal áll, rajta boroskancsó, poharak, könyvek, papírok, előtte és mögötte szék. - RIMAY íróasztalnál ül, körmöl, közben mondja, amit ír, az írás ritmusában: Az elméleti írástudó mesterségekben is elég álmélkodó ajándékát tapasztalhatjuk az Úristennek, mellyel ezt az időt igéjének tö... kéletes értelemre való juttatásával, szent (Novella)

Jókai Anna
Miről beszéltünk?

Mindkettőjüknek szakálla volt. A professzoré fehér, az álla alatt elkeskenyedő, a fiatalemberé barna, s még a fülét is körülnőtte. A fiatalember az imént jelest kapott; mindent tudott, a mondatokat eredetien fűzte össze, a hosszú, tapogatózó kérdésekre könnyedén adta tömör feleleteit. Mindketten hátradőltek székükben, szemlélték egymáson a rendetlenséget. A professzor a sprőd vászonnadrágot, a magas talpú vászoncipőt, a laza inget a bársonyzekével. A fiatalember pedig (Novella)

Szerkesztő B
Fenyvesi Félix Lajos: Véradók

Egy nő jött az első emeletre. Szemhéja égbolt-nehéz, szája keskeny és kemény. Ezen az arcon látszottak az elmúlt napok: a harc, a vér, a virrasztás. Most már a fel­ kötött, sebesült kéz is feltűnt, a vékonyka kabát, ami alig óvott ebben a kora reg­ geli hidegben. Elment a félig nyitott ajtók előtt. Pihent és várt, hátha valaki erre jön és eligazítja. A nővér a tálcát igazította. – Vért akarok adni! – mondta sietve. – Meghalt a fiam, de a barátja él! – Bele­ kapaszkodott a fehér köpenyes nő karjába, és (Novella)

Lukáts János
Író a parlamentben, avagy: olvassuk újra Mikszáth Kálmánt!

1952-ben jelent meg Király István monográfiája Mikszáth Kálmánról, a könyv kétségtelen hatását és sikerét mi sem jelzi jobban, mint hogy ma, fél évszázadnál hosszabb idő elteltével vállalkozott magyar kritikus arra, hogy újraértelmezze és -értékelje Király István Mikszáth-felfogását. Király István az 1950-es évek politikai szemléletének megfelelő Mikszáth-képet fest, a magyar kritikai rea... lizmus korai képviselőjét, a kiegyezés és a dualizmus ellenségét, a dzsentri és az arisztokrácia kérlelhetetlen (Novella)

Szerkesztő B
Mikszáth Kálmán: A pénzügyminiszter reggelije

(Ellenzéki vázlat) 1883 - A büfében csak két asztal van megterítve fehér abrosszal. A többi asztal terítetlen: az a demokratáknak való. E célra paprikásszalonna is van az üvegedényben. Szalonna üveg alatt! Borzasztó idea! Az egyik asztal terítője sokkal fehérebb, mint a másik. Az asztalon egy pohár áll sherryvel, egy üres tányér, melybe a sonkás szeletek jönnek, s végre egy kis tányér tele finom hosszúkás cukorkákkal. A szék is oda... (Novella)

Szerkesztő B
Mikszáth: Tessék engem becsukatni!

1883 - Egyik újságíró kollégámmal történt, isten nyugossza meg az ő lustaságában, hogy nekem kell még az ő viselt dolgait is leírni, nemcsak a magaméit. Ővele történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem Jankót szerkesztette, mikor Csicseri Bors nem volt odahaza .A Borsszem Jankó pedig ott csinálódik, ahol a Fővárosi Lapok - az Athenaeum melléképületében, melyek előrészét a belvárosi rendőrség üli székhelynek. Szegény, vén Prottman bácsi, hogy csodálkozha (Novella)

Szerkesztő A
Mikszáth Kálmán: A gyanú (1886)

Rossz nap volt az. Nem is tudom már, melyik volt. A képviselőház tanácstermében egy tiszteletreméltó aggastyánt ocsmány bűnnel gyanúsítottak. Ezt nevezik »interpellációnak« . A folyosón dévaj nevetgélés mellett egy másik úrról folyt a triccs-traccs, elmés szóvirágokkal csipkelődve találgatták, hogy »miből él«. Ezt hívják »szellemes diskurzusnak«. A büfében sikamlós szerelmi kalandokat meséltek, köztünk élő személyekről, (Novella)

Szerkesztő B
Mikszáth Kálmán: Falusi Karácsony

Öregszik az ember, kezd rendes lenni. Már évek óta jegyzem egy kis könyvecskébe a napi teendőimet előre. Ha aztán átszaladok egy-két lapot - az azért nem tesz semmit. Ne tessék rossz néven venni. A mai napot nem ugrottam át. Megnézem reggel, hát csak ennyi a teendőm mára. Lacikának: lóvonatú vasutat venni. Jancsikának: kerekes cocát. A Pesti Hírlapnak: karácsonyi tárcát írni. Sokáig elcsavarogtam a játékkereskedésekben, míg végre (Novella)

Lukáts János
Húsvéti hazahívás

„Vajda Sándor miniszterelnök úr három erdélyi írónak elsőosztályú vasúti szabadjegyet adatott, egész esztendőre szólót. Így mutatta ki tiszteletét az erdélyi magyar irodalom iránt”. Ezzel az örömteli mondattal indul Tamási Áron könyve, öröm az írónak, aki utazhat, öröm a kortárs román miniszterelnöknek (Alecsandru Voida), aki jótékonykodásával népszerűsítheti magát, öröm az erdélyi magyar irodalomnak, amely iránt így mutatódik ki a tisztelet. A legnagyobb az öröme azért mégis annak az idősödő székely asszonynak (Novella)

Szerkesztő A
Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák

A szabadtűzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tűz aranylángja. Csodapásztorok melegednek a tűznél, melynek a fénye átvilágít az időn, és emlékezni serkent engemet is. Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok mind korombéli fiúk voltak, akiket gondosan megválogatva vettünk föl a nyájba. Amikor a kör bezárult, kiosztottuk a szerepeket. Elsőnek vezért választottunk, aki majdan, ka... (Novella)

Ványai Fehér József
Elvtársak, máma kulákot akasztunk! 2/2.

A köröstarcsai parasztembert, bolsevik megfogalmazás szerint kulákot az ötvenes évek elején ávósok koholt vádak alapján bíróság elé citálták, ahol halálra ítélték, majd felakasztották. Molnár Sándort igaztalanul azzal gyanúsították meg, hogy füzesgyarmati földjén szándékosan okozott tüzet, amivel veszélyeztette a nemzetgazdaság vagyonát. Molnár Sándor leszármazottai rendszerváltáskor kértek és kaptak rokonuk számára rehabilitációt, akit annak idején nyilvános tárgyaláson (Novella)

Ványai Fehér József
Elvtársak, máma kulákot akasztunk! 1/2.

A köröstarcsai parasztembert, bolsevik megfogalmazás szerint kulákot az ötvenes évek elején ávósok koholt vádak alapján bíróság elé citálták, ahol halálra ítélték, majd felakasztották. Molnár Sándort igaztalanul azzal gyanúsították meg, hogy füzesgyarmati földjén szándékosan okozott tüzet, amivel veszélyeztette a nemzetgazdaság vagyonát. Molnár Sándor leszármazottai rendszerváltáskor kértek és kaptak rokonuk számára rehabilitációt, akit annak (Novella)

Turcsány Péter
Drámai hősnő, vagy a sebzett múlt kompenzálása

Előhang Wass Albert Napsugár c. drámájához. Mielőtt a színmű, Wass Albert műfaji meghatározása szerint „színpadi regény” olvasásába kezdenénk, képzeljük el az évnek - sőt az emberéletnek is - azt a pillanatát, mikor a kora tavaszi napsugár először töri át a tél hideg bástyafalait. Mintha a Napsugár a lelki tél visszavonulásának angyali harsonáját fújná meg. A létezés II. világhá... borús fagyhalála után föltámadó emberiség angyaltrombitáját. De Wass Albert megelevenítő (Novella)

Szerkesztő B
Pär Lagerkvist (Svédország): A pincelakás

Mindannyian láttuk már, és szinte naponta újra látjuk. Tovább aztán nem is törődünk vele. Olykor-olykor elhaladunk mellette, de különösebben nem figyelünk rá. Mintha itt lenne a helye, mintha hozzátartozna az életünkhöz. Ő Lindgren, a kis lábatlan öreg, aki kezén vonszolja magát előre az utcákon és parkokon át. Bőrkesztyűt visel; lábcsonkjait is bőrrel védi. Rövid szakállal övezett arcának mély ba... rázdái nem elegendőek fájdalma kifejezésére, szeme kicsi és alázatos. Mind találkoztunk (Novella)

Szappanos Gábor
Egy fiatal íróhoz - fiktív levél

Boldog születésnapot, kedves fiatal barátom, koccintsunk… Úgy ni, egészségedre… Hát, ötvenéves lettél, el sem hiszem, emlékszem még, amikor először láttalak édesapáddal. Nagyon aranyos – akkor még szőke – kis kölyök voltál, most pedig a halántékodon már őszbe vegyül gesztenyebarna hajad. Hosszú szempillád volt, olyan hosszú, hogy minden szálldosó szösz megakadt benne, apáddal alig győztük szedegetni. A te szempilládról aztán tényleg (Novella)

Szerkesztő B
Álvaro Cunqueiro: Rello Pontemilből (Az Emberek innen-onnan – galego történetek című kötetből)

Rello uram hallgatag ember volt. A kocsmában egy sarokban húzta meg magát, és onnan figyelte, ahogy a többiek pénzben kártyáznak, míg ő egy kancsó San Fiz-i vörösbort kortyolgatott. Még Listo, a kutyája is csendes és hallgatag volt; fejét gazdája lábára hajtotta, hosszú füleit pedig szemére csapta, úgy aludt. Rel... lonak nem voltak történetei. Végigkibicelt egy játszmát, s átült egy másikhoz. Meg-megkérdezték tőle néha, hogy mért nem játszik, de csak annyit felelt rá, hogy ő nem játszik pénzben. (Novella)

Jókai Anna
Ki kicsoda

Végül – mint a többi egytől egyig – ő is megtört. Vallomást tett, közvetlenül a halála után. Életében ellene eljárást nem foganatosítottak, nem körözték „wanted” feliratú fényképes plakátokon; sőt egyszer címlapfotóként szerepelt az Össznépi Magazinban, ha nem tévedek, 2459-ben, amikor a „Népek Szépe”-választáskor az előkelő hatodik helyet megszerezte, dicsőségére Hungáriának. Az aktuális „Ki kicsodába” is bekerült, mint egysoros anyag. Soha senki nem kárhoztatta, ismétlődő cselekedeteit (Novella)

Szerkesztő B
Alfredo Conde: A baracaldói papagáj

Oly régen történt mindez, hogy talán már nem is kellene elmesélnem. Akkor legalább visszaemlékezés közben nem téveszteném el a helyeket s az embereket, nem zavarnám össze a feltételezéseket a valóban megtörtént eseményekkel. Abban az időben egy óceánjárón dolgoztam, melynek végső úti célja Bilbao kikötője volt, pontosabban a közvetlenül a kis tengeröböl mellett fekvő santurcei kikötő. Ez még azelőtt volt, hogy felépítették volna ott a hatalmas, mo... (Novella)

Szerkesztő B
Farkas Csaba: Reptér mellett

Amikor Thakács fönnakadt a somcserjén, válláról „leemelte” a fényképezőgépet egy ág. Th. ezt akkor még nem vette észre – ebadtázva vágott utat magának a tóparti sűrűben –, csak fél kilométernyi, géptelenül megtett táv után észlelte a hiányt. A galagonya-, csipke-, kökény-, som- és elvadult fagyalbokrok rengetege, a valahai fák tuskójából fakadó színes sarjerdő falként zárult újra össze mögötte, így kellő bolyongásba került, mire újfent meglelte (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap